Dominion

„Csak a legravaszabb lehet a király”


Körítés:

A 21. század többek között az igényes stratégiai társasjátékok robbanásszerű elterjedésének kora is. Ma már megszámlálhatatlan új társas jelenik meg, melyek felölelik az egész társasjáték-palettát. A legkisebbek lurkóknak, akik még éppen csak ismerkednek a játékokkal (az olyan 3-4 évesek, akik már nem akarják megenni a figurákat és örömüket is lelik a játékokban) kiváló kezdés a Labyrinth vagy kicsit nagyobbaknak a Metro. Ha viszont valaki kártya-alapú társasjátékot keres, akkor kicsit szűkebb a piac - persze azért ott is van 5 örökzöld (francia-kártya, magyar-kártya, Uno, Fekete Péter és az elmaradhatatlan autós kártya). Ha valaki vicces, de legalábbis tartalmas kártyajátékot keresne, bártan ajánlható a nem túl bonyolult Kecskefogó. Ennél tartalmasabb játék a kasszasiker BANG!, de ha valaki igazán bonyolult, különböző taktikákat igénylő kártya alapú stratégiai játékot keres, már közel sincs olyan sok választási lehetősége. Ekkor (2008-ban) robbant a bomba, amikor megjelent Donald X. Vaccarino kreálmánya, a Dominion, amely éppen ezt a szegmenst célozta meg.

A játék története a középkorba repít vissza, abba az időbe, amikor a legtöbb ma létező ország területén még számos különálló népcsoport élt. A játékos egy fejedelem fia fölött veszi át az irányítást, akinek népe békésen éldegél egy fű-fa-virág szentháromságban. A nyugalmas napoknak azonban hamarosan vége szakad, mivel a legfiatalabb vezető-poronty (mi) szeretnénk rátenni a szomszéd területre is a mancsocskánkat és ha már elindultunk, akkor a többi szomszédos fejedelemséget is rabigába hajtanánk. Ez nem is tűnik olyan nehéz feladatnak, ám sajnos hasonló álmokat dédelget a többi ifjú titán is, ezért elkezdődik a harc az egységes terület, a domínium létrehozásáért. Mint látható ez nem az a mese, ahol a jó királyfi megmenti a régi királyságokat a gaz bűnözőktől. Inkább olyasféle, ahol az úr(hölgy) a csúcsig vezető nem mindig hófehér úton mindent bevet, hogy ő lehessen a követező uralkodó. A bonyolult és kissé sötét tónusú játékot egy vidám középkori borító alá rejtették: a fénylő sárga földön egy vigyorgó lovag készen áll a harcra, egy pincérnő habzó sört hoz a munkásoknak, két törp talán épp a bányából tér hazafelé. Gyanakodásra csupán a két, árnyékban megbúvó csuklyás alak és a katonák adhatnak okot. Érdekes, hogy a játékszabály első oldalán nem a borítón látható stílusban állnak a betűk - sokkal inkább J. K. Rowling Harry Potter című műveiben felbukkanó főgonosz szem-szerű írására hasonlítanak (VOldemOrt). Ennek az az egyszerű oka, hogy a borítót a magyar változatnál újrarajzolták, bár a honosított verzió címe kevésbé látványos és az sem teljesen világos, hogy a Dominion-t miért éppen Dominion-ra fordították (a bal felső képen felül a magyar, alul az eredeti felirat). A váltás egyetlen előnye a kissé félrevezető bortó-kép, amely köröket ver az elődre.

A fedőt leemelve meglepő látvány fogadhat: a Dominion-hoz nem tartozik tábla, de még egy fránya bábu sem - ez bizony ízig-vérig kártyajáték: kapunk két leírást és 500 kártyát. Sajnos a lapok minősége nem tökéletes: bár nem csúszik el a nyomtatás és a felületük is szép fényes, de túl vékonyak - ez egy kizárólag kártyákból álló játéknál nem elég. Ejnye! Bár az is igaz, hogy ezzel megspóroltak nekünk némi többletsúlyt.


Egy menet:

A Dominion kiváló példája annak, amit az Elfnet.hu ennél a bekezdésnél szajkóz: nem célunk a teljes játékszabály részletes bemutatása. Hogy miért nem? Borzasztó egyszerű: mivel egy túl hosszú leírást szinte senki nem olvas el. Azt le lehet szögezni, hogy ez a társasjáték nem egyszerű, sőt, igazából elég bonyolult. Mivel mindent kártyalapokkal old meg (támadás, védekezés, speciális események, pontok, pénz, stb.), ezért az első parti előtt érdemes tüzetesen átnézni a két részből álló leírást. Kártyákból többféle van: a legtöbb (252 db) az akciókártya kategóriába esik, de vannak egy, kettő és három rézpénzt érő fizetőeszközök (sajnos a réz, ezüst és arany ugyanazzal a kinézettel ellátva), a pontmérő tábla helyett használatos „győzelmipont-kártyák” és az átok-lapok. Ezeket kell úgy menedzselnünk, hogy a játék végén a lehető legtöbb győzelmi pontot birtokolja (ami nem egyszerű, tekintve hogy ezek a játék közben halmozódnak, viszont a parti közben hasznavehetetlenek). E társast gyakran azzal szokták dicsérni, hogy megújította a húzás-módszerét. Erről ugyan nincsen szó (ld. az egy évtizeddel korábbi Yu-Gi-Oh! és számos társa), de valóban kevés játéknál képez mindenki saját húzó-paklit. Ez azt jelenti, hogy lapjaink egy saját csomagot alkotnak, ebből húzunk és ha végeztük, ezt rakjuk vissza, így egy idő után ugyanezeket a lapokat kapjuk vissza.

Minden játékos minden köre három részből áll: akciózás, vásárolgatás, szálak elvarrása. Először lehetőség van egy akciókártya kijátszására (mivel a játék elején ilyenje senkinek nincs, ekkor ezt nem lehet választani). Ezek igen változatosak, de főképpen további lapok húzását, mástól elhúzását vagy kidobását jelentik. Ezután a játékos vásárolhat egy (a megfelelő akciókártyákkal több) kártyát a készletből. Ez kulcsfontosságú momentum, mert a Dominion-nál a megvásárolt kártyát nem csak egyszer tudjuk ”elsütni” - a paklinkból húzva újra és újra felhasználhatjuk, ezért érdemes bölcsen választani. A harmadik, befejező fázist meglepő, de „befejező fázisnak” hívják. Ekkor eldobjuk a megfelelő lapokat és húzunk 5 kártyát, majd jöhet a következő játékos. Ha a beszerezhető tartomány-kártyák elfogynak vagy ha a készlet-pakliból legalább 3 típus elfogy, akkor (a pontok összeszámolása után) vége a játéknak.

Természetesen ez csak egy nagyon lerövidített leírása a Dominion-nak, amelyhez nem véletlen adtak egy második szabályzatot is. E társas központi elemei az akciókártyák, amelyekből 24 féle van, de ebből egy menet során csak 10-es használhatunk, így a variációk száma 1.961.256, bár vannak előre definiált ajánlások (kezdőknek, fukaroknak, a többi játékos folyamatos akadályozására, stb.). Ha pedig már kellően profinak érzik magukat a részt vevő felek, akkor véletlenszerűen is választhatnak, így mindig más taktika szükséges a győzelemhez. A Dominion egyik legnagyobb előnye, hogy hiába bonyolult, eurogame-ként nem túl hosszú (összehasonlításként. egyes szerepjátékok akár 50 óránál is tovább tartanak, de a Rizikó sem egy gyors menet). Azért a dobozra nyomtatott 30 perc elég nehezen tartható, de a mindenképpen egy órán belül megvan egy parti, ráadásul a taktikázás lehetősége is megmarad.


Apróságok:

A Dominion több meglepetéssel is szolgálhat azoknak, akik szeretnek elmélyedni a részletekben. Már rögtön az elején itt ez a nagy számú kártya: 500. A félezer lap valóban menőn hangzik, ám nem árt picit utána számolni. Vannak ugye az akció-kártyák (252 db), a pénzek (130 db) meg győzelmi-pontok, és átok- és nini, egy furcsa-kártyák. Egyes társasokba már-már kényszeredetten igyekeznek bepasszírozni olyan tárgyakat, amelyek nélkül is tökéletesen játszható marad a játék. Az ilyen felesleges lapokat néhányan szemétnek is nevezik és egy szemét kártya a Dominion-ba is belekerült (nem vicc, az a neve, hogy szemét kártya). De nem szabad ilyen apróságokon fennakadni, inkább térjünk vissza a számolgatáshoz. Éppen ott tartottunk, hogy…akárhogy számoljuk kezünkön-lábunkon az eredményt, az így is csupán 470 körüli értéket ad ki. Ez jól is van így, a bevezetőben emlegetett ismer kártyák sem pont 50 vagy 100 laposak.

Csakhogy a reklám-szakembereknek nyilván megtetszett az 500, lévén szép kerek szám, ezért a játékba még beleszuszakoltak 32 mintakártyát. Ezek elméletben arra lennének jók, hogy ha egy lap elveszik, akkor ezekkel helyettesíthetjük őket, vagy ezt sokszorosítva pótolhatjuk vissza az adott kártyát. De hiába csináltak a szemét-kártyán kívül mindegyik lapról egy másolatot, mivel még így is hiányzott néhány lap, ráadásul az előbb említett fránya lapocska miatt páratlan szám jött ki. Ekkor vetettek be egy újabb trükköt: hozzáadtak a játékhoz hét üres lapot, melyre probléma esetén mi magunk is felvázolhatjuk valamelyik lap képét (bár az jó kérdés, hogy akkor miért van majdnem minden lapból plusz egy).

Egyeseknek az is szemet szúrhat, hogy bár az 500-at ilyenformán csak sikerült elérni, de azt már nem sikerült kiszámolniuk (odaírniuk), hány lehetőség is van az akciókártyák kiosztására, ezért inkább ezt biggyesztették oda: „…a lehetséges több millió kombinációból…”. Aki nem akar utánaszámolni, annak eláruljuk, hogy ebben az ismétlés nélküli permutációban a lehetőségek száma éppen 25 alatt a 10, azaz egészen pontosan 3.268.760. - bár kétségtelen, hogy ez több millió. Persze ez utóbbi inkább csak kukacoskodás és jobbára csak ilyen apróbb hibákat találhatunk a játékban. Azt sem szabad elhallgatni, hogy vannak apróbb meglepetések is: a kártyákon található képek készítőinek nevét például igen akkurátusan feltüntették. És igaz, hogy nem tökéletes játék a Dominion, de azért külön elismerés jár, ahogyan a doboz belseje kinéz (balra). A „rend a lelke mindennek” mondást nyilván a gyártók is ismerték, amikor megalkották a Dominion kártyáit magukba foglaló dobozt, amellyel egy menetet pillanatok alatt elkezdhetünk (igaz, ennek az az ára, hogy az elpakolás elég hosszúra nyúlik).

Amennyiben nem vagyunk tökéletesen elégedettek az alapjátékkal, még mindig ott vannak a kiegészítők. E téren kb. tucatnyi, pontosabban szólva e cikk megjelenésekor 11 kiegészítő volt elérhető, melyek újabb kártya-rengeteget hoztak a Dominion amúgy is színes első verziójába. Az Alkímia, a Sötét kor vagy a Jólét elnevezésű szettek mellett több rajongó is készített változatos pluszokat (Megváltás, Tündérmese, Az erő tekercsei). A kizárólag magyarul beszélők számára szomorú dolog, hogy nálunk csak az alapjátékot honosították. Jobbra egy tényleg apróság: hogy lát az a tolvaj, akinek be van kötve a szeme?


Tippek, trükkök:

A Dominion nem túl bonyolult játék, de annyiféle lehetőség van, hogy egyszerű nem lehet egyértelműen jó, bármilyen körülmények között hatékony stratégiát kieszelni. Ez elméletben ideális terep a nagyon különböző képességű játékosoknak, de a népszerű Dominion-versenyeken az azért kiderült, hogy ha valaki elég ügyes, gyakran ő lehet a király:

1.: Ne egy taktikát gyakoroljunk be - azért ne, mert nem elég hatékony, ha a több mint három millió variációt ugyanúgy kezeljük.

2.: Ütemezzük a győzelmipont-kártyák beszerzését - ha az elején túl sokat szerzünk azzal később a saját helyzetünket nehezítjük.

3.: Kerüljük az értéktelen lapokat - ez elég fontos dolog, mivel egy idő után újra ugyanazokat a lapokat fogjuk visszakapni.

4.: Csak aranyat lopjunk - ezt azért érdemes betartani, mivel a kis pénzek csak együtt érnek sokat, ha viszont sok kis pénz van nálunk, akkor meg az akció-kártyákból nem lesz elég.


Adatok:

Kiadó: Rio Grande Games

Típus: stratégiai kártyajáték

Játékosok száma: 2-4 fő

Megjelenés éve: 2008

Tervező: Donald X. Vaccario

Egy menet hossza: 30 perc

Ajánlott: gimnazistáknak, felsősöknek és kártyajáték-rajongóknak (számtalan variáció, igen változatos)


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2024 | Minden jog fenntartva.