LNER A4

„Száguldó vadkacsa”


A vállalat:

A XIX. század közepén a Brit Birodalom fénykorát élte: az angolok több földrészen rendelkeztek hatalmas, jövedelmező gyarmatokkal és amíg más nagy múltú birodalmak (pl.: az oszmánok, osztrákok és oroszok) hanyatlottak, az anyaország gazdag volt és stabil. Ebben fontos szerepet játszottak az új találmányok, köztük a gőzgép, mivel a gőzhajtású hajók és gőzmozdonyok révén a személyek és áruk áramlása felgyorsult, szorosabbra fűzve a gyarmatok és a birodalom központja közötti köteléket. A birodalom ezért nagyarányú vasút-építési programokat folytatott: nemcsak az Egyesült Királyságban, de a gyarmatokon (pl.: Indiában) is óriási távolságokat hidaltak át ilyen módon.

A századfordulót követően már vasútvonalak hálózták be a Brit szigeteket és a további vonalbővítésről a hangsúly fokozatosan a minél nagyobb sebesség elérésére helyeződött át. Ebben (az Egyesült Királyságban) fontos szerepet játszott a később lovaggá ütött Herbert Nigel Gresley mérnök. Gresley több angol vasúttársaságnak dolgozott és gyorsan haladt felfelé a ranglétrán, de elsősorban nem erről, hanem 1922-ben a London and North Eastern Railway (röviden LNER) vasúttársaság számára tervezett nagy sebességű Class A1 (A1-es osztályú) mozdonyáról vált ismertté.

52 db A1-es épült, amelyek közül a 1472-es pályaszámút átalakítva Gresley megalkotta a Flying Scotsman (repülő skót) becenevű (4472 kódjelű) mozdonyt, amely az LNER egyik ikonjává vált. Az A1-es sorozatot később (egy kivétellel) A3-as jelűvé fejlesztettek tovább (emellett 27 új példányt is gyártottak), tovább növelve a mozdonyos sebességét.

Gresley 1933-ban Németországba látogatott, ahol lenyűgözte a Repülő Hamburgi nevű, DRG Class SVT 877 típusú új dízelmozdony (a későbbi DRG Class SVT 137 prototípusa): az áramvonalazott német motorvonat jelentős, 604 kW teljesítményre volt képes két 12 hengeres Maybach dízelmotorjával, amelyekkel 160 km/h-s sebességet érhetett el. A Repülő Hamburgi azonban nemcsak ereje miatt volt képes ilyen nagy sebességre, hanem áramvonalazott testének köszönhetően is (Greyley másik inspirációja a Franciaországban látott hasonló, de benzinüzemű Autorail Bugatti - áramvonalazott - motorvonatok voltak).

Gresley hasonló teljesítményű gőzmozdonyt szeretett volna építeni, amiben szintén kulcsfontosságú volt az áramvonalas kialakítás, lévén a gőzmozdonyok még az 1930-as években is az évtizedek óta alkalmazott egyszerű elrendezést követték a hosszú, henger alakú, elöl függőleges falú kazánnal. Hazatérése után ezért első lépésben 4 db A3-as mozdonyt továbbfejlesztett, megalkotva a Silver Link, Quicksilver, Silver King és Silver Fox egységeket, amelyek közül a Silver Link 181,1 km/h-s új sebességi rekordot ért el

A személyvagonokat húzó mozdonyok a Silver Jubilee (angol; ezüstjubileum) vonalon üzemeltek (a londoni King’s Cross pályaudvar és Newcastle között), amely nevét onnan kapta, hogy 1935-ben, V. György Király uralkodásának 25- évfordulójára készült. A Silver Jubilee 4 óra alá csökkentette az utazási időt, ami olyan sikeressé vált, hogy 1937-ben két további gyorsvonat-vonalat indítottak be.

Az új vonalak kiszolgálására Gresley egy új mozdony-sorozatot tervezett a LNER számára, amely a sorban következő A4-es osztály nevet kapta.


Konstrukció:

A LNER A4-es osztály a korábbi A3-as irányvonalát folytatta, de már a tervezés kezdetekor fontos szerepet kapott a lehető legnagyobb sebesség elérése. A mozdony hossza 21,65 métert, szélessége 2,743 métert, magassága pedig 3,988 métert tett ki, azaz minimális mértékben nagyobb volt elődjénél.

Az A4-es mozdonyok legfontosabb megkülönböztető jegye az áramvonalas burkolat volt: maga a gőzmozdony hagyományos felépítésű volt, de a frontrészre egy áramvonalazó elem került, valamint (a korabeli személyautókéra hasonlító) burkolatot kaptak a kerekek is (emellett a kémény keskeny, ovális alakja is csökkentette a keletkező légellenállást). Az ideális alak kikísérletezéséhez a teddingtoni szélcsatornában is teszteltek modelleket.

A 169,8 tonnás egység (ebből 104,6 tonnát tett ki maga a mozdony) az A3-ason is alkalmazott, ún. Pacific tengelyelrendezést kapta, azaz 4 kisméretű vezetőkereket, 6 teljes méretű, majd ismét két kisméretű kereket alkalmaztak (ooOOOo). Az első kerekek átmérője 965 mm, a hátsóké 1118 mm volt, míg a hajtókerekek 2032 mm-es átmérővel rendelkeztek, a maximális tengelyterhelés 22,4 tonna volt.

Az A4-es mozdony-osztály Gresley sikeres háromhengeres kialakítását használta, de a kazánnyomást az A1-es 1,24 MPa-járól, majd az A3-as 1,52 MPa-járól tovább növelték, egészen 1,72 MPa-ig (180, illetve 220 helyett 250 font/négyzethüvelykre), a 470 mm-es dugattyúátmérő, illetve 660 mm-es lökethossz azonban nem változott. A változtatások ellenére az A4-es elődeinél hatékonyabb kialakítása miatt kevesebb tüzelőanyagot és vizet fogyasztott (a gőzmozdony-osztály széntüzelésű volt).

A mozdonyokat Gresley saját tervezésű vezérművével látták el.

Az üzemeltetés alatt kiderült, hogy az áramvonalazott kialakítás miatt a haladáskori légáramlás felkapja a füstöt, ezért az ferdén felfelé halad felfelé, ezáltal nem akadályozza a vezetőt a kilátásban.


Életút:

Az A3-as mozdonyokat a Doncaster Works és a North British Locomotive Co. építette, az utód A4-es viszont már az LNER saját, doncasteri üzemében (Doncaster Works) készült. A mozdonyok gyártása 1935-ben indult be és három év alatt 35 egységet építettek. Az áramvonalazott A4-es mozdonyok azonnal óriási érdeklődésre tarthattak számot: alakjuk olyan volt, mintha korabeli fantasztikus történetekből vagy egyenesen art-deco plakátokról gördültek volna le.

Az elkészült mozdonyok elsősorban a keleti parti fővonalon közlekedtek, mivel ez lehetőséget biztosított a nagysebességű utazásra (kevés megálló, hosszú, relatív egyenes szakaszok). Hivatalosan a járművek 140 km/h-s végsebességig gyorsulhattak, de késés esetén nem volt ritka, hogy 160 km/h-ig (100 mérföld/óráig) is felfűtötték a mozdonyokat. Az A4-es sorozat egyik késői tagja volt a 4468-as pályaszámú mozdony, amely a Mallard (tőkés réce/vadkacsa) becenevet kapta. A Mallard volt a sorozat első tagja, amelyet KylChap típusú kettős gőzfúvó rendszerrel szereltek fel, ami tovább növelte a teljesítményét.

Az A3-as Silver Link 181,1 km/h-s sebességrekordját 1936-ban a második DRG 05-ös osztályú német gőzmozdony 200,4 km/h-s sebességgel döntötte meg, de nem sokáig birtokolta ezt a címet, ugyanis 1938. július 3-án a Mallard hat személy- és egy mérőkocsival (enyhe lejtőn) 202,6 km/h-s új világrekordot állított fel. A mozdony a rekord után megsérült, ezért egy másik mozdonynak kellett visszavontatnia a King’s Cross pályaudvaron várakozó fotósokhoz és újságírókhoz.

Az A4-es sorozat azonban szintén nem sokáig fürdőzhetett a sikerben, ugyanis a második világháború kitörését követően a nagy sebességű személyszállítás háttérbe szorult és ehelyett teherszállításra is használták őket. Mivel ebben a feladatkörben a sebességnél fontosabb volt a megbízhatóság, az oldalsó áramvonalazó szoknyákat leszerelték, hogy a szerelők könnyebben hozzáférhessenek a hengerekhez, valamint a hajtó- és csatlórudakhoz (ezeket a paneleket a háború után már nem szerelték vissza).

Az A4-es mozdonyok a második világháborút követően is tovább üzemeltek és futás-teljesítményük felülmúlta az összes többi nagy sebességű gőzmozdonyét (egyedül a Mallard kb. 2,4 millió kilométert futott 1963-as nyugdíjazásáig).

A LNER A4-es sorozatú mozdonyok máig a világ egyik legismertebb mozdonyainak számítanak, de bármilyen nagy sebességre is voltak képesek, a második világháború végével gyakorlatilag véget ért a gőzmozdonyok kora: egyre nagyobb teljesítményű és gyorsabb dízel, illetve elektromos mozdonyok jelentek meg, amelyek ráadásul az irányításon kívül nem igényeltek folyamatos munkát a kezelők részéről (a fűtő feladatköre teljesen megszűnt).

Az A4-es mozdonyok ennek ellenére az 1950-es években is üzemeltek (elsősorban a London-Edinburgh vonalon) és csak az 1960-as évek elején vonták ki őket (utolsóként a 4464-as pályaszámú Bittern-t és a 4483-as jelű Kingfisher-t, 1966. szeptember 5-én).

A 35 mozdony közül egy (a 4469-as pályaszámú Gadwall, későbbi nevén Sir Ralph Wedgwood, I) 1942-ben egy bombatámadásban elpusztult, a leselejtezett egységek közül hatot (Bittern, Dominion of Canada, Dwight D. Eisenhower, Mallard, Sir Nigel Gresley, Union of South Africa) megőrzitek, a Mallard-ot a rekord 50 éves évfordulójára felújították.


Műszaki adatok:

Gyártó: London and North Eastern Railway (LNER)

Típusnév: A4

Típus: nagysebességű gőzmozdony

Darabszám: 35 db

Fizikai jellemzők:

Hossz: 21,65 m

Szélesség: 2,74

Magasság: 3,99 m

Tömeg: 104,6 t

Tengelyelrendezés: 2'C1' | 4-6-2 | ooOOOo

Nyomtávolság: 1435 mm

Hajtókerék átmérője: 2032 mm

Hajtómű:

Hajtómű típusa: gőzüzemű (3 hengeres)

Teljesítmény: 157,7 kN-os indításkori vonóerő

Legnagyobb megengedett sebesség: 160 km/h (202,6 km/h)

Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2018 | Minden jog fenntartva.