Bentley Continental GT

„A brit elegancia új nemzedéke”


A vállalat:

A patinás brit sport (és luxus)-autógyártók egyike a Rolls-Royce által gyakran elhomályosított Bentley, amelyet a Walter Owen Bentley és testvére, Horace Millner alapított 1919-ben - ők korábban francia Doriot, Flandrin & Parant (DFP) személyautókat értékesítettek Londonban. Különböző csúszások miatt a versenyautók előállítására létrehozott márka első járművei csak 1921 végére készültek el, de a várakozás megérte, ugyanis a típus egyre jobban szerepelt a különféle megbízhatósági versenyeken.

A Bentley-ket egy szűk rétegnek értékesítették (ekkor a lakosságnak még csupán töredéke engedhette meg magának az efféle benzinfalók fenntartását), de a turbófeltöltős Bentley Blower versenyautók így is legendás hírnévre tettek szert. A drabális, ám megbízható típus hívei közé tartozott a Bentley Boys (angol; Bentley-fiúk) nevű csoport: másfél tucat üzletember, akik maguk vezette Bentley-eikkel versenyeztek, terjesztve a márka hírét, később pedig magát a márkát is megvásárolták.

Az 1929-es nagy gazdasági világválság aztán egy csapásra derékba törte a Bentley álmait. A sikeres, de rendkívül drága sportautók, valamint a luxuskivitelű, kézzel készült modellek előállítására szakosodott márkát a Rolls-Royce szerezte meg, de a két autógyártó között nem volt felhőtlen az együttműködés. 1970-ben a Rolls-Royce hajtóműgyártó részlege, 1980-ban pedig a luxusautó-gyártó egységet (így a Bentley-t is) a Vickers konglomerátum vette meg és a korábban rendkívül rossz eladási adatokat produkáló Bentley eladásai a tőkeinjekciót követően ismét emelkedni kezdtek.

1994-ben a cég bemutatta a Concept Java tanulmányautót: egy kisebb, háromajtós (de négyüléses) Bentley-t, amely egy alacsonyabb (de még mindig felső) kategóriát célzott meg. E típusból mindössze 13 készült (mindet Hassanal Bolkiah, Brunei szultánja vásárolta meg), majd az ötlet látszólag eltűnt a süllyesztőben - ez viszont nem volt teljesen igaz.

1997-ben, amikor a Vickers (a Rolls-Royce tulajdonosa) értékesítette a márkát (vele együtt a Bentley-t is), úgy tűnt, hogy a BMW veszi át mindkét céget (a németek már korábban is együttműködtek a Vickers-szel és ők készítették a luxusautók motorjait). A gond csak az volt, hogy a BMW 340 millió fontos vételi ajánlatot tett a márkákra, ám a Volkswagen 430 millió fontjával megelőzte. Ez érdekes helyzetet eredményezett: a Volkswagen-é lett nemcsak a gyár és a kapcsolódó kiszolgáló létesítmények, de majdnem minden kapcsolódó jog; köztük a Roll-Royce-ok orrán látható Extázis-szellem szobor is.

A gondot az okozta, hogy a Volkswagen két kulcsfontosságú dolgot nem tudott megszerezni: magát a Rolls-Royce nevet és a logót, ráadásul a BMW beszüntette a luxusmárkák motorjainak leszállítását, ami patthelyzetet eredményezett (a Volkswagen gyárthatta volna a Rolls-Royce-okat, de más motor után kellett volna néznie és új márkanévre is szükség volt).

Ezt a helyzetet végül egy átmeneti időszakkal oldották meg. A BMW 2003-ig tovább értékesítette a motorokat, majd átvette a Rolls-Royce-ok előállítását (ehhez megvásárolta a márka nevét és logóját az azokat birtokló Rolls-Royce Holdings-tól). Az átmeneti időszakra azért volt szükség, hogy a BMW-nek legyen ideje egy új gyárat felépíteni a Rolls-Royce-okhoz. Közben a Volkswagen sem pihent: tudta, hogy 2003-ban megszűnik a BMW motor-ellátás, ezért új erőforrás után kellett néznie (a Volkswagen AG hatalmas konzorcium, de elsősorban az alsó és középkategóriára koncentrál, ezért hiányoztak a csúcs-motorok - márpedig az ilyen luxusautókba mégsem szerelhettek közönséges V6-os motorokat).

2003. január 1-étől a Volkswagen vált a Bentley márka kizárólagos tulajdonosává: ebből az apropóból csak a Crewe-ben található gyár modernizációjára 500 millió fontot költöttek, a teljes költség pedig közel 2 milliárd dollárt tett ki. Természetesen a Volkswagen-t nem a szeretet mozgatta, amikor újjáélesztette az addig takaréklángon működő márkát: pénzt akart csinálni, amihez szeretett volna minél több autót értékesíteni (természetesen megtartva a Bentley exkluzivitását).

Mivel azonban (az Arnage limuzinon kívül) minden Bentley gyártása leállt, szükség volt új modellekre. Ezen sor első tagja a Continental GT lett, amely látszólag a korábbi Continental R utódja volt (amelynek előállítását ekkor, 2003-ban szüntették meg), valójában viszont a GT a Concept Java újjászületése.


Konstrukció:

Ahogy az fentebb is olvasható, a Continental GT az első Volkswagen által fejlesztett Bentley, ami meg is látszik a típuson. A kétajtós sportautó nem a Continental R-en, hanem a Volkswagen (nem túl sikeres) Phaeton luxusautóján alapul, ami hatalmas, 4,8 métert meghaladó hosszt eredményez (alig marad el a Maserati GranTurismo-tól).

A jelenleg második generációját élő Continental GT egy luxus sportautó, amely egyben a márka új arculatának első gyártásba került darabja (a két változat közötti különbség elenyésző, a formatervezők csak finomítottak a típuson).

A Continental GT masszív orrából kiemelkedik a hőskorban alkalmazotthoz hasonló kisméretű, téglalap alakú hűtőrács, amely alá további három hatalmas légbeömlő-nyílás került (a felső elem a látványt szolgálja, a majdnem teljesen nyitott alsó rész felel a hatalmas motor hűtéséért).

A domborított középvonalú, ikonikus ”B” márkajelzéssel ellátott típus újdonsága volt a két pár ovális (szemből kör alakúnak tűnő) lámpa, amelyekben ma már tucatnyi LED is található (maga a kör alakú ikerfényszórók az elődön is megjelentek). A letisztult látványvilágú típus oldalába a karosszéria domborításával vittek némi színt, a far pedig az orrhoz hasonlóan a közel egy évszázaddal korábbi modelleket idézi.

A második generációs Continental GT fejedelmi pompát biztosít, ám ezért (és méretéért) nagy árat fizet: szó szerint is, ugyanis az autó üres tömege 2320 kg. Azért, hogy a Continental GT ennek ellenére is mozgékony legyen, a gyár féltucatnyi motort kínál az autóhoz.

A leggyengébb a GT V8 nevű erőforrás, amely egy V8-as, 3993 ccm-es motort takar. Ez ”csupán” 500 lóerős, de létezik belőle 521 és 572 lóerős variáns is (mindhárom egység rendelkezik turbófeltöltővel).

A V8-as nagytestvére a GT W12-es: ez a 6.0 WR12 48v jelű hajtómű egy ”W” hengerelrendezésű, 12 hengeres egység, amely kezdetben 567 lóerőt adott le, de idővel megjelent két még komolyabb teljesítményű, 616, illetve 626 lóerős változat is (mindhárom W12-es motor ikerturbós). Erőforrástól függően különböző váltók dukálnak az egyes modellekhez, de mindegyik 8 sebességes, ZF típusú).

A Continental GT nevének megfelelően egy grand tourer, azaz hosszabb utakra tervezett, kényelmes (luxus) sportautó két ajtóval és 4 üléssel (a komoly tengelytáv miatt a Bentley esetében a hátsó ülések nem csak gyermekek szállítására alkalmasak).

A bőrrel és igény esetén lakkozással vagy fa betétekkel készülő Continental GT-t nem csak a technika legmodernebb vívmányaival szerelik fel, de a középkonzolról nem hiányozhat a kisméretű (Bentley) analóg óra.


Életút:

A Bentley Continental GT 2003-ban jelent meg, de alig egy évvel később már meg is érkezett egy fejlesztőcsomag: a Mulliner Driving Specification részeként a sportautó fedélzeti telefonját hat nyelven értő beszédfelismerő rendszerrel bővítették, valamint nagyobb kerekeket és kéttónusú bőrüléseket (plusz egyéb apróságokat) szereltek be.

2005-ben a Continental GT kapott egy nagytestvért a Continental Flying Spur személyében, amely a sportautó négyajtós limuzin változata. Ez teljesen önálló modellnek számít, további egy évvel később viszont debütált a Continental GTC, a GT kupé-variánsa (ez látható jobbra). Ezt újabb ráncfelvarrások, valamint 400 db különleges Continental GT Diamond Series követte (a Zagato-val együttműködve létrehozott GTZ viszont nem került gyártásba).

A GT és GTC mellé 2009-ben felsorakozott a Continental Supersports, később pedig a Continental Supersports Convertible, amelyek többek között gázolajjal és bio-üzemanyaggal (E85-ös etanollal) is üzemelhetnek. Néhány további kis sorozat után 2011-ben debütált a második generáció: elsőként az erősebb, 6 literes Continental GT W12, mellette 2013 óta elérhető a kisebb teljesítményű, nyolchengeres változat is.

Az azóta eltelt időben további több mint féltucat speciális változat jelent meg (pl.: Continental GT Le Mans Edition), de a Bentley nem feledkezett meg a versenyzésről sem. Már a Continental GT debütálásakor, 2003-ban komoly sikert értek el, amikor a Speed 8-as versenyautójukkal elsők lettek a LeMans-i 24 órás megbízhatósági versenyen (73 év után a Bentley ezzel a típussal tért vissza hivatalosan a versenyzéshez).

A Continental GT-ből is készül versenypályára gyártott változat: a 2013-as Continental GT3 (ez nevének megfelelően kifejezetten a FIA GT3-as versenycsaládjához készült).

A Continental GT új fejezetett hozott a Bentley életében, ugyanis nemcsak számos alváltozatban (a vevők egyedi igényeit maximálisan szem előtt tartva) készült, de - szakítva a hagyományokkal - a gyártás nagy része automatizált, ez pedig korábban elképzelhetetlenül nagy sorozatokat tesz lehetővé.

A korábbi évi kb. 1000 autó helyett a Bentley 2004-ben már 7411 példányt értékesített és ismét nyereségessé vált - a 2008-as válságot követen átmenetileg meredeken estek a darabszámok, de az utóbbi években ismét több mint 10000 autót adta el (ezek kb. kétharmada Continental GT) és a sportautó sikerét az új modellek (pl.: a Mulsanne luxus-limuzin) sem tudta megtörni.


Műszaki adatok:

Név: Bentley Continental GT W12

Típus: grand turismo (túraautó)

Fizikai jellemzők:

Hossz: 4806 mm

Szélesség: 1944 mm

Magasság: 1404 mm

Tengelytáv: 2746 mm

Saját tömeg: 2320 kg

Megengedett össztömeg: ismeretlen kg

Motor: 567 Le-s (5998 ccm-es, ”W” hengerelrendezésű, 12 hengeres)

Férőhely: 2+2 fő

Csomagtér: 370 l

Teljesítmények:

Végsebesség: 326 km/h

Gyorsulás (100 km/h-ra): 4,5 másodperc

Átlagfogyasztás: 16,6 l/100 km (11,6-25,3 l/100km)


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2017 | Minden jog fenntartva.