Glas Goggomobil T

„Zseb-BMW-pótlék”


A vállalat:

Németország a középkortól kezdve a világ egyik vezető hatalma volt nem csak haderejét, de iparát tekintve is. Az Alpoktól északra fekvő államban mutatta be Karl Benz 1886-ban az első, benzinnel hajtott személygépjárművet, a Benz Patent No. 1. „Patent-Motorwagen”-t. A kezdeteket többek között Gottlieb Daimler és Wilhelm Maybach neve fémjelezte, de e mérnököknek hamarosan új kihívókkal kellett szembenézniük.

Közülük az egyik a Bayerische Motoren Werke, ismertebb nevén a BMW részvénytársaság volt. E vállalat produktumait már távolról fel lehetett ismerni a fehér körben két kék körcikket tartalmazó logóról, mely egy forgó légcsavart mintázott. E repülőgépgyártó kezdetben kényszerből gyártott felemelkedésre képtelen gépeket. Az első világháborút lezáró, a magyarok számára különösen fájó Versailles-i békeszerződés ugyanis megtiltotta német repülőgépek építését, ezért a BMW 1918-tól motorkerékpárok hajtóművét gyártotta, majd öt évvel később bemutatta első saját készítésű motorkerékpárját. A cég 1928-tól már személyautókat is gyártott és a második világháború alatt már mind motor-, mind autó-, mind újraindult repülőgép-gyártóként a világ élvonalába tartozott.

Csakhogy a vesztes második világháború gyakorlatilag eltörölte a föld színéről a BMW-t: a müncheni gyárat a Szövetségesek lebombázták, a basdorfi, dürreldorfi, eisenachi és a zühlsdorfi a szovjetek kezére jutott. Az allachi gyár ugyan sértetlen maradt, de abból az amerikaiak a romokban heverő münchenivel együtt minden mozdíthatót elvittek és utóbbit csak 1954-ben adták vissza a németeknek.

Az ötvenes évek közepére valamelyest helyreállt a rend, de ekkora a BMW a szakadék szélére került. A problémát a lyukas modellpaletta okozta, mivel ekkor csak háromféle személyautót gyártottak: az Isetta mikroautót, sportautókat (BMW 503 és 507), illetve luxusautókat (501 és 502, azaz a „Barockenengel” - barokk angyalt). Csakhogy a vállalat az elegáns és sportos középkategóriás autóiról volt ismert, amit viszont nem gyártottak.

Miután épphogy sikerült kivédeniük a Mercedes-Benz felvásárlási ajánlatát, széles körű revízióba kezdtek, amely többek között a középkategóriás Neue Klasse modell megjelenéséhez vezetett. A teherautók és nyerges-vontatók gyártására szakosodott MAN-t megtartották, de 1962-ben befejezték a márkaidegen Isetta gyártását.

A kisebb méret-osztályokról és az ezt vásárlókról viszont nem akartak lemondani, ezért már korábban felvásárolták a Hans Glas GmbH-t, amelynek a BMW konszern tagjaként kezdetben a mikroautók gyártására kellett összpontosítania. A vállalat nevét az előd Andreas Glas, Reparaturwerkstätte für landwirtschaftliche Maschinen mit Dampfbetrieb (Andreas Glas javítóműhely mezőgazdasági járművek számára) vállalatról kapta. Első ilyen személygépjárművük a Goggomobil T250-es lett.


Konstrukció:

A típust, amelyet eredetileg T-nek vagy T-sedan-nak neveztek (a szedán két vagy négyajtós, zárt járműosztály, ezt ma jellemzően kupé-, illetve limuzin-karosszériának hívják), aprócska méretei dacára egy nagyobb modellt formázott (akárcsak a Mazda R360). Az orr-rész, az utastér és a farrész mind markáns megjelenést kapott - az autó első és hátsó szekciói szinte egymás tükörképei voltak. A két - a jármű méreteihez képest - hatalmas első fényszórói nem csak stílust adtak a járműnek, de általuk az út is jobban látszott a sötétben. Szintén egyszerre volt praktikus és látványos a krómozott lökhárító, amelyre két bakot szereltek (akárcsak a kocka-Ladák ”eredetijénél”, a Fiat 124-nél).

A felső szekciót külön hangsúlyozták egy krómozott csíkkal, ráadásul a tetőt gyakran fehérre festették - az így létrehozott kéttónusú festés nem csak látványos, de elegáns is volt (ellentétben például az 1996-ban 264 darabban legyártott Volkswagen Golf Harlequin verzióval). Szinte sehol máshol nem használt megoldás volt a Goggomobil-ban a B-oszlopra helyezett haladásiirány-jelző (index), amely jól mutatja, milyen apró volt a jármű. A krómlécekkel gazdagon díszített apróságnak volt még egy különlegessége: a két hátrafelé nyíló ajtaja. Ezzel a korában elterjedtebb megoldással ma már csak néhány típuson találkozhatunk (pl.: Rolls-Royce-okon).

A T-sedan-ok motorjait hátra helyezték el, mivel elöl kellett a hely a vezető lábának - ez az oldalt vágott öt lamellás hűtőről könnyen észrevehető. A motortól ered a modell neve is: a T250 ugyanis a hengerűrtartalomra utal (ezt a méretet motorkerékpároknál negyedliteresként is emlegetik). Valójában a hajtómű ”csak” 245 ccm-es volt és 13,6 lóerős teljesítményt adott le, de a 2,9 méter hosszú típusnak ez is bőven elég volt. Száguldozni nem is lett volna célszerű, mert az 1,8 méteres tengelytáv miatt a típus kanyarban könnyen felborulhatott. A visszafogott teljesítmény mellett a felszereltségi szint is elég alacsony volt. Az oldalablakokat hátra lehetett csúsztatni (így elhagyhatták az ablak-tekerő mechanizmust) és csak a vezető oldalán volt külső visszapillantó tükör. Egyes modelleknek elhúzható vászonteteje volt, amely ötletesnek hangzik, de ez akkoriban bevett spórolási megoldás volt, mivel így annyival kevesebb fémre volt szükség. Mivel hátul a motor foglalt helyet, elöl pedig alig volt hely, a motorháztetőre egy fém kereket erőstettek, amelyre csomagokat lehetett rögzíteni. Ide tanácsos volt a csomagok mellé üzemanyagot is pakolni, mivel az aprócska üzemanyagtartály hosszabb utakra nem bizonyult elég nagynak.


Életút:

A T250-es Goggomobil T 1955-ben jelent meg és karakteres külsejével azonnal felhívta magára figyelmet. A hátsókerék-hajtású csöppség nem volt ugyan olyan praktikus és olcsó mint a Volkswagen Type 1 („bogár”), de stílusával könnyedén maga mögé utasította riválisait. A gyár igyekezett lépést tartani a korral: a T250-et követte az erősebb T300-as (293 ccm, 14,8 lóerő), majd a T400 (392 ccm, 18,5 lóerő). Három évvel a T250 megjelenése után bemutatkozott a Goggomobil TS 2+2 is, amely egy, a szedánon alapuló kupé volt. Az elődhöz hasonlóan ebből is három modellt gyártottak (TS250, TS300 és TS400), melyek szinte csak motorjukban tértek el egymástól. A dögös, Alfa Romeo-kra hajazó hűtőrács mellett gyakorlatilag az egész autót átdolgozták, a tengelytávon kívül szinte semmit sem vettek át az alapmodellből.

A Goggomobil idővel egyre népesebb családdá vált: 1956-ban már a Goggomobil Transporter TL kisteherautót is meg lehetett vásárolni. E típus különlegessége a logó volt, melyet nem egy kis fémlap felerősítésével oldottak meg, hanem magába a karosszériába nyomták a szárnyas ”g” betűt. A hagyományos, zárt karosszéria mellett készült nyitott pickup variáns is. Az oldalra csúsztatható ajtajú mikro-áruszállítóból összesen 3667 példány készült, minden második a német szövetségi postaszolgálatnál üzemelt.

Bár ez darabszám mikroautók között átlagosnak számít, de a 66511 db kupé már igen jelentős szám, de egyik modell sem vetekedhetett a Goggomobil T-vel. A négyüléses verzióból ugyanis pontosan 214313 db talált gazdára, ezzel ez a típus vált minden idők egyik legsikeresebb mikroautójává. Ebben komoly szerepe volt a széles körű értékesítésnek: a több országban, bal- és jobbkormányos kivitelben egyaránt gyártott Goggomobil-ok még Amerikába is eljutottak és az ausztrál forgalmazó Goggomobil Dart néven egy különleges kabriót is gyártott. Az alábbi montázson balról jobbra látható a Glas Goggomobil T, TS, TL és a Dart:

A Glas folyamatosan fejlődött, 1964-ben egy ma népszerű facelift (az autómodellek életkora közepe körül beiktatott minimális változtatás, átdolgozás) keretében lecserélték sikeres T-modellük hátrafelé nyíló ajtaját egy hagyományosra. A Goggomobil-ok előállítását idővel átvette a BMW és egészen 1969-ig gyártotta őket. A Glas közben egyre nagyobb járműveket gyártott - kupékat, szedánokat és kombikat is.

Ez lett a ”veszte” is: a Glas 1700 ugyanis már egy teljes értékű négyajtós, négyüléses jármű volt hathengeres soros motorral és választható automata váltóval. Ez azonban nem tetszett az anyacégnek, mivel neki is voltak ilyen kategóriás járművei, ezért a Glas modellek BMW utódokat kaptak és a vállalt végül teljesen beolvadt a tulajdonosába (a Dingolfing városában található egykori Glas-központ ma a világ egyik legnagyobb BMW-gyára).


Műszaki adatok:

Név: Glas Goggomobil T250

Típus: szedán (mikroautó)

Fizikai jellemzők:

Hossz: 2900 mm

Szélesség: 1260 mm

Magasság: 1830 mm

Tengelytáv: 1310 mm

Saját tömeg: 415 kg

Megengedett össztömeg: ismeretlen kg

Motor: 13,6 Le (2 hengeres, léghűtéses, 247 ccm-es)

Férőhely: 4 fő

Csomagtér: ismeretlen l (+motorháztető-csomagtartó)

Teljesítmények:

Végsebesség: 75 km/h

Gyorsulás (100km/h-ra): nem tudott felgyorsulni 100 km/h-ra

Átlagfogyasztás: ismeretlen l/100 km


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2017 | Minden jog fenntartva.