Polski-Fiat 126p

„Egy csepp olasz - Lengyelországból”


A vállalat:

A vasfüggöny leereszkedését követően a személyautó-helyzet a keleti blokkban egyre romlott: ennék két oka volt - egyrészt szinte minden autómárka nyugatra került, másrészt a kommunisták nem fordítottak kellő erőforrást a termelésbe.

Emiatt típusaik minősége és teljesítménye (nem is említve formájukat) egyre inkább elmaradt a nyugati szinttől, ezen pedig csak külső segítséggel lehetett volna túljutni, de - érthető módon - egyik nagy nyugati autómárka sem sietett a diktatúrák segítségére. A szovjetek szerencséjére végül megtört a jég és kötélnek állt egy gyártó, amely nem volt más, mint az olasz Fiat.

Ez a főleg a keleti blokk számára gyümölcsöző együttműködés eredményezte többek között a Magyarországon kocka-Lada-ként aposztrofált VAZ-2101 „Zsiguli”-t, amely ugyan csak a Fiat 124-es másolata volt, mégis egy csapásra a legkeresettebb keleti típussá vált.

Az ilyesfajta társulás nem volt egyedi a Fiat történetében. Az olasz cég együttműködésével a mai napig gyártják típusait Törökországban (Tofas-Fiat) és hasonló szerződést kötöttek Németországban (Fiat-NSU), valamint Lengyelországban is (ez utóbbi cég neve Polski-Fiat, azaz lengyel Fiat volt).

Maga az olasz-lengyel autógyártás, sőt, a Polski-Fiat márka is évtizedes múltra tekintett vissza: első típusuk a Polski-Fiat 508-as korának legnépszerűbb lengyel autója volt, melyet 1932-től a második világháborúig gyártottak.

A háborúban az üzemet a németek elfoglalták és a személyautó-gyártást beszüntették, de a második világháború után - immár szocialista színekben - újraindult a termelés.

A Fabryka Samochodów Osobowych (lengyel; ~ személyautó gyár) már az 1950-es években gyártott szovjet GAZ M20 „Pobjedá”-kat, majd Warszawa néven saját típust is fabrikált, de ezek nem váltak túl népszerűvé.

Ezzel szemben az 1967-ben megjelent Polski-Fiat 125p osztatlan sikert aratott: hiába hasonlított a VAZ-2101-re, ikerlámpái, olaszos vonalvezetése, 75 lóerős motorja és egyáltalán, modern megoldásai miatt keleten szinte státusz-szimbólumnak számított.

E típus sikerét követően, amikor a Fiat egy apró városi autó gyártásába kezdett, a Polski-Fiat azonnal lecsapott és meg is állapodtak a Fiat 126 lengyel változatának, a 126p-nek a gyártásáról (a szám után a ”p” Lengyelországot jelölte).


Konstrukció:

A lemezek alatt a Polski-Fiat 126p (ahogy a Fiat 126 is), gyakorlatilag egy Fiat 500-as volt, ám ezt a vadiúj kasznival igyekeztek palástolni. A forma a későbbi Volkswagen Golf első generációjához hasonló alakú Fiat 127-esre hajazott, csupán kisebb méretben (a hossz például több mint fél méterrel csökkent).

A Fiat 127 sem volt egy jelentős méretű személyautó, a 126p viszont kifejezetten apró volt, ráadásul végtelenül egyszerű is. A típus elölről úgy festett, mint egy egyetlen darabból fröccsöntött játékautó: ennek oka, hogy a szögletes orr közepére (sőt, elöl sehová máshová) nem került légbeömlő nyílás.

E hatást csak erősítették a kisméretű, szögletes fényszórók és az alájuk telepített indexlámpák, mivel közéjük egyedül a vállalat logója került.

Az első szekciót egy keskeny lökhárító tette teljessé, melynek inkább csak esztétikai funkciója volt, ugyanis a krómozott elem túl kisméretű volt és túlságosan alacsonyan helyezkedett el ahhoz, hogy ütközés esetén hatékonyan csökkentse a károkat.

Azért, hogy a mindössze három méter hosszú jármű hosszabbnak, vagy legalábbis laposabbnak (ezáltal arányosabbnak) tűnjön, oldalt egy, az első fényszóróktól induló mélyített csík futott végig.

Ezen kívül itt a többi megoldás teljesen hétköznapi volt: az első ablakok elefántfüleket (kihajtható háromszög alakú oldalablakokat) kaptak, a hátsókat nem lehetett letekerni, a visszapillantó tükrök fekete műanyagból készültek, stb..

Ezzel szemben a típus fara több jellegzetes megoldással rendelkezett. A hátsó ablakot keskenyre szabták, alá került egy nagyméretű, lenyitható ajtó, a hátsó lámpákat pedig kitolták a sarkokra (emellett hátulra is keskeny, krómozott lökhárító került).

A farba vágott lamellák és a hátsó ülések mögé került légbeömlők egyértelművé tették, hogy - akárcsak a szovjet ZAZ-966-os esetében - a Polski Fiat 126p farmotoros típus volt.

Érdekes, hogy a típus fara és a motorháztető meglepően nagy méretű volt, ám alatta egy csupán 0,6 literes (594 ccm-es), soros kéthengeres erőforrás lapult, amely alig 23 lóerőt adott le.

Ez valójában nem volt olyan kevés, mivel a Polski-Fiat 126p üresen mindössze 580 kg-ot nyomott és négy főre (de inkább csak 2 + 2 gyerekre) méretezték. További előnyt jelentett, hogy (ellentétben a hasonló méretkategóriájú Trabant 601-el), a Polski-Fiat típusa négyütemű volt.

A felszereltség rendkívül fapados volt: eredetileg még a műszerfal is csak egyetlen műszerből (a sebességmérőből) állt, nemhogy rádió nem volt, de rendes méretű csomagtartó sem (100 liter), igaz, cserébe a 126p ára is mérsékelt maradt.


Életút:

A Fiat 126-os 1972-ben debütált, ezt egy évvel később követte az FSM-féle 126p. A típusból a gyártás leállításáig, 1980-ig mintegy 1,3 milliót gyártottak Olaszországban, de a jármű soha nem vált igazán sikeressé, ezért a Fiat utód nélkül szüntette meg az előállítását. Érdekes módon ennél jóval fényesebb karriert futott be a Polski-Fiat 126p, amelyet 1973-tól árultak.

Nyugat-Európában bírálat érte a típust, mert műszakilag az elavult Fiat 500-asra épített, ám keleten gyorsan elterjedt, aminek három oka volt. Alacsony vételára mellett technológiája a keleti blokkban modernnek számított, ráadásul eredetileg olasz, azaz nyugati autó volt - amire a legtöbb keleti vásárló vágyott.

A 126p-k a legtöbb szocialista államba eljutottak (így Magyarországra is, ahol Kispolszki-ként ismerték), ám fő piaca Lengyelország volt. Ennek oka, hogy gyakorlatilag ez volt a szocialista Lengyelország első bárki által megvásárolható személyautója.

Emiatt hiába volt a 126p egy kisméretű, főként rövid városi utakra készült típus, számos lengyel család számára ez volt ”az autó”, amellyel sokan nemcsak családtagjaikat szállították, de külföldi utazásokra is vállalkoztak.

A 126p különösen kedvelt típus volt a hölgyek körében, amit nem elsősorban kis méretének, hanem például meglepően könnyen járó kormányának és csekély fogyasztásának köszönhetett. Ez a nőközpontúság persze részben kényszerűség is volt, mivel a nagyobb férfiaknak nem csak a kis lábra méretezett pedálokkal gyűlhetett meg a baja, de a minimális beltérrel is (az autó teljes - külső - szélessége az 1,4 métert sem érte el).

A gyártó ezen nem tudott változtatni, de igyekeztek a 126p-t - lehetőségeikhez mérten - folyamatosan modernizálni és ez nemcsak minimális változtatásokat jelentett (pl.: az indexlámpák módosítását), de érintete a motort is.

1977-ben mutatták be a 126p 650-et, amelyben már egy 654 ccm-es motor dolgozott, ezáltal a teljesítmény (egyetlen lóerővel) 24 lóerőre nőtt. Egy évvel később be is szüntették a kisebb motor előállítását és 1981-re el is készült az egy milliomodik 126p.

A módosítás folytatódott, ennek keretében a keskeny krómozott lökhárítót egy jóval szélesebb műanyag idomra cserélték.

A gyártás pedig csak folyt - 1987-ben megkezdődött a még erősebb, Polski Fiat 126 Bis gyártása, melyben a korábbiaktól eltérően már egy vízhűtéses, 704 ccm-es motor működött (ezúttal további 2 lóerő volt a teljesítmény-növekmény) és már Fiat-logót kapott. Ezen kívül több tovább változat készült, melyek a következők: Special, Lux, Komfort, Hycomat, Economic, Face Lift).

A típus előállítását még a szovjetunió összeomlása sem tudta megállítani, igaz, 1992-ben a Fiat Auto Poland vette át az gyártást és egészen 2000-ig készítette az apróságot.

A 126p ekkorra teljesen elavult és kis mérete, valamint keleti gyártás-egyszerűsítő megoldásao további problémákat eredményeztek (pl.: a motorindító bowden szakadását általában egy partvisnyéllel oldották meg), ám egyvalamit nem vehettek el tőlet.

Ez nem volt más, mint a sikeressége: 126p a keleti blokk egyik legnagyobb számban gyártott típusává vált, összesen 3318674 db-ot építettek belőle és FSM Niki néven még Ausztráliába is eljutott.

A Polski-Fiat ráadásul azon kevés szocialista márka közé tartozott, amely (hasonlóan a román Dacia-hoz vagy a cseh Skoda-hoz) nyugati segítséggel fennmaradt és megújult, még ha ez azt is jelentette, hogy a lengyel márka beolvadt a Fiat-ba.


Műszaki adatok:

Név: Polski-Fiat 126p „Kispolszki”

Típus: kétajtós szedán

Fizikai jellemzők:

Hossz: 3054 mm

Szélesség: 1378 mm

Magasság: 1302 mm

Tengelytáv: 1840 mm

Saját tömeg: 580 kg

Megengedett össztömeg: ismeretlen kg

Motor: 23 Le-s (594 ccm-es, soros hengerelrendezésű, 2 hengeres, léghűtéses)

Férőhely: 4 fő

Csomagtér: 100 l

Teljesítmények:

Végsebesség: 105 km/h

Gyorsulás (100 km/h-ra): ismeretlen másodperc (kb. 1 perc)

Átlagfogyasztás: 5,4 l/100 km


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2017 | Minden jog fenntartva.