Spyker C8
„A repülés bűvöletében”
A vállalat:
A világ több nagyhatalma büszke autómárkáira, melyeket az 1900-as évek elején alapítottak, így mára már a 100 éves kort is meghaladták (pl.: Ford, Mercedes, Renault) azt azonban kevesen tudják, hogy nem egy, még korábban létrehozott cég is gyártott autókat.
Közéjük tartozott Jacobus Spijker és testvére, Hendrik-Jan Spijker, akik 1880-ban-ban alapították meg hintókészítő cégüket (a vállalatot családnevükről nevezték el, de a könnyebb kiejthetőség érdekében az ”ij”-t ”y”-ra módosították, így alkotva meg a Spyker márkanevet).
A Spyker egyre ismertebbé vált és a cég a századfordulón elkészítette egy (máig használt) aranyozott hintót (Gouden Koets) a holland királyi család számára. A testvérek azonban felismerték az új találmányban, a robbanómotorban rejlő lehetőségeket is és az elsők között építettek benzinmotoros járművet. 3 évvel később, 1903-ban elkészítették a világ első négykerék-meghajtású személyautóját, amely a 60 H.P. névre hallgatott
A cég típusai korukban nagy teljesítményű járműveknek számítottak, de (különösen miután Hendrik-Jan Spijker 1907-ben életét vesztette egy komp-balesetben), egyre komolyabb pénzügyi gondokkal küzdöttek.
1915-ben a Spyker új tulajdonost kapott és a vállalatot átnevezték holland személyautó és repülőgépgyártó céggé (megpróbáltak belőle szélesebb tömegek számára elérhető nemzeti márkát faragni, ami viszont nem sikerült).
Az első világháború végén a Spyker elkészített három repülőgép-típust is, melyből a V.2-es kétfedelű kisebb számban gyártásba került, de az első világháborút követően a cég visszatért a személyautó-gyártáshoz.
Relatív rövid fennállásuk alatt több mint 3 tucat különféle típust gyártottak (túlnyomórészt sportautókat), melyeket egyszerűen számokkal különböztettek meg egymástól (1916-ban bevezették a ”C” jelölést, megalkotva a C1, C2, és C4-es típusokat). A márka 1922-ben ismét csőbe jutott és végül 1926-ban felszámolták az egész holland autómárkát, amely lassan a múlt homályába veszett.
Ez azonban nem jelentette a történet végét. Az 1990-es évek végén két holland; Victor Muller üzletember és Maarten de Bruijn mérnök újraalapította a vállalatot (a cég nem kapcsolódik közvetlenül az ”eredeti” Spyker-hez, viszont birtokolja a márkanevet).
Az újjászületett Spyker dedikáltan spotautók gyártására készült, de logójába beemelte a propeller-szimbólumot, utalva a rövid repülőgépes időszakra: első modelljük a múltidéző C8-as lett.
Konstrukció:
A C8-as egy modern sportautó, de több részletében igyekszik megidézni a XX. század eleji Spyker-ek stílusát (az autókét és a repülőkét is). A jelenleg kínált, modernizált C8-as több részletében különbözik a korai példányoktól, összességében viszont inkább csak csiszoltak a látványvilágon.
A sportautó ellapított orr-részén található a hosszú légbeömlő nyílás, amit érdekes módon egyszerűen egy apró lyukú ráccsal fedtek, ami kissé olcsó hatást kelt.
Ez egyike azon elemeknek, amik nem illenek sem a sportautós, sem pedig a múltidéző stílusba. Ezzel szemben a C8-as fényszóróit rendkívül hosszúra és laposra tervezték, ami a sebesség illúzióját kelti (a legújabb változatban már LED-es menetfény is színesíti a kínálatot).
A fényszórók alá aprócska indexlámpák kerültek, még lejjebb, a légbeömlő nyílás két oldalán egy-egy kör alakú ködfényszóró található.
Ez első szekció kétségkívül legérdekesebb része a kvázi motorháztető (középmotoros típusként a hajtómű hátra került). A C8-as új változatába ugyanis nem csak hat hűtő-lamellát vágtak, de egy, az orrba benyúló kiegészítő hűtőrácsot is (a korábbi modelleken ezt egyetlen, meredeken lefelé álló fémlappal oldották meg).
Ez a fajta túljátszottság a karosszéria más részein is feltűnik: főként a kisméretű légbeömlő nyílások tűnnek fel - egy-egy került az ajtók alá és fölé, egy további pedig a tetőre (utóbbi csak a zárt változat sajátja). Azt is érdemes megemlíteni, hogy az ajtók felfelé nyílnak.
A típus fara sem kevésbé látványos: a négy, kör alakú lámpa mellett elsősorban a szokatlanul magasra épített iker-kipufogók és az ezeket körbeölelő, megdöntött ”C” alakú karosszéria vonzza magára a tekintetet.
A C8-ast mindig is egy Audi motor hajtotta - ez a mai napig nem változott. Jelenleg csupán egyetlen verzió elérhető, de a 4,2 literes (4163 ccm-es), V8-as egységre nem lehet panasz, tekintettel annak 400 lóerős teljesítményére.
Az is igaz azonban, ahogy az amerikai Panoz Esperante-nél, úgy a jóval kidolgozottabb C8-as esetében is elkél a komoly teljesítmény, mert hiába a teljesen alumíniumból készült karosszéria, a Spyker típusa így is 1560 kg-ot nyom (üresen).
A jármű hatásadatai viszont kiemelkedőek: a motor teljesítménye nem éri el a legerősebb Ferrari-két és Porsche-két, de 100 km/h-ra így is mindössze 4,5 másodperc alatt felgyorsul és a végsebesség is jelentős: kereken 300 km/h.
A hátsókerék-hajtású sportautó belső tere ráadásul egyáltalán nem puritán, sőt, itt érhető tetten igazán a repülőgépes múlt, felidézve azt az időt, amikor a repülés még a tehetősek sportja volt (párosítva a mindent beborító narancssárga bőrrel és fémfelületekkel). A baloldali képen érdemes szemügyre venni a sebváltó egyedi megoldását, illetve a kép jobb felső részén a korábbi, rendkívül látványos kormánykereket.
Életút:
A Spyker C8-as egy évvel a cég újraalapítását követően, 2000-ben jelent meg, háromra növelve a holland autómárkák számát (a másik kettő a Burton és a Donkervoort). A típus teljesítményben ugyan nem versenyezhetett az élvonalbeli sportautókkal, de a vevőket bőven kárpótolta a látványos forma és az exkluzivitás.
A C8-asból az évek alatt 10 változat jelent meg (több altípusban). A C8 Spyder nevének megfelelően egy spyder (gyakorlatilag egy levehető keménytetős kabrió), de építettek erősebb- és szélesebb törzsű- változatot is (C8 Spyder T és C8 Spyder SWB néven).
A típusból kínáltak kupét is (nem nyitható tetejű változatot) Spyker C8 Laviolette, illetve Laviolette LM85 néven, de ennek az ellentétét, kabriót is árultak (Aileron, Aileron Spyder ).
Még versenycélú módosítások is épültek: a C8 Double 12S és 12R mellett átalakított verzió volt a C8 Spyder GT2-R és a Laviolette GT2-R.
A Spyder T változat hajtóműve 400 helyett 525 lóerőt teljesített, a legnagyobb erőt azonban nem ez, hanem a C8 Double 12S képviselte a maga 620 lóerejével (jelenleg kizárólag a C8 Aileron-t kínáják).
A számos változat mellett az ”új” Spyker vállalat további különlegessége ritkasága: a legsikeresebb év a 2006-os volt: ekkor 94 db készült, de átlagosan évente alig több mint két tucat C8-as talált gazdára.
A márka abban is hasonlít azonos nevű elődjére, hogy többször csődbe jutott. Ilyen volt a 2011-es év is, amit csak úgy sikerült megúszni, hogy amerikai kockázatitőke-befektetők jókora összeggel segítették meg a céget (pedig egy évvel korábban még átvették a szintén haldokló, de jóval nagyobb Saab márkát).
A Spyker 2014-ben ismét csődbe jutott, de nem adja fel: korábban elkészítettek több más modellt is (pl.: a D12-es SUV-t vagy a C12-es szuper-sportautót) és ezekhez hasonló a cég legújabb prototípusa, a Spyker B6 Venator is (ez egyfajta mini-C8-as, ld. jobbra).
Műszaki adatok:
Név: Spyker C8 Aileron
Típus: spyder (kabrió)
Fizikai jellemzők:
Hossz: 4604 mm
Szélesség: 1958 mm
Magasság: 1270 mm
Tengelytáv: 2725 mm
Saját tömeg: 1560 kg
Megengedett össztömeg: ismeretlen kg
Motor: 400 Le-s (Audi, ”V” hengerelrendezésű, benzinüzemű)
Férőhely: 2 fő
Csomagtér: ismeretlen l
Teljesítmények:
Végsebesség: 300 km/h
Gyorsulás (100 km/h-ra): 4,5 másodperc
Átlagfogyasztás: ismeretlen l/100 km