ZAZ-966

„Zaporizzsja apró, szögletes lakói”


A vállalat:

A Szovjetunió személygépjármű-ipara távolabbról nézve néhány hasonló, szögletes típust jelentett, valójában viszont ugyanúgy több kategóriára tagolódott, mint a kapitalista nyugati országokban (csak az egyes kategóriákban kínáltak jóval kevesebb típust).

A fősodort az alsó-középkategóriás modellek (pl.: Moszkvics-ok, majd Ladá-k) jelentették, de gyártottak mikro- és kisbuszokat is (pl.: Barkas B-1000, RAF-2203), felsőkategóriás típusokat (mint a GAZ-13 „Csajka”), sőt, minimális számban luxus-limuzinokat is (pl.: ZIL-41047).

Érdekes viszont, hogy a nyugaton (főleg a háború után) rendkívül kedvelt kis-, illetve mikroautók milyen gyorsan eltűntek a kínálatból. Ennek oka, hogy a szovjet felső-vezetés úgy vélte, egy családnak olyan szedán-karosszériás járműre van szüksége, amelybe 5 fő és a csomagok is elférnek.

Ez nem volt rossz elgondolás, ám rövidebb utakra, család nélkül felesleges volt egy ekkora jármű, ráadásul ennek magas vételárát és fenntartását sokan nem tudták megfizetni.

A mobilizáció növelésére már évtizedekkel korábban megalkották a választ: egy ”népautót” kell gyártani, amely kompakt méretű, ügyes tervezése révén mégis jól használható, ráadásul keveset fogyaszt és egyszerűen (és főleg olcsón) gyártható.

A Ford T-Modell, a Fiat 500-as vagy a Citroën 2CV „Kacsa” mögé a kelet blokk is beállt, létrehozva a német Trabant 601-est, amelyből közel 3 millió példány talált gazdára. Hasonló típussal a Szovjetunióban máshol is kísérleteztek - Ukrajnában a Zaporizzsjai Autógyár (röviden ZAZ) próbálkozott hasonlóval.

A szovjetek már az 1950-es évek végén meghatározták egy népautó specifikációját, melyet mind méretben, mind pedig árban a fent említett Moszkvics-ok alá pozícionáltak. A leendő típust egy több szovjet tervezőiroda és autómárka delegálta csoport tervezte (azt nem tartották problémának, hogy a gyártásra kijelölt ukrán üzem addig csak mezőgazdasági gépeket gyártott).

1960-ban debütált is a Fiat-600-as másolata, a ZAZ-965-ös, melyet a Zaporozsec becenévvel illettek. Ennek eredetére több verzió létezik, köztük egy kozák harcos neve, de a Zaporizzsja lakosa fordítás a legelterjedtebb (akárcsak a Moszkvics, melynek jelentése: Moszkvai lakos).

A kis sorozatban gyártott, mérsékelt sikerű ZAZ-965-ösök gyártása 1969-ig folyt, de már 1966-ban bemutatták utódját, a teljesen átdolgozott ZAZ-966-ost (amely szintén a Zaporozsec becenevet kapta, ahogy a GAZ-12-t és a tőle alapjaiban különböző GAZ-13-at is Csajká-nak becézték).


Konstrukció:

A ZAZ-966-ossal a Zaporozsec-eket is elérte a ”kocka-korszak” (akárcsak a Moszkvics 402-est váltó 408 és Moszkvics 412 esetében). A típus orr részének jellegzetessége, hogy a krómozott hűtőrács nem szolgált gyakorlati célokat, mivel mögé egy fémlap került.

A Zaporozsec első fényszóróit az orr két szélére tolták ki, ezáltal a típus szélesebbnek, felnőttesebbnek tűnt. Ezt a hatást eredetileg tovább fokozta volna a motorháztető vonala, amely szemöldökszerűen megtört, de a sorozatgyártásnál áttértek egy jóval egyszerűbb vonalvezetésre.

A fényszórók alatti keskeny indexlámpákat viszont megtartották, ez alá került a krómozott, de igen keskeny lökhárító, amelynek inkább csak esztétikai szerepe volt.

A ZAZ-966-os oldalán is megjelent néhány (egészen pontosan kettő) érdekes megoldás: a jármű oldalán egy mélyített vízszintes sáv futott végig, amely nemcsak látványos volt, de egyben a levegőt is terelte. A vájat ugyanis egy jókora, a kaszni síkjából kiemelkedő légbeömlőben ért véget, amely akkora volt, hogy miatta a hátsó kerékívet alacsonyabbra kellett húzni.

A típus farát egy-egy kör alakú hátsó lámpa zárta le, azaz a második generációs Zaporozsec-ek a szovjet kínálatban meglepően esztétikus személyautóknak számítottak (később, az újabb modelleknél megtört ez az egység).

A feladat nélküli hűtőrács sejtette, az oldalsó légbeömlő viszont nyilvánvalóvá tette, hogy a ZAZ-966-os (a 965-öshöz hasonlóan) farmotoros volt.

A járműhöz hasonlóan a benne működő erőforrás is kicsi volt és Ukrajnából származott: a MeMZ 966A-t (MeMZ 965-ként) eredetileg a szintén apró LuAZ-967-es kétéltű terepjáróhoz fejlesztették ki. A 4 hengeres, 887 ccm-es erőforrás mindössze 30 lóerős teljesítményre volt képes, de ez elegendő volt az üresen kevesebb, mint 800 kg-os járműhöz (az aprócska motor a hátsó kerekeket hajtotta).

A ZAZ-966-os még a keleti blokk viszonyaihoz képest is minimális felszereltségű típusnak számított, mivel fejlesztésénél a lehető legalacsonyabb ár elérését tartották szem előtt.


Életút:

A ZAZ-966-os 1966-ban jelent meg, noha a prototípus már 1961-ben rendelkezésre állt. E típus a Fiat 600-as helyett az NSU Prinz 4-es alakját kapta, ezáltal modern vonalvezetésű járműnek számított, igaz, a hasonló méretű Trabant 601-esnél kevésbé volt praktikus.

Azért, hogy maximalizálják az eladásokat, a ZAZ számos modellt készített, melyek három nagyobb csoportra oszlottak. A ZAZ-966V alkatrészeinek egy része még az előd 965-ösből származott (a motorja is), a két évvel később bemutatott ZAZ-966B viszont már egy erősebb, 1197 ccm-es, 30 helyett 40 lóerős erőforrást kapott, ami jótékonyan hatott a mobilitásra.

Ezek gyártása 1972-ig tartott, de már 1971-ben megjelent az első jelentősebb fejlesztés: a ZAZ-968. Az új változat örökölte a 966-os alakját és motorját, ám a frontrészen, a két első lámpa közötti tekintélyes űrt immár az aprócska, ötszög alakú márkajelet keretbe foglaló króm díszléc töltötte ki.

Ebből a modellből többféle variáns készült (ZAZ-968A, AB, B, B2, R) és egészen 1980-ig készítették, de ezúttal is egy évvel korábban, 1979-ben dobták piacra a még fejlettebb ZAZ-968M-et. Ez továbbra is a 966-osra karosszériáját és erőforrását kapta, de mindkettőn változtattak: kívülről eltűntek a fülnek is nevezett oldalsó légbeömlők, a hátsó körlámpákat felváltottak a Ladá-khoz hasonló szögletes egységek, míg a motorba karburátor került.

A legerősebb variáns már a MeMZ 968BE motort kapta, amely 50 lóerős teljesítményre volt képes, igaz, ekkorra a típus tömege is 800 kg fölé hízott.

A Zaporozsec-ek mindig is kétarcú típusnak számítottak. Főként a másodig generáció, a ZAZ-966-os és utódai kitűntek (a többi szovjet típushoz képest) mérsékelt fogyasztásukkal, alacsony árukkal és méretükhöz képest meglepően jó terepjáró képességükkel (amire a rossz minőségű szovjet úthálózat miatt szükég is volt).

A ZAZ célja teljesült, a típus valóban egyfajta népautóvá vált: a Szovjetunió egyik leggyakoribb típusának számított és Európa több országába exportálták Eliette vagy Jalta néven, a típusnév után ”E” jelöléssel (ZAZ-966E, ZAZ-968E, ZAZ-968AE). A Szovjetunióban még egy külön programot is indítottak, kifejezetten veteránok és rokkantak részére: ők állami támogatással juthattak hozzá a Zaporozsec-hez (a ZAZ-968MB-t láb nélkül, a ZAZ-968MB2-t egy lábbal is lehetett vezetni).

De hiába gyártottak összesen több mint 3,4 millió Zaporozsec-et (ezek kisebb része volt az előd ZAZ-965-ös), az előd gyenge minőségén nem sikerült jelentősen javítani. Ezt az is mutatta, hogy a ZAZ-965-öst Magyarországon nem is árusították, mivel Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézet (röviden KERMI) ezt minőségi kifogások miatt megtiltotta (a típus fő piaca a Szovjetunió és Ukrajna volt).

Érdekes, hogy a típussal kapcsolatban több városi legenda született, közülük itt csak kettőt említünk meg: az egyik, hogy jellegzetes hangja miatt egyesek azt hitték, hogy a ZAZ-966-osokban boxermotor van, ám valójában egy ”V” hengerelrendezésű négyhengeres erőforrás került hátra.

A másik, Magyarországon elterjedt kitaláció, hogy a Zaporozsec-ek hajtóműve eredetileg a T-34-es harckocsi indítómotorja volt. Ez teljesen légből kapott, (hiszen) a többek között az ISzU-152-be és a T-34-esbe is épített V-2-es dízelmotor bár valóban rendelkezett kétféle önindítóval, ebből az egyik egy elektromos önindító-, a másik pedig egy légkompresszor volt.

A műszakilag az 1966-os ZAZ-966-ra épülő ZAZ-968M gyártása csak 1994-ben ért véget, ekkorra már teljesen elavult, utódja a ZAZ 1102 „Tavria” lett, ám minőségi áttörést ez sem jelentett (noha ez a típus már orrmotoros és elsőkerék-hajtású volt).


A haldokló ZAZ-t (új nevén UkrAVTO-t) a Daewoo-típusok gyártása épp csak a víz felszínén tartotta, jelenleg különféle márkák (Chery, Chevrolet, Lada, Opel) típusait szereli össze és árusítja sajátjaként (a legújabb modell a 2012-es ZAZ Vida, polgári nevén Chevrolet Aveo).


Műszaki adatok:

Név: ZAZ-968A „Zaporozsec”

Típus: kétajtós szedán

Fizikai jellemzők:

Hossz: 3730 mm

Szélesség: 1570 mm

Magasság: 1400 mm

Tengelytáv: 2160 mm

Saját tömeg: 840 kg

Megengedett össztömeg: ismeretlen kg

Motor: 41 Le-s (MeMZ-968, ”V” hengerelrendezésű, 4 hengeres, benzinüzemű)

Férőhely: 4 fő

Csomagtér: ismeretlen l

Teljesítmények:

Végsebesség: 118 km/h

Gyorsulás (100 km/h-ra): 18,3 másodperc

Átlagfogyasztás: 8-11 l/100 km


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2017 | Minden jog fenntartva.