Tikal

„Régészet és szabad rablás”


Körítés:

Mielőtt a spanyol konkvisztádorok ”áldozatos” munkával ki nem irtották, Dél-Amerika dzsungeleiben sajátos kultúra virágzott. A többek között emberáldozatairól és naptárjukról híres civilizáció létrehozói a maják voltak, akik hatalmas városállamokban laktak: az egyik legnagyobb az esőerdő mélyén, jaguárok és tukánok között rejtőző Tikal volt.

E civilizáció nem csak a fejlett társadalma és egyéni fejlődési útja miatt érdekes, hanem monumentális építményeik miatt is: Dél-Amerika szerte számos lépcsős piramist építettek, a tetején kisméretű templomokkal. Az első ilyen monstrumok építése már az időszámítás előtti IV. században megkezdődött és mintegy 1250 éven át folyt. Az évezrednyi munka rengeteg ilyen épületet eredményezett, köztük a Nagy Jaguár Templomát, a Kétfejű Kígyó Templomát és hasonló, fellengzős jelzővel illetetteket (pl.: Feliratok Temploma).

Csakhogy az építkezésnek negatív hatásai is voltak. A maják számára szomorú fordított arányosság volt, hogy amíg gigantikus templomaik gomba módra szaporodtak, a népesség erősen fogyásnak indult és az első évezredre Tikal teljesen elnéptelenedett. Ráadásul az 1500-as években a távoli Európából érkező kincsvadászok módszeresen kiirtották az egykor hatalmas, ám addigra már hanyatló birodalmat. A spanyolok az aranytárgyakat begyűjtötték, majd egyszerűen beolvasztották, ám mivel az építészeti remekművekből nem tudtak szállítható értékeket készíteni, otthagyták a kiürült templomokat. Ezután az elhagyatottan álló piramisok mintegy 500 éven át bújtak meg az esőerdőben, hiszen sem háború, sem más katasztrófa nem hatolt be az esőerdő mélyére. Szerencsére a maják öröksége soha nem veszett teljesen a feledés homályába, de a tudományos indíttatású ásatások csak a XIX. századtól indultak meg.

A mi feladatunk is ez lesz: egy régész-csoporttal felvértezve törünk utat a dzsungelben és lehetőség szerint hatalmas piramisokat tárunk fel (közben pedig egészen véletlenül rátesszük a kezünket néhány értékes leletre). Ne aggódjunk, ha nem sikerül minden romot kiásni, hiszen a Guatemala területén fekvő ősi kultúra kitemetése még várat magára - az épületek túlnyomó része még a harmadik évezredben is a föld alatt rejtőzik.

Tikal tehát egy mesésen gazdag, fejlett és kissé misztikus hely volt - ezt kitűnően példázza az egzotikus, páfránylevelek közül előbukkanó jáde szoborfej a borítón. Érdekes, hogy amíg az Alhambra-nál a narancs-vörös színkombináció egyetlen sárgás masszát eredményez, addig ennél a Ravensburger játéknál milyen látványos és rejtélyes képet sikerült megalkotni.

Talán az igen komplex és ősi kultúra okozza, talán nem, de azt leszögezhetjük, hogy a Tikal-ben még az ásás sem egyszerű. Kertelés nélkül állíthatjuk, hogy a Tikal eurogame-mércével mérve elég bonyolult játék, ez pedig sokakat elriaszthat a kipróbálástól. A komplexitás már a hozzávalók kipakolásakor megmutatkozik: a hatszögű terület-lapok mellett különféle méretű, értékkel ellátott piramis-darabok, változatos maja kincsek és többféle apró fabábú rejtőzik a dobozban. E társasjáték 1999-ben született meg, de az elmúlt bő évtized nem igazán látszik meg rajta: éppolyan színes és ötletes, mint a mai játékok.


Egy menet:

Azért, mert szétnyitottuk a táblát, még nem eshetünk neki ész nélkül az esőerdő elpusztításának. Először is fel kell állítani a sátrakat (jelképező háromszög alapú fahasábokat) az alaptáborban, illetve ki kell gyűjteni az adott színhez tartozó többi bábut is. Az expedíció vezetők, munkások és tábor-elemek mellett a pontjainkat mutató értékelő-köveket is elő kell venni, majd el kell helyezni őket az esőerdőt körbeölelő pontozócsíkon. ABC-sorrendbe kell tenni a hexagonális kártyákat és számsorrendbe a templomérméket - egyedül a kétkupacnyi kincsnél nem nincs rendezési szisztéma. Még ezután sem kezdődhet a játék, mivel előbb még minden játékosnak kapnia kell egy játékszabály-összefoglaló lapot is (ez a legtöbb játéknál felesleges, ám a Tikal-ban gyakran szükség van rá). Na, most lehet kezdeni.

Tikal kiásása közben arra kell törekednünk, hogy minél több pontot szerezzünk: ehhez kincseket kell gyűjtenünk, illetve piramisokat kell kiásnunk. A játékosoknak minden körben a két feladatot kell végrehajtaniuk - először húzniuk kell egy területkártyát és hozzá kell illeszteniük egy már meglévő területhez (persze az idevonatkozó szabályok betartásával). Az esőerdő egy szeletének ilyetén elpusztítása 10 akciópontot ér, amit a játékosoknak abban a körben el kell használniuk (ez a pont nem azonos az értékeléskor kapott pontokkal - ezt a játékszabály az orrunk alá is dörgöli).

A pontokat többféle akcióra elhasználhatjuk: lerakhatunk vagy áthelyezhetünk munkásokat (vagy vezetőt), áshatunk ki új értékeket vagy őriztethetjük a már meglévőket. A mozgatást a területkártyák határain található kőlapok száma határolja be, a kincs-kiásást pedig az, hogy minden lelet felszínre hozása 3 pontba kerül. Ezen kívül szintenként ki lehet ásni a Tikal jelképeinek számító piramisokat, valamint akár egy új tábort is építhetünk a dzsungelben (ám ez 5 pontba kerül, tehát kétszer is érdemes meggondolni, mielőtt a fák közé telepítjük bázisunkat). A templomszintek feltárása és a megszerzett kincsek pontokat érnek (több azonos típusú kincs többet ér).


A feltárások addig folytatódnak, amíg valaki vulkánt nem húz. A játék négy részre tagolódik és mindegyikben egy-egy (vulkánhúzós) értékelési szakasz található - ilyenkor kizárólag a kincsek és a templomok számítanak. Egy kincs 1 pontot ér, két azonos kincs 3-, míg három ugyanolyan fajta kincs (más néven drill) 6 pontot jelent. A templomok annyi pontot érnek, ahány szintet ástak ki (tehát minimum 1, maximum 10 pontot). Amikor minden terület-kártya elhelyezésre került (valamint az utolsó soron következő játékos az érte járó pontokat is elhasználta), a játék véget ér.

Ez a leírás így kissé bonyolultnak tűnhet, de higgyük el…az is. Persze idővel bele lehet rázódni, ám a maximum négy fő által játszható játék borítója nem próbálja rövidebbnek feltüntetni a játékidőt: kerek-perec kijelenti, hogy másfél óra (akik először böngészik át a játékszabályt, azoknak inkább 2).



Apróságok:

A Tikal sejtelmes, ősi és távoli világa tartogat pár apró meglepetést az ínyenceknek. Már rögtön a leírás elején furcsa mondatot találhatunk: ha nem kockadobással döntjük el, hogy ki kezdjen, akkor a legidősebb játékos kezdhet. Hurrá, egyszer végre nem a legfiatalabb játékos jár jól…najó, döntsön a dobókocka - aha, dobókocka: már csak az a kérdés, hogy miért éppen dobókocka (a játékhoz számtalan bigyó jár, de pont dobókocka egy szál sem). Egy másik - hasonlóan ötletes, ám szintén nem túl hasznos - tartozék a „játékszabály-összefoglaló kártya”. Mert mint azt fentebb is olvasható (és remélhetőleg magából a bekezdésből is kiderül), a Tikal-ban tényleg szükség van erre az információval tömött lapkára, csak van egy aprócska probléma. Az említett kártya ugyanis jóformán majául van, ami persze nem meglepő egy majás játékban, de nem ártott volna odaírni, melyik piktogram mit jelent. Egy idő után persze a játékosok megtanulják az ábrák értelmét, csak akkor meg minek a kártya?

Végül még egy apróság: az a játékos, aki végig nem csinált semmit, egyetlen pontot sem szerzett, nem a nullán, hanem az egyes mezőn áll (mivel mindenki innen kezd). Az pedig már csak bónusz, hogy ez a játék az életre nevek (akárcsak a TROLL): nem csak úgy nyerhetünk, ha keményen gürizve felássuk Guatemalát - elég, ha elraboljuk más kincsét. Összességében elmondható, hogy nem rossz játék a Tikal (1999-ben elnyerte az Év Játéka díjat), de nem egyszerű, ráadásul igyekszik még annál is bonyolultabbnak kinézni, mint amilyen.

Bár elméletileg létezik, valójában e társasjátéknak nincsen klasszikus kiegészítője. A Tikal-t a „maszk trilógia” néven szokták emlegetni, utalva az alkotó-páros másik két - hasonló borítójú - játékára, a Java-ra és a Mexica-ra. Néhol felfedezhetünk ugyan hasonlóságokat az egyes játékok között, de a három társasjáték alapvetően különbözik egymástól.

Rajtuk kívül létezik számítógépes változata is, de ebben sajnos - többek között az avítt grafika miatt - a táblás Tikal hangulata nem jön át, ezért inkább csak rajongóknak ajánlott. Ennél komolyabb probléma, konkrétan a játék szinte önkigúnyolása a 2010-ben megjelent változat - a Jungle Zombi. Ebben nem túl meglepő módon az ásatások mellett zombikat kell hajkurászni, de az agyatlan hús-zabáló hullák sehogy sem illenek bele a képbe (szerencsére ezt a tákolmányt nem az eredeti szerzők ”követték el”, csupán egy önjelölt brazil). Aggódni azért nem szükséges, ugyanis ez a csúfság dobozos verzióban nem jelent meg, ezért kénytelenek vagyunk beérni az alapjátékkal. Ennek ellenére akkor sem kell aggódnunk, ha már magas szinten űzzük az ősi dolgok kitúrását, a játék ugyanis tartalmaz egy profi változatot is (ha túl ”könnyű” lenne a játék). Ennél a variációnál újabb elemek kerülnek a játékba és csökken a véletlen szerepe.

Sajnos ez a játékmód csak nagyritkán kerül elő, ugyanis nem túl sok honfitársunk próbálta ki a Tikal-t (ebben közrejátszhatott az is, hogy kezdetben nem mellékeltek magyar nyelvű útmutatót). Persze így is ki lehet használni a számos elemet (ha szerzünk hozzá egy dobókockát, akkor a tartozékok száma eléri az ember csontjainak számát), ezért ha mindet eldugjuk, akkor jó sokáig tarthat a lakás-ásatás, mire az utolsó kincset is előássuk.


Tippek, trükkök:

Mivel a Tikal elég bonyolult társasjáték, a taktika, de főképpen a többi játékos tudása (és szerencséje) elég komolyan meghatározza, mit is érhetünk el. Az alábbi ötleteket csak hagyományos összejövetelek alatt érdemes használni, mivel egy profi könnyen a visszájára fordíthatja ügyködésünket:

1.: Ássunk ki minél több piramist. Ezek biztos pontok, ráadásul egy teljesen kiásott piramis akár 10 pontot is érhet.

2.: Ha nincs elég pontunk, nyugodtan erőszakoskodjunk: ha többségben vagyunk egy területen, mi kapjuk érte a pontot.

3.: Cserélgessük a kincseinket. Három pontért egyik játékostársunk kincsét felválthatjuk a sajátunkra. Igyekezzünk drilleket (három azonos kincset) összegyűjteni, mivel ezeket nem rabolhatják el tőlünk.

4.: Az őrzött piramisokat nem lehet elrabolni, viszont továbbépíteni sem, tehát csak akkor alkalmazzuk ezt a megoldást, ha már kellően nagy értékű a templomunk (vagy ha vészhelyzet van).


Adatok:

Kiadó: Ravensburger

Típus: építkező/kereskedő-stratégiai társasjáték

Játékosok száma: 2-4 fő

Megjelenés éve: 1999

Tervező: Michael Kiesling és Wolfgang Kramer

Egy menet hossza: 90 perc

Ajánlott: felnőtteknek vagy gimnazistáknak - a Tikal egy elég bonyolult és hosszú játék, ezért kisgyermekeknek frusztráló és unalmas lehet


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2017 | Minden jog fenntartva.