McLaren 650S
„Közúti versenyautó - újrahangolva”
A vállalat:
Az új-zélandi Bruce Leslie McLaren Aucklandben jött világra, 1937-ben. A fiatal fiúnál Legg-Calvé-Perthes betegséget állapítottak meg (a bal lába rövidebb volt, mint a jobb), ám ez nem akadályozta meg abban, hogy mindössze 14 évesen elinduljon egy autóversenyen. Ezen még egy apja által megszerelt Austin 7 Ulster-rel versenyzett, de hamarosan nagyobb teljesítményű típusokba ült át.
A család támogatásával Bruce gyorsan lépkedett a ranglétrán és 1958-ban már az Új-Zélandi Grand Prix-n mutatkozott be. Reményt keltő teljesítménye miatt az új-zélandi grand prix szervezetet támogatásával Bruce egyre nagyobb versenyeken szerepelt és 1959-ben (mindössze 22 évesen) élete első Grand Prix győzelmét aratta.
1960-tól már a Formula 1-ben versenyzett, 1963-ban pedig megalapította a Bruce McLaren Motor Racing Ltd-t, amely McLaren néven vált ismertté. McLaren dominált a Canadian-American Challenge Cup (röviden Can-Am) versenyeken (1967-től 5 éven át minden alkalommal a Bruce McLaren Motor Racing nyert, két évben McLarennel a volán mögött) és az ausztrál versenyző a Formula 1-ben is ért el sikereket.
Bruce McLaren 1970-ben, mindössze 32 évesen életét vesztette, miközben egy új versenyautót tesztelt, de a csapat nem omlott össze, sőt, a korábbiaknál is sikeresebbé vált. A korábbi narancsszínt az új szponzor, a Marlboro fehér-vöröse (később pedig a ma is ismert ezüst) váltotta fel - az 1980-as évekre a sikerek lassan elmaradtak, ezért új csapatfőnököt szerződtettek Ron Dennis személyében.
A Formula 1 került középpontba és Dennis hathatós támogatásával a McLaren csapat ismét sikeresé vált: olyannyira, hogy már a Ferrari után övék a második legtöbb győzelmet begyűjtő istálló. A sikerekben szerepe volt Gordon Murraynek is, aki a cég technikai igazgatójaként részt vett a McLaren autóinak tervezésében is.
Murray 1988-ban papírra vetette gyerekkori álmát, egy háromüléses sportautó vázlatát, amit aztán megmutatott Ron Dennisnek is, aki teljes mellszélességgel támogatta az ötletet és munkájuk gyümölcseként 1992-ben bemutathatták a McLaren F1-est: egy brutális sportautót 6 literes, 12 hengeres BMW motorral és két szárnyas ajtóval.
A rendkívüli népszerűségre szert tett típust kisüzemi szinten gyártották: 1999-ig 106 darabot szállítottak le belőle - ebből 28 kifejezetten versenycélból épült, 7 prototípus volt, a többi 71 viszont részt vehetett a forgalomban. Az F1-essel számos futamot (köztük az 1995-ös Le Mans-i 24 órás megbízhatósági versenyt) megnyertek, de a McLaren nem kívánt személyautó-gyártással foglalkozni, ezért 1999-ben beszüntették a gyártást.
2003-ban a Mercedes bemutatta az SLR McLaren típust, amely létrehozásában az (új-zélandi felmenőkkel rendelkező) brit cég is segédkezett, de az újrakezdésig 2008-ig kellett várni. Ekkor a McLaren felbérelte Frank Stephensont, aki többek között a Ferrarinak és a Maseratinak is tervezett autókat.
A Stephenson által tervezett McLaren MP4-12C (röviden 12C) 2011-ben került gyártásba és mindössze három évig készítették, de 2014-ben már nem tört meg a sor, ugyanis már készen állt utódja, a 650S modell.
Konstrukció:
A McLaren 650S új típusnak tűnik (nem kapcsolódik az egy ideig vele párhuzamosan gyártott McLaren P1-eshez), valójában azonban ez ”csak” egy modernizált 12C (a 650S alkatrészeinek 3/4-e az elődből érkezik). A 650S-t a P1-es alá pozícionálták: míg utóbbi az F1-es örökébe lépett (mint könnyű, csúcsteljesítményű versenyautó), a 650S esetében a kényelmet és a stílust preferálták (amennyire kényelemről beszélni lehet egy 1,2 méter magas autó esetében).
Külsőre a 650S átmenetet képez a P1-es és 12C modellek között: az új típus (amelyet elődjéhez hasonlóan Frank Stephenson tervezett) a 12C megoldásait viszi tovább, külsőre viszont a P1-esre hasonlít. A minimalista vonalvezetéssel éles kontrasztban állnak a típus ”C” alakú első fényszórói, amelyek egy hasonlóan túljátszott, függőleges légbeömlőnyílás-párba illeszkednek, az autó orra pedig jellegzetesen McLarenes a kerekjárat közötti mélyített ”motorháztetővel” (ez utóbbit a típus hátsó szekciójába épített erőforrás teszi lehetővé).
A 650S oldalról nézve nem kevésbé hivalkodó, mint szemből: itt elsősorban a hátsó motor jókora légbeömlő-nyílásai és a felfelé nyíló ajtók tűnnek fel (ez utóbbi a többi utcai McLarenen is feltűnik). A rendkívül keskeny, pengeszerű féklámpákkal és az integrált légterelő-elemek alatt két kipufogó-csonkkal szerelt típus azonban nem csak látványelemként funkcionál - a brit sportautó tekintélyes teljesítményre képes.
Az F1-esnél a McLarennek gondot okozott, hogy a Honda, amellyel a Formula 1-ben sikeresen együttműködött, nem volt hajlandó egy megfelelően erős motor átadására, ezért azt a BMW-től kellett megvásárolniuk - ezt kiküszöbölendő a McLaren a 650S erőforrását már maga fejlesztette.
A McLaren M838T jelű egység a márka első saját küzűti hajtóműve, amelyet eredetileg a Tom Walkinshaw Racing építette, később pedig a brit Ricardo plc motorgyártó is bekapcsolódott a tervezésbe. Ez a 8 hengeres motor visszalépésnek tűnhet az F1-es brutális, 6,1 literes, 12 hengeres egységéhez képes, de az M838T-t úgy tervezték, hogy már alacsony teljesítményen is rendkívül erősen húzzon, ráadásul relatív alacsony a széndioxid-kibocsátása és a fogyasztása (az F1 utód P1-es is ezt használja).
Az új iker-turbós erőforrás teljesítménye típusonként eltérő: a P1-esben 727 lóerőt ad le, a 650S-nél viszont ”csak” 641 lóerőt (a leadott nyomaték is kisebb, 720 helyett 680 Nm). A valamivel mérsékeltebb teljesítmény oka, hogy a McLaren nem szeretné, ha a 650S ”kannibalizálná a nagytestvért” (amennyiben a 650S teljesítménye azonos lenne a P1-esével, utóbbi potenciális vevői átpárolhatnának a másik modellre, azaz a McLaren a saját vevői elcsábításába ölne pénzt).
Az óriási erő (a szénszál erősítésű műanyag váz miatt) 1,5 tonna alatti tömeggel párosulva így is villámgyorssá teszi a 650S-t: a gyártó adatai szerint 100 km/h-ra 2,8 másodperc alatt gyorsul, a típus végsebessége pedig eléri a 333 km/h-t. Szuper-sportautótól szokatlan módon ráadásul a 650S utastere sem spártai, sőt, a középkonzolon még egy érintőképernyős GPS is helyet kapott.
Életút:
A 650S 2014-ben jelent meg a piacon és egy ideig párhuzamosan gyártották a 12C-vel. Elsőként a 650S Spider debütált: ez a modell levehető tetőeleme miatt 40 kg-mal nehezebb a kupénál, teljesítmény-adatai viszont szinte megegyeztek.
Idővel speciális változatokkal bővült a kínálat: az 50 darabos, mattszínű MSO 650S csak egy ”egyszerű” variáció, a 650S Le Mans-t viszont kifejezetten a 24 órás megbízhatósági versenyre szánták (e típus az F1-es Le Mans-i győzelmének 20 évfordulójára készült és szint 50 példányban gyártották).
50 darab 650S Cam-Am változatot is legyártottak a Canadian-American Challenge Cup-ra, míg a 650S GT3 értelemszerűen a FIA GT3-as szabályainak megfelelően készült (emiatt ez a modell közúton nem használható).
A 650S versenycélú változatainak kedvező fogadtatását látva a McLaren a megalkotta e modell erősebb változatát, az 575LT-t. Ez (666 lóerősre növelt teljesítményét leszámítva) szinte azonos a 650S-sel: a változtatások elsősorban a tömegcsökkentést segítik elő (pl.: kisebb tömegű felnik). 2016-tól e típust közúti változatban is gyártják; 675LT Spider néven (ld. lent).
A 650S rendelkezik egy csökkentett erejű változattal is: ez nem más, mint a 625C, amelyet szintén az M838T erőforrás mozgat, de ezt 616 lóerősre fojtották le és kifejezetten Ázsiába és a Csendes-óceáni régióba szánták.
A 625 és 675-ös szériát nem számolva is a 650S valóságos McLaren forradalmat indított el: a cég ma már az 540C/570S-től a P1-esik több modellt kínál, a legfontosabb továbbra is a 650S; egyben ez a típus új ”fegyvere”, amellyel borsot törhet a Ferrari-k és Porsche-k tulajdonosainak orra alá (hasonlóan a Bugatti, a Pagani vagy a Spyker modelljeihez). A 650S abban is újdonságot hozott, hogy ez a McLaren első nagyobb sorozatú típusa, melyet nem csak minimális számban terveztek gyártani (a kézműves előállítási sebességet viszont megtartották, ezért a 650S a többi utcai McLaren-hez hasonlóan igazi kuriózumnak számít). A 650S-ből a következő években további különleges változatok megjelenése várható (2017-re már be is ütemezték a szintén a 650S-en alapuló P14-est).
Műszaki adatok:
Név: McLaren 650S
Típus: kupé
Fizikai jellemzők:
Hossz: 4511 mm
Szélesség: 1895 mm
Magasság: 1199 mm
Tengelytáv: 2670 mm
Saját tömeg: 1328 kg
Megengedett össztömeg: ismeretlen kg
Motor: 641 Le-s (3799 ccm-es, ”V” hengerelrendezésű, 8 hengeres)
Férőhely: 2 fő
Csomagtér: nincs
Teljesítmények:
Végsebesség: 333 km/h
Gyorsulás (100 km/h-ra): 2,8 másodperc
Átlagfogyasztás: ismeretlen l/100 km