UAZ Patriot

„A hazaszeretet tovább él...külföldi alkatrészekből”


A vállalat:

Annak idején (kényszerből) a Szovjetunióban is alapítottak autómárkákat, de ezek kezdetben nem a dolgozó népnek készültek, hanem a hadseregnek és állami vállalatoknak. Többségük nem is személyautó volt, hanem kisteherautó: ilyeneket készített a Lihacsov Autógyár (röviden ZiL, később ZiSz) is, melyet a második világháború alatt a biztonságos, Urálon túli területekre telepítettek át.

1941-ben a ZiSz egyik gyáregységéből jött létre az Uljanovszkij avtomobilnij zavod (orosz; uljanovszki autógyár, röviden UAZ) és 1942-től kisméretű tehergépjárműveket kezdett gyártani (elsőként a ZiSZ-5-öt). Gyártottak GAZ-AA és GAZ-69 kisteherautókat is, majd 1957-től már a saját fejlesztésű UAZ-450-es kisteherautót is készítették (ennek fejlesztett változata lett az 1966-os UAZ-452).

A szovjet márka legnépszerűbb termékét 1972-ben kezdte gyártani: ez nem volt más, mint a GAZ-69-es utódja, az UAZ-469-es terepjáró. A spártaian egyszerű, jóformán elpusztíthatatlan 469-esek hamar elterjedtek a szovjet hadseregben és a keleti blokk többi országában (így Magyarországon is).

A később már a polgári lakosság számára is értékesített jármű elsősorban jó terepjáró képességeiről volt ismert és arról, hogy még a legzordabb orosz télben is működőképes maradt (ezt jócskán túltervezett megoldásainak köszönhette).

Részben emiatt, részben a modernizáció hiánya miatt amikor 1991 végén felbomlott a Szovjetunió, az UAZ-469-es még mindig gyártásban volt, sőt, ezt követően még nőtt is a kereslet a típus iránt. A márka számára az aranykor azonban már véget ért: hamarosan az orosz piacon is megjelentek a sokkal fejlettebb nyugati típusok, ezt pedig a legtöbb szovjet márka végét jelentette.

Mindössze két vállalat élte túl a megpróbáltatásokat: a Lada és az UAZ, de mindketten pénzügyi problémákkal küzdöttek az egyre csökkenő vevőszám miatt, ezért úgy spóroltak, hogy rontották a korábbi minőséget (ettől csökkent a kereslet, ami újabb minőség-rontáshoz vezetett, így a kör bezárult).

Egyes gyártók manapság is kínálnak rusztikus (kívül régi, belül modern) terepjárókat, pl.: Mercedes G osztály, Land Rover Defender, ám az UAZ (Hunter néven) még mindig gyártja az eredetivel szinte mindenben megegyező UAZ-469-est (ők az őskori technikán sem változtattak és az extralista is minimális).

Ez az állapot a 2000-es évekre már tarthatatlanná vált, ezért túlélése érdekében a márka 2005-ben egy új modellt dobott piacra: az UAZ Patriot-ot (az angol szó jelentése: hazafi) - jelen cikk a több mint 70 éves márka ezen modelljéről szól.


Konstrukció:

A honlapon található hasonló cikkekben nem egyszer olvasható, hogy az adott jármű második generációja ilyen meg olyan, de egy évtizedes kora ellenére a jelenlegi Patriot elődjével azonos platformra épül. Szerencsére hosszú idő elteltével végül az UAZ mérnökei is észbe kaptak és beiktattak legalább egy nagyobb ráncfelvarrást, ami érezhetően javított a látványon. Végre elhagyták az 1990-es évek távolkeleti, gömbölyded, ingerszegény stílusát.

A hűtőrács olcsó műanyag hatású, de legalább érdekes, nyolcszögletű kialakítást kapott, a közepén pedig ott virít az UAZ letisztult emblémája. Az orosz autógyártás színvonalához képes már ez is előrelépést jelent, az első fényszórók viszont megütik a világszínvonalat is.

Az izmos, terepjárós megjelenést kölcsönző lámpaburák alatt két-két fényszóró található egymás mellett, mellettük szélre kitolt irányjelzőkkel, a pontot az ”i”-re mégis az alattuk található LED-sor teszi fel. A menő-fényszórós Patriot így annak ellenére vagányul fest, hogy az olcsó műanyagok alul is támadnak, ilyen például a ködfényszórók foglalata.

Elölről tehát egész modern hatást kelt a típus, meghazudtolni azonban nem tudja magát, mivel az unalmas oldalsó szekción egy ráncfelvarrás nem tud segíteni. Azért itt is látszik a tervezők igyekezete: a vásárló nemcsak színre fújt kilincseket és visszapillantó tükröt kap, de széles küszöböt és erősen domborított sárhányó-íveket is.

Hátul sem valami izgalmas a látvány, de a korábbinál picit érdekesebb, oldalra kinyúló hátsó lámpát terveztek és a pótkerék felerősítése sem rossz.

Ez a kicsit modern, de csak kicsit a Patriot motorkínálatában is érződik - jelenleg kétféle hajtóművet kínálnak a típushoz: egy benzines és egy dízel erőforrást. Az Iveco dízelmotort leváltó orosz egységek közül a kisebbik egy 2,2 literes (2235 ccm-es), turbódízel motor: a soros négyhengeres típus 114 lóerőt teljesít.

A nagyobb, szintén a ZMZ-től érkező és szintén soros négyhengeres, de 2,7 literes (2693 ccm-es) benzinmotor már 128 lóerő leadására képes, így az ezzel felszerelt Patriot-ok végsebessége a kistestvérénél 15 km/h-val nagyobb, 150 km/h (cserébe a megadott átlagfogyasztás is 13,2 liter - száguldozni amúgy sem lehet, mivel 100 km/h-ra majdnem 20 másodpercig tart felgyorsulni).

A gatyába rázás azért belül is érződik: a műanyagok és maga a kialakítás még mindig olcsó hatású, de megüti a néhány évvel korábbi alsókategóriás autók szintjét, ráadásul a műszerfal közepére bepattintottak egy 7 colos érintőképernyőt - hiába, az UAZ is halad a korral (a Navitel navigációs program alapvetően Oroszország, Ukrajna, Fehéroroszország és Kazahsztán úthálózatát fedi le, de valószínűleg a vásárló is errefelé fog bolyongani).


Életút:

2005-ös debütálásakor nyugati szemmel a Patriot már el is avult, de az orosz piacon maga volt a megtestesült modernitás - különösen, ha mellé parkolt a gyár másik terméke, az UAZ Hunter vagy egy Lada Niva. Ebben az is komoly szerepet játszott, hogy az évtizedes, a Szovjetunióból származó technikák helyett külföldi alkatrészeket használtak: többségük Dél-Koreából érkezett.

A Patriot már nem egy klasszikus terepjáró volt, hanem egy sportos szabadidő-autó (SUV), bár az UAZ azért csak óvatosan követte az idő szavát: az Európában és az Amerikai Egyesült Államokban használt SUV-kkal ellentétben a Patirot nehéz terepen is elboldogul.

Azzal, hogy nem követték a divatos formákat, egyben jókora belső teret hagytak meg, így az öt utas mellé akár 200 kg-nyi csomagot is be lehet tuszkolni a járműbe, ami abszolút egyedi kategóriájában (a csomagtérbe üléseket szerelve akár 9 személy is szállítható). További előny jelentett, hogy mindezt igen olcsón, valamivel hárommillió forint felett kínálták (az orosz vevők többsége árorientált).

A Patriot alapváltozata mellett megjelent a Patriot Diesel, olasz Iveco-motorral, sőt, 2008-ban két pickup is. Az UAZ Cargo nevének megfelelően elsősorban teherszállításra készül, hagyományos, kétüléses fülkével, míg az UAZ Pickup egy szintén a Patriot-ból származó, de duplakabinos (négyajtós, két üléssoros) kialakítással (előbbi ponyvás áruszállítóvá, utóbbi egy kiegészítő elemmel zárt terepjáróvá alakítható).

Mellettük jelenleg csupán egyetlen változatot gyártanak, UAZ Sport néven, rövidített változattal.

A típus minimális modernizáción esett át 2012-ben, 2014-ben viszont egy mélyebbre ható ráncfelvarrást következett - az újrarajzolt külső és belső mellett a korábbi minimális extralistát is növelték.

Ezzel (és a katonai megrendelésekkel) az UAZ egyenlőre a felszínen tud maradni, de a márka jövője kétséges, mivel a polgári piacra három modellt gyárt: a Patirot-ot és a rá épülő Pickuop-ot, valamint az ősrégi Hunter-t, legendás minősége és ismertsége pedig ma már a múlt homályába vész.


Műszaki adatok:

Név: UAZ Patriot

Típus: SUV (sportos szabadidő-autó)

Fizikai jellemzők:

Hossz: 4700 mm

Szélesség: 1953 mm

Magasság: 1910 mm

Tengelytáv: 2760 mm

Saját tömeg: 2125 kg

Megengedett össztömeg: 2650 kg

Motor: 128 Le (ZMZ-409.10, soros hengerelrendezésű, 4 hengeres, benzinüzemű)

Férőhely: 5 fő (max. 9 fő)

Csomagtér: 820 l

Teljesítmények:

Végsebesség: 150 km/h

Gyorsulás (100 km/h-ra): 19,9 másodperc

Átlagfogyasztás: 13,2 l/100 km


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2017 | Minden jog fenntartva.