UAZ-4529

„Terepjáró cipó”


A vállalat:

A Szovjetunió tervutasításos, felülről szabályozott gazdaságában nem létezett piaci verseny, mivel a kommunista vezetés előre meghatározta, hogy egyes gyártók milyen termékeket állíthatnak elő. Ez azt eredményezte, hogy egy-egy típusú termékből (pl.: gépjárművekből) általában csupán néhány (gyakran csak egy) modell készült, egyes piaci igényeket pedig egészen egyszerűen nem elégítettek ki (természetesen ezen igények nyugati típusokkal való kielégítése fel sem merült).

Az elszigeteltség ugyanakkor azt is jelentette, hogy a keleti blokk országainak mindent maguknak kellett megoldani: emiatt gyakran a vásárlók nem azt kapták, amire szükségük lett volna, igaz, néhány esetben az is előfordult, hogy kifejezetten a helyi szükségleteknek megfelelő jármű született. Ez utóbbi (elég szűk) kategória egyik érdekes típusának gyártója az Uljanovszki Autógyár, rövidítve UAZ volt.

Az UAZ-t 1941-ben alapították Uljanovszkban - a város nevét Leninről (született Vlagyimir Iljics Uljanov) kapta. A gyár a 2. számú Sztálin Autógyár, röviden ZiSz (korábban Lihacsov Autógyár, azaz ZiL, még korában AMO) kihelyezett részeként alakult és kezdetben a ZiSz-5-ös teherautókat gyártották. Már a második világháború alatt döntés született arról, hogy az UAZ saját járművet fog fejleszteni, de a kísérleti UlZiSz-253-as nem jutott el a sorozatgyártásig. A vállalat később GAZ-AA kisteherautókat szerelte össze, majd a GAZ-69-es terepjárót gyártotta.

1957-ben az UAZ ismét megpróbálkozott a házon belüli fejlesztéssel és megtervezték az UAZ-450-es szériát. Ennek gyártása 1957-ben indult be, majd több alváltozatot is kifejlesztettek. Az UAZ-450-es gyártása 1965-ben fejeződött be: ekkor helyét jelen cikk tárgya, a modernebb UAZ-452-es vette át (az alábbi fotón egy UAZ-450-es látható).


Konstrukció:

Az UAZ-452-es egy egyedi járműtípus volt: gyakorlatilag egy kisbusz és egy terepjáró keresztezéséből született, amire szükség is volt, tekintettel a Szovjetunió rendkívül hiányos infrastruktúrájára. E szovjet típus gyakorlatilag az UAZ-450-es második generációs változata volt, igaz, a változtatások kimerültek a karosszéria átrajzolásában, a lemezek alatt minden változatlan maradt.

A létravázas UAZ-452-es elődjéhez hasonlóan egyszerű, lekerekített téglatest alakú felépítménnyel rendelkezett. Megtartották a két kör alakú első fényszórót is, mindössze az első indexlámpákat tolták a jármű szélei felé.

A fronton az egyetlen komolyabb változtatás a hűtőrácsot érintette. A korábbi kettő, vese alakú nyílást (melyeket színre fújt vízszintes rácsozat osztott négy-négy részre) lecserélték: helyettük egy egyszerűbb, fekete rácsot alkalmaztak (a hűtőt az orr közepéről lejjebb helyezték, így alsó oldala hozzáért a lökhárítóhoz).

Megtartották viszont az előd jellegzetes, az első szélvédőn túllógó tető-elemét és az ajtó-elrendezést is: a két első ajtó mellett egyetlen jobb oldali (kihajtható) ajtó, valamint hátul kétszárnyú raktérajtó kapott helyet. A jármű jobb oldalán (a két ajtó között), egy mélyített beugróban kapott helyet a tanksapka, fölötte és hátrébb vízszintes szellőzőlamellákat vágtak a burkolatba.

Az UAZ-450-eshez hasonlóan utódja is oldalanként 5 ablakkal rendelkezett, amelyeket többféle kiosztásban üvegeztek, illetve fémlappal zártak le. Komolyabb változtatás a kisbusz farán sem történt, maradtak a nagyméretű ajtók, két oldalt függőleges elrendezésű hátsó lámpákkal.

Az UAZ-452-esbe ugyanazt a ZMZ-451E motort építették, amelyet a GAZ M-21 „Volga” típusú személyautóba is. Ez az erőforrás megjelenésekor alumínium-blokkos mivolta miatt modernnek számított, viszont a 2445 ccm-es, négyhengeres, folyadékhűtéses motor csupán 70 lóerős teljesítményre volt képes, igaz, a nagy sebesség nem volt szempont a típus építésénél. Kisbuszoktól szokatlan módon az UAZ-452-es kapcsolható összkerék-hajtást és emelt hasmagasságot kapott, ezáltal nehéz terepen is jól boldogult (az egyetlen motorhoz egyetlen, 4+1 fokozatú váltó tartozott).

A puritán jármű elöl 2, hátul 7-11 utas szállítására volt képes, de általában a hátsó raktérben az adott feladathoz szükséges felszerelések kaptak helyet. A legismertebb változat, a mentőautó-modell volt, amelyben egyetlen fekvőhelyet alakítottak ki, de alternatívaként 6 ülőhelyes, illet 4 ágyas változatot is készítettek (utóbbinál két-két egymás feletti vászon hordággyal). Azért, hogy alkalmas legyen a rendkívül hidegben történő mentésre, az UAZ-452-es belső terét egy különleges hőszigetelő réteggel vonták be.


Életút:

Ahogy fentebb is olvasható, az UAZ-452-es gyártása 1965-ben kezdődött meg, de kezdetben a típust kizárólag katonai célokra gyártották. A legnagyobb számban a személyszállító (kisbusz) kialakítást gyártották, de rádióbemérő gépjárműként is használták. A polgári védelemben elsősorban nehezen megközelíthető területeken alkalmazták mint mentőautó, de a tűzoltóság, a tűzszerészet, a víz- és áramszolgáltatók, valamint erdőgazdaságok is üzemeltettek UAZ-452-eseket.

A kiöregedett járműveket a szolgálatból való kivonásuk után magánszemélyeknek értékesítették és többségük ezt követően még hosszú ideig szolgálatban állt. A típus a Szovjetunió mellett a keleti blokk legtöbb tagállamában, köztük Magyarországon is elterjedt (hazánkban főként erdészetek és szőlészetek használták).

Az alakja miatt Buhanka (orosz; kenyér, cipó) becenevű bázismodell (UAZ-452) mellett megjelentek az UAZ-452A, AS és G jelű mentőautók, a felépítmény nélküli UAZ-452AE, a nyitható tetejű UAZ-452V, a duplakabinos UAZ-452D, valamint az UAZ-452P traktor.

A 2 tengelyes alapváltozat mellett elkészítettek kétféle 3 tengelyes alváltozatot is (UAZ-452DG és K), de ezeket csak minimális számban gyártottáks.

Maga az alapváltozat gyártása folyamatos volt (az egymilliomodik UAZ is egy UAZ-452-es volt), ennek ellenére a típuson (a keleti blokkra jellemző módon) csupán minimális mértékben változtattak (1979-től a korábbi fehér helyett sárga indexlámpákat használtak, valamint a hátsó lámpák méretét kissé megnövelték).

1985-ben változtattak a jármű belterén: a fémfelületek egy részét műanyag elemekre cserélték, a lökhárítókra gumipogácsákat erősítettek, valamint megnövelték a visszapillantó tükrök méretét. Ekkor vezették be az új jelölési rendszert is: a kisbusz változat megjelölése az UAZ-2206, a platós változat az UAZ-3303 és 39094, a dobozosé az UAZ-3741, az osztott (6 személy és 450 kg szállítására alkalmas) modellé az UAZ-3909, a mentőautó pedig az UAZ-3962 lett (jobbra egy UAZ-3303-as látható).

E járműveket a 2000-es években még mindig gyártották, de lényeges változtatásra továbbra sem került sor, mindössze a visszapillantó tükröket cserélték a GAZelle kisbusz műanyag tükreire (ezen kívül a platós változatnál a fa rakteret fémre cserélték, a kisbusz változnál pedig új üléseket használtak).

Az UAZ-452-es gyorsan elavult, ennek ellenére a legtöbb üzemeltető kedvelte, mivel rendkívül tartós konstrukció volt, egyszerű volt a karbantartása és olcsó az üzemben tartása (a jelenleg használt minimum 95-ös oktánszámú benzinnel szemben az UAZ-452-es akár 72-es oktánszámú üzemanyaggal is működőképes maradt).

Az UAZ-452 jóval túlélte a Szovjetunió összeomlását, amit elsősorban rendkívül jó terepjáró-képességének és annak köszönhetett, hogy ilyen alacsony üzemeltetési költséggel nem akadt konkurenciája. Az UAZ azon kevés orosz autógyártó közé tartozik, amely képes volt túlélni a piaci verseny közepette is és ez az UAZ-452-es mellet igaz a vállalat másik ős-termékére, az 1971-től gyártott UAZ-469-esre is (utóbbi gyártását 2015 végén tervezték befejezni, de a jelentős piaci igény miatt végül a kínálat része marad a ma már Hunter néven kínált típus).


Műszaki adatok:

Név: UAZ-2206

Típus: terepjáró kisbusz

Fizikai jellemzők:

Hossz: 4440 mm

Szélesség: 2100 mm

Magasság: 2101 mm

Tengelytáv: 2300 mm

Saját tömeg: 1940 kg

Megengedett össztömeg: 2790 kg

Motor: 112 Le-s (4 hengeres, benzinüzemű)

Férőhely: 8-11 fő

Csomagtér: ismeretlen l (850 kg)

Teljesítmények:

Végsebesség: 127 km/h

Gyorsulás (100 km/h-ra): ismeretlen másodperc

Átlagfogyasztás: 13,5 l/100 km (90 km/h-s sebesség mellett)s


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2017 | Minden jog fenntartva.