Alhambra

„Építs szépet sok pénzért - másnak”


Körítés:

Amíg az európai uralkodók méternyi vastag falak mögött gubbasztottak és aprócska ablakokon át kukucskáltak ki román stílusú épületeikből, az ibériai félszigeten egészen más szelek fújtak. Bár már folyt a reconquista (a muzulmánok kiszorítása Dél-Európából), a félsziget déli részén, Granada városa fölött sárgásvörös épület-komplexumot emeltek. A függőkertekkel, lugasokkal, nagy, nyílt terekkel, növényekkel és a hegytetőhöz képest meglepően sok vízzel ellátott Alhambra az iszlamisták erejét és tudását hirdette. A magyarul vörös erőd nevű épületegyüttesnek ugyan védelmi funkciója is volt, de a belső területeken templomok és középületek magasodtak. Az Alhambra - főleg déli fekvésének és Granadának köszönhetően évszázadokig arab kézen maradt és Spanyolországban a várossal együtt ez volt az iszlám utolsó európai bástyája - csak 1492-ben sikerült elfoglalni (ez vetett véget a közel fél évszázados reconquistának). A vár-rendszert később a spanyolok is használták és többek között egy templomot és egy palotát is hozzáépítettek az Alhambrához.

Az azonos nevű játék persze nem öleli fel ezt a közel 500 éves időintervallumot: a mi feladatunk ”csupán” Alhambra (vagy legalábbis egy részének) felépítése lesz. Mint a játékszabályból kiderül, a messzi földről érkezett építőmesterek kizárólag a dicsőségért güriznek, ugyanis nemcsak hogy nem fizetnek a terveikért, de még a kivitelezést is nekik kell állni (ráadásul játék közben árfolyam-manipulációnak és egyéb pénzügyi csíntalanságoknak is szemtanúi lehetünk).

Akinek ez sem veszi el a kedvét, az bátran nyissa ki a dobozt, mert a játék érdekes kis gazdasági-stratégiai játékot takar (és nem mellékesen elnyerte a 2003-as Év Játéka díjat). A főleg építkezős, stratégia játékokat (Wallenstein, Shogun) tervező Dirk Henn neve is ismerős lehet, hiszen a Metro nevű társasjáték is az ő elméjéből pattant ki. Sajnos a Metro-nál alkalmazott látványos borítót itt nem sikerült megismételni (oké, hogy keleties legyen a hangulat, de a narancs háttér előtt épülő vörös vár azért már enyhén túlzásnak tűnik).

A fedlap leemelése után komplett kisváros bukkan elő: árkádok, pavilonok, tornyok és kertek sorakoznak, de 108 db kártya alapú pénzérmét is megszámolhatunk. A doboz tartalma átlagos minőségű, sok kartont és valódi kártya minőségű kártyalapokat kapunk. Az ábrákkal teletűzdelt, hatoldalas leírás átnyálazása után el is lehet kezdeni az érdemi játékot. Az Alhambra elsősorban az idősebb (14 év feletti) játékosok számára készült: a kicsik számára túl nehéz, egy alsósnak pedig taktika híján gyakran nincs sok esélye a győzelemre.


Egy menet:

Mindenekelőtt érdemes leszögezni, hogy az Alhambra egy trükkös kis játék, amely nem véletlenül nyerte el a fent említett német díjat. A baj csak az, hogy némi hanyagsággal is találkozhatunk, ha jobban szemügyre vesszük a játékot (például a doboz alját). Ha ugyanis a többnyire az asztallapon pihenő, ám a boltokban átlátszó fóliába játékok kiválasztásánál fontos alsó részt nézzük, hamar rábukkanhatunk egy bakira. Konkrétan arról van szó, hogy a játék történetét leíró bekezdésben (jobb felső rész) egy fia szóköz nincs. De tényleg egy szál se. Ejnye!

Az pedig egyszerűen hihetetlen, hogy ebbe a társasjátékba is sikerült némi felesleges tartalmat becsempészni: nevezetesen a második, startlapokra helyezett színes korongokról van szó. Ezzel elméletben arra szolgálnak, hogy ellenőrizhessük, betartottuk-e az építkezésre vonatkozó szabályokat, valamint megkülönbözteti Alhambránkat a többiekétől. Csakhogy aki a színes kis bigyók nélkül erre nem képes, az úgysem tud játszani a játékkal, ergo a hengerekre - hiába fából készültek - abszolút semmi szükség. Bár komolyabb szerepe az ideiglenes-épületrész-tároló lapnak sincsen - egyrészt a lapok elférnek az asztalon, másrészt a feltüntetett pontrendszert az értékelő-kártyákon is elolvashatjuk - de nem szeretnénk kötekedőnek tűnni, ezért ez ellen nem emelünk kifogást.

Az Alhambra egyes sikerszériákat ugyan nem ért utol, ám a maga nemében igen népszerű játékká vált. Kiegészítők terén nem említhető egy napon az ezen a téren szinte verhetetlen Carcassonne-vel, de azért az Alhambra-hoz is elkészült kilenc kiegészítő. Ezek újabb épület-lapokat, kártyákat és más, jópofa megoldású elemeket hoztak a játékba (például tolvajokat vagy pofátlanul beelőző háremhölgyet).

A kiegészítők hatására a bonyolult vásárolgatást egy komplett arab városállam menedzselése váltja fel, de egyes kiegészítőknek kissé ”kényszeres profitmaximalizálás” íze lehet. Rögtön az első kiegészítő, a Vezír kiváltsága például alig tartalmaz új elemeket (1-1 vezír-lap minden játékosnak, 24 további építési lapka és pár új kártyalap). Persze aki valódi pénz elköltése nélkül akar fotel-stratégából igazi arab kofává avanzsálni, annak az Alhambra kötelező darab. Ha másért nem is, mert mindenféle színű és alapú fa és műanyag izék vannak a dobozokban (a külső hasonlóságok ellenére a baloldali képen látható, 1925-ben alapított sörmárkának semmi köze nincs a játékhoz).


Apróságok:

Mindenekelőtt érdemes leszögezni, hogy az Alhambra egy trükkös kis játék, amely nem véletlenül nyerte el a fent említett német díjat. A baj csak az, hogy némi hanyagsággal is találkozhatunk, ha jobban szemügyre vesszük a borítást (például a doboz alját). Ha ugyanis a többnyire az asztallapon pihenő, ám a boltokban átlátszó fóliába csomagolt alsó részt nézzük (amely a társasjátékok kiválasztásában komoly szerepet játszik), hamar rábukkanhatunk egy bakira. Konkrétan arról van szó, hogy a játék történetét leíró bekezdésben (jobb felső rész) egy fia szóköz nincs. De tényleg egy szál se. Ejnye!

Az pedig egyszerűen hihetetlen, hogy ebbe a társasjátékba is sikerült némi felesleges tartalmat becsempészni: nevezetesen a második, startlapokra helyezett színes korongokról van szó. Ezzel elméletben arra szolgálnak, hogy ellenőrizhessük, betartottuk-e az építkezésre vonatkozó szabályokat, valamint megkülönbözteti Alhambránkat a többiekétől. Csakhogy aki a színes kis bigyók nélkül erre nem képes, az úgysem tud játszani a játékkal, ergo a hengerekre - hiába fából készültek - abszolút semmi szükség. Bár komolyabb szerepe az ideiglenes-épületrész-tároló lapnak sincsen - egyrészt a lapok elférnek az asztalon, másrészt a feltüntetett pontrendszert az értékelő-kártyákon is elolvashatjuk - de nem szeretnénk kötekedőnek tűnni, ezért ez ellen nem emelünk kifogást.

Az Alhambra egyes sikerszériákat ugyan nem ért utol, ám a maga nemében igen népszerű játékká vált. Kiegészítők száma terén nem említhető egy napon az ezen a téren szinte verhetetlen Carcassonne-vel, de azért az Alhambra-hoz is elkészült kilenc kiegészítő. Ezek újabb épület-lapokat, kártyákat és más, jópofa megoldású elemeket hoztak a játékba (például tolvajokat vagy pofátlanul beelőző háremhölgyet).

A kiegészítők hatására a bonyolult vásárolgatást egy komplett arab városállam menedzselése váltja fel, de egyes kiegészítőknek kissé ”kényszeres profitmaximalizálás” íze lehet. Rögtön az első kiegészítő, a Vezír kiváltsága például alig tartalmaz új elemeket (1-1 vezír-lap minden játékosnak, 24 további építési lapka és pár új kártyalap). Persze aki valódi pénz elköltése nélkül akar fotel-stratégából igazi arab kofává avanzsálni, annak az Alhambra kötelező darab. Ha másért nem is, mert mindenféle színű és alapú fa és műanyag izék vannak a dobozokban (a külső hasonlóságok ellenére a baloldali képen látható, 1925-ben alapított sörmárkának semmi köze nincs a játékhoz).


Tippek/trükkök:

Minél bonyolultabb egy játék, annál nehezebb egyértelműen nyerő módszert ajánlani, ám annál nagyobb a stratégia szerepe - nincs ez másképp az Alhambra esetében sem (azért természetesen a véletlen is szerepet kapott a játékban):

1.: Az információ hatalom - modern világunkban ez már elég elcsépelt mondás, de alkalmazható sok évszázaddal korábban játszódó társasjátékra is. Amikor éppen nem jövünk vagy tervezgetünk, fél szemünket tartsuk rajta a többiek építkezésén. Ha például látjuk, hogy valakinek már öt zöld épülete van, akkor ne azt a színt nyomjuk, mivel őt már úgysem tudjuk megelőzni.

2.: Két második hely gyakran többet ér, mint egy első - ne ragaszkodjunk görcsösen ahhoz, hogy mi legyünk mindenben a legnagyobbak.

3.: Maximum a pénztípusok 75%-ával rendelkezzünk (azaz három fajtával); így nem kell folyton várnunk a megfelelő épületre. Lehetőleg ne tartsunk egyszerre négyféle pénzt, mivel akkor valószínűleg egy-egy valutából túl kevés pénzünk lesz.

4.: Szedjünk össze egy-két másféle épületet is - jól fog jönni az érte kapott pluszpont.


Adatok:

Kiadó: Queen Games

Típus: kereskedelem/gazdaság-stratégiai társasjáték

Játékosok száma: 2-6 fő

Megjelenés éve: 2003

Tervező: Dirk Henn

Egy menet hossza: 60 perc (felett)

Ajánlott: főleg gimnazistáknak vagy felsős gyermekkel rendelkező családoknak - stratégiai központú játékhoz képes egyszerű és relatív gyors


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2024 | Minden jog fenntartva.