Tomcar TM-2

„Tamás autó, a hadapród”


A vállalat:

Izrael igen különös állam: bár vallási alapon szerveződött (akárcsak Vatikán), a zsidók mégis rendelkezik saját nyelvvel és kultúrával. Az ország virágzásának egyik legnagyobb gátja az elhelyezkedése, ugyanis minden közel-keleti szomszédja mohamedán vallású. A zsidók a közel azonos koordinátákon (mintegy 1950 évvel korábban) elterülő rövid életű Izraeli Királyságra hivatkozva a XX. század elejétől komolyabb számban érkeztek és telepedtek le a palesztinok területein, majd 1948-ban kikiáltották önálló államukat. Ezt az arabok többsége nem fogadta el, emiatt a zsidó és a muzulmán vallás hívei szinte folyamatosan háborúztak (Izrael megalakulása óta több radikális szervezet és felekezet feltett szándéka, hogy eltöröljék a szerintük az amerikaiak által rájuk erőszakolt országot). A vallási fanatizmus az évtizedek alatt mit sem enyhült: az arab-izraeli háborút (1948) követte a Szuezi válság (1956), a hatnapos háború (1966), majd a Jóm kippuri háború (1973), stb. Ezekben az összecsapásokban Izraelt hatalmas mennyiségű fegyverrel támogatta az USA, de idővel (a hidegháború enyhülésével és a nehezebb gazdasági helyzet miatt) Izrael saját készítésű típusokat is tervezett. Ez a lassú folyamat a hadsereg minden ágára kiterjedt: az Izraeli Védelmi Erők, ismertebb angol rövidítéssel IDF a harckocsiktól (pl. továbbfejlesztett amerikai M48, azaz a Magach) a repülőkig (az ellopott francia Mirage III-as tervein alapuló Nesher) számos különféle harceszközt készített (és készít ma is, ld.: Merkava harckocsik).

Jelenleg az egyik legfontosabb feladat az intenzív határőrizet, mivel az arabok és izraeliek között szinte mindennaposak a főleg gépfegyverekkel és rakétavetőkkel megvívott összecsapások. Csakhogy Izrael területének túlnyomó része sziklás vagy sivatagos, ahol az amerikaiaktól kapott hatalmas HMMWV-k (közkeletű nevükön Humvee-k) nehezebben boldogultak.

Az IDF-nek egy könnyebb, kisebb és főleg jóval olcsóbb megoldásra volt szüksége, de mivel nem talált megfelelő típust, saját terepjáró tervezésébe kezdett. Mivel nem voltak kötöttségek, egy keveset fogyasztó, olcsón fenntartható homokfutó mellett döntöttek, amely kis tömegénél fogva sem süllyed el a homokban. A hosszú, több évtizedig tartó tervezés egy olyan modellt eredményezett, amelyet a rendszerben álló teherszállító helikopterek, a CH-46 „Sea Knight” és a CH-47 „Chinhook” a rakterében is szállítható. A sorozatgyártásra alkalmas katonai járművet Tomcar-nak nevezték el: az első modell még együléses volt, de később áttértek a praktikusabb kétüléses változatra, a TM-2-re. Bár e jármű kb. másfél-, két-méterrel rövidebb volt, mint a többi katonai homokfutó (pl. a Nordac NMC-40 „Warrior”), teljes értékű eszköznek készítették, amely képes elvégezni a ”nagytestvérek” feladatait.


Konstrukció:

TM-2-es tervezésénél nem csak a helikopterek raktere miatt behatárolt méretek voltak fontosak, de a könnyű javíthatóság és a masszív, mégis egyszerű felépítés is. A jármű felépítése megegyezik a homokfutókéval (mindössze az átlagosnál kisebb”kiszerelésben”) - ennek megfelelően rendelkezik néhány jellegzetes megoldással. Az igen könnyű, de egyben strapabíró vázat egybeépítették a pehelysúlyú karosszériával (térváz), igaz, így is csak részben fedi a típust (hiányoznak a merev ajtók). A kabint határoló fém rudak egyben a bukókeret szerepét is betöltik, emiatt borulás esetén kisebb a sérülésveszély.

A kis átmérőjű, de vastag profilú abroncsokkal ellátott Tomcar-ok kerekeit kitolták a karosszéria sarkaiig és nagyméretű sárhányókkal védik a bent ülőket a felcsapódó homoktól és kövektől. A rövid túlnyúlások miatt (elméletben) e jármű akár 90°-os emelkedőn is felmehetne anélkül, hogy a váz a talajhoz érne (egy átlagos személyautónál ez a szám többnyire 20° körüli).

A Tomcar kisméretű motorját a hátsó szekcióba építették be, ezáltal rövid áttételeken át hajthatja a hátsó kerekeket. Mivel a TM-2-ből hiányzik a többnyire a párhuzamos kerekeket összekötő merev tengely, sokkal jobban bírja, ha a fenéklemez a földhöz ér és a hasmagassága is mintegy a kétszeres a ”szokványos” személyautókénak. A motor nehéz alkatrészeit a lehető legközelebb építették a talajhoz, mivel a mikroautók egyik komoly problémája a csekély stabilitást (nagy sebességű vagy éles kanyarban, illetve nehéz terepen könnyen felborulhatnak).

A helyenként az afrikaihoz hasonló sivatagos klíma hatalmas problémát jelent (a második világháborúban minden hadviselő félnek meggyűlt a baja a homokkal, ld. pl.: olasz M13/40 harckocsi). A TM-2-esek viszont kifejezetten jól boldogulnak, mivel kis tömegük és széles abroncsaik miatt talajnyomásuk csekély, hasmagasságuk viszont elég nagy. A motor túlmelegedését két nagyméretű ventilátor akadályozza meg, a beszívott port légszűrők tartják kint.

A járművet egyszerre két személy használhatja és egy kisméretű platót is építettek a motor tetejére, ezáltal - igaz, korlátozott mennyiségben, de - utánpótlást is szállíthat. A Tomcar-okat a hadsereg vállalata készítette katonai célra, ezért a kényelem nem volt szempont a tervezésnél (bár erre túl sok lehetőség nem is volt, mivel a nyitott karosszéria miatt minden műszert fröccsenés-állóra késztettek). A jobboldali képen a TM-2-es egyszerű műszerfala látható (bár pl. a Mazda R360-hoz képest még így is túlzsúfoltnak hat).

Mindössze a tető és az első szélvédő üvegezett, valamint a hátsó ponyva véd a felcsapódó sártól vagy más kosztól, de szükség esetén felszerelhetőek az oldalsó, ponyvás ajtók is. A személyzet a két, egymástól teljesen elszeparált üzemanyag-tankon ül - a többnyire versenyautókban használatos jó oldaltartású ülések és a négypontos biztonsági övre a kizuhanás megelőzése miatt van szükség. A TM-2-es fegyvertelen terepjáró, de a tetőponyvát félrehajtva az anyósülésen ülő katona felállhat, elé többek között géppuska rögzíthető.


Életút:

A TM-2-esek kezdetben a szárazföldi erők kötelékét erősítették: a számos határincidensre képesek voltak gyorsan reagálni és pillanatok alatt a helyszínen teremve segíteni az eset minél gyorsabb lezárását. Az őrjáratozáshoz rengeteg terepjáróra volt és van ma is szükség, de a TM-esek képességeit mind több szervezet ismerte el, ezért idővel a határőrség külön Tomcar-flottát kezdett építeni. Az izraeliek külföldön is értékesítették aprócska terepjárójukat: az Amerikai Egyesült Államok, az Egyesült Királyság és India több alakulata is a vásárlók között volt (az angol Tomcar-ok Afganisztánban is jártak).

E mikroautó sikere arra ösztönözte a gyártót, hogy a Tomcar-okat ne csak a korlátozott forrásokkal rendelkező hadseregek részére értékesítse - ehelyett bármilyen szervezet vagy magánszemély vásárolhasson. A TM-2-esek pedig ismét megmutatták, hogy kisebb méretükből főként előnyök származnak, amit a megrendelők magas száma is bizonyított. A rendőrségek, a katasztrófa-elhárító szervezetek és erdészetek körében különösen a kiváló terepjáró-képességet értékelték, mivel a típus szűk hegyi ösvényeken is elboldogul.

A kisvállalatokat és magánszemélyeket inkább a katonai célra készült gépjárműveknél kötelező variálhatósággal nyerték meg: a Tomcar-okat könnyedén a helyi- vagy egyéni- igényekhez szabhatják. A többféle motor, a variálható hajtáslánc és a számos kiegészítő (pl.: okostelefon-csatlakoztatási lehetőség) a fiataloknak és a sportcélból vásárlóknak kedvez.

A Tomcar-ok idővel elképesztően sok területen bukkantak fel: többek között megbízhatósági rallykon, mezőgazdaságokban, vadászatokon vagy éppen a turizmusban (pl.: egyfajta afrikai szafari-golfautóként). A sikerekben komoly szerepe volt az egyre táguló értékesítési körnek is: idővel az ausztráliai kirendeltséghez került át a gyártás, de például Amerikában vagy Indiában is található Tomcar autószalon. Az apró, megbízhatóságáról és kiváló futóművéről is ismert TM-2 mellé idővel újabb ”családtagok” sorakoztak fel; a TM-4 az előd hosszított, négyüléses verziója, a TM-5 pedig tulajdonképpen egy nyújtott platós TM-2 (pickup). A fejlesztések pedig még mindig nem értek véget: az IDF például Tomcar Model TM27GL „AvantGuard” néven távirányítású harcjárművet is tesztelt - e bumfordi mini-harcjármű páncélzata alatt is a TM-2-es váza bújik meg.


Műszaki adatok:

Név: Tomcar TM-2

Típus: homokfutó (mikroautó)

Fizikai jellemzők:

Hossz: 2820 mm

Szélesség: 1780 mm

Magasság: 1686 mm

Tengelytáv: 2052 mm

Saját tömeg: 692 kg

Megengedett össztömeg: 874 kg

Motor: ismeretlen Le (többféle, pl.: 4 hengeres, 1400 ccm-es dízelüzemű)

Férőhely: 2 fő

Csomagtér: nyitott plató

Teljesítmények:

Végsebesség: ismeretlen km/h

Gyorsulás (100km/h-ra): ismeretlen másodperc

Átlagfogyasztás: ismeretlen l/100 km


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2017 | Minden jog fenntartva.