Catan

„Az első szántó-vetők avagy az alapítók harca”


Körítés:

Talán nem véletlen, hogy a magyar középiskolák többsége külön anyagrészben tárgyalja a nagy földrajzi felfedezések korát. 1492 nem csak azért híres dátum, mert az Alhambra alatt elterülő várost, Granadát visszahódították a Spanyolok, hanem azért is, mert Cristóbal Colón (igen, ez volt a neve, nem pedig Kolumbusz) ebben az évben fedezte fel Amerikát (a teátrálisabb hatás kedvéért most hunyjunk szemet a kissé korábban, a vikingek által tett látogatásokról).

Ezzel az eseménnyel megkezdődött a gyarmatosítás kora, amely néhány mellékhatással is járt (pl.: Tikal és az egész maja civilizáció kipusztítása, Ausztrália benépesítése bűnözőkkel, stb.), ám egyben a technológia és a nyugati ember dicsőítése is. A hódítók lakatlan, ismeretlen területeken kötöttek ki: kezdetben csak jöttek, raboltak, mentek, de hamarosan egész városokat húztak fel, egy-egy faluból kiindulva idővel egész országokat kialakítva (pl.: Fokváros: Dél-Afrikai Köztársaság, Florida: Amerikai Egyesült Államok, stb.).

A feladat nem volt egyszerű, mivel nem csupán az esetleges őslakosok támadásait kellett kivédeni (akik némileg nehezményezték, hogy a saját földjeikről űzik el őket), hanem a városok egymással is küzdöttek a bevételekért, végső soron a hatalomért. Ebben a játékban egy ilyen monumentális vállalkozás első lépése lesz a mi feladatunk is: kikötünk egy ismeretlen, Catan nevű szigeten, majd társainkkal együtt megkezdjük a szárazföld feltöltését falvakkal és az őket összekötő utakkal.

Ha kézbe vesszük a dobozt, hamar konstatálhatjuk, hogy a készítők nem vitték túlzásba a dizájnt: a borító piros háttere előtt a napkorona ködbe burkolózó képes látható és egy városka körvonalai. Ez így leírva nem hangzik olyan rosszul, de ha vetünk egy pillantást a képre, láthatjuk, hogy tényleg nem erőltette meg magát a gyártó. Persze a szegényes (béna) borító egy díjnyertes, igazi bombasiker-társasjátékot takar, de gondolhattak volna a külső alapján választókra is. Ez előbb-utóbb a készítőknek is eszükbe juthatott, mivel a második kiadás már egy újragondolt fedlappal jelent meg, melyet leemelve egy egész sziget elemei tárulnak elénk.

E telepes-szett tartalmaz 40 db hexagon-mezőt (darabonként hat szöggel), 384 fa figurát, 126 kártyát, 18 számzsetont, 2 dobókockát és 1 bábút. A doboz tartalma kielégítő minőségű, bár a hatszögek elég nyamvadtnak tűnnek, de ez csak a látszat: ugyanolyan kemények és tartósak, mint bármelyik más minőségi társasjátéknál. Arra azért vigyázzunk, hogy a nem túl nagy falvak mellett az utakat jelképező festett fapálcikák csupán 25*5*5 millisek, tehát kisgyerek jelenlétében aránylag kevéssé (lehetőleg egyáltalán ne) játszunk. Még csak az kéne, hogy felszippantsanak pár kereskedelmi útvonalat.

A játék szabályainak ismertetésében semmit sem bízott a véletlenre Klaus Teuber és csapata. A hagyományosnak mondható, 12 oldala leírás mellett kapunk egy nagyméretű, egyszerűsített áttekintést is, az építési árakról pedig külön lapkákról is tájékozódhatunk. A nyersanyag-források eleve végesek, tehát hamarosan megkezdődik a harc a szűkös erőforrások birtoklásáért. A Catan stílszerűen azért nagyszerű, mert bonyolultságában is relatív egyszerű - olyan, mint a…nem, valószínűleg nincs még egy ilyen kategóriás játék, amely sikerességben képes lenne felzárkózni az elsőként 1995-ben kiadott Catan-hoz.


Egy menet:

A harmadik évezredben a társasjátékok között divatba jött az alakítható pálya, ezt pedig a Catan is kihasználja (helyesebben mondva ez fordítva van: sok későbbi játék ezt a felállást tette magáévá). Ennek lényege, hogy a játéktér nem egy fix, kinyomtatott és egyberagasztott térből áll, hanem négy- vagy hatszögletű elemekből (ld. Carcassonne, Tikal). Így nem csak az eredeti, kezdők számára javasolt pályát hozhatjuk létre, hanem tetszőleges alakú (akár több Catan elemeit egyszerre használó) felületet is, változatosabbá téve a játékot. Persze emiatt nem elég szétnyitni a pályát: előbb fel is kell építeni, de ha bizonytalanok vagy kezdők vagyunk, a leírás felajánl egy relatív kiegyensúlyozott felépítést. E társasjáték játszása közben egyetlen pont kell, hogy a szemünk előtt lebegjen: a győzelemhez mindössze 10 pont szükséges, ezt pedig lehetőleg mindenki másnál hamarabb kell összegyűjteni. Ehhez utakat és településeket kell építeni - a házak és utak körüli nyersanyagot kitermelve pedig újabb utcák és újabb épületeket lehet építeni.

A játéktér felépítése után el kell helyezni az első pár települést és utat, majd megkezdődik a valódi építkezés. A dobókockával dobott érték megtalálható valamelyik területen: akinek az adott hatszög határán van egy faluja, az kap abból a nyersanyagból. A különböző nyersanyagokat kombinálva újabb épületeket és utakat vehetünk, amit lerakva tovább nő a játékosok birodalma. Ez eddig elég egyszerűen hat, de éppen ez a momentum a Catan egyik legnagyobb előnye: a különböző nehézségi szintek elkülönítése. Nyersanyagokért nem csak struktúrát és infrastruktúrát vehetünk - beszerezhetünk néhány bónusz kártyát is, melyek nagyban megkönnyíthetik a dolgunkat. Emellett ha valaki hetest dob, megjelenik a rabló, aki nem csak a sok (legalább 7) lappal rendelkezők ingóságait felezi meg, de a játékos elhúzhat egy máik játékostól egy kártyát. Ez ellen speciális lapokkal, lovagokkal lehet tenni. Vannak további módosítási lehetőségek is, például a tapasztaltabb játékosoknak véletlenszerűen felépített szigetet is alkalmazhatnak. A 10 pontot nem csak városonként gyűjthetjük össze: pontot ér a legnagyobb lovagi hatalom (legtöbb lovag-kártya) és a leghosszabb út is. A közepes bonyolultságú játék tartogat néhány meglepetést, ezért a nem túl furmányos szabályok ellenére egy menet időtartama könnyen átlépheti az egy órát.


Apróságok:

Amikor a Catan kiötlője, a fogtechnikusként dolgozó Klaus Teuber megtervezte a játékot, nem valószínű, hogy ekkora sikerre számított. Az 1995-ben megjelent játéknak voltak ugyan hibái, de hihetetlenül népszerűvé vált és rengeteg hívet szerzett a korábban haldokló társasjáték-piacnak.

Persze az, hogy valakinek tetszik-e a Catan stílusa vagy sem, elég szubjektív dolog. A támogatók szerint a játék tökéletes, amit némi fenntartással kell kezelni, de részint nyilván igaz, tekintettel az eladott példányszámra. Részben viszont a fanyalgók sem csak a levegőbe beszélnek: az alap-szettben túl nagy szerep jut a véletlennek, a játék hosszabb előkészületeket igényel, néha a rosszul gazdálkodók csupán hihetetlen szerencsével nyernek, stb. A Catan tökélyre fejlesztette a modern játékok alapszabályát: ha van egy aranytojást tojó tyúkod, kopaszd meg. De ha túléli az első kopasztást, akkor újra és újra nyúzd le a bőrét, hiszen amellett, hogy egyre ismertebbé válik (és sok pénzt hoz a konyhára), az újabb dobozok új játékosokat nyerhetnek meg és talán a régiek sem hagyják abba a játékot (ld. BANG!).

Ennek megfelelően a Catan-ból valami elképeszt számú verzió készült: a korai változatok (Tengeri utazó, Lovagok és városok) mellett van fix táblás (Wien meets Catan), kártya-alapú (meglepő, de a neve - Catan telepesei kártyajáték) és internetes (Catan Online) is. Hexagonokon törhetünk a győzelemre Kánaán földjén éppúgy, mint Luxemburgban vagy akár Star Trek-es környezetben. Az 50 körüli kiegészítéseknek enyhén szólva pénzszerzési vágy szaga van, de a legtöbb nem igényli az alapjáték meglétét (ellentétben például egyes Alhambra kiegészítőkkel), ráadásul mivel némileg módosítják a játékmenetet, egy teljesen új játékként is tekinthetünk rájuk.


Tippek, trükkök:

A sok agyalás és az elsőre bonyolultnak ható játékmenetben igen fontos szerepet kap a szerencse (talán kissé többet is, mint egy ilyen játéktól elvárnánk). A korlátozott terület és az építkezés sajátosságai miatt szinte minden játékos féloldalas gazdaságot épít: egyes alapanyagokból felesleg keletkezik, másokból hiány lép fel, ezért muszáj egymással is csereberélni. Az pedig elég nyilvánvaló, hogy bár a szerencsét irányítani nem lehet, azért egy kis praktikával a nekünk kedvező irányba dönthetjük a mérleg nyelvét:

1.: A kezdésnél dől el (szinte) minden. Mivel egyes értékeket két dobókockával gyakrabban dobhatóak (5, 6, 8, 9), ezért ezeket preferáljuk - így több nyersanyagunk lehet.

2.: Mindenre szükség van. Ne egy nyersanyag-fajtára menjünk rá, hanem többfélére is, mivel az építkezéshez több dologgal kell.

3.: Az út börtön is, nem csak szabad árú-mozgatás. Ha hosszabb utat építünk, lekorlátozhatjuk, hogy más játékosok merre mehetnek.

4.: Építsünk! Az új települések ugyan felemésztik készleteinket, de hamarosan még többet kapunk vissza.

5.: Tartalékoljunk, de ne vigyük túlzásba. A rabló könnyen megszabadíthat feles készletünktől, a pluszpont miatt pedig a lovagokat jobb tartogatni.


Adatok:

Kiadó: Piatnik

Típus: építős gazdasági-stratégiai társasjáték

Játékosok száma: 3-4 fő

Megjelenés éve: 1995

Tervező: Klaus Teuber

Egy menet hossza: 75 perc

Ajánlott: az alapjátékkal a felsősök is elboldogulnak, a kiegészítők nyújtotta többlet-lehetőségeket inkább a középiskolások és az idősebbek tudják kihasználni


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2017 | Minden jog fenntartva.