Aixam 400
„Négykerekű robogó”
A vállalat:
Ha valaki egy négykerekű, motoros járműre gondol, valószínűleg egy személygépjármű képe jelenik meg a szeme előtt. A Magyarországon B-kategóriának nevezett csoport igen tág fogalom - gyakorlatilag minden gépjármű ide tartozik, amelynek tömege nem haladja meg a 3,5 tonnát, üléseinek száma pedig a nyolcat (tehát a miniktől a kisbuszokig minden).
Csakhogy nem minden négykerekű típus fér bele ebbe a kategóriába. A 3500 kg-nál nagyobb tömegű járművek (nehéz terepjárók, teherautók) például a ”C” kategóriába tartoznak, a buszok viszont a ”D”-be. Persze ezen kívül még számos egyéb kategória van (pl.: ”K” - kerti traktor és lovas kocsi, ”TR” - lassú járművek és trolibusz, stb.), de ezek túlnyomó része az ”átlagos” személyautóknál nagyobb.
Hazánkban azonban a döntéshozók ádáz harcot folytattak egy külföldön már évtizedek óta használt járműosztállyal, a mopedautókkal, amelyek a normál személyautóknál kisebbek. E guruló kabátnak is csúfolt kategóriába olyan járművek tartoznak, amelyeket négy kerékkel és zárt karosszériával gyártanak (akárcsak egy személyautót), de a motorjuk egy robogóénak felel meg.
Az ilyen mikroautóknak három előnyük van: a legismertebb, a jogosítvány nélküli vezethetőség (valójában kell hozzájuk jogosítvány, de ehhez nem kell teljesíteni a személygépjárműveknél elvártakat). Emiatt olyanok is vezethetik, akik még túl fiatalok a ”rendes” autóhoz vagy már túl öregek és nem mennének át a szigorúbb vizsgálatokon (igaz, ez elméletben növeli a közlekedés kockázatát, hiszen kevésbé képzett vagy lassúbb reflexű vezetőket is az útra enged, de az ilyen járművek maximum 45 km/h-val haladhatnak).
A mopedautók másik előnye az alacsony ár, valamint a kis méretükből következő könnyű parkolás és az alacsony üzemeltetési költségek. Mivel egyes nyugat-európai országokban már a nyolcvanas években megjelent az igény az ilyen típusokra, nem csoda, hogy gombamód elszaporodtak az efféle járművek.
A mopedautók fellegvára Franciaország, ahol több gyártó is található, például a Chatenet Automobiles vagy a Ligier. Az egyik legismertebb ilyen cég az Aixam, melynek elődjét, au Arola-t már 1975-ben megalapították. Miután az Aixam ipari csoport bekebelezte, az új cég 1983-ban mutatta be a megújult 325D modellt, majd egy évre rá e cikk tárgyát, a 400D-t.
Konstrukció:
A 400-as külsőre egy igencsak kompakt mini, de ennek igen egyszerű oka van - akárcsak a Smart Fortwo vagy a Zagato Zele, ez az Aixam is kétüléses, mikroméretű csomagtartóval. Ez azonban az acélvázra épített műanyag karosszériája láttán nem egyértelmű, ugyanis a 400-as nem büszkélkedhet a fenti két modell eleganciájával.
A karosszéria oldalról leginkább egy levágott sarkú négyzethez hasonlít - bár ez kissé unalmassá teszi a külsőt, egyszerűbb gyártani és így több hely marad az utasoknak, ami egy mikroautóban komoly előny. A külső szemből sem sokkal izgatóbb: a két könnycsepp alakú lámpa kerekded burkolatba került, amely nem igazán illik a szögletes formához (akárcsak a brazil BRM Buggy M-8 utódjánál).
Bár magát a formát lehet unalmasnak vagy konformistának hívni, még ma, több mint három évtizeddel később sem tűnik túlzottan avittnak, ami egyértelműen a tervezők munkáját dicséri (igaz, a műanyag lökhárítók elég olcsó hatást keltenek).
Az Aixam 400-asnak nem csupán a vonzereje, de a motorja is igen csekély méretű; mindössze 400 ccm-es (innen származik a típus elnevezése is). A sokak számára nevetséges méretű autócska erőforrását a Kubota gyártja - e cég főként kisméretű munkagépeiről ismert. A kéthengeres, vízhűtéses erőforrás 5,5 lóerő ad le, így a teljesítményadó nem vágja földhöz a tulajdonost.
A kisautó ezzel az erőforrással 60 km/h-s végsebességre képes, ami elég csekélynek tűnik, de a legtöbb országban az ilyen típusú járművek legnagyobb megengedett sebessége mindössze 45 km/h. Meglepő, de a típusnak CVT (fokozatmentes automata) váltója van - akárcsak egyes luxus-autókon (a két ülés közötti kart csak megtévesztésből építették be, az valójában a hátramenetbe teszi az autót).
A jármű beltere puritán, de nem olyan sivár, mint a legtöbb hasonló méretű autóé, például a Mazda R360-ban vagy a Glas Goggomobil T-ben (még az olyan apróságokra is figyeltek, mint megfelelően párnázott üléses vagy a hátsó ablaktörlő). A műszerfal is két szemszögből nézhető: egyrészt egyetlen sivár, szürke műanyag-tenger az egész, viszont semmit sem spóroltak le - még fordulatszámmérő is van (mindössze a megfelelő nyomaték hiányzik). A kétszemélyes 400-as csomagtartója minimális, ezért a legtöbb tulajdonos egymaga utazik, így nem csak az anyósülésre pakolhat, de nem rontja tovább az amúgy sem igazán létező fürgeséget.
Életút:
Az 1985-ös 400D jóval sikeresebb utat járt be, mint elődje, a fent is említett 325D. Az Aixam 400-as számos országba eljutott és bár nem volt túl feltűnő, kategóriájában igen sikeressé vált. Ennek oka a mopedautós besorolásban keresendő, hiszen az olcsó járművet számos család vette meg gyerekének (például iskolába járáshoz), a családnak (bevásárláshoz) vagy éppen a nagymamának. Igaz, hogy külsőre (és belsőre) az Aixam mikroautója igen apró, de mégsem érezni mindenhol a spórolást (ld. Tata Nano): a kormány jó fogású és a típusnak két visszapillantó tükre van.
A járműben az Aixam is bízhatott, mivel három évtized alatt szinte semmit sem változtattak rajta: a modellfrissítések keretében kívül csak a fényszórók változtak és kissé kidomborították a motorháztető két oldalát. Ezen kívül csak még jelentéktelenebb részleteken változtattak, mint az újabb típusokon látható oldalsó csík vagy a belső fautánzat-berakás. A vállalat legnépszerűbb termékén ugyan nem hajtottak végre komolyabb változtatásokat, de újabb és újabb típusok jelentek meg, köztük az Aixam 400L vagy a 400SL.
Az Aixam a növekedésben sem állt meg: az 500-as modell az előd 30 cm-re megnyújtott változata, amelybe így jóval több csomag fér. Ez egyben az áruszállítás előtt is megnyitotta az utat: e típusból (amely külsőre szinte tökéletesen azonos a 400-assal) létezik emelt tetejű mikro-teherautó és pickup (platós változat) is. Mára mind a 400-as, mind pedig az 500-as gyártását befejezték, jelenleg a teljesen átdolgozott hetes szériát árulják.
A gyártó végül ráeszmélt arra, hogy a mai világban már nem árulhat egy praktikus autót unalmas külsővel, ezért a Scouty modell esetében teljesen átszabták a külsőt, így hozva létre egy látványosabb, de kevésbé használható járművet. Időközben ráadásul a vállalatot Aixam-Mega-ra keresztelték át, utalva a csoport újabb tagjára, amely aprócska teherjárművekre és elektromos autókra specializálta magát.
Hazánkban az igen ellenséges környezet három évig tudta hátráltatni a támogatókat, de 2006-tól Magyarországon sem büntethető az a személy, aki ”B”-kategóriás vezetői engedély nélkül vezet mopedautót (ezzel jó néhány évtizedes lemaradást pótoltunk).
Műszaki adatok:
Név: Aixam 400
Típus: mopedautó (mikroautó)
Fizikai jellemzők:
Hossz: ~ 2600 mm
Szélesség: ~ 1550 mm
Magasság: ~ 1200 mm
Tengelytáv: ~ 1750 mm
Saját tömeg: 350 kg
Megengedett össztömeg: ismeretlen kg
Motor: 5,44 Le-s (Kubota Z402, 400 ccm-es, kéthengeres, dízelüzemű)
Férőhely: 2 fő
Csomagtér: ismeretlen l
Teljesítmények:
Végsebesség: 60 km/h
Gyorsulás (100km/h-ra): nem tudott felgyorsulni 100 km/h-ra
Átlagfogyasztás: ~ 3,5 l/100 km