Ariel Atom

„Egy ötlet súlya”


A vállalat:

A nagyértékű, bonyolult eszközök tervezése sosem volt egyszerű feladat és ez hatványozottan igaz a személygépkocsi-gyártásra: itt még a kisebb márkáknál sem fordulhat elő, hogy egy típus egyetlen ember munkáját dicsérné.

Miután a döntéshozók rábólintottak egy új jármű kifejlesztésére, megkezdődik egy szinte végeláthatatlan folyamat (harc) a különböző osztályok között - a tervezők mellett a járművet a mérnököktől kezdve a marketingeseken át egészen a piackutatási részlegig rengetegen alakítják (emiatt válik számos modern típus alaktalan, jellegtelen, egyéniség nélkülivé, mivel mindenki elvárásának meg kellene feleljen).

Egy családi autó létrejötténél soktucatnyi magasan képzett szakember bábáskodik, de a sportautóknál kissé más a helyzet: ezeket általában néhány fanatikus mérnök és versenyző eszkábálja össze, igaz, utóbbi típusnak ”csak” a versenypályán kell helytállnia.

Léteznek azonban kivételek is - ezek közé tartozik jelen cikk tárgya is, amelynek gyökere a XX. század végéig nyúlik vissza.

Az egész Niki Smart-tal kezdődött, aki 1973-ban született Brackley városában (Northamptonshire megyében, az Egyesült Királyságban). A fiatalember a Coventry Egyetemre felvételizett, majd összeismerkedett Simon Saunders-szel, akivel együtt dolgozott egy minimalista sportautó tervén.

Saunders az 1991-ben alapított Solocrest Limited vezetője volt - a céget 2001-ben átnevezték Ariel Motor Company Ltd-re, miután megszerezték az azonos nevű, 1902-ben alapított Ariel Motorcycles vállalat nevének használati jogát (magát az eredeti Ariel céget 1970-ben megszüntették).

Niki Smart tanulmányait a londoni Royal College of Art-ban fejezte be 1999-ben, de közben véglegesítette terveit egy sportautóról. Eddig semmi különös nincs a történetben, szinte megszámlálhatatlanul sok fiatal tervező álmodott már meg ezernyi sportautót, sőt, néhányból el is készítettek egy-egy prototípust (még ”magyar” sportautó is született, a Brokernet Silver Sting, melyet részben a Műszaki Egyetemen terveztek).

Az Ariel azonban meglátta Niki Smart tervében az üzletileg is sikeres sportautót és a harmaik évezred legelején piacra is dobták a típust, Ariel Atom néven.


Konstrukció:

Az Atom alapvetően sosem különbözött sokban a (gyakran házi készítésű) ultrakönnyű, nyitott sportautóktól, ám egy tekintetben egyértelműen hasonszőrű társai felett áll: kategóriatársainak túlnyomó részéven szemben ezt a típus közúton is legálisan vezethető (már amennyiben a vásárló megvásárolja a szükséges extrákat és az ezek meglétét igazoló tanusítványokat).

Maga a jármű nem igazán hasonlít a klasszikus sportautókra, inkább a roadsterekhez és a Clubmans kategória felé tendál (ld.: Caterham 7), de még náluk is minimalisztikusabb. A típus egyik különlegessége, hogy relatív egyszerű, középtájékon hajószerűen kiszélesedő térvázát nem, vagy legalábbis nem teljesen takarja a karosszéria.

Számos sportautóra mondják, hogy az orr része nyílhoz hasonló, de az Atom orra valóban nyílhegyet formáz. A Forma 1-es versenyautókhoz hasonlóan elkeskenyedő, látványos orr három elemből áll: a két oldalsó panelből és a közéjük ékelt kvázi-motorháztetőből (ez csak díszítő elem - itt csak az akkumulátor kapott helyet, a jármű motorja hátul található).

Az elhanyagolható méretű első szekció miatt a fényszórók és az irányjelzők is külön kiálló karokra kerültek, de az első kerekek felfüggesztése is jól látható és a kerekeket is mindössze a zsebkendőnyi sárhányók takarják.

Középen foglal helyet a sofőr és utasa, akiknek különleges élményben lehet részük, mivel a vázon kívül a középső szekcióban jóformán csak az alsó lemez található. Az elölről-felülről fényképezett Ariel Atom-ok úgy tűnnek, mintha nem is lenne hátsó szekciójuk, de ez nem igaz: a farrész nagyon is ott van, még ha első ránézésre ott is csak a váz és a kipufogó látszik.

Az Ariel Atom ”vége” azért is fontos, mert a hátsó harmadban kapott helyet nemcsak a szintén a Forma 1-es típusokat idéző hátsó légbeömlő és az ezt körbeölelő bukókeret, de a motor is. Mint szinte minden kisszériás autógyártó, az Ariel sem foglalkozik hajtóművek gyártásával, ezt egyszerűen megveszi mástól - e cég a japán Hondá-val szerződött, tőlük érkezik az Atom egyetlen motorja is.

A járműba épített K20Z4-es egy egyszerű, soros, 4 hengeres erőforrásnak tűnik, viszont előnyös tulajdonsága az ”i-TECH” rendszer (továbbfejlesztett - ”intelligens” változó szelepvezérlés).

A motor teljesítménye alapvetően 245 lóerős, ami egy közepes teljesítményű sportautónak elégnek tűnik, de ez csak a látszat. Az Ariel Atom ugyanis üresen alig több mint fél tonnát nyom, ezáltal a 100 km/h-ra gyorsításhoz csupán 3 másodpercre van szükség - a 6 fokozatú manuális váltó és egy kellően ügyes sofőr már a bázismodellel is lehagyhatja a legtöbb szuper-sportautót.

Az Ariel Atom extralistája is tipikusan sportautós: turbófeltöltővel növelhető a motor teljesítménye (ld. lentebb), többféle gumit kínálnak hozzá, erősebb fékeket, sőt, kézi tűzoltó készülékeket is.

Elérhetőek különböző kiegészítő karosszéria panelek (pl.: apró, illetve még apróbb első szélvédő), első és hátsó spoiler, GPS, sőt, kormányra szerelt kijelző is, faberakásos kormány, bőrülés vagy akárcsak rádió viszont nincs, igaz, egy verseny alatt ezeknek a sofőr nem is venné hasznát.


Életút:

Az Ariel Atom-ot 2001 óta kínálják, de a típus sosem vált tömegtermékké. Amíg a Ferrari, Lamborghini vagy a Porsche évi több ezer új autót dobott piacra, addig az Ariel kevesebb, mint 100-at (ennek egyik oka, hogy a vállalatnak kezdetben mindössze 7 alkalmazottja volt és ez a szám később is csupán 19-re hízott).

Az Atom gyártási periódusa alatt nem esett át modellfrissítésen, viszont időről időre megjelentek erősebb hajtóművel felszerelt, ütősebb variánsok (ezek minimálisan külsőre is különböznek). Az eredeti, 120 lóerős Ariel Atom-ot három évvel követte az Atom 2, majd 2007-ben az Atom 3.

2010-ben debütált az Atom V8-as alváltozat, melybe nem a 2 literes, 4 hengeres motor került, hanem egy 3 literes, V8-as, 475 lóerővel (illetve alternatívaként egy erősebb, 3,2 literes V8-as, utóbbi már kerek 500 lóerővel).

Ez az erő még mindig nem tűnik olyan soknak, de a típus így már majdnem elérte az 1 lóerő/kg arányt (ez egy átlagos személyautónál általában a 0,1-et sem éri el és igaz, hogy a Koenigsegg ONE:1 valóban képes erre, ám ehhez 1341 lóerőre van szüksége).

Az Ariel kínálatának fő darabja jelenleg az Atom 3.5, amely a fent említett 245 lóerős variáns mellett (erősebb turbófeltöltővel) 310 lóerős változatban is készül (minimális számban többféle limitált kiadást is készítettek).

Niki Smart munkáját dícséri, hogy az Ariel Atom látványvilága másfél évtized multán sem kopott meg és korlátozott ismertsége ellenére sikeressé vált.

Emellett az sem elhanyagolható szempont, hogy az Atom a vázukat megmutató, ajtókkal, ablakokkal, sőt, szélvédővel sem rendelkező sportautók apostolává vált és több márka készített hasonló típust: ilyen a szintén angol BAC Mono vagy az osztrák motorgyártó KTM X-Bow jelű modellje, de Ken Okuyama Kode 7-ese és a spanyol Tramontana is hasonló alapevet és formát követ.

Niki Smart később átnyergelt nagyobb autóipari vállalkozásokhoz és több típust tervezett a Cadillac-nek, de az Ariel Atom már nélküle is megél, sőt, kategóriájában kisebb ikonná vált és többek között saját versenysorozatot is kapott.

A gyártó azonban nem hagyta abba a fejlesztést: 2015-ben debütált az Ariel Nomad, amely az Atom terepesített változata, de a biztonság miatt jelentősen megnövelt bukókeretet és a nagyobb kereteket leszámítva ez is megszólalásig hasonlít a bázismodellre.


Műszaki adatok:

Név: Ariel Atom V8

Típus: roadster (valójában Clubmans)

Fizikai jellemzők:

Hossz: 3410 mm

Szélesség: 1798 mm

Magasság: 1195 mm

Tengelytáv: 2345 mm

Saját tömeg: 550 kg

Megengedett össztömeg: ismeretlen kg

Motor: 507 Le-s (8 hengeres, benzinüzemű)

Férőhely: 2 fő

Csomagtér: nincs

Teljesítmények:

Végsebesség: 322 km/h

Gyorsulás (100 km/h-ra): 2,5 másodperc

Átlagfogyasztás: ismeretlen l/100 km


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2017 | Minden jog fenntartva.