Zagato Zele

„A megszokásokra fittyet hányók legkisebbje”


A vállalat:

Olaszország több vonatkozásban is a szélsőségek hazája, de a cikk rövidsége miatt ezen sorok csak a gépiparról szólnak. A narancsligetek és olajfák árnyékában bújik meg ugyanis az olasz ipar, amely bár a fejlett világ szintjének többé-kevésbé megfelel, nem különösebben ismert és mind minőségben, mind mennyiségben lemarad például az Egyesült Királyság vagy Németország mögött. Nincs ez másként a mindennapi személygépjárművekkel sem: a multinacionális, ciklikusan csőd-közeli helyzetbe jutó Fiat gyártmányai például többnyire aprók és bájosak, de nem éppen megbízhatóságukról vagy erejükről híresek.

Nem így a sportautók - az olasz ”csizma” több pontján is lélegzetelállító gyártmányok készülnek. Az Appeninek északi határán, a csizma szárában található Modena városa, melytől alig 19 kilométerrel délebbre fekszik Maranello, az ágaskodó lovacska logóval jelölt Ferrari-k szülőhelye. Modena és Bologna között terül el Sant’Agata Bolognese, mely a Lamborghini-k központja, ráadásul Bolognában székel a háromágú szigonyról már távolról felismerhető Maserati. Ha még ez sem volna elég, szintén a közelben működik a kevésbé patinás, de legalább ennyire ismert Pagani, amely többek között a Zonda sportautó gyártójaként vált híressé. Ezek a gyártók nem csak bivalyerős motorjukról és méregdrága árszintjükről ismerhetőek fel, de külsejük is páratlan, sokak szerint gördülő műalkotások, ami nem sok már országbeli gyártóról mondható el. A többi nagyobb európai sportautó-készítő inkább az erőre helyezi a hangsúlyt: így van ez az immáron több mint 70 éve szinte változatlan arányú Porsche-kkel, a teherautós jellegétől szabadulni nem bíró Bentley-kkel vagy éppen a brutális, de egyben drabális külsejű Buggatti-val.

Az Amerikai Egyesült Államok, ez a 300 millió főt meghaladó hatalmas ország a brutális, iszákos motorú, a légellenállást hírből sem ismerő „muscle car”-ok (izom-autók) hazája. Mellettük jóformán csak a jellegtelen Chevrolet Corvette és a sajátos alakú Dodge Viper nevezhető igazán erős és látványos sportautónak (ez a cikk most elsiklik az olyan részletek felett, mind az angliai Aston Martin, illetve hogy Amerikában az SSC vagy például a Mosler gyárt lapos és igen erős autókat).

Olaszországban viszont a gyönyörűen megrajzolt karosszériák nem csak a szuper-sportautók kiváltsága: a közép-kategóriás autókat gyártó Alfa Romeo mellett jó példa erre a Lancia is. És ezzel a lista még mindig nem ért véget, ugyanis rajtuk kívül még ott vannak az autóterező vállalatok, melyek más cégek számára terveznek karosszériákat vagy akár komplett autókat. Ebből a világból a Pininfarina vagy a Bertone tervezőműhelyek neve közismert és nem szabad megfeledkezni a hasonló kvalitású Zagato-ról sem. Ez utóbbi vállalatot a megalkuvást nem ismerő Ugo Zagato alapította 1919-ben, a kis társaság pedig az évtizedek során kiemelkedett gyönyörű és szupergyors típus-terveivel. A cég idővel már nem csak más gyártók modelljeinek külsejét és saját prototípusokat tervezett - a hetvenes években belevágott egy saját elektromos-autó készítésébe is (ekkoriban az ilyen járművek még gyerekcipőben jártak).


Konstrukció:

A Zele nem hasonlított Zagato egyetlen korábbi konstrukciójára sem, illetve egyetlen tekintetben mégis: egzotikus, pimasz külseje eltért jóformán minden más korabeli gépjárműétől. A Zele az akkoriban még szinte kizárólagosan használt alvázra épült, melyet a legendás Fiat 500-asból és utódjából, a 126-osból emeltek át. Térváz beépítésére nem is lett volna lehetőség, mivel a mikroautó felépítménye üvegszálas műanyagból készült, amely nem bírta el a motort. Azonos elven épült a legtöbb Trabant modell is - egy erős fém alvázra épített kompozit váz - ”mindössze” a minőség terén volt hatalmas a két személyautó közötti különbség). A szögletes külcsínt modernebbé, dinamikusabbá változtatták a Zele oldalán végigfutó bevágások és a döntött, űrhajó-szerű oldalablakok.

Ugo Zagato az általa megrajzolt karosszériákhoz mindig az elérhető legerősebb motorokat választotta, így a markáns külső mellett gépjárművei hihetetlen menettulajdonságokkal is rendelkeztek. Ám az alapító 1968-as halála után a vállalat éles fordulatot vett: a Zele motorja mindössze 2,5 (!) lóerős volt, ám nem benzines, hanem az akkor még szinte ismeretlen elektromos típusú. Ezzel az erőforrással az alig fél tonnás apróság 48 km/h-ig gyorsulhatott és két töltés között 80 km-t tehetett meg. A csekély sebesség nem volt akkora hátrány, mert bár a kerekeket kitolták a karosszéria sarkaiig, az 1,3 méter alatti tengelytáv és a téglatest-szerű felépítmény miatt a Zele így is rendkívül instabil volt, kanyarban könnyen felborulhatott. Ezt a hatást némileg ellensúlyozta, hogy a nehéz akkumulátorokat közvetlenül az alvázra erősítették. Különös, elektromos autókban szinte sosem használt megoldás volt a Zele-ben a váltó (az Otto-, Dizel-vagy Wankel-motoros járművekben erre azért van szükség, mivel a hajtómű teljesítménye fokozatosan növelhető, ám az elektromos motorok azonnal képesek 100%-os nyomaték-leadásra). A félautomata váltómű ráadásul nyolc fokozatból áll, köztük két hátrameneti fokozattal - ezt a mai luxusautók is megirigyelhetnék.


A Zele belül viszont fapados volt, vagy eufemisztikusan szólva a beltér minimalista dizájnt kapott. A kabinban egy egybefüggő ülésen foglalhatott helyet a két utas (akárcsak anno a legendás Ford T-modell-ben). A kis méret és a nehéz akkumulátorok miatt amit lehetett, kispóroltak a Zele-ből: az ajtókat kilincs helyett például egyszerű pántokkal lehetett bezárni (ezt ma is használják egyes versenyautókon) és tolóablakokat építettek be (így elhagyhatták az ablakemelő-mechanizmust). Az ülés mögött volt egy kisebb rakodótér, de csomagtér-ajtó hiányában ezt csak belülről volt elérhető.



Életút:

A Zagato vállalat e típus előtt olyan exkluzív modellek tervezésében vett részt, mint a Lancia Lambda, az Alfa Romeo Giulietta vagy a Maserati A6. Ilyen előzmények után az aprócska elektromos autó enyhén szólva sokkoló volt - olyan jármű, amely egyáltalán nem illett bele a márkáról alkotott képbe (annak ellenére, hogy a Zagato az Olaszországot mobilizáló aprócska Fiat 500-asból is készített különleges változatot). Pedig a Zele nem polgárpukkasztó modellnek épült, sőt, épp ellenkezőleg: a készítők szándékai szerint az apró és olcsó, ám zárt karosszériás jármű a hatalmas számú olasz robogós közösség tagjait ültette volna át a cég mikroautójába (hasonló célból épült évtizedekkel később az indiai Tata Nano).

Az sem egyedi eset, hogy a korábban élvonalbeli sportautókat gyártó cég aprócska gépjárművek építésébe kezd (pl.: Comarth), ennek ellenére a Zele gyakorlatilag bukásra volt ítélve. Bekövetkezett ugyanis, amitől a Mahindra félt a REVA NXR kapcsán: az emberek nem tudtak megszabadulni előítéleteiktől. A Zagato név mindenki számára egyet jelentett a nyújtott, lágy ívű sportos karosszériával és az alatta megbúvó brutális motorral - csakhogy a Zele ezek közül egyikkel sem rendelkezett. Emiatt úgy tűnhetett, mintha a karosszéria-építő családi vállalkozás csupán a Zagato névből akart volna profitálni anélkül, hogy valódi tartalmat nyújtottak volna.

A Zele értékesítése Európában kudarc volt (forgalmazását 2 év után, 1976-ban beszüntették) - a kieső piac pótlására viszont a Zagato az Amerikai Egyesült Államokban is megkezdte a jármű árusítását, Elcar néven. Bár a „tengerentúliak” számára a Zagato jóformán ismeretlen volt, de az ottani hatalmas távolságok miatt a mikroautó inkább csak városi bevásárló-autónak volt jó (ezt viszont szűk csomagtere erősen lekorlátozta). Mindezek ellenére a Zele-ből mintegy 500 példányt gyártottak, ami nem volt rossz eredmény - a járművet három konfigurációban lehetett megvásárolni Zele 1000, 1500 és 2000 néven.

Bár korában nem volt iránta túl nagy a keresett, ezt úgy is fel lehet fogni, hogy a Zele mintegy 30 évvel megelőzte a korát, hiszen a harmadik évezred elején egyre divatosabbá váltak a kisméretű, városi közlekedésre alkalmas személygépkocsik (pl.: Smart Fortwo). A Zagato cég viszont visszatért ahhoz, amihez igazán ért: a lapos és bivalyerős járművekhez, mint amilyen a 2012-es (BMW) Zagato Roadster vagy az 1996-os (Lamborghini) Zagato Raptor (lent).


Műszaki adatok:

Név: Zagato Zele 1000

Típus: szedán (mikroautó)

Fizikai jellemzők:

Hossz: 2134 mm

Szélesség: 1436 mm

Magasság: 1613 mm

Tengelytáv: 1295 mm

Saját tömeg: 495 kg

Megengedett össztömeg: ismeretlen kg

Motor: 2,5 Le (elektromos, 8 db 6V-os akkumulátorral)

Férőhely: 2 fő

Csomagtér: ismeretlen l

Teljesítmények:

Végsebesség: 48 km/h

Gyorsulás (100km/h-ra): nem tudott 100 km/h-ra felgyorsulni

Átlagfogyasztás: 0 l/100 km


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2017 | Minden jog fenntartva.