Aston Martin Vanquish

„A hódító visszatért”


A vállalat:

Az elmúlt évtizedekben megtört a trend, de korábban nagyon hosszú időn át egy-egy ország teljes személyautó-iparát néhány szóban össze lehetett foglalni: a japán márkákra (pl.: Honda, Suzuki, Toyota) a kompakt, helytakarékos típusok voltak jellemzőek - velük szemben az amerikai Buick, Ford és Oldsmobile modelljei túljátszott, benzinzabáló szörnyeknek tűntek.

A franciák (Citroen, Peugeot, Renault) stílusos városi autóikról voltak híresek, míg a németek felső kategóriás személyautóikról (ld.: Audi, BMW, Mercedes). A sportautók terén sem mindig az olasz Ferrari, Lamborghini és Maserati diktálta az iramot, hanem a számos patinás kis brit műhely (ld.: Bentley, Jaguar, Lotus, TVR, stb.).

Az Egyesült Királyság-beli kisüzemi sportautó-készítők közé tartozott Robert Bamford és Lionel Martin is, akik 1912-ben alapítottak céget személyautók értékesítésére Bamford & Martin néven. Kezdetben a Singer Motors Limited típusait árulták, majd felvették a kínálatban a Singer-hez hasonlóan brit Calthorpe és GWK modelljeit is.

Lionel Martin autóversenyeken is indult (köztük az Aston Clinton falu melletti dombokon) és elhatározta, hogy ezt követően általuk gyártott autóval fog indulni. 1913-ban ezért megalapították az Aston Martin-t és hamarosan létre is hozták első típusokat (egy Isotta-Fraschini vázának és egy Coventry-Simplex motornak az egyesítésével). A sorozatgyártás (immár saját típussal) 1915-ben indult volna be, de az első világháború kitörése miatt ez nem történt meg, a két alapító pedig belépett a hadseregbe (Bamford a légierőbe, Martin pedig a haditengerészetbe).

A világháború után újraalapították a gyárat és elkészült egy Aston-Martin sportautó, majd megkezdődött a versenyautókra és túraautókra koncentráló márka menetelése. A számos tulajdonos-váltáson átesett, több alkalommal feltőkésített Aston Martin hosszú fennállása ellenére máig a kis gyártók stílusjegyeit viseli magán, köztük a kísérletezgetést: modellpalettáját összesen több mint ötven különböző sportautó alkotja.

Természetesen ezek nagy része csak alacsony példányszámban készült és a cég elkönyvelt néhány komoly bukást is. Ezek közé tartozott a 2010-es évek fordulóján az Aston Martin hagyományaihoz egyáltalán nem illő, csöppnyi Cygnet, ami ráadásul nem volt több egy átmaszkírozott Toyota iQ-nál.

A teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy ez kényszer eredménye volt. Az akkor érvényes szabályok szerint az autógyártók típusainak átlag-károsanyag kibocsátását maximálták, emiatt a kizárólag rendkívül szennyező sportautókat gyártó Aston Martin kénytelen volt felvenni egy ilyen modellt a kínálatába (más kérdés, hogy a márka kínálatába nem illő, háromszoros áru iQ-ból a tervezett 4000 darabbal szemben összesen 150 példányt adtak el - 4 év alatt).

Szerencsére a Cygnet távolról sem jelentette a cég végét, sőt, pont azért kellett, hogy ellensúlyozza a az új irányt (az alapokhoz való visszatérést): a hatalmas motorral szerelt túraautókat. 2001-ben debütált a cég elsődleges modellje, a Vanquish (angol; hódító), ami - nem meglepő módon - szintén egy utcai szuper-sportautó.


Konstrukció:

Ahogy lentebb is olvasható, a Vanquish jelenleg a második generációjánál jár és illeszkedik a vállalat XXX. évezredi új formatervébe (hasonlóan a DB9-hez, a Vantage-hez és a Rapide-hoz). A negyedik generációs, (alumínium) VH platformra épülő Vanquish orra a jellegzetesen aston martinos: az első szekciót a lapos hűtőrács uralja, amelyet alul egy második hűtőrács egészít ki, mivel a jókora motornak nagy mennyiségű levegőre van szüksége.

Az előrefelé erősen elkeskenyedő, domborított motorháztetőn fekszik a nem előre, hanem felfelé néző, szárnyas Aston Martin-embléma, melyet két oldalról a keskeny (az új változatban LED-del felturbózott) első kényszórók kereteznek.

A széles, lapos Vanquish szemből is látványos, de a tervezők a típus oldalára tartogatták az erejüket. A típusnak az Aston Martin One-77-t idéző, hullámzó oldalvonala az aprócska ablakokkal erősíti a sportos jelleget, közelebbről viszont az oldalsó hűtőrács túljátszott eleme és a gigantikus tárcsafékek vonzzák a szemet. A sportautó fara szinte hivalkodó: itt az integrált légterelő, a ”C” alakú lámpák és a magasra húzott kipufogók uralják a Vanquish látványvilágát.

Az autó látványa brutális sportautót sejtet és az orrba szerelt erőforrás nem is hazudtolja meg magát. Az újkori Vanquish motorkínálata négytagú, de valójában ugyanarról az egy egységről van szó. Ez egy ”V” hengerelrendezésű, 12 hengeres, 5935 köbcentiméteres motor. A hatalmas blokk teljesítménye nem lebecsülendő: 2014-ig 565 lóerőt adott le, az azóta használt variáns 568 lóerős (a motor erejét egy 6, később 8 fokozatú váltó közvetíti).

A négy modellváltozat (”régi” kabrió, ”régi” kupé, ”új” kabrió, ”új” kupé) közül az eredeti kabrió a leggyengébb: ”mindössze” 308 km/h a végsebessége és teljes 4,1 másodpercre van szüksége ahhoz, hogy 100 km/h-ra gyorsuljon. A 2014-ig gyártott kupé azonos idő alatt gyorsul, de végsebessége 7 km/h-val több, az új modellek esetében pedig 317-324 km/h és 3,8-3,6 másodperces adatokat mért a gyártó (előbbi a kabrióra, utóbbi a kupéra vonatkozik).

Az ilyen erős sportautók általában középmotorosak (az erőforrás az utastér mögött, a hátsó tengely előtt kap helyet), a Vanquish viszont egy túraautó (grand tourer) és ennek megfelelően orrmotoros, ráadásul egyik változata nem két, hanem 4 üléses! Valójában (praktikusan) a 4 ülés 2+2-t takar: hátulra maximum gyerekek férnek el és ők is csak rövid utakra (más kérdés, hogy egy ilyen nagy teljesítmény típusnál minden út sokkal rövidebbnek tűnik).

Túraautóként a Vanquish-t nem elsősorban versenyzésre, hanem élményautózásra szánták, ennek megfelelően felszereltsége sem spártai és belső terét minőségi anyagokkal (többnyire bőrrel) burkolták (még a plafont is) és nem spóroltak a szórakoztató-elektronikai kiegészítőkkel sem (érdekes módon a Vanquish csomagtartója meglepően nagy, 368 literes).


Életút:

A Vanquish 2001-ben mutatkozott be, mint a DB7 utódja, azaz ez a típus vált a márka gerincévé. A V12 Vanquish-t 2005-ig árulták, de már egy évvel korábban megjelent az erősebb (450 helyett 520 lóerős) és minimálisan átrajzolt ábrázatú Vanquish S.

Utóbbi kapott egy 50 darabos különleges változatot is Vanquish S Ultimate Edition néven - ilyennel a V12 Vanquish nem rendelkezett, ellenben szerepelt a jubileumi James Bond: Halj meg máskor című filmben (az Aston Martin évtizedek óta a James Bond filmek ”házi beszállítója”).

2007-ben véget ért a Vanquish S előállítása is, helyét a DBS vette át, ám ez nem jelentette a típus végét: 2012-ben ugyanis feltámasztották a jól csengő nevet, hogy visszavegye a BDS-től a stafétát. A régi-új túraautóból két fő változatot készítenek: az erősebb modell a Vanquish coupé, a minimálisan kisebb teljesítményű (és csomagterű) Vanquish Volante viszont lenyitható vászontetővel rendelkezik (egy ilyen Aston Martin látható balra).

A 2013-ban debütáló második generációból még abban az évben szintén létrehoztak egy különleges változatot: a Centenary Edition Vanquish-t: ez a kupé-változaton alapult, de rengeteg ezüstöt használtak fel a készítéséhez, mivel ezzel a típussal ünnepelte a márka 100 éves fennállását.

A jeles alkalomra elkészült 100 példány márkajelzésének szárnyai például 92,5%-os tisztaságú sterling-ezüstből készültek (további 10 autót Neiman Marcus Edition Vanquish Volante, utalva az amerikai Neiman Marcus luxusáruházra).

A Vanquish mára csak egy az Aston Martin személyautói közül (újdonságnak számít a DB11 és a Vulcan, miközben nem állt le a Rapide gyártása sem), de máig ez a típus a márka zászlóshajója (a legfontosabb modellje), amely tovább viszi a brit márka immár több mint egy évszázados hagyományát (erre szükség is van, mert időközben a sportautót új generációja nőtt fel és az évtizedes ellenfelek mellett a McLaren 650S-hez hasonló típusok kerültek gyártásba).


Műszaki adatok:

Név: Aston Martin Vanquish coupé

Típus: grand tourer (túraautó)

Fizikai jellemzők:

Hossz: 4728 mm

Szélesség: 1905 mm

Magasság: 1280 mm

Tengelytáv: 2740 mm

Saját tömeg: 1814 kg

Megengedett össztömeg: ismeretlen kg

Motor: 568 Le-s (5935 ccm-es, ”V” hengerelrendezésű, 12 hengeres)

Férőhely: 2/2+2 fő

Csomagtér: 368 l

Teljesítmények:

Végsebesség: 324 km/h

Gyorsulás (100 km/h-ra): 3,6 másodperc

Átlagfogyasztás: 9,1-19,3 l/100 km


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2017 | Minden jog fenntartva.