AAGLANDER Duc

„Egy nemes sohasem siet”


A vállalat:

A szárazföldi közlekedés egy érdekes színfoltja a tudománynak. Miközben az emberiség vívmányait egyre újabb felfedezésekkel bővíti, a személygépjárművek központi elemét képező hajtóművek többsége a mai napig az egy évszázaddal korábbi Otto- vagy Diesel-motorok elvén működik. Természetesen mára szinte a tökéletességig csiszolták ezen motorok jellemzőit és maguk a személyautók is csak nevükben hasonlítanak az elmúlt évszázad pöfögő, gépesített konflisaira. Ma már nem csupán a minél nagyobb teljesítmény a cél: az alacsony ár, a biztonság, a környezetvédelem és még számos más tényező legalább ilyen fontos. Ezzel párhuzamosan megjelent egy új igény: a multi-funkcionalitás, azaz hogy egy személyautó több célnak vagy célcsoportnak egyszerre feleljen meg.

Ez alapvetően támogatandó, de sajnos a folyamat néhány mellékhatással is jár. Az azonos padlólemezre, ugyanazon alkatrészekből építkező típusok egyrészt olcsóságot adnak, másrészt ami belül nem különbözik, az kívül is szinte ugyanolyan lesz. Az egyre rövidebb élettartamú típus-generációk, a metroszexualitású gépjárművek már régen nem rendelkeznek olyan markáns jegyekkel, mint évtizedekkel korábban. Az új autómodellek többsége teljesen elvesztette a korábbi generációk egyéniségét, mivel egyre szélesebb közönségnek kell megfelelni és egy többgyermekes családanyának nem ugyanarra van szüksége, mint egy huszonéves srácnak.

De ebben a mai elmosódott, felgyorsult világban kezd teret hódítani egy új, helyesebben mondva igen régi szokás - a lassítás. A főleg a különcök, megfáradtak és valami másra, újra vágyók által támogatott mozgalomnak számos válfaja van: a slow design, a fast food (”gyorskaja”) ellentettje, a slow food vagy éppen a lassított felvétel, a slow motion (hopp, utóbbi mégsem ide tartozik). Az ilyen, leginkább a szemnek szóló megjelenések csak egyvalamire koncentrálnak, de azt az igényt maximális kielégítik - rendszerint igen látványosan.

Az ilyen kitűnésre vágyás természetesen az autóiparban is megjelenik: egy sznob-bulin a legújabb Porsche-k, Ferrari-k és Lamborghini-k között már egy Masersati vagy egy Koeniggsegg is feltűnést kelt, de aki igazi kuriózumra vágyik, annak érdemes egy oldtimer-t választania. Ezek olyan veterán autók, amelyek életkora meghaladta a harminc naptári évet (a youngtimer-eknél 25 év, de hazánkban ez nem külön kategória), kérelmezték a ”veteránautó-státuszt” és megfelelnek az ide vonatozó jogszabályoknak.

Minden, a szabályoknak megfelelő veterán autóból válhat oldtimer (leegyszerűsítve - amennyiben a felújított gépjármű legalább 75%-ban eredeti), de az eloszlás természetesen nem egyenletes. A legtöbb veteránautó egy-egy híres típus példánya és a sportautók meglehetősen felülreprezentáltak. A jelentős adókedvezménnyel jutalmazott oldtimer-ek igen erős figyelemfelkeltő erővel bírnak, ezért sokan vásárolnának ilyen autót. Csakhogy a leghíresebb modellekkel van egy komoly probléma - már eleve kis darabszámban készültek vagy mára már csak kevés maradt belőlük, ezért ezeket csak néhányan engedhetik meg maguknak. De a kevésbé vastag pénztárcával rendelkezőknek sem kell lemondaniuk ezekről a legendás automobilokról, ugyanis nem egy cég specializálódott híres autók megszólalásig hasonló replikáinak gyártására.

Az olyan kisszériás gyártók, mint az Everett-Morrison, a Lynx, a Scheib vagy a Suffolk mind egy-egy (vagy több) ilyen típust kínálnak, az eredeti autó árának töredékéért. E típusok szinte mind a személygépjármű-gyártás egy-egy kiemelkedő darabját másolják (pl.: a Lotus vagy a Jaguar produktumait). Érdekes, hogy számos, a második világháború utáni gépcsodát meg lehet így vásárolni, de ha valaki a harmincas, húszas vagy még korábbi évekből származó járgányra tenne szert, bizony komoly fejvakarásra kényszerül. De még az autózás hőskorának termékeit megidéző autókat is vehetünk a XXI. században, hiszen a német AAGLANDER éppen erre specializálódott. A vállalat 2003-ban, több évnyi tervezés és előkészítés után dobta piacra első modelljét, a Duc-ot.


Konstrukció:

Miután átrágtuk magunkat a bevezető rizsán, érdemes megismerkedni a jármű technológiai sajátosságaival. Az AAGLANDER nem klasszikus felépítésű autókat gyárt, azazhogy mégis - szó szerint a lehető legklasszikusabbakat. Ezek egyike a Duc, amely a márka másik modelljéhez hasonlóan olyan, mint génmanipulált élelmiszert felhasználni a paleolit táplálkozáshoz - egy modern módszerekkel újraalkotott ősrégi recept (akárcsak CAD-CAM programmal tervezni egy százéves autót). Maga a típus egy kabrió (mérete alapján mikroautó), legalábbis nyitott és kétüléses, de rossz időben vászon feszíthető az utasok feje fölé.

A váz gyakorlatilag egyetlen fém keret, erre rögzítik a motort, a futóművet és ez adja a karosszéria merevítését is. Bár a Duc-nak van burkolata, ez nem azonos a mai autók teljesen zárt burkolatával - sokkal inkább a lovaskocsik világát idézi. A borítás körülöleli az üléseket, de leginkább könyöktámaszként funkcionál, védelmi képessége minimális. A Duc meglepő hasonlóságot mutat az olasz Fiat vállalat első személyautójával, a 4 HP-val: a jármű három szekcióra osztható - hátul van a motor és az ülések, elöl a kormány és a futómű, a kettőt pedig a beszálló-rész köti össze.

A karosszéria és egyéb nehezebb alkatrészektől jórészt mentes Duc motorja egy valódi mikroautóé: a 900 ccm-es háromhengeres erőforrás 20 lóerőre képes. Ez elég csekélynek tűnik, de azt nem szabad elfelejteni, hogy a FIAT 4 HP első példányai csupán 3,5 lóerősek voltak és a moder(ebb) Aixam 400-as motorja is mindössze 5,5 lóerőre képes. Az AAGLANDER-ek végsebessége ezáltal épphogy eléri a 20 km/h-t, mégsem tűnik benne lassúnak az utazás, mivel szemből sem a motorháztető, sem pedig a hiányzó szélvédő nem védi az utasokat (még olyan apró ablak sincs, mint a Morgan V-Twin-en).

A 3,5 méternél rövidebb gépjármű motorját az utastér alá-mögé építették be és az erőt lánchajtással közvetítik a hátsó kerekekhez (ezt nem túl nehéz észrevenni, mert a fekete Duc hátsó tengelyén jókora fogaskerék forog). Ezek nem a régi tömlős kerekekre, hanem sokkal inkább a régi lovaskocsikéra hajaznak: a jókora, 12 küllős kerekek felületét tömörgumi csíkkal látták el. Furcsa, hogy az autentikus típusba modern tárcsafékeket szereltek, de ma már jóval szigorúbbak a biztonsági előírások (azért van hagyományos, hosszú karos kézifék is).

A Duc felszereltségének két oldala van. Egyrészt a típusból nemcsak a klíma, a légzsákok vagy éppen a rádió hiányzik, de az ablaktörlő és a biztonsági öv is. Azt viszont nem lehet elvitatni a járműtől, hogy a kényelmes ülések és a legnagyobb luxusautókat megszégyenítő lábtér mellett olyan eleganciát kapunk, amivel igen kevesen versenyezhetnek. A különböző díszítések mellett a kormányon két ágaskodó ló szobra díszeleg, az orrdísz pedig egy aranyszínű korona. A kormány némi megszokást igényel és nem csak azért, mert a megszokott kör helyett két hosszú karral vezérelhető a Duc: a típus orr-része csuklós, akárcsak egyes markolókon, de a kormány miatt éles kanyarról szó sem lehet.


Életút:



Bár már több mint egy évtizede tervezték a Duc-ot, a kor nem látszik rajta (illetve látszik, de 100 év után még egy évtized már nem a világ). Azok, akik ilyen típusra vágynak és meg is engedhetik maguknak, kétségkívül méltányolják az olyan apróságokat, mint a sárhányóra épített lépcsőt vagy a kanapékra hasonlító fekete bőrülést. A járművet nem csak magánszemélyek vásárolják - több hotel és kastélyszálló is szert tett egy vagy több AAGLANDER-re, hogy ezzel is emelje szolgáltatása színvonalát.




Bár nem kötelező, a márka járműveit erősen ajánlott korhű öltözetben vezetni, mivel elég hülyén néz ki farmernadrágban vezetni egy ilyen stílusos autót (az AAGLANDER-ekben elegendő a hely a buggyos szoknyához és cilinderhez is). Érdekes, hogy a típus korlátozott hatótávolsága miatt hiába csak rövid kirándulások tehetők, a Duc-ot mégis három csomagtérrel látták el: van egy az orrban, egy a vezető előtt és egy a jármű végén.

Első ránézésre e gyártó típusai fényévekre vannak az személygépjárművektől, valójában a Duc közúton is haladhat, ugyanis rendelkezik első és hátsó fényszórókkal, két független fékkel, lökhárítókal, irányjelzőkkel, sőt, visszapillantó tükrökkel is. Bár a készítők ”nem sietnek”, 2008-ban megjelentették a Duc mikroautó nagyobb változatát, a Mylord-ot is. Ez utóbbi jármű már négyszemélyes, de ez is magában hordozza egy rég letűnt kor varázsát.


Műszaki adatok:

Név: AAGLANDER Duc

Típus: kabrió(mikroautó)

Fizikai jellemzők:

Hossz: ~ 3450 mm

Szélesség: ~ 1710 mm

Magasság: ~ 2320 mm

Tengelytáv: ~ 2285 mm

Saját tömeg: ismeretlen kg

Megengedett össztömeg: ismeretlen kg

Motor: 20 Le-s (3 hengeres, 900 ccm-es, vízhűtéses, dízelüzemű)

Férőhely: 2 fő

Csomagtér: ismeretlen l

Teljesítmények:

Végsebesség: 20 km/h

Gyorsulás (100km/h-ra): nem tudott felgyorsulni 100 km/h-ra

Átlagfogyasztás: ismeretlen l/100 km (hatótávolsága kb. 10 km)


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2017 | Minden jog fenntartva.