Maserati GranTurismo

„Tömeggyártott luxus”


A vállalat:

Annak ellenére, hogy Olaszország sosem erős gépiparáról volt híres, több olasz városka büszkélkedhet világszerte ismert sportautó-gyártókkal. A képzeletbeli lista második helyén Bologna városa tanyázik: az alig 380000 fős település ugyanis nem csupán egy, de rögtön kettő szuper-sportkocsikat gyártó márka szülőhelyéül szolgált. Ezek közül az egyik a jelvényéül dühöngő bikát választó Lamborghini, a másik viszont a kevésbé ismert Maserati.

Az utóbbi céget (a Lamborghini előtt majdnem fél évszázaddal), 1914-ben alapították a Maserati testvérek: Alfieri, Bindo, Carlo, Ernesto és Ettore (a hatodik testvér, Mario festő lett, a szintén Alfieri nevű gyermek viszont egyévesen meghalt). A Maserati logójában a mai napig központi szerepet játszik a szigony; utalva a Bologna főterén, a Piazza Maggiore-n található Neptun szoborra (pontosabban a tengerek istenének szigonyára).

A kezdetben versenyzésre koncentráló Maserati 1937-ben az Orsi család irányítása alá került, 1940-ben pedig a vállalat átköltözött Bolognaból a közeli Modenába, az olasz sportautó-gyártók mekkájába. E város ekkor még csak az egy évvel korábban alapított Ferrari otthona volt, később viszont (a mára megszűnt) De Tomaso, illetve a fiatal kora ellenére komoly hírű Pagani is itt alakította ki a bázisát.

Visszatérve a Maserati-ra: 1957-ben, egy tragikus, 10 áldozatot követelő Ferrari-balesetet követően a szigonyos márka bejelentette: kivonul a versenyzésből. Az űrt a Maserati új irányvonala volt hivatott kitöltetni, amelynek első képviselője a 3500 GT lett: egy 2+2 üléses gran turismo, amely a sportosságról a luxusra helyezte át a hangsúlyt (ez kissé félrevezető: a Maserati nem mondott le a hatalmas motorokról és sportos karosszériákról, csak a kifejeztten versenycélú típusokat szorította háttérbe).

Ez a váltás olyannyira bevált, hogy a Maserati összes tulajdonosa tartotta hozzá magát. 1968-ban a Maserati az Orsi családtól a Citroën fennhatósága alá került, 1975-től a fent említett De Tomaso-hoz, majd a részvények fokozatosan a Fiat-hoz vándoroltak. A Maserati 1997-től részben, 99-től teljes egészében a Ferrari tulajdonába került át, ami egyrészt visszalépést jelentett (a cég a Ferrari luxus-divíziója lett), másrészt viszont az évtizedes modellek helyét újak vették át és felépült egy vadiúj gyáregység is (a Ferrari megosztotta tudásbázisát a Maserati-val).

2005-től ismét a Fiat (jelenleg Fiat Chrysler Automobiles néven) birtokolja a márkát és a Maserati új babérokra tör, de a sportosságot kényelemmel ötvöző gran turismo-s irányvonalat máig megtartották. A jelenlegi (az 1990-es évek óta nem gyártott 228-as örökébe lépő) modell egyszerűen GranTurismo névre hallgat (a márka immár több mint egy évszázados története során a gran turismo-k gyártása kisebb-nagyobb szünetekkel évtizedek óta folyt: a 3500 GT mellett ilyen volt például a Sebring, a Kyalami és a Biturbo-család is - ez utóbbiba tartozott a 228-as is).


Konstrukció:

A Maserati nem követi azt az olcsóbb termékeknél (pl.: felsőruházatnál) meghonosodott, majd az autógyártásba is begyűrűzött rendszert, hogy néhány évente a teljes termékkínálatot lecserélik (de legalábbis átkozmetikázzák): ehelyett igyekeznek úgy tervezni, hogy autóik egy évtized távlatából is frissnek hassanak. A GranTurismo gyártása 2007-ben kezdődött, de a típus alapját adó 5. generációs Maserati Quattroporte 2003-ban debütált (ez azonban nem látszik a típusok, igaz, minimális mértékben átszabták az új modellek frontját).

Az alkatrészei egy részét a Ferrari 599 „GTB Fiorano”-ból átvevő GranTurismo hű maradt a márka hagyományaihoz: ezen a modellen is központi szerepet játszik a Maserati-kra több mint fél évszázada jellemző lapos, széles központi hűtőrács, amelynek külön érdekessége, hogy homorú lamellák borítják. Mivel ez az apró vágat önmagában nem lenne elegendő a jókora motor ellátásához, a GranTurismo orrára - a hűtőrács alá - egy második, keskeny légbeömlő is felkerült. A hűtőrács közepén hatalmas szigony trónol, amely mellett a felette található, (szintén szigonyos) ovális márkajelzés szinte elsikkad.

A GranTurismo orrmotoros típustól meglepő módon előrefelé jócskán ellaposodó motorháztetőt kapott, amelyet a kerékívekre kitolt, keskeny első fényszórók kereteznek (igaz, az alájuk beépített kisméretű, kör alakú ködlámpák kissé megtörik az autó morcos, brutális kinézetét).

A típus oldalán is található néhány érdekesség (például a három-három kiegészítő kopoltyú az első kerekek mögött), de ennél szembetűnőbb a GranTurismo mérete. Ez a sportautó ugyanis hatalmas: tengelytávja 2942 mm, teljes hossza pedig 4881 mm, így az Európában kapható majdnem minden személyautónál hosszabb (legyen az Opel Astra, Skoda Superb vagy éppen BMW 3-as), pedig nem 4, hanem csak 2-ajtós típusról van szó.

Az üresen is közel 1,9 tonnás szörny mozgatásához jókora erőforrásra volt szükség, amit a Maserati félig házon belül oldott meg. A GranTurismo-t ugyanis Ferrari-s korszakból származó (Ferrari-Maserati-ként is emlegetett) F136-os motor mozgatja. Ezt a több más típusba (például az Alfa Romeo C8-asba vagy a Ferrari 430, 458 és California sportautókba) beépített, V8-as hajtómű már a Maserati-kban is bizonyított (ld.: Coupe, Spyder, GranSport, Quattroporte), de a cég ezúttal még magasabbra tette a lécet.

Az első változat az F136 U motort kapta, amely 4244 ccm-es hengerűrtartalom mellett 399 (később 405) lóerőt adott le, a későbbi variánsok viszont már az F136 Y-t használják: ez utóbbi 4691 ccm-es és változattól függően 424, 434, 444 vagy 454 lóerős. Ezekkel a leggyengébb változat 5,2 másodperc alatt képes 100 km/h-ra gyorsulni, végsebessége pedig 285 km/h, a legcombosabb MC variánsnak ugyanehhez viszont csak 4,5 másodpercre van szüksége (utóbbi modell végsebessége 303 km/h).

Ez ugyan elmarad néhány szuper-sportautó teljesítmény adatától (ld.: McLaren 650S vagy Pagani Huayra), de nem szabad elfelejteni, hogy a Maserati GranTurismo nem két, hanem négyüléses típus (papíron 2+2 üléses, de a hatalmas méret miatt a hátsó ülések meglepően kényelmesek). A típus belső terében a luxus keveredik a technológiával: a jó oldaltartású (rendeléstől függően a legkülönfélébb színű) bőrülések mellett GPS-szel, a legújabb példányok pedig már keréknyomás-mérő rendszerrel (TPMS) is rendelkeznek.


Életút:

A Maserati GranTurismo a 2007-es Geneva Motor Show-n mutatkozott be. A 2007-es év a Maserati szempontjából az újrakezdésé volt: megszűnt a Coupé, a GrandSport, a Spyder és az MC gyártása, így a kínálat a négyajtós Quattroporte V-re és a GranTurismo-ra karcsúsodott. Ennek ellenére 2007-ben rekordot jelentő 7496 Maserati készült, egy évvel később pedig 8759, ami igen fontos volt a tulajdonos Fiat számára, hiszen 17 év után (2007-ben) a Maserati végre nyereséget termelt.

A hirtelen jött siker azonban nem tartott sokáig, mert a 2008-as gazdasági világválság a felsőkategóriás eladásokba is begyűrűzött, így a Maserati a következő négy szűk esztendőben megint ”csak” 4500-6000 körüli autót tudott értékesíteni. A szűkös évek azonban nem vetettek gátat a GranTurismo-nak, amelyből sorra jelentek meg a specializált változatok. A sort a GranTurismo S nyitotta 2008-ban: ez a modell 434 lóerős motort kapott 6 sebességes félautomata sebváltóval, majd egy évvel később következett a GranTurismo MC (ez utóbbi alapját az MC Concept prototípus adta).

2009-ben további két változat is színre lépett: a GranTurismo S Automatic és a GranTurismo MC Sport Line: előbbi (nevének megfelelően) az ”S” modell automata váltós megfelelője volt, míg a ”Sport Line” az MC modell enyhén átalakított változatát takarta. 2012-ben az S és S Automatic modellek gyártása megszűnt, helyüket a GranTurismo Sport vette át: ez a típus az addigi legerősebb, 454 lóerős motort kapta, orrát pedig enyhén átrajzolták.

Az alapváltozat (2+2 üléses kupé) mellett a GranTurismo-ból két további modellcsalád is készült. Az egyik a GranCabrio volt, amely a GranTurismo nyitott változatát takarta - ezt a tengerentúli piacokon GranTurismo Convertible néven ismerik és Sport, Fendi valamint MC alváltozatokban kínálják. A másik ágat a GranTurismo MC Stradale képviseli: ezt a motorháztetőbe vágott keskeny nyílásáról lehet könnyen felismerni (ez a modell még az MC Stradale-nál is nagyobb teljesítményű, 460 lóerős motort kapott).

A Maserati új irányvonalába illeszkedő modellekkel (valamint az új, négyajtós Ghibli-vel) az olasz márka eladásai meredek emelkedésnek indultak. 2012-ben 6288 autót értékesítettek, egy évvel később, 2013-ban viszont már 15393-at. További egy évvel később ez a rekord is megdőlt: a márka történetében páratlan módon 2014-ben 36448 Maserati hagyta el a gyárkaput és a szárnyaló cég vezetősége szerint hamarosan évi 70-75000 autót is gyárthatnak (ezt a mennyiséget viszont nem kívánják túllépni, hogy ne essen csorba a márka exkluzivitásán).

Az utóbbi évek elképesztő mennyiségi ugrását a Maserati elsősorban a négyajtós modelleknek köszünhette (a 2014-ben eladott autókből kb. 23500 Ghibli, további 9500 pedig Quattroporte volt, míg a csúcs-Maserati GranTurismo-ból ”mindössze” 3500 talált gazdára. A zászlóshajó GranTurismo gyártását eredetileg már 2014-ben le kívánták állítni, később viszont ezt 2016-ig tolták ki, jelenleg pedig 2018-ig biztosnak tűnik a csúcs-Maserati előállítása (úgy is, hogy az Alfieri képében a Maserati gyáron belüli riválist teremtett a típusnak).


Műszaki adatok:

Név: Maserarti GranTurismo

Típus: grand turismo (túraautó)

Fizikai jellemzők:

Hossz: 4881 mm

Szélesség: 1915 mm

Magasság: 1353 mm

Tengelytáv: 2942 mm

Saját tömeg: 1880 kg

Megengedett össztömeg: ismeretlen kg

Motor: 405 Le-s (4244 ccm-es, ”V” hengerelrendezésű, 8 hengeres)

Férőhely: 2+2 fő

Csomagtér: ismeretlen l

Teljesítmények:

Végsebesség: 285 km/h

Gyorsulás (100 km/h-ra): 5,2 másodperc

Átlagfogyasztás: 14,3 l/100 km


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2017 | Minden jog fenntartva.