Donkervoort D8 GTO
„Az elektronikus vezetéstámogatás puhányoknak való”
A vállalat:
A rendkívül összetett személyautó-gyártás sokáig a legerősebb országok privilégiuma volt: az első évtizedekben (az Amerikai Egyesült Államokat leszámítva) csak európai nagyhatalmak - az Egyesült Királyság, Franciaország, Németország - rendelkezett a szükséges ipari kapacitással.
Kivételek persze akadtak és ahogy a századfordulón terjedni kezdtek az autók, egymás után jelentek meg a fenti négyesnél gyengébb országok márkái: a cseh Skoda-t például 1895-ben alapították, az olasz Fiatot 1899-ben, a japán Daihatsu-t pedig 1907-ben.
Az 1910-es évekre öldöklő verseny alakult ki a piacon, mivel a gyártók egymást túllicitálva igyekeztek vásárlókat hódítani maguknak szerte a világban. A Ford, a Peugeot vagy a Volkswagen minőségével és árával a helyi gyártók nem tudták felvenni a verseny, de a kisebb, specializált márkák megtalálták a piaci réseket (elég csak a számos kis brit sportautó-építő műhelyre gondolni).
A ritka kivételek közé tartozik Svédország, amely erős vas-és acél-iparának köszönhetően rendelkezésre állt a szükséges háttérrel, így nem is olyam meglepő, hogy két nemzetközi szinten is ismert márkával büszkélkedhet: az 1927-ben alapított Volvo-val, valamint a mára kihalt Saab-bal - igaz, ha valaki észak-európai autógyártókban gondolkodik, ezzel gyakorlatilag ki is fújt a kínálat.
A 3. évezredben alakult ugyan néhány új cég Dániában és Finnországban, de Hollandiának már ez előtt is volt saját autómárkája: a Spyker. A patinás cég elődjét Jacobus és Hendrik-Jan Spijker alapították 1880-ban (ekkor még szereket gyártottak, 1898-ban például ők készítették azt az aranyszekérnek nevezett különleges szállítóeszközt, amelyet a holland királyi család a mai napig használ).
Az elsősorban repülőgépeiről ismert Spyker 1926-ben csődbe jutott és beszüntette az autógyártást is, ám 1999-ben újraalapították és jelenleg is készítik a Spyker C8-as sportautót, de a hollandoknak a köztes, 1926-tól 99-ig tartó időszakban sem kellett lemondaniuk a hazai gyártású autóról, ugyanis egy honfitársuk, bizonyos Joop Donkervoort egy nap gondolt egyet és 1978-ban autógyártásba kezdett.
Az alapítóról Donkervoort-nak keresztelt márka eredetileg Colin Chapman legendás Lotus Seven típusát kívánta előállítani (ehhez megvásárolták a típus licencjogait is), de hamar kellemetlen meglepetés: a holland jogszabályok értelmében a leendő sportautót nem használhatták volna közúton (mivel nem felelt meg minden hatályos jogszabálynak).
Joop Donkervoort nem tehetett mást, minthogy kissé átalakította a típust és ha már így esett, saját ötleteit is implementálta a modellbe. A cég első modellje, az S7-es még ”csak” a Lotus Seven ”lapra szerelt” (a vásárló által összeállítható) variánsa volt, a Donkervoort S8-as viszont már inkább hasonlított egy új sportautó-márka első termékére.
A cég mintegy 140 autót értékesítettek, mielőtt továbbléptek volna: a gyár átkerült Loosdrechtbe és idővel új modellekkel bővült a kínálat: D10-es és D8-as sorozat tagjaival. Ahogy teltek az évek, az immár Lelystadban székelő Donkervoort autói egyre sportosabbá váltak és fokozatosan letértek a Lotus Seven útjáról; például 2007-ben debütált a D8 GT - a márka történetének első keménytetős típusa. Ezen a vonalon halad jelen cikk tárgya, a Donkervoort Automobielen BV kínálatának csúcsát jelentő D8 GTO is.
Konstrukció:
A Donkervoort modellpalettája mára több mint tucatnyi taggal büszkélkedhet, de valójában minden modell (igaz, csökkenő mértékben, de) a Lotus Seven-re hajaz: egy ultrakönnyű, homokfutó-szerű (a D8 GT kivételével vászontetős) sportautóra. Ezen belül a D8 GTO kívül-belül új fejlesztés, igaz, ez távolabbról nem feltétlenül egyértelmű.
A D8 GTO is extrém-hosszú és legalább ilyen különlegesen keskeny orral rendelkezik, amelyet két oldalról az első kerekek (és a szinte rájuk feszülő apró első sárhányók) kereteznek. A típus egyszerű, de könnyen felismerhető hűtőrácsok kapott: ennek felső szekcióját három részre osztották, amely alatt további három, enyhén felfelé görbülő, keskeny vágat található.
A Lotus Seven-nek (így a Donkervoort S7-esnek és S8-asnak is) jókora, kör alakú fényszórói voltak, de ezeket a D8-asokon leváltottak egy pár keskeny, a motor burkolatába illeszkedő, keskeny első lámpa (ezek alá a D8 GTO-n két apró, kör alakú ködlámpát építettek be).
A Donkervoort típusának oldala legalább olyan látványos, mint a front-szekció. A D8 GTO elképesztően hosszú orr-része miatt a sofőr majdnem a hátsó tengelyen ül. Az első és hátsó kerekek között az orrmotoros típus jobb oldalán jókora kipufogó fut végig: ez kényszerből került ide, az autó lapos alsó lemeze alatt már nem volt hely neki.
A karosszéria fara a Lotus Seven-t idézi: az alapvetően keskeny típus jókora hátsó kerekeket és ezeket teljesen fedő széles sárhányókat kapott feltűnő, de a front látványvilágához nem igazán illeszkedő kisméretű iker-körlámpákkal és két kipufogó-csonkkal.
A D8 GTO a márka eddigi legerősebb típusa és ezt elődeivel ellentétben már nem 1,8 literes, hanem egy 2,5 literes, TFSI Audi-motor hajtja: az 5 hengeres, turbófeltöltős erőforrás 335-375 lóerőt ad le (ugyanez került egyes Audi TT-kbe is).
Ez a motor-teljesítmény néhány szuper-sportautóval összehasonlítva kevésnek tűnhet, csakhogy a D8 GTO (szintén a Lotus Seven örökségeként) üresen alig 700 kg-ot nyom, ez pedig rendkívül alacsony, alig 1,8 kg/Le tömeg-tolóerő arányt ad, ami szinte rakétává változtatja a sportautót: 200 km/h-ra 8,6 másodperc alatt gyorsul, 100 km/h-ra 2,8 másodperc alatt.
A rendkívüli erő megregulázása komoly feladatot ró a D8 GTO pilótájára, a márka ugyanis nem véletlenül választotta a kompromisszum-nélküliséget jelmondatának. A Donkervoort autói ugyan modern alkatrészeket használnak (a D8 GTO minimális tömegét a szénszálas test teszi lehetővé), de a holland autógyártó nem épít be semmilyen vezetéstámogató rendszert típusaiba: se kipörgés-gátlót, se blokkolásgátlót (de még rádiót sem), igaz, cserébe a vásárlónak egy Formula 1-es versenyautóhoz hasonló vezetési élményben lehet része.
Az autó műszerfala ennek megfelelően puritán, a vezető előtti képernyőt leszámítva a középkonzolt csupán három apró műszer és néhány kapcsoló tarkítja (a középső, felhajtható vörös műanyag ház a főkapcsolót takarja).
Életút:
Ahogy fentebb is olvasható, a Donkervoort 1978-ban kezdte meg a működését, de a folyamatos fejlesztésnek köszönhetően nem ragadt le egyetlen modellnél, hanem egyre-másra készítette az újabb és újabb típusokat.
E folyamat részeként a Donkervoort egyre erősebb motorokat használt, ezért az egymást követő modellek teljesítmény-adatai is lényegesen jobbak felmenőinél. Az eredeti S7-est még csak egy 1,6 literes, 90 lóerős Ford Crossflow-val szerelték, később már egy 100 lóerő feletti 2 literes egységet alkalmaztak, majd a 80-as évek végén beköszöntött a turbófeltöltős Garrett-erőforrások kora.
Az 1,8 literes Audi erőforrások az ezredfordulón debütáltak, ezek 150 lóerős kezdeti sebességét a legújabb modelleken 270 lóerőig fokozták. A még ennél is erősebb D8 GTO 2013 óta kapható, de ez már csak nevében azonos az 1993-ban útjára indult D8-assal, illetve 2007-ben debütált közvetlen elődjével, a D8 GT-vel.
A D8 GTO két alapváltozatban kapható: a ”gyengébb” D8 GTO Touring és az izmosabb D8 GTO Performance kivitelben. Ezek mellett különleges változatok is készültek. Már rögtön az új típus első változata is ilyen volt: 2013-ban 25 Donkervoort-tulajdonos lehetőséget kapott arra, hogy a Performance kivitelnél valamivel erősebb D8 GTO Premium boldog tulajdonosává váljon.
Egy évvel később egy D8 GTO Performance kivitelű Donkervoort megdöntötte a német Blister Berg Drive Resort (közúti forgalomban részt vevő típusok) rekordját: ezt megünneplendő a márka lekészített 14 darab fekete orrú D8 GTO Blister Berg Edition-t, amelyek szintén az erősebb modell tovább javított változatai.
A Donkervoort jelenleg is gyártja a Touring és Performance kivitelű D8 GTO-kat, de a holland márka máig megőrizte rendkívüli exkluzivitását (ez részben annak köszönhető, hogy a legolcsóbb modellek ára is 45-50 millió forinttól indul): a közel 40 éves autógyártó eddig összesen kb. 1100 autót készített és hiába épített Németországban egy második üzemet, továbbra is alig kéttucat alkalmazottat foglalkoztatnak (minden példány kézzel készül).
A kompromisszumoktól mentes Donkervoort-ok így a mai napig feltűnést keltenek, bármerre járnak és a spártai sportautó fejlesztése tovább folyik - készülnek újabb ünnepi kiadások (pl.: 1000 Miglia Edition) és persze a további teljesítmény-növekedés is biztosra vehető (ld. GTO-RS).
Műszaki adatok:
Név: Donkervoort D8 GTO Performance
Típus: sportautó (roadster)
Fizikai jellemzők:
Hossz: 3740 mm
Szélesség: 1850 mm
Magasság: 1140 mm
Tengelytáv: 2350 mm
Saját tömeg: 695 kg
Megengedett össztömeg: ismeretlen kg
Motor: 375 Le-s (Audi, 2,5 literes, 5 hengeres)
Férőhely: 2 fő
Csomagtér: ismeretlen l
Teljesítmények:
Végsebesség: 270 km/h
Gyorsulás (100 km/h-ra): 2,8 másodperc
Átlagfogyasztás: ismeretlen l/100 km