Carcassonne

„Útépítés, várépítés, mezőépítés, …”


Körítés:

Franciaország déli részén fekszik Aude megye, melynek székhelye Carcassonne városa. Bár az Aude folyó mentén anno több település jelent meg, de jelentősebbé egyedül a Canal du Midi és az Aude találkozásánál fekvő Carcassone vált (igaz, a csatornát csak jóval később, 1681-ban nyitották meg, tehát valójában a csatorna épült a város mellé). A középkori Carcassone városa kezdetben eretnekek egy csoportjának (katharok) adott otthont, de 1209-ben a keresztesek visszafoglalták. A település akkor vált kiemelt fontosságúvá, amikor a spanyol aragóniaiak előretörésének megakadályozására a helység várát valóságos erődítménnyé változtatták. Bár Carcassonne mindvégig francia kézen maradt, az erődítmény az évszázadok alatt fokozatosan lepusztult. Szerencsére a XIX. században néhány hozzáértő francia magánszemély teljes körű tatarozást végzett az épület-komplexumon, mely utóbb szerencsésen átvészelte mindkét világháborút. Ezeknek köszönhetően ma is megcsodálható Európa legnagyobb épen maradt (pontosabban: éppé tett) középkori erődje, Carcassonne. Mi azonban a történetnek nem ezen a pontján csatlakozunk be - a feladatunk ugyanaz lesz, ami annak idején Franciaország királyainak, IX. Lajosnak, majd III. Fülöpnek, jelesül hogy erős és virágzó megyévé változtassuk Aude üres földjeit.


E középkori bevezető után nem árt kinyitni a dobozt, bár előtte megszemlélhetjük a fedélre nyomtatott ábrát is. A borítókép illik ugyan a játékhoz, de választhattak volna monumentálisabb vagy egyedibb borítót is (pl.: Metro), vagy legalább a játéktér egy részét (persze ez ízlés kérdése). A tartalomra viszont nem lehet panasz: a bábuk és a terület-lapok nincsenek túlbonyolítva (nem is szólva a fekete zsákocskáról), de a letisztultság a játék előnyére válik. A Carassone-t elsősorban felsősösökkel vagy idősebb fiatalokkal érdemes játszani, de néhány menet erejéig társasjáték-fanatikusoknak is megfelel (esetleg unatkozó sakkjátékosoknak). Erről a nem túl bonyolult szabályú játékról bátran kijelenthetjük, hogy (szinte) lehetetlen kétszer ugyanazt a pályát létrehozni.


Egy menet:

Kezdéskor ki-ki megkapja a választott színéhez tartozó bábukat (ekkor még bármi lehet belőlük), majd elhelyezésre kerül az első - központi - területlapka. Feladatunk, hogy további lapokkal bővítsük a térképet, közben pedig alattvalókat (bábukat) helyezzünk el rajtuk. Szinte minden pontot ér, melyeket egy külön táblán kell nyilvántartani. A végcél egyszerű: mindenki másnál több pontot szerezni. Jópofa apróság, hogy a játékszabály nem az unalom ismételt: „a legfiatalabb játékos kezd”-et nyomja, hanem így rendelkezik: „a legfiatalabb játékos határozza meg, hogy ki kezd.”

A soron következő játékos először húz egy területkártyát, majd ezt úgy karja le, hogy oldalával érintkezzen egy már korábban lerakott területhez. Fontos szabály a területfolytonosság: ez azt jelenti, hogy a négyféle elemből (rét, út, vár, kolostor) álló területkártyát például nem lehet mező mellé rakni, ha a lapon út található (mivel akkor az út egyszer csak véget érne.

Miután a játékos elhelyezte a lapkát, eldönthet, hogy le akar-e rakni egy alattvalót az új területre. Bár többféleképpen lehet pontot szerezni, ezért elméletileg érdemes mindenhová szerzeteseket (kolostor), vazallusokat (vár), útépítőket (út) és parasztokat (mező) elhelyezni, ezt két dolog is gátolja. Egyrészt alattvalóink száma korlátozott és bár néha visszanyerhetünk néhány főt, érdemes lehet tartalékolni, ellenkező esetben a játék végén könnyen lemaradhatunk néhány zsírosabb falatról.

A másik visszatartó erő egy újabb szabály, amely kimondja, hogy nem rakható le bábú olyan egybefüggő területre, ahol valaki más már áll (tehát ha egy félig kész úton más játékos útépítője áll, az utat ugyan továbbépíthetjük, de oda mi bábút nem rakhatunk). Ha egy objektum elkészült (körbekerített kolostor, folyamatos várfal, két útkereszteződés közötti út), a játékos azonnal megkapja az érte járó pontot és az ott állomásozó egységeket is visszakapja.

A mező-, út-, város- és kolostor-építés addig tart, amíg el nem fogynak a kártyák. Ekkor végső értékelést kell tartani, ahol a félkész épületek is pontot érnek, majd kihirdetésre kerül a pontvadászat első helyezettje. A Carcassonne nem kieső rendszerű, tehát az is rakosgathatja a területeket, akinek éppen nincsen szabad alattvalója (hiszen nem kizárt, hogy előbb-utóbb visszakap egy vazallust vagy egy útépítőt).

E társasjáték azon új típusú játékok körébe tartozik, ahol a pálya nincsen előre rögzítve, hanem maguk a résztvevők alakítják ki (ami jóval szórakoztatóbb, mint egy előre gyártott tábla). A 2-5 játékos által játszható Carcassonne-val egy menet könnyen eltarthat egy óráig vagy akár tovább is (bár a parti elején a játékmenet pörgős, később, ahogy egyre több mindent kell számításba venni, mind jobban lelassul).


Apróságok:

A Carcassonne megjelenésekor igazi unikum volt, amit az is bizonyít, hogy 2001-ben ennek a játéknak ítélték oda a német év játéka díjat (Spiel des Jahres - a több mint 30 éve odaítélt elismerés nem mellékesen 1980-ban a Rubik kockát is díjazta). A játék azért is dicséretet érdemel, mert a 40 alattvalót jelképező bábút nem műanyagból, hanem festett fából készítették. Kissé meglepő a pontszámláló tábla is, mivel ezt más társasjátékoknál többnyire beleépítik a játéktáblába, de erről a Carcassonne esetében természetesen nem lehet szó.

Bár az alapjáték is változatos, a Carcassone elképesztően széles kiegészítő-listával rendelkezik (még a BANG!-et és az Alhambra-t is könnyedén is lekőrözi). A több mint fél tucat különböző ”bővítmény” tartalmaz új elemeket (pl.: kettőt érő bábú, új kezdőpont), valamint számos több tucat követőt és rengeteg területlapot. Ha valaki minden kiegészítőt beszerez, nem árt, ha a nappaliját is kibővíti, mivel néhány órai építést követően több négyzetméternyi várral, kolostorral és mezővel burkolhatjuk a padlószőnyeget. De hát az erős birodalmak mindig is követeltek áldozatokat.

Ha pedig ez sem volna elég, a játékból készült verzió személyi számítógépre, a Microsoft és a Nintendo vállalatok konzoljaira, az Apple operációs rendszerére, sőt, a Mark Zuckerberg által alapított közösségi oldalhoz is. Sajnos a készítők egy idő után kezdtek kissé átesni a ló túloldalára és a Carcassonne név alatt már különböző, csak a nevében hasonlító társasjátékokat adtak ki (pl.: Carcassonne: The Castle vagy a kártya-alapú Cardcassonne). Persze ha csak az alapjátékkal rendelkezünk, akkor sem kell kétségbe esni: ha már unjuk az egyre újabb kolostorok felhúzását, akkor vegyük magunkhoz alattvalóinkat és keressünk egy tükörsima felületet. Zárkózzunk be, szüntessük meg az esetleges légfuvallatokat és már építhetjük is emberpiramisunkat vagy bármit, amire artistáink képesek. Sajnos (vagy szerencsére) a ”hagyományos” kiegészítők nem változtatnak érdemben a játékmeneten. Az eredeti társas bombasikerét tekintve ez érthető, de hiába más minden menet, a Carcassonne egy idő után kezd unalmassá válni, hiszen sehol egy csavar: minden menet azonos elvet követ.


Tippek/trükkök:

Persze ha nem csak ezt az egy társasjátékot szereztük be, akkor nincs semmi gond (amíg időnként más játékkal is játszunk). De amennyiben addig akarunk játszani, amíg bele nem ununk, érdemes lehet meghallgatni - vagy legalább is elolvasni - néhány álbölcseletet:

1.: Két vazallus több mint egy: avagy ami nem megy ésszel, azt oldjuk meg erővel. Ha nem csak nekünk, de ellenfelünknek is van egy bábuja pl. egy várban van egy mezőn, túrjuk ki onnan! Mivel a szabályok megakadályozzák, hogy közvetlenül mellé bábút rakjunk, valami máshoz ragasszuk a lapunkat (úgy, hogy csak a sarkok érjenek össze a célterülettel). Miután egy bábút is elhelyeztünk ott, várjunk, majd egy későbbi körben a lyukas területre építsünk be egy odaillő lappal és máris két alattvalónk áll egyetlen ellenfél ellen.

2.: A földek ura (lehet) a király: sokan hatalmas várakon kapnak hajba vagy több kisebb kastélyt húznak fel. Ezt ki is használhatjuk, extra hasznot húzva a többiek már elkészült építményeiből. Ha a játék korai szakaszában egy-két földművest jó helyre telepítünk, azzal elejét vesszük annak, hogy ugyanezt mások is megtehessék. Ezután már csak meg kell várnunk a játék végért és már kapjuk is a pontokat azért, amiket talán mások készítettek.

3.: Pató Pál urak előnyben: soha ne befejezni próbáljunk egy objektumot (kivéve a kolostort), hanem nyújtsuk amíg csak lehet). Persze ha elfogytak hű követőink, ideiglenesen kénytelen vagyunk felfüggeszteni ennek alkalmazását).

4.: Vár-gyáros parasztok: amennyiben uraljuk a mezőt, törekedjünk minél több (akármilyen apró) vár létrehozására. Ez egyrészt azonnali pontot ad, másrészt visszaadja a várban rostokoló lovagjainkat. Ja és a végső értékelésnél minden elkészült vár 3 pontot ér.


Adatok:

Kiadó: Hans im Glück

Típus: építkező társasjáték

Játékosok száma: 2-5 fő

Megjelenés éve: 2001

Tervező: Klaus-Jürgen Wrede

Egy menet hossza: 60 perc (4 főnél)

Ajánlott: családoknak, tizenéveseknek (bár a szabályok egyszerűek, egy alsós játékos könnyen hoppon maradhat a végső értékelésnél)


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2017 | Minden jog fenntartva.