Skoda 105
A szocializmus farvizén
A vállalat:
Miután a második világháborút követően a demokratikus-kommunista szembenállás kettészakította Európát, mindkét fél megpróbálta saját felsőbbségét bizonyítani. Keleten ez nem volt egyszerű, mert mind a Szovjetunió, mind az által elfoglalt országok fejlettsége messze elmaradt a nyugatiakétól.
A legtöbb közép- és kelet-európai állam jövedelmének nagy részét a kereskedelem, a szolgáltató-szektor és mindenekelőtt a mezőgazdaság tette ki, ám Sztálin mániája a nehézipar volt, ezért erre helyeződött át a hangsúly.
Emiatt számos ipari vállalatot hoztak létre, bár egyes országok maguk is rendelkeztek hasonlóval: a legnagyobb és legerősebb ilyen cég a Csehszlovákiába került kodovy závody (cseh; koda művek, továbbiakban Skoda) volt. Ennek mérete és fejlettsége vetekedett a világ legnagyobb hasonló cégeivel: a Skoda gyáraiból korábban is számos löveg, harckocsi és hadihajó került ki, de erős volt a jelenlétük a polgári szektorban is (már évtizedek óta gyártottak személyautókat).
A szovjeteknek egyáltalán nem tetszett, hogy a Szovjetunió egyik legnagyobb és legfejlettebb nehézgép-gyártója nem is szovjet, ezért 1951-ben a vállalatot átkeresztelték a Závody Vladimíra Iljiče Lenina (cseh; Vlagyimir Iljics Lenin gyár) névre. Így viszont a korábbi megrendelők nem ismerték fel a vállalatot, ezért két év múlva kénytelenek voltak visszaadni a Skoda nevet.
A Skoda a szovjetek irányítása alatt folytathatta a személyautó-gyártást, de ezt a részleget leválasztották az anyavállalatról és nem biztosították a szükséges pénzügyi hátteret a modellpaletta fejlesztéséhez.
Ennek az lett a következménye, hogy amíg az 1950-es években a gyár még élvonalbeli típusokat gyártott (például a VOS reprezentációs limuzint), egy évtizeddel később már nem rítt ki a szovjet márkák közül (ld.: 1202-es kombi).
A márka ennek ellenére sikeres tudott maradni, amit elsősorban alsó-középkategóriás limuzin-karosszériás modelljeinek, ezen belül is a Skoda 100-nak köszönhetett (ebből nyolc év alatt több mint egymilliót értékesítettek).
A farmotoros 100 nem csak betöltötte az előd 1000 MB helyét, de jóval túl is szárnyalt azt, viszont az 1970-es évekre már elavultnak számított, ezért a Skoda kérvényezte egy modern első-kerék hajtású, előre helyezett motorral ellátott szedán gyártását.
De a csehszlovák vállalat hiába készítette el az új modell prototípusát, a szovjetek megtiltották ennek exportálását, ezért a gyártásba került Skoda 105-ös végül gyakorlatilag a 100-as újracsomagolt változata lett (e típuscsaládot a Skoda Type 742-ként kódolta).
Konstrukció:
A Skoda 105-ös kívülről a 100-as egyenes ágú leszármazottjának tűnt, ám a módosítások többet takartak egy modellfrissítésnél. Ami maradt, az a nem túl látványos, de összeszedett külső. A 105-ös későbbi járművekhez képest úgy fest, mint egy féltégla, ha azonban összevetjük a kortárs Lada kínálatával, ég és föld a különbség.
A Skoda típusának orr részét egy lapos műanyag elem nyitotta, ebben kapott helyet a két, kör alakú első fényszóró és a hűtőrács, de ennek korlátozott mérete nem volt elegendő, ezért a fekete műanyag idom alatt további lyukakat vágtak.
Ez alá került a vékony, krómozott lökhárító, melyre két függőleges műanyag bakot erősítettek (emellé, a lökhárítóba integrálták az indexlámpákat). Azért, hogy ne csökkenjen jelentősen a hely, de a sportosság illúzióját keltsék, a 105-ös orra enyhén lejtett.
A legtöbb szocialista autóhoz hasonlóan a formatervezők ennél a járműnél is az első szekcióban élték ki a fantáziájukat, a középső és hátsó részen már a praktikusság dominált.
Az árcsökkentés miatt az oldalsó ablakokat két elemből készítették és a hátsókat nem is lehetett letekerni (ezt később orvosolták) - oldalról az egyetlen díszítő elem egy vízszintes, domborított vonal volt, amely az orrtól egészen a hátsó lámpákig ért.
A függőlegesen álló, szögletes hátsó lámpákkal ellátott farrész meglepően kicsi volt, minimális csomagteret sejtetve, de ez megtévesztő volt, akárcsak a növelt mértékű első hűtőrács. A 105-öst ugyanis farmotoros volt, ami korában már ritkaságszámba ment, de szükség volt rá, hogy a Szovjetunió ne akadályozza a típus létrejöttét.
Emiatt kardánalagútra nem volt szükség, a 1046 ccm-es, négyhengeres erőforrás ugyanis a hátsó kerekeket hajtotta, igaz, a 44,4 lóerős erőforrás miatt a 105-ös kissé lomha volt (a 125 L modellt leszámítva minden Skoda 105-ös ugyanazt a négysebességes manuális váltót kapta). A típus alacsony mobilitása mellett mérsékelt árért mérsékelt kényelmet kínált, extrákat viszont kezdetben alig (ez a későbbi modellváltozatoknál pótolták).
A típus jellegzetessége volt - a hátsókerék hajtás és a hátsó motor miatt - igen könnyű kormányzása, de kanyarban könnyen ki lehetett vele farolni (ez sikeres ralliautóvá tette, de a családok általában nem díjazták). A hátul elhelyezett hajtómű másik következménye, hogy (akárcsak az eredeti Fiat 500-asban vagy a Porsche 911-ben,) a kisméretű csomagtartó előre került.
Életút:
A Skoda 105-ös gyártása 1976-ban kezdődött - a jármű a lemezek alatt jóformán megegyezett a 100-assal, de a márka ezt igyekezett palástolni. Már kezdetben is ötféle modellt gyártottak: a Skoda 105 S-t és a jobb felszerelésű Skoda 105 L-t (Luxe), valamint az erősebb, 44 helyett 49 lóerős hajtóművel szerelt Skoda 120 L-t, Skoda 120 LE-t és Skoda 120 GLS-t (a számok a motor lökettérfogatára utaltak).
Ez utóbbi modell, a teljes nevén Skoda 120 Grand Luxe Sport (a 120 LS-el együtt) még erősebb, 54 lóerős motort kapott és elődeivel szemben a hátsó utas-oldali ablakokat is le lehetet tekerni.
Érdekes, hogy a Skoda 105-ös és utódai ugyan nem rendelkeztek jelentősebb teljesítménnyel, mégis közös tulajdonságuk volt a hűtővíz meglepően gyors felforrása, ami autópályán könnyen kényszerpihenő beiktatását jelentette (ennek oka, hogy bár az előre beszerelt ventilátor az elődnél jobb hűtést biztosított, működése nem volt megbízható).
A problémák ellenére a Skoda 105-ös és 120-as Közép-Európa legsikeresebb keleti személyautója lett, amely a Csehszlovákiával szomszédos országokban (így Magyarországra is) eljutott. A márka ennek megfelelően szűkös kapacitása ellenére igyekezett újabb változatokat piacra dobni: ezek közül a legsikeresebb az olcsó 105 S házasítása volt az erősebb hajtóművel (Skoda 120 S). Ennek létezett egy ellentettje is, a Skoda 105 G (kis motor, de a 120 GLS felszerelési szintje).
Az egyetlen jelentősebb fejlesztés 1984-ben történt, ekkor jelent meg a külön modellként kezelt 130-as széria (130, 136, 137, gyári nevükön Type 746), amely a korábbiaknál valamivel erősebb motort kaptak és újratervezték első- és hátsó lámpáikat (ezeket könnyen fel lehetett ismerni a szögletes első fényszórókról).
Ezen kívül három további, a 105-ösre épülő modellt gyártottak: a Skoda 125 L-t (ötsebességes váltóval), a nem túl sikeres Skoda Garde kupét és a kétajtós, teherszállításra használt puttonyos Skoda 105 SP-t.
A Skoda 105-ös (és 120-as) sorozat rendkívüli népszerűségét bizonyítja, hogy közel kétmillió példányt gyártottak belőle, árulták az Egyesült Királyságban is (Estelle néven, ld. jobbra) és több limitált változat is elkészült.
Az 1980-as évek végére azonban a típus már rendkívül elavultnak számított (hiszen az alapot adó technika ekkor már közel 30 éves volt), így miután 1987-ben gyártásba került a Skoda Favorit, a 105-ös egyre inkább háttérbe szorult. 1990-ben gyártását a 130-as sorozattal együtt végleg beszüntették, véget vetve a farmotoros korszaknak.
A korábban szocialista irányítás alatt senyvedő európai autógyárak különbözőképpen élték meg a Szovjetunió széthullását: egyesek, így a Wartburg és a Trabant tönkrement, akárcsak a később hamvaiból újjáéledő Dacia, de igazán sikeressé mindössze egyetlen márka vált: a Skoda. Miután a Volkswagen-konszern 2000-ben megvásárolta a márkát, a fejlett nyugati alkatrészekkel megtámogatott Skoda új erőre kapott és ma már Európa egyik legkedveltebb autómárkájának számít.
Műszaki adatok:
Név: Skoda 105
Típus: szedán
Fizikai jellemzők:
Hossz: 4160 mm
Szélesség: 1595 mm
Magasság: 1400 mm
Tengelytáv: 2400 mm
Saját tömeg: 880 kg
Megengedett össztömeg: 1300 kg
Motor: 44,4 Le-s (soros hengerelrendezésű, 4 hengeres, 1046 ccm-es, benzinüzemű)
Férőhely: 5 fő
Csomagtér: ismeretlen l
Teljesítmények:
Végsebesség: 130 km/h
Gyorsulás (100 km/h-ra): 23 másodperc
Átlagfogyasztás: 6,3 l/100 km