Oltcit Club

„Egyharmad Citroën, kétharmad műszaki hiba”


A vállalat:

A szocializmus egyik ”vívmánya” az autógyártás széleskörű megjelenése volt a Varsói Szerződés államaiban (és a Szovjetunió több más csatlós országaiban). Ez részben kényszer eredménye volt: mivel a fejlett nyugati áruk behozatalát tiltották, kénytelenek voltak saját forrásból megoldani a gépjárművek előállítását.

A Szovjetunió által leigázott országok közül egyesekben (pl.: Németország, Csehország) már folyt autógyártás, a többség viszont túl fejletlen iparral rendelkezett ehhez. Ezt megpróbálták az erőltetett ütemű fejlesztéssel ellensúlyozni, ám ez önmagában nem volt elegendő, ezért elkezdték másolni a nyugati típusokat, illetve jobb esetben megvásárolták a licencüket.

Az új keleti márkák közé tartozott az 1966-ban alapított román Dacia is, amely a francia Renault-val kötött megállapodást, de ezzel nem sikerült lefedni a teljes piacot, ezért az 1970-as években felmerült egy második autógyártó megalapításának ötlete is.

Ehhez azonban ismét szükség volt egy, az autógyártásban otthonosan mozgó partnerre, ilyet azonban a keleti blokkban nem nagyon volt. A keresgélés viszont meghozta a gyümölcsét: a románok ismét egy francia partnert találtak.

Ekkoriban a Citroën autógyártó anyagi problémákkal küzdött, ezért szeretett volna új piacra betörni. Logikus választásnak tűnt a keleti blokk, ám a kommunista diktatúrák nem ember-, illetve cégbarát környezete elriasztotta a befektetőket.

A Szovjetunió igáját nyögő országok közül azonban kiemelkedett Románia, amelyet Nicolae Ceausescu irányított. Ceausescu igen komoly személyi kultuszt épített ki és megalomán építkezései nyomorba döntötték az országot, ugyanakkor (Romániát tovább nyomorítva) mindent megtett azért, hogy a korábban felvett hiteleket visszafizesse és elítélte az 1968-as prágai tavasz vérbe fojtását (Románia a bolgárokkal, lengyelekkel és magyarokkal ellentétben nem is vett részt Csehszlovákia megszállásában.

Ez egyrészt azt jelentette, hogy a szovjet befolyás kevésbé érvényesült Romániában, másrészt azt, hogy Ceausescu-t „jó kommunistának” tartották, ezért a Citroën megállapodott a román állammal egy vegyesvállalat létrehozásában.

Ez lett az Oltcit, amely nevét Olténia (egy román tartomány) és a Citroën szavak összeolvasztásából kapta. A 64%-ban a román kormány, 36%-ban a francia autógyártó által birtokolt Olcit első terméke egy szupermini (kisautó), a Club lett.


Konstrukció:

A legtöbb szocialista típushoz hasonlóan az Olcit Club sem önálló fejlesztés volt, hanem egy már létező külföldi típuson alapult. Az alapot a Citroën Prototype Y adta, amelyet azért alkottak meg, hogy a franciák Ami nevű, igen furcsa alakú típusát leváltsa. A Prototype Y végül nem jutott el a sorozatgyártásig (helyét a Citroën Visa vette át), viszont lehetővé tette a hasonló Club megszületését.

Mind a Visa, mind a Club egy-egy supermini volt: ez a kategória félúton található a mini és a kisebb családi autó között, ezért (kis túlzással) néhány embernek (ha összehúzzák magukat), családi autóként is használható.

A Club ennek megfelelően egy általános típusnak készült és a franciáknak köszönhetően megjelenésekor egészen modernnek tűnt. A típus formavilágát az 1970-es, 80-as években megszokott szögletesség uralta. A román-francia típus orrán két méretes első fényszóró díszelgett, amelyekbe integrálták az indexlámpákat. A lámpák közé téglalap alakú, műanyag hűtőrács került, alája pedig a kiálló lökhárító.

A Club orrának alsó része (az első lökhárító alatt) úgy nézett ki, mintha hiányzott volna onnan egy elem (pl.: egy második lökhárító vagy egy légterelő), de ez nem így volt, egyszerűen csak kissé szerencsétlenre sikerült a formaterv (valójában ez változattól függött: egyes példányokon lényegesen nagyobb méretű lökhárítót használtak, amely eltakarta ezt a részt).

A típus oldalán nem volt túl sok látnivaló: a vásárlóknak szögletes, nagyméretű ablakokkal, vízszintes domborítással feldobott ajtókkal és a hátsó kerekeket részben fedő karosszériával kellett beérniük. A farrész szintén nem volt túl látványos: itt függőleges hátsó fényszórók, ferde hátfal és egy praktikus, de nem túl esztétikus hátsó lökhárító kapott helyet.

Az Oltcit Club-ot életútja során összesen háromféle motorral kínálták. A bevezető modell a VO36/630-as neet kapta: ez egy kéthengeres, 652 ccm-es, 34 lóerős kis egység volt, amely papíron 6,8 literes átlagfogyasztást garantált. Efölött helyezkedett el a két másik erőforrás (nevesül a G11/631 és a T13/653). Ezek lényegesen nagyobb hengerűrtartalmúak voltak (1129, illetve 1299 ccm-esek), 57, illetve 61 lóerős teljesítménnyel (a két utóbbi motor nem kettő, hanem négyhengeres volt).

A jármű belső terében látszott, hogy próbálkoznak, de a gazdaságossági törekvések is tetten érhetőek voltak. A műszerfalon jókora sebességmérő díszelgett (kissé optimistán 180 km/h-ig skálázva, pedig ezt a sebességet még a legerősebb sportváltozat sem érte el), mellett pedig a fordulatszámmérőt.

Azért, hogy ne zavarja a kilátást, a típus kormánykerekét egyetlen, alul csatlakozó elemmel rögzítették, viszont a műszerfalból két szarvszerű blokk ált ki, rajtuk a fényszórók és az indexlámpák mellett a kormányról lespórolt dudával.


Életút:

Az Oltcit gyár 1977-ben kezdte meg a működését, a Club 1981-ben debütált és az évtizedes lemaradásban lévő kelet-európai típusok mellett egészen jól nézett ki. Kifejlesztésére a Citroën jelentős összegeket áldozott, amit aztán szeretett volna visszakapni, ezért nyugaton is megjelentek a típussal, Citroën Axel néven.

Ez kisebb problémát is okozott, mivel a jármű közel azonos volt a fent említett Citroën Visa-val, amely már így is piacot veszített, amikor debütált a nála valamivel olcsóbb vetélytárs, az Axel. Keleten viszont nem volt ilyen probléma és a vevők megrohanták az értékesítőket, majd boldogan vitték haza Club-jaikat...hogy aztán azzal a lendülettel hozzák is vissza őket (kivéve, amikor az autók már el se indultak), ugyanis a román típus legendásan rossz minőségű volt.

A típussal gyakorlatilag minden elképzelhető hiba előfordult: elektromos rendszerek terén a technológiai tudást szállító franciák sem álltak a helyzet magaslatán, de a mechanikai problémák is mindennaposak voltak, ráadásul az autó fogyasztása is másfél-kétszerese volt a gyári adatnak (gyakran előfordult, hogy a frissen vásárolt, null-kilométeres autót a kereskedőnél be sem tudták indítani).

Noha a legtöbb kelet-európai piacon (így Magyarországon is) megjelent, a Club gyártási mennyisége lényegesen elmaradt a legtöbb szocialista típusétól (pl.: a román Dacia 1300-astól) és ezen a változatok alacsony száma sem segített.

A bázismodell Oltcit Special néven futott (kizárólag a kéthengeres motorral), míg a négyhengeres variánsok Club 11 és Club 12 TRS jelöléssel kerültek piacra (előbbi a kisebb, utóbbi a nagyobb négyhengeres motorral). Idővel megjelent a 12-es platós változata is, Club 12 CS jelzéssel, de ezzel sem sikerült megmenteni a típust.

A folyamatos minőségbeli kifogásokat a román félnek nem sikerült orvosolni és ez végül 1991-ben a Citroën-nel való szakításhoz vezetett. A franciák ekkor már megjelenhettek a demokratikussá váló országban, de az Oltcit nem adta fel: Oltena néven folytatta a gyártást (természetesen a Citroën Axel exportmodell előállítását beszüntették).

Amikor a gyár kapcsolatba lépett a Daewoo-val, újabb névváltás következett (Rodae), de az alacsony minőségű, elavult autók iránt már marginális volt a kereslet, ezért 1995-ben beszüntették a Club gyártását. Az Oltcit-ok Romániában ezt követően egy ideig még elterjedtnek számítottak, mert a vámszabályozás átalakítását követően Romániába illetékmentesen lehetett bevinni román gyártású személyautókat.

A Craiova-i gyár a mai napig működik, igaz, ma már nem Oltcit és nem is Daewoo modelleket forgalmaznak: 2006-ban az állam kivásárolta a koreaiakat és új partnert találtak a Ford személyében, a részben hazai (román) Club azonban a feledés homályába veszett.


Műszaki adatok:

Név: Oltcit Club 11

Típus: szupermini

Fizikai jellemzők:

Hossz: 3732 mm

Szélesség: 1538 mm

Magasság: 1430 mm

Tengelytáv: 2370 mm

Saját tömeg: 875 kg

Megengedett össztömeg: ismeretlen kg

Motor: 57 Le-s (Citroën G11/631, soros hengerelrendezésű, 4 hengeres)

Férőhely: 4 fő

Csomagtér: ismeretlen l (terhelhetőség: 400 kg)

Teljesítmények:

Végsebesség: 143 km/h

Gyorsulás (100 km/h-ra): 15,2 másodperc

Átlagfogyasztás: 8,9 l/100 km


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2017 | Minden jog fenntartva.