Kubota NSD8

„Szorgos kis ázsiai”


A vállalat:

Az emberiség az elmúlt évezredek alatt több száz fontosabb haszonnövényt nemesített és kezdte meg nagy volumenű termesztésüket, de ha a lakosság élelmezése kerül szóba, szinte mindenki a búzára, kukoricára és krumplira gondol. Ez magyar vonatkozásban meg is állja a helyét. A KSH 2017. évi adatai alapján ebben az évben Magyarország területének mintegy 80%-át (7371000 hektárt) tekintettek termőterületnek: ennek közel 60%-a szántó, 1,3%-a gyümölcsös, 1%-a szőlő, 0,6%-a pedig konyhakert.

Ezek természetesen csak kiragadott adatok, amelyekből nem lehet átfogó képet kapni a nemzetközi helyzetről, de a Magyarországon legnagyobb mennyiségben termelt élelmiszer-növényfajok alapvetően megfelelnek az európai átlagnak. Hazánkban az összes hasznosított szántóterület 56%-án gabonaféléket termesztettek: elsősorban búzát (valamint őszi-, tavaszi árpát és rozst), emellett jelentős volt még a kukorica, a burgonya és a cukorrépa termesztése.

Ha azonban a világ teljes 2017-es (vagy bármelyik másik évi) termelését nézzük, az arányok ettől szignifikánsan eltérnek. Amennyiben a növénytermesztést vizsgáljuk és a sorrendet az előállított összmennyiség alapján határozzuk meg, a burgonya az 5. helyre kerül, a búza csupán a 4., az első helyen viszont a cukorrépa, a második helyen pedig a kukorica áll. Ez kissé megtévesztő adat, ugyanis a cukorrépát nem közvetlenül fogyasztják: e növény elsődleges haszna a belőle kinyert cukor, szemben a lisztként széles körben használt búzával, valamint a szintén közvetlen emberi fogyasztásra szánt kukoricával és burgonyával.

Ebbe a sorba illeszkedik a világ harmadik legnagyobb számban termesztett haszonnövénye, a rizs. A rizs a perjefélékhez tartozik (akárcsak a búza és az árpa), gyakorlatilag a búza ázsiai megfelelője. Ez a növény kiválóan alkalmazkodott a helyi klímához: az egész ázsiai szubkontinensen (sőt, Magyarországon is) megterem, olyan talajon (hegyoldalakon) is termeszthető, ahol a legtöbb haszonnövény nem és növekedéséhez vízben kell állnia, ami óriási előny a monszun-sújtotta területeken.

A magas tápértékű rizs Ázsia legfontosabb haszonnövénye, amelyet Japán mellett Kínában és Indiában is rendkívül széles körben fogyasztanak. A rizs tehát rendkívül fontos szerepet játszik számos ország élelmezésében, azonban termesztése rendkívüli élőmunka-igénnyel jár: gyakran domboldalakon, felázott talajon, közel térdig vízben állva kell egyesével elültetni a felnevelt palántákat.

A legtöbb részfolyamatot (a csatornák vízszintjének megfelelő beállítását, a vízcsatornák karbantartását) mára automatizálták, de az ültetést sok helyen máig kézzel végzik. Ehhez a rendkívül kellemetlen körülmények között végzett munkához is létrehoztak azonban gépeket, köztük a nem túl fantáziadús nevű NSD8-ast, a Kubota-tól.

Maga a Kabushikikaisha Kubota (Kubota vállalat) egy Oszakában (Japánban) székelő, elsősorban mezőgazdasági és építőipari gépeket gyártó cégcsoport, amelyet Kubota Gonshiro alapított, 1890-ben. A gépgyártás mellett a cég fémmegmunkálással, légkondicionálók építésével és víztisztítással is foglalkozik, valamint benzin- és dízel-motorok széles palettáját kínálja: Európában (köztük Magyarországon is) elsősorban traktorjairól ismert, de a rizsültető-gépek piacán is képviselteti magát (a Kubota-nak nincsen köze a szintén japán, részben szintén építőipari munkagépeket készítő Komatsu-hoz).


Konstrukció:

A Kubota rizsültető-kínálatának csúcsa, az NSD8-as eltörpül a mind nagyobb búza-ültető és betakarító gépek (pl.: a New Holland CR10.90-es kombájn) mellett: az NSD8-as teljes hossza alig 3,35 méter, a jármű 0,746 tonnás tömege gyakorlatilag jelentéktelen a 40-50 tonnás munkagépekkel összehasonlítva. Ez természetesen logikus döntés eredménye: a rizstermelésben jelentős a nem-konvencionális művelt területek, jelesül a különböző alakú, keskeny domboldali teraszok aránya, ahol a nagyobb gépek nem férnének el.

Az NSD8-as felépítését tekintve egy quad-ra (angol nevén ATV-re), négy (esetenként három) kerekű motorkerékpárra hasonlít. Maga a jármű három fő elemből áll: a vázból a kerekekkel, a felépítményből a motorral és az üléssel, valamint a hátsó ültetőgépből. Az NSD8-as esetében fülkéről nem beszélhetünk: a jármű frontrészét a kisméretű, jellegzetes kékeszöld színre festett motorburkolat uralja a két elnyújtott hátsó lámpából: e mögött található a kezelő ülése, amelyet mindkét oldalról fémkorlát vesz körül, de sem tetővel, sem szélvédővel nem rendelkezik.

Az NSD8-as egyik legjellegzetesebb részlete különleges kialakítású kerekei: a típus kisméretű első és nagyobb hátsó kerekeket kapott (hasonlóan a traktorokhoz), azonban a kerekek rendkívül keskenyek, ráadásul a hátsó kerék csupán a keskeny körgyűrűből és a szükséges merevítőből áll, minimális keresztirányú bordázattal.

Ennek oka, hogy a típusnak folyamatosan vízben kell haladnia, vigyázva, hogy ne tegyen kárt a talajban vagy a már elültetett rizspalántákban. A munkagép kis méretéhez képest extrém nagy, 540 mm-es szabad hasmagassága hasonló célt szolgál, emellett lehetővé teszi, hogy a gépen utazóknak ne kelljen a vízbe érniük. A könnyűszerkezetes kialakításból és a kis méretből fakadó alacsony tömeg egyben lehetővé teszi, hogy az NSD8-as meghajtásához egy alacsony fogyasztású és halk üzemű erőforrást válasszanak.

A Kubota az NSD8-asban ezt a feladatot a japán cég saját fejlesztésű, D902-E3-P jelű egysége tölti be: egy három hengeres, 898 ccm-es, vízhűtéses dízelmotor, amely 21 lóerős teljesítményre képes. Ezzel a motorral a jármű végsebessége igen csekély, mindössze 6 km/h-s, de ennél nagyobb sebességre nincs szükség és ezt a munkafolyamat sem teszi lehetővé.

A szerkezet lelke a rizspalánta-ültető egység, amely az NSD8-as hátsó részén található. Működés közben a meredek hátsó falra feltámasztott palántákat a gép kiemeli, majd egy mozdulattal a földbe nyomja. Az NSD8-as egyszerre 8 sorban képes palántákat ültetni, 300 mm-es sortávolsággal. A talajkövető rendszernek köszönhetően a palántaültető-mechanizmus folyamatosan, automatikusan módosítja az ültetési mélységet, hogy az a talajtól függetlenül egyenletes legyen.

Az NSD8-as az ültetéssel párhuzamosan (opcionális kiegészítővel) trágyázásra, valamint rovarölő-szerek kiszórására is alkalmas (a monokulturális rizstermesztés miatt magas a gombás fertőzés és a kártvevők jelentette fenyegetés). A jármű vezetőülésének két oldalára kiegészítő tartókat lehet felerősíteni, amelyek további tálcákat hordozhatnak, ezáltal az ültetőgépnek ritkábban kell újabb rizspalántákat vételeznie.


Életút:

A rizs több ázsiai ország élelmezésében központi szerepet játszik, túllépve az egyszerű élelmiszer szerepkörén, ám ehhez igen sokat kell dolgozni. Maga a rizspalánta ültetése nem különösen nehéz feladat, azonban a folyamatosan hideg vízben végzett munka (Ázsiában általában mezítláb), a hajolgatás és a kézzel, bármiféle segédeszköz nélkül végzett munka összességében rendkívül kemény fizikai megterhelést jelent, ráadásul a rizsben nemcsak kiemelkedően nagy az élőmunka-igénye, de ezzel a módszerrel egyben rendkívül lassú is.

Ezen voltak hivatott segíteni a mechanikus ültetőgépek: talicskákhoz hasonló elrendezésű berendezések, amelyeket tolva egy mechanikus szerkezet végezte a tövek elhelyezését. Ezek sebességben már meghaladták az embereket, de közel sem voltak olyan precízek, ezért idővel megjelentek a géphajtású rizsültető-gépek: kezdetben egytengelyes, ekéhez hasonló gépek, majd a kéttengelyes típusok.

A Kubota 1965-ben mutatta be a HC75-öst, a világ egyik első kéttengelyes gépesített rizsültető-gépét, amelyet két évvel később követett a három-soros HC75-ös kisebb változata, a kétsoros HC50-es. A HC75-ös óriási sikert aratott, mivel egybeesett Japán újjászületésével, amikor az ázsiai ország ismét nagyhatalommá vált, köszönhetően magas színvonalú műszaki és elektronikai termékeinek.

Ebben a váltásban központi szerepet játszott a szigetország gazdaságának gyökeres változása: a második világháború végéig a Nagy Japán Birodalom lakosságának 70%-a élt mezőgazdaságból (nagy részük rizstermesztésből), de a hozamok alacsonyak voltak és a munkaerő nagy részét a rizstermesztés lekötötte. A gépesítésnek, köztük a rizsültető- és betakarító-gépeknek köszönhetően 1985-re a lakosságnak már csak kevesebb, mint a 10%-a dolgozott a mezőgazdaságban, felszabadítva a munkaerőt, miközben a lakosság 80 millióról 120 millió fölé nőtt, azaz a gépesítés hatására a japán mezőgazdasági munkások száma a tizedére esett, termelésük mégis lényegesen nőtt.

A Kubota a mai napig fejleszt rizsültető-gépeket: a kínálat jelenleg három fő szintből áll. Az SPV-8C, NSP-4W és NSP-6W relatív kisméretű egységek, amelyeknél a kezelő a munkagép mögött halad, míg a nagyobb SPV-8C, NSPU-68C és SPD-6MW esetében a járművön ül.

A kisebb rizsültetők (az NSP-6W kivételével) 4-sor párhuzamos ültetésére képesek, a nagyobb típusok pedig 6 sorra, az ezeknél nagyobb NSD8 (más jelöléssel NSD-8, teljes jelöléssel változattól függően NSD8-IR-SP2, illetve NSD8-IFR-SP2) viszont 8 sorra. Ez komoly hatékonyság-növekedést jelent, sokszorosan felülmúlva a kézi ültetési sebességet (emellett nem elhanyagolható előny a precizitás és a folyamatosan maximális hatékonysággal végzet munka sem).

Az NSD8-as (gyakran gépesített rizs-betakarító gépekkel, pl.: a Kubota Harvesking-gel párban) Japán mellett Ázsia más országban is megjelent, de elképzelhető, hogy idővel az egész világot meghódítja, meglovagolva a világszerte kedvelt rizs iránti igényt.


Műszaki adatok:

Név: Kubota NSD8

Típus: rizsültető-gép

Fizikai jellemzők:

Hossz: 3350 mm

Szélesség: 2820 mm

Magasság: 2030 mm

Tengelytáv: ismeretlen mm

Saját tömeg: 746 kg

Megengedett össztömeg: ismeretlen kg

Motor: 21 lóerős (Kubota D902-E3-P)

Férőhely: 1 fő

Csomagtér: ismeretlen l

Teljesítmények:

Végsebesség: 6 km/h

Gyorsulás (100km/h-ra): nem tud felgyorsulni 100 km/h-ra

Átlagfogyasztás: ismeretlen l/100 km (üzemanyag-tartály kapacitása: 17 l)


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2018 | Minden jog fenntartva.