Wiesmann GT

„Retró stílus, modern technika”


A vállalat:

A németekről sokaknak máig a „német precizitás”, a kiváló mérnöki munka és a poroszos fegyelem jut eszébe, ami nem véletlen: Németország számos műszaki találmánnyal járult hozzá az emberiség fejlődéséhez. Ezek közé tartozik a robbanómotoros személyautó is - Karl Friedrich Benz 1886-ban készítette benzinmotoros (háromkerekű) automobilját, a Benz Patent-Motorwagen-t, de vele egy időben a szintén német Gottlieb Wilhelm Daimler-Wilhelm Maybach is létrehozta saját típusát.

A robbanómotoros típusok fokozatosan kiszorították a korábbi lovaskocsikat és gőzhajtású buszokat, a világ pedig megismerte az Audi, a BMW és a Mercedes-Benznevet. E három márkát a mai napig a felsőkategóriás autók legfontosabb képviselőinek tartják, de idővel létrejöttek a köznépet kiszolgáló cégek is: az autógyártással 1920-tól foglalkozó Opel vagy a Volkswagen (utóbbi márka neve szó szerint is azt jelenti: népautó).

Ha viszont a sportautókra terelődik a szó, a németekről (a Porsche-n kívül) nem sok szó esik, maximum az Audi-BMW-Mercedes sportos modelljeit emlegetik fel. Pedig Németországban is léteztek, sőt, a mai napig léteznek kifejezetten sportautókra specializálódott műhelyek. Közéjük tartozik a BMW-k átalakítására szakosodott Alpina vagy a tuning-Porsche-kban utazó Ruf, de a 2000-es évektől csatlakozott hozzájuk az újjáéledt Lotec (a Sirius modellel) és a névváltása előtt a Gumpert Apollo-t is gyártó Apollo Automobil.

Ezt a csoportot színesíti a Wiesmann is, amelyet 1988-ban alapítottak a Wiesmann-testvérek: Martin és Friedhelm (a nyugat-német Dülmen városában). A páros eredetileg egyedi keménytetőket gyártott kabriókhoz, de 1993-ban, Németország újraegyesítése után elérkezettnek látták az időt arra, hogy szintet lépjenek és tető alá hozzanak egy egész autót.

Ez lett az MF 30-as: egy aprócska kupé, amit idővel ugyan felváltott a modernebb MF 3-as, de ez a sportautó lefektette azokat az alapokat, amit a későbbi modellek mindvégig követtek (erről lentebb lesz szó). A lényeg, hogy a magas minőségű, kézzel készített sportautókban utazó Wiesmann (mint sok más társa, például a holland Donkervoort), egy idő után felfelé bővítette a kínálatot, létrehozva az MF 30/MF 3 pároshoz hasonló, de annál nagyobb (teljesítményű) MF 35-öst, majd az (MF 4-es) GT-t.


Konstrukció:

A Wiesmann érdekes koncepciót követ: hasonlóan (többek között) az amerikai Bufori-hoz, a régi és új típusokat kombinálja. Ma is léteznek olyan (elsősorban a vevő által, saját otthonában összerakott) kit-eket áruló mini-autómárkák, amelyek legendás autók (pl.: a Lotus Seven vagy a Ford GT40-est) utánzó új építésű, de a régiekkel (legalábbis külsőre) gyakorlatilag megegyező típusokat kínálnak. A Wiesmann viszont egy teljesen új típust kreált, ami vazonban sokat merít az évtizedekkel korábbi sportautók formavilágából (mint az emlegetett Bufori La Joya nevű modellje) - létrehozva egy nehezen emészthető, viszont annál egyedibb autót.

Szemből a Wiesmann GT-re pillantva rögtön feltűnik az apró, jellegzetes alakú (domború) hűtőrács, igaz, ezt kénytelenek voltak egy második, keskeny vágattal kiegészíteni, mert a látványos felső idomon át nem áramlott volna a hajtóműhöz elegendő levegő. Az orr középső, lapos szekcióját a kerékívek folytatásaként jókora idomok keretezik, rajta az oldalanként három pár kisméretű körlámpával - az első fényszórók ilyetén kialakítása szöges ellentétben áll az autó frontjának többi részével (pont erről volt szó: keveredik a szinte már futurisztikus az autentikussal).

Mielőtt továbblépnénk a Wiesmann-ok közös jellemzőjére, az autók meghökkentő arányaira, mindenképpen szót kell ejteni a márka logójáról. Ha valaki nagyon közel merészkedik e sportautóhoz, észreveheti, hogy a függőleges hűtőrács fölötti pötty nem metálozott madárkaki, hanem a Wiesmann márkajelzése, amely picike gekkót formáz.

Egyrészt dicséretet érdemel, hogy (szembemenve a nemzetközi trenddel) a márkajelzés nem nőtt óriásira, ugyanakkor meglepő, ha szembeállítjuk a dülmeni gyárral (amelyből a földszintről nézve értelmetlen, absztrakt fém rudak állnak ki - ezek a levegőből egy gekkót formáznak).

Elsőre amúgy a gekkó elég értelmetlen márkanévnek tűnik egy sportautó-márkának (igaz, az olasz Abarth skorpióját sem feltétlenül a száguldással kapcsolják össze) és a márkák jelvényeinek megalkotásánál általában a formaterv a döntő, nem pedig a logika, de a Wiesmann testvérek nem ok nélkül választották az apró hüllőt. A szlogenszerű marketingszöveg ugyanis azt sejteti, hogy a Wiesmann autói úgy tapadnak az útra, mint gekkó a falra - magyarul az úttartásuk kiváló.

Ennek az igazságtartalmával (legalábbis a kisebb modellek esetében) lehet vitatkozni, de az kétségtelen, hogy egy gekkós sportautó kitűnik a tömegből, még akkor is, ha azt Ferrarik, Porsche-k és egyéb elcsépelt sportautó-márkák alkotják.

Ennek oka az autó frontja mellett a már emlegetett arányok: a Wiesmann GT (a többi modellhez hasonlóan) közel felét az orr teszi ki, amely mögött két aprócska ajtó található. A keménytetős GT farát is érdemes megemlíteni: a Wiesmann elnyújtott vége a hat körlámpával kiemeli őt a szürke hétköznapok sportautó közül.

Azért, hogy a kész termék ne csak szép, de erős és megbízható is legyen, a Wiesmann alkatrészei többségét a BMW-től szerzi be. Ezek közé tartozik a motor is: a GT MF 4 esetében 2009-től ez konkrétan egy BMW S65B40-est jelent: a bajorok 8 hengeres fenevadját, ami a 3-as BMW izmosított ”M” változatait is meghajtotta. A 4398 ccm-es erőforrás 402 lóerős teljesítményre képes, ami a hatsebességes automata váltóval és az 1390 kg-os tömeggel párosítva 291 km/h-s végsebességet és 4,6 másodperces 0-ról 100 km/h-ra történő gyorsulást tesz lehetővé.

Ezen értékek (különösen a sportautók között nem kiemelkedően magas tömegnek) egyik fő oka a kis sűrűségű anyagok használata: az autó váza alumíniumból készült, a karosszéria pedig üvegszál erősítésű kompozit anyagokból.

A Wiesmann a sportosság mellett az eleganciára is adott: az autó belsejét nemes egyszerűséggel bőrrel vonták be: mármint az ülések mellett a váltógombot, a műszerfalnak helyet adó középkonzolt, de még az ajtókat is (a 7 kör alakú műszer mellett a középkonzolra kezdetben CD-s magnó került, ezt később egyetlen érintőképernyő váltotta).


Életút:

A Wiesmann GT 2006-ban debütált, mint a GT MF 4-es: az előd MF 28/MF 30/MF 3/MF 35 vonalnál nagyobb típus. A felnőttesebb kiállás nem csak a nagyobb teljesítményű motorban érhető tetten: a GT hossza 4,23 méter, szemben az MF 3-as 3,86 méterével. A Wiesmann idővel megjelentette az MF 4-es fölé pozícionált GT MF5-öst, amely egy valódi fenevad: két turbófeltöltős hajtóműve 547 lóerőt ad le (ez a 4,4 literes egység szintén a BMW-től érkezik és nem más, mint az N63-as hajtómű felturbózott, S63B44O0 jelzési variánsa).

Azért a hátsókerék-hajtású GT MF 4-esnek sem kell szégyenkeznie, mert belőle is megjelent egy erősebb, ikerturbós változat: a GT MF 4 Clubsport-ot kifejezetten versenypályára szánták, ennek megfelelően a teljesítménye ugyan ”csak” 420 lóerő, viszont az autó üres tömegét sikerült 1300 kg alá csökkenteni, javítva a típus menettulajdonságait. Természetesen az exkluzivitás ennél a típusnál is megmaradt: a Wiesmann mindössze 25 db Clubsportot gyártott (a még különlegesebb Spyder Concept viszont nem került sorozatgyártásba).

Ha az ember mindenképpen kukacoskodni akar és hibákat keres, esetleg a túlzott sportosságot lehet firtatni. A Wiesmann GT-k kevés problémája közül az egyik a szűkös beltér, mert típus elsősorban sportautó és csak utána luxus túraautó. A jókora motorháztető alatt a hajtóművet igyekeztek az autó közepére pozícionálni (kis túlzással a GT úgy középmotoros, hogy közben a pilóta továbbra is a motor mögött foglal helyet), ám emiatt a lábtér gyakorlatilag nem létező fogalom (az 1,19 méteres magasság pedig a fejteret szűkíti).

Egyesek számára szintén furcsa lehet és mindenképpen megszokást igényel, hogy a hatalmas, domború orr belóg a szélvédő elé, tovább csökkentve az amúgy is szűkös látóteret (igaz, ennek inkább csak a hétköznapokban, például parkoláskor lehet jelentősége), bár az alacsony építés és a kisméretű ajtók miatt a beszállás sem egyszerű (ez a legtöbb sportautóra igaz).

A Wiesmann típusai exkluzív megjelenésükkel, és ritkaságukkal bárhol feltűnést keltenek, ezért pedig csekély ár némi kényelmetlenség (más kérdés, hogy az olcsóbb változatok is 30 millió forinttól indulnak és az ár könnyen 60 millió forint fölé kúszik).

De hiába száguldottak a Wiesmann sportautók, az üzleti siker nem volt állandó. A 2010-ben, a gazdasági világválság miatt megcsappanó kereslet fellendítésére felmerült, hogy az Amerikai Egyesült Államokban is megjelennek, de erről végül letettek, mert túl magasnak tartották a költségeket (a típusokat át kellett volna alakítani, hogy megfeleljenek az amerikai szabályoknak).

Miközben a Wiesmann a maga komótos tempójában készítette autóit, a cég pénze lassan elfogyott és 2013-ban csődeljárást indítottak a gekkós márkával szemben. A vezetőség megpróbált kilábalni a válságból, de ez végül nem sikerült, a remélt tőkebevonás elmaradt és 2014-ben a Wiesmann GmbH csődbe jutott, a gyárat pedig bezárták.

Ezzel úgy tűnt, véget ért a márka 26 éves tündöklése, de a háttérben tovább folyt az egyeztetés. Több lehetséges vevő neve is felmerült, végül két brit, Roheen Berry és Anita Tatalovic szerezte meg a márkát, új cégeket alapított, újranyitották a gekkós dülmeni gyárat és ma már ismét folyik a Wiesmann-ok gyártása, komótosan gyarapítva a kb. 1700 sportautóból álló Wiesmann-tábort (az 1700 autó nem egy, hanem a 26 év összes autóját tartalmazza, mivel a kézi összeállítás rendkívül időigényes).


Műszaki adatok:

Név: Donkervoort D8 GTO Performance

Típus: sportautó (roadster)

Fizikai jellemzők:

Hossz: 4230 mm

Szélesség: 1880 mm

Magasság: 1190 mm

Tengelytáv: 2507 mm

Saját tömeg: 1385 kg

Megengedett össztömeg: ismeretlen kg

Motor: 402 Le-s (BMW 4395 ccm-es, 8 hengeres)

Férőhely: 2 fő

Csomagtér: ismeretlen l

Teljesítmények:

Végsebesség: 291 km/h

Gyorsulás (100 km/h-ra): 4,6 másodperc

Átlagfogyasztás: 9,6 l/100 km


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2017 | Minden jog fenntartva.