Leopard biztonsági jármű

„Leopard”


Tervezés:

Feltalálása óra az aknák gyakorlatilag minden afrikai fegyveres konfliktusban megjelentek (ez a folyamat már a második világháború előtt megkezdődött, ld.: Olasz-Etióp háború, de csak a majd a második világháború alatt teljesedett ki).

A hidegháború árnyékában, amíg a két szuperhatalom, az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió Európára és Ázsiára koncentrált, számos új állam (köztük sok katonai diktatúra) alakult, többnyire a legszegényebb közép-afrikai régióban.

Az ezeken a területeken lezajlott nagyszámú puccs, polgárháború, határvillongás és etnikai tisztogatás közös jellemzője volt, hogy a felek kevés nehéz harci egységgel (harckocsikkal, lövegekkel, repülőkkel) rendelkeztek, a fő erők általában könnyű terepjárókon vagy gyalog harcoltak.

Ebben a helyzetben számos ország döntött úgy, hogy (érdemi önvédelem híján) határait, területeit elaknásítja, így téve járhatatlanná az adott terepszakaszt. Csakhogy e háborúk után a hevenyészetten dokumentált, a térképen szinte sohasem jelzett aknamezőket nem szedték fel és ilyen téren a helyzet a máig katasztrofális: Afrikában még mindig több mint 20 millió akna található.

A veszélynek mindig is leginkább a földművesek voltak (vannak) kitéve, mert nekik muszáj olyan nagy területeken dolgozniuk, ahol elhelyezhettek aknákat. Elásott szárazföldi aknából két fő típus létezik: gyalogsági-, illetve harckocsi-akna.

Előbbi általában nyomás hatására egy méter magasra ”pattan fel”, majd halálos repesz-szilánkokkal árasztja el a területet. A második, kifejezetten járművek ellen kifejlesztett berendezés a harckocsi-akna, melyet úgy terveztek, hogy átégesse akár egy harckocsi fenéklemezét is.

Bár a gyalogsági aknák nem sok kárt tesznek egy páncélozott harcjárműben, a számtalan még meglévő harckocsi-akna képes szinte bármilyen célpontot elpusztítani, (emellett a számos ledobott - ma már a legtöbb államban betiltott - kazettás bomba is igen veszélyes, mert ennek résztöltetekre eső, fel nem robbant elemei aknákként viselkednek).

A legnagyobb problémát az okozza, hogy e hatalmas, életveszélyes területek aknamentesítésére általában nincsen pénz. A biztonságos mozgást lehetővé tevő, robbanás-álló gumikerekes harcjárművek a nagyhatalmak számára is csak az iraki és afganisztáni megszállás alatt váltak nyilvánvalóvá, ezért az hidegháború alatt az afrikai országok akkor sem vásárolhattak volna ilyen járműveket, ha lett volna pénzük.

Az egyik ilyen, aknáktól különösen veszélyeztetett ország Rodézia, majd Dél-Rodézia volt (egyes forrásokban Dél-Rhodézia, ma Zimbabwe), amely 1978-as, egyoldalúan kikiáltott függetlensége után polgárháborúba süllyedt. Ilyen körülmények között hatalmas szükség volt robbanás-álló járművekre, de ehhez nemcsak a szükséges pénz, de a kellő szakértelem is hiányzott.

Ekkoriban Ernest Konschel mérnök, miután 1974-ben egyik rokona életét vesztette egy felrobbanó aknától, kutatni kezdett, mi kell ahhoz, hogy egy jármű túléljen egy robbanást. Mivel nem folytak ilyen irányú kutatások, mindent az alapoktól kellett kezdenie.

Konschel egy Mine Protected Vehicle-t, mai nevén Mine Resistant Ambush Protected (MRAP) páncélautót kívánt létrehozni, de mindezt a helyi viszonyokhoz adaptálva, azaz a kész harcjárműnek nemcsak erősnek, de olcsónak és könnyen gyárthatónak is kellett lennie: kutatásai a Leopard biztonsági járműben öltöttek testet.


Konstrukció:

A Leopard egy teljesen egyedi felépítésű páncélozott csapatszállító volt, de furcsa formájának gyakorlati oka volt (akárcsak a hasonlóan furcsa Kleines Kettenkraftrad-nak): a páncélautó tervezésekor kizárólag a használati értéket vették figyelembe (a típus alapját - a hajtóművet és részben az erőátvitelt - egy kereskedelmi forgalomban is kapható Volkswagen Kombi kisbusz adta).

E páncélautó feladata kizárólag az utasok életének megvédése volt, ezért fegyverzettel nem látták el, mivel azonban Afrikában nagyon gyakoriak (voltak) a rajtaütéses támadások, lehetőség volt többféle géppuska felszerelésére és a legénység saját kézifegyvereit is használhatta.

A gépjármű teste döntött ”C” alakot formázott és három jól elkülöníthető szekcióra lehetett osztani: orr-részre (a kormányzott első tengellyel), küzdőtérre és hátsó tengelyre (ide építették be a motort is).

A páncélautó önhordó alvázát erősen megdöntötték: ez az egyszerű, ám hatásos védelmi forma néhány évtizeddel később az új építésű amerikai csapatszállítókon is megjelent (e kialakítás feladata, hogy elvezesse a robbanáskor keletkező energiákat).

Ha ugyanis egy akna vagy más robbanószer egy hagyományos harcjármű alatt robban fel, akkor a terjedő energia- és lökéshullám ”nekifeszül” az alváznak és mivel nem tud távozni, esetenként áttöri a vázat, megölve a bent tartózkodókat.

További probléma, hogy a megfigyelések alapján a hét tonnánál könnyebb járművek (pl.: az amerikaiak rendszeresített terepjárója, a HMMWV) a robbanástól felborul, ezért sokszor maga a jármű zúzza halálra utasait.

Ezzel szemben a ”V”-alvázas járműveknél a robbanás ereje kettéválik és részben a típus két oldalán távozik, így előzve meg az energiák bent-rekedését és a borulást. A Leopard tervezésekor tovább fokozták a védelmet: a típus kabinját a földtől a lehető legmesszebbre építették, így az még inkább védve volt a robbanás erejétől (ha pedig mégis felborult, a könnyű test nem temette volna maga alá tulajdonosát, mivel a kabin elejét és hátulját egy-egy kör alakú bukókeret ölelte körbe.

A Leopard páncélteste felül nyitott volt - ezt sem kizárólag anyag- és költség-spórolás miatt használták: egy zárt térben történő robbanáskor a táguló gázok beszorulhatnak, szétrobbantva a járművet. Hogy megakadályozzák a gránátok bedobását a járműbe (illetve hogy a perzselő afrikai napsugarakat kint tartsák), a Leopard tetejére rácsot, rá pedig egy ponyvát feszítettek.

Óvatosságból minden üléshez biztonsági öveket is mellékeltek, így megelőzhetővé váltak a robbanás erejétől bekövetkező esetleges zúzódások és törések. A harcjármű borítása lágyacél páncéllemezből készült, így az aknák mellett a jármű a kézifegyverek lövedékeitől is óvta a bent ülőket.

Magát a Leopard biztonsági járművet egy szabványos Volkswagen Type 1-es motor mozgatta: a könnyen elérhető hajtóművet a jármű végébe építették. A hátra kitolt motor egyrészt könnyű hozzáférhetőséget biztosított a szerelőknek, másrészt alacsonyabbra helyezte a gép súlypontját (erre a magas kabin miatt volt szükség).

Az sem volt elhanyagolható szempont, hogy a ezáltal a tűz- és robbanás-veszélyes üzemanyag, valamint a motor alkatrészei az esetleges aknarobbanástól a lehető legmesszebb kerületek. Az első tengelyt is azért tolták ki a lehető legelőbbre, mivel így optimális esetben a robbanószer már akkor felrobbant, amikor az utaskabin és a motor még nem volt fölötte (ezzel is maximalizálva a bent ülök életben maradásának esélyét).


Fejlesztések:

A Leopard valóban hatékony védelmet nyújtott az aknák ellen, ám páncélautóként már korántsem teljesített ilyen jól. A gép egyes létfontosságú alkatrészeit (pl.: az üzemanyagtartályt, motort) egyáltalán nem páncélozták és a védett helyek páncélvastagsága sem volt megfelelő.

E páncélautó minimális költségekkel készült, ezért újabb, javított modellváltozatról szó sem lehetett, viszont a gyártók igyekeztek megoldani a felmerült problémákat. A járműről kevés hiteles adat maradt fent, de a Leopard valószínűleg legalább fél tucat különböző szériában készült. Az egyes sorozatok csak kismértékben különböztek egymástól, általános elrendezésük sosem változott.

A kései modellek páncélzatát továbbra is lágyacél lemezek alkották, de 12 mm vastagságú, ún. Bennox páncéllapok javítottak a modell kiskaliberű-fegyverek elleni védelmen. Akadtak egyéb változtatások is: egyes példányokban a motort is leváltották - ezek a gépekbe az elődeikkel megegyező lökettérfogatú (1584 ccm-es), de Type 2-es Volkswagen motorokat szereltek, illetve az utastérbe két hosszú, keskeny ablakot építettek be. Egyedül a rodéziai biztonsági erők számára rendszeresítet variánst lehetett könnyen megkülönböztetni kettős hátsó ajtajáról (a többi példánynak hátul csak egy ajtaja volt).


Szolgálatban:

A Leopard-okból több mint 720 példány készült, ezek többségét a lakosság használta. Állami megrendelők is akadtak, köztük helyi biztonsági erők, a rendőrség és a BSAP (British South Africa Police - brit dél-afrikai rendőrség).

A páncélautók aknarobbanás elleni eszközként kiválóan megállták a helyüket: több ezer embert életét mentették meg, páncélautóként viszont jó néhány hibájuk volt.

A legnagyobb problémát a furcsa felépítés okozta - ez védelmet biztosított a robbanószerkezetek ellen, viszont ennek ára a stabilitás szinte teljes hiányában csapódott le. A páncélautó egy éles kanyartól is könnyen felborult, az emelkedőkön pedig könnyen megakadhatott, ráadásul a túlságosan kis átmérőjű kerekek nehezen birkóztak meg az egyenetlen tereppel.

A páncélzat nélküli benzintartály is veszélyes probléma volt, mivel egy esetleges találat esetén a forró sivatagban másodpercek alatt belobbanhatott a forró benzin, amitől a részben nyitott típus pillanatok alatt kiéghetett.

A Leopard-ok ezért gyakran egy-egy Land Rover terepjáróval párban járőröztek: az ”aknaálló” páncélgépkocsi haladt elöl, a páncélozatlan típus pedig követte (a jobbra látható fotó is egy ilyen őrjáratot örökít meg).

Bár a jármű egyes megoldásai megbosszulták magukat, a páncélautó kiváló konstrukciónak számított - válasz volt egy komoly problémára, ráadásul relatív olcsón gyárthatták, így nem csak az elit számára volt elérhető.

A legmeglepőbb azonban az, hogy a Leopard-on kikísérletezett megoldások csak mintegy három évtizeddel később váltak általánossá a reguláris hadseregekben (azaz e típus jóval megelőztek a korát).

De bármilyen hatékony is volt, e járműből mára csupán néhány példány maradt meg, helyüket a XXI. századi technológiával felvértezett típusok vették át.


Utóélet:

A Leopard a világ egyik legkülönösebben kinéző páncélos járműve volt, de meglepő módon egyáltalán nem számított egyedinek. Bár a gyakorlatban jó néhány hibájára fény derült, hatalmas szükség mutatkozott olyan egyszerűen gyártható és olcsó páncélautókra, melyek legénysége képes túlélni az aknák és improvizált robbanószerek hatását:


Pookie (aknakereső gépjármű):

A Leopard-hoz hasonlóan ez a különös alakú jármű is Ernest Konschel tervei nyomán látott napvilágot. A szerkezet mindössze egy alvázból és egy dobozszerű - egyszemélyes - pilótafülkéből állt. Meglepő megoldásainak (pl.: a korábban a Forma 1-ben is alkalmazott ”slick” - teljesen sima - gumiknak) köszönhetően a Pookie talajnyomása kisebb volt, mint egy emberi lábé. Hatékonyságát bizonyította, hogy használata közben mindössze egyetlen haláleset történet (ezt sem egy akna, hanem egy rakétagránát találata okozott).


Kudu (páncélozott csapatszállító):

A Leopard képes volt leküzdeni az aknás terep és a géppisztolyok okozta veszélyeket, viszont az afrikai területeken is rendkívül elterjedt gránátvetők (pl.: RPG-2, RPG-7) ellen nem volt esélye. A szintén nyitott tetejű, cikk-cakkos oldalfalú Kudu-t viszont úgy tervezték, hogy páncélzata kivédje az ezekhez használt kumulatív lövedékek találatát is. A Kudu a nagyobb Puma, illetve Muzdu típusokkal egy időben teljesített szolgálatot.


Műszaki adatok:

Név: Leopard biztonsági jármű „Leopard” (leopárd)

Típus: aknarobbanás-elleni védelemmel ellátott páncélgépkocsi

Fizikai jellemzők:

Tömeg: 1,76 t

Hossz: ~ 4,80 m

Szélesség: ~ 3,30 m

Magasság: ~ 3,30 m

Motor: 260 Le-s (Volkswagen Type 1, 4 hengeres, benzinüzemű)

Legénység: 1 fő (+ max. 5 utas)

Támadás és védelem:

Elsődleges fegyverzet: nincs, lehetőség géppuskák felerősítésére

Kiegészítő fegyverzet: nincs

Páncélzat: 12 mm

Teljesítmények:

Végsebesség: 80 km/h (úton), ismeretlen km/h (terepen)

Hatótávolság: ismeretlen km


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2024 | Minden jog fenntartva.