TAC Stark

„Kompozit terepbolha”


A vállalat:

A Volkswagen-ről, Ford-ról vagy éppen a Toyota-ról már szinte mindenki hallott, ami nem meglepő, mivel ezek a márkák uralják a személygépjármű-világpiacot. Modelljeik többsége minden földrészen jelen van és évről évre sokmilliós eladásokat produkálnak. De a minden kultúrának, nemnek és életkornak megfelelni vágyás különös, karakteres stílus nélküli autókat produkál (mivel például amíg egy bizonyos karosszéria-elem egyes vevő-csoportoknak előny, másoknál hátrány, az alacsonyabb eladott darabszámot pedig nem kockáztatják meg).

De ezen unalomig ismert márkák mellett léteznek jóval egzotikusabb kisszériás autógyártók is. Mivel nekik nincsen komolyabb közönségük és a célcsoportjuk is rendszerint igen szűk és behatárolt, képesek valóban egyedi autókat készíteni, amely maximálisan megfelel az adott csoportnak. Sokszor már maguk a gyártók is ilyen alapon szerveződnek: többségük szuper-sportautókat vagy replikákat gyárt. Persze a pénzes, a kényelmet preferáló személyek számára is készülnek exkluzív típusok, elég csak a luxus-sportautóiról ismert holland Spyker-re vagy a luxuskivitelű Mercedes-ek készítőjeként ismert Maybach-re gondolni (igaz, jelenleg mindkét vállalat komoly pénzügyi gondokkal küzd).

Az apróságok és kicsavart stílusú vállalkozások mellett több kisszériás gépjárműgyártó készít vagy készített terepjárókat is: az ilyen típusoknál jellemzően nem a szépség dominál, sokkal inkább a praktikum. Az egyik ikonikus gyártó a Dél-Afrikai Köztársaságban található Uri International Vehicle & Equipment Marketing (Pty.) Ltd. (röviden Uri). A vállalkozást egy namíbiai farmer, Ewert Smith alapította, mivel nem talált nagyméretű, de könnyű terepjárót. Ezen sikeressé váló kezdeményezés mellett nem ismeretlen fogalom az ismert márkák koppintása sem: a spanyol Uro például a Hummer-t, az amerikai Icon pedig a Jeep-et másolja.

Vannak a két stílus között lavírozók: a szintén Dél-Amerikai Agrale Murruá traktorgyártó 2006-ban dobta piacra az AM1-et, amely építkezik a Hummer és a Jeep stílusjegyeiből. Érdekes, hogy mellettük az inkább a fiatalabb, kalandokra vágyó közönségnek készített zárt terepjárókból minimális a választék - ebben a kategóriában jóformán csak a Ford leányvállalata, a Troller elérhető. Ezt a piaci rést látták meg brazil üzletemberek, ezért 2004-ben létrehozták a Tecnologia Automotiva Catarinense-t (röviden: TAC). A márka célja egy könnyű, kisméretű terepjáró megalkotása volt, amely képes megbirkózni a nehéz tereppel.


Konstrukció:

A vállalat első és eddig egyetlen modellje a Stark (a portugál szó jelentése: kopár), amely a tervekhez híven egy aprócska háromajtós terepjáró. Bár külsőre meglepően masszívnak tűnik, ez valójában csak a látványos műanyag idomok miatt van. Érdekes (gazdaságilag viszont nagyon is érthető,) hogy a TAC nem térhálós vázat használ, hanem a jóval egyszerűbb csővázat. Az acél-elemek tartást adnak a járműnek és kis tömegük miatt a kisszériás autógyártók előszeretettel folyamodnak ehhez a megoldáshoz (ld. BRM Buggy M-8).

A vázra karosszéria gyanánt kompozit műanyag került, amely egyrészt ütközésnél erősen deformálódik vagy törik, másrészt viszont igen könnyű és az előállítása sem bonyolult. A kabin hasonlít a még mindig gyártott Suzuki Jimny-re: két első ajtó, négy ülés (akárcsak egy kupéban) valamint magas hátsó traktus. A jobboldali kép egy 2010-es balesetet mutat - jól látható a Stark széttört karosszériája, a letört keretű ajtó és a hátsó kerék kettős lengéscsillapítója.

A TAC mérnökei biztos kézzel rajzoltak egy bizonytalan összképű járművet: a Stark szögletességét a lámpák kidudorodó kör keresztmetszetű burkolata változtatja kaotikussá, de ez nem válik a típus hátrányává. A bohókás, saját stílust követő formát alul hatalmas műanyag idomok védik a felcsapódó kosztól - különösen érdekes a katonai Hummer-eknél, a HMMWV-knél is alkalmazott kipufogó. Ennek lényege, hogy motorból távozó gázok a jobboldalt, az első szélvédőn felfutnak egy csőben és felül távoznak. Ez nem öncélú megoldás: így a felvert sár és a víz nem folyhat vissza a motorba (ez a Stark-ban extra elem, az alapváltozatnak a bal hátsó sárhányóból áll ki a kipufogócsonk). A vastag keretes, hátrafelé dőlő ajtók masszívnak néznek ki, de valójában nem túl strapabírók, lévén hogy ezek is túlnyomórészt műanyagból vannak.

A brazil borítás alatt nemzetközi alkatrészek találhatók, hiszen a motor és a futómű különböző vállalatok termékei, emiatt jelentősen lecsökkent a típus tervezési ideje és a fejlesztés költsége. A motor az FPT Powertrain Technologies-től érkezik és 2300 ccm-es. A turbódízel hajtómű különlegessége, hogy a dízel mellett képes alkohollal is működni (Flex motor). Az ötsebességes váltó főleg kis sebességre és nagy nyomatékra optimalizált, ami száguldást nem igazán tesz lehetővé, viszont a Stark terepen is jól boldogul. A négykerék-meghajtású járgány kerekei kereszt-lengőkaros felfüggesztésűek és mint szinte minden terepjáró, ez a típus is kapcsolható differenciálzárral rendelkezik.

A típus belseje elég alacsony színvonalú, nagyjából a kilencvenes évekbeli európai autókra hajaz. A középkonzolon két légbeömlő található, alatta a manuális klíma, a rádiót pedig gyakorlatilag a sebváltóval egy szintre száműzték, ami minden, csak nem ergonomikus. Cserébe két szép nagy számlapos mutató trónol a műszerfalon (a sebesség- és fordulatszám-mérő) valamint elektromos ablakemelő is dukál a Stark-hoz. Sajnos az összképet az elavult, unalmas kormány rontja különféle apróságokkal - például a szögletes visszapillantó-tükröt rögzítő csavarok belógnak az utastérbe (ez a vezetést nem zavarja, viszont elég ronda).


Életút:

Bár a TAC már 2004-ben is munkára kész volt, a gyártás különböző okok miatt egészen 2007-ig húzódott. A késlekedés ellenére a vállalat igencsak optimistán állt hozzá a gyártáshoz: évi 1200 megrendelést tartottak reálisnak és a Stark-ot több kiállításra is kivitték, valamint bemutatókat is tartottak. Persze az európai szemnek igencsak túljátszottnak tűnő karosszéria és a számos műanyag rátét elég furcsa összképet alkot, de nem kell aggódnunk, a vén kontinensre ugyanis nem hoznak be túl sok ilyen járművet. Ez nem is olyan nagy gond, mivel a Stark-nak nincs oldalsó irányjelzője (indexe), ezért több európai ország nem is helyezhető üzembe. A típusnak ráadásul nem egy hibája van - hiába a sokmilliós alapár, a belső túlzottan fapados, ráadásul a típus hiába hossza csupán 4,08 méter hosszú, a tömege üresen mégi is eléri az 1600 kg-ot.

Másrészről ez nem sokat von le a Stark vonzerejéből - aki egy terepen is használható mikroautót szeretne, annak a TAC aprósága a terepszögeket csökkentő méretes műanyag elemek ellenére is ajánlható (ellentétben az összkerékhajtása ellenére nem terepjáró Subaru Sumo-val). A reklámozás pedig meghozta a gyümölcsét: a konvencionális márkáktól megcsömörlöttek, az Off-road szerelmesei és számos egyedül álló fiatal vásárolta meg saját Stark-ját. A típus kiváló választás a vadon felfedezéséhez, rövidebb túrákhoz vagy nehezen járható területek megtekintéséhez, ezért több vállalat is vásárolt az apróságból, hogy aztán bérbe adja az érdeklődőknek. A jármű képességeit az is jelzi, hogy az Izraeli hadsereg is érdeklődött a TAC picike terepjárója iránt.

A fő vásárlók azonban civilek: idővel hét brazil városban nyílt Stark-ot (is) kínáló autókereskedés, ezzel is könnyítve a típus terjedését. A TAC 2012-ben a délkelet-brazíliai Joinville városból átköltöztek az észak-keleti Sobral-ba. A TAC sikerét az mutatja, hogy az új gyártókomplexum építése 100 millió dollárt emésztett fel, ami ebben a kategóriában elképesztően nagy szám.


Műszaki adatok:

Név: TAC Stark

Típus: terepjáró (mikroautó)

Fizikai jellemzők:

Hossz: 4083 mm

Szélesség: 1910 mm

Magasság: 1830 mm

Tengelytáv: ~ 2900 mm

Saját tömeg: 1.600 kg

Megengedett össztömeg: ismeretlen kg

Motor: 127 Le (FPT, 4 hengeres, Flex turbódízel)

Férőhely: 4 fő

Csomagtér: ismeretlen l

Teljesítmények:

Végsebesség: ismerelten km/h

Gyorsulás (100km/h-ra): ismerelten másodperc

Átlagfogyasztás: 7,8 l/100 km


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2024 | Minden jog fenntartva.