Lincoln MKS

„Luxusba csomagolt Ford”


A vállalat:

A személyautók Európában születtek, de idővel a világ minden sarkába eljutottak. A világ számos pontján alakultak autógyártók, hogy kielégítsék a helyi igényeket: ez rendkívül fontos volt, mivel a három nagy piac, Ázsia, Európa és Észak-Amerika igényei nem azonosak (ma már inkább öt területről beszélhetünk, mert Európa nyugati- és keleti- félből, Ázsia pedig fejlett- és fejlődő- régiókból áll).

Ezek a piacok két mérőszám mentén alakultak ki: ahol nagy volt a fizetőképes kereslet és amely ország fejlett gépiparral rendelkezett (ez ma is igaz: a fiatal dél-koreai, indiai és kínai autógyártók az új igényeket igyekeznek kielégíteni).

A három fő piac egymástól sokban különbözik: Európában az ízléses formatervet, a környezetbarát technológiákat és a hasznos megoldásokat preferálják, míg az ázsiai piac csúcsán (Japánban) a rendkívüli minőség és a miniatürizálás a divat. A harmadik régiót az Amerikai Egyesült Államok szinte egymaga alkotja: a jenki gépkocsik az úthálózathoz igazodnak: itt szinte minden autó nagyméretű, kényelmes, a felfüggesztés lágyra hangolt és túlnyomó részüket automata váltóval valamint benzinmotorral árusítják.

Természetesen az autógyártók igyekeznek betörni egymás piacaira, de ez az előítéletek miatt Amerikában gyakran kudarcot vall. Míg például Európában a japán Toyota teljesen elfogadott, Észak-Amerikában az olcsóság szinonimája (ezért alapította 2002-ben a Toyota a Scion márkát, amely kifejezetten az amerikai fiatalokat célozza).

Egy-egy ország vagy nagyobb terület ízlésvilágát legjobban egy helyi gyártó tudja eltalálni, de a mai globalizálódó világban ez egyedül gyakorlatilag lehetetlen, különösen a felső-kategóriában. A problémát több márka úgy próbálja megoldani, hogy a kategóriájánál magasabb színvonalú autót fejleszt, de ezekkel ritkán érik el a kívánt hatást (gyakorlatilag az egyetlen kivétel a legdrágább Mercedes, az S osztály, a Volkswagen viszont már több mint egy évtizede próbálja Phaeton típusát luxusautóként eladni, többnyire sikertelenül).

A luxusautóknál a legjobb megoldásnak az tűnik, ha egy konszern felvásárol egy apró, de ismert márkát: a BMW például a Rolls-Royce-t, a Volkswagen a Bentley-t, a Mercedes pedig a (2013-ban megszüntetett) Maybach-et szerezte meg.

Az Amerikai Egyesült Államokban is létezik luxusmárka, az 1902-ben alapított Cadillac képében. Az alapító Henry Martyn Leland azonban később kilépett és 1917-ben megalapította a cég riválisát, a Lincoln Motor Company-t is. E gyártó utóbb Amerika egyik ikonikus autókészítőjévé vált, amely elsősorban a konzervatív típusairól volt ismert és 1939-től kezdődően szinte minden amerikai elnök Lincoln-t használt (közülük a leghíresebb az SS-100-X volt: az a Lincoln, amelyben megölték John Fitzgerald Kennedy-t).

Bár ennek a korszaknak mára vége, az 1922 óta a Ford tulajdonában álló cég népszerű volt a vásárlók körében: különösen a Continental, majd 1980-tól a Town Car luxus-szedán tarolt. A Town Car-t egészen 2011-ig gyártották, de 2003 után már nem frissítették, ezért fokozatosan csökkentek az eladásai.

2005-ben megjelent ugyan a Lincoln MKZ „Zephyr”, de ez inkább nyitómodell, ezért a márka kínálatából egy ideig hiányzott egy valódi felsőkategóriás szedán. Ezen segített az MKS, amely a Town Car szellemiségét hordozza (bár a két jármű közötti hasonlóság ezzel nagyjából véget is ért).


Konstrukció:

Az MKS egy limuzin-karosszériás luxusautó, amely a márka régi fényét hivatott megcsillogtatni. A típus alapját a D3-as váz adja, melyet még a Volvo fejlesztett ki (P2 néven) 1999-ben és többek között a felsőkategóriás Volvo-k (S60, S80, CX90) épültek rá.

Ennek továbbfejlesztett változata lett a D3, amelyre többek között a Ford Taurus épül (ez a megosztott felállás nem újdonság: az MKS előtti Lincoln Town Car ugyanúgy a Ford Panther platformra épült, mint a Taurus elődje, a Ford Crown Victoria).

Az MKS egy fiatal jármű (2008 óta gyártják) és oldalról teljesen hétköznapi személyautónak tűnik - hiába, ez az átka, ha több autó közös vázra épül (ma ez már szinte minden autó esetében így van és a márkák komoly energiát fektetnek abba, hogy két 90%-ban azonos autó különbözőnek hasson).

A „Lincoln-stílus” legjobban ennél a modellnél is az orr-részen érhető tetten: a magas, vékony logó két jellegzetes kettéosztott hűtőbordázatot eredményez. Míg korábban elsősorban az elegancia volt az uralkodó stílus, az átszabott orr-részű MKS-ek inkább sportos képet mutatnak. A hűtőbordák mérete csökkent és az erőteljesebben domborított motorháztető közepe a logóval olyan, mint egy mélytengeri horgászhal nyúlványa. Bár a Town Car őskori alvázas megoldása a múlté, az előd tekintélyes mérete megmaradt: az MKS teljes hossza 5,2 m (összehasonlításul egy Skoda Octavia 4,5 méteres).

A felszereltség is hasonlóan alakul: maradt a kényelem, de a meglévők berendezések mellé újabbak sorakoztak fel. Az MKS egyik újdonsága az adaptív (az útviszonyokhoz igazodó) felfüggesztés, amely még kiegyensúlyozottabbá teszi az utazást.


Az elektronika terén a start-gombos indítás tér el a korábbiaktól, de a meglévő alkatrészeken is finomítottak. A középkonzol például különösen letisztult, ugyanakkor a méretes érintőkijelző hasznos, az igényes bőrborítás, illetve a faberakás viszont ”csupán” szép. Az extralistát böngészve a legtöbb tétel az európaiak számára is ismerős lehet (pl. hangfal-szett, tolatóradar), ellenben például a Sirius műholdas rádióval.

Mint a márka zászlóshajója, az MKS természetesen igen hosszú extralistával rendelkezik, így gyakorlatilag minden igényt kielégíthet. Egyedül a jármű hajtásláncát érte kritika: a maximum 370 lóerős teljesítményű V6-os erőforrások egyesek szerint nem elég erősek (hasonlóra a középkategóriás konszern-társ, a Ford Taurus is képes, a fő ellenfél Cadillac CTS-ből például 564 lóerős V8-a változat is kapható).


Életút:

Az MKS a 2006-os detroiti North American International Auto Show-n (röviden NAIAS) mutatkozott be, ekkor még csak mint koncepció-autó. A sorozatgyártás két évvel később kezdődött és jó hír volt, hogy a bemutató-darab egyes elemei (például a valódi fából készült berakások) megmaradtak, igaz, sok részletet át kellett szabni (ami teljesen megszokott). Patrick Schiavone, a Ford vezető formatervezője kiválóan összefoglalta a Lincoln MKS-t: „…atletikus és izmos, de még elegáns.”.

Emiatt az MKS (akárcsak a többi Lincoln) nem valódi „high-end” luxusautó, inkább egy felsőkategóriás típus: hasonlóan a konkurens Cadillac CTS-hez (az MKS méretei a hosszított kivitelű A8-as Audi-hoz hasonlóak). Ezt a taktikát meg lehet kérdőjelezni, hiszen jelentősen különbözik a korábbi stílustól, de ez egyben a túlélést jelenti a márkának. A mai luxusautók a tulajdonos platformjaira épülnek, ezért néhány kivételtől eltekintve túlnyomórészt megegyeznek a vállalat más modelljeivel, ha pedig ez kritikus szintet ér el, az egyenlő az öngyilkossággal.

Ilyen volt például a Maybach esete, amely Németországban a legmagasabb szintű luxust jelentette, de a márkát a tetszhalott állapotból felélesztő Mercedes elkövetett egy nagy hibát: a legendás Maybach-et über-Mercedes-ként árulta. Csakhogy a vásárlók nem voltak hajlandóak plusz pénzt fizetni a ”jobb logóért” és ez végül a márka halálát okozta.

Életben maradni pedig az Amerikai Egyesült Államokban sem könnyű: a General Motors Saturn márkája 2010-ben, a Ford Mercury-ja egy évvel később szűnt meg és a Buick is épphogy’ megúszta.

Jelenleg a Lincoln MKS-ből kétféle változat érhető el - az MKS 3.7 és az MKS 3.5: a kétféle erőforrás 309, illetve 370 lóerős, a 3.5-ös (amely nevét a 3490 ccm-es lökettérfogatról kapta) az erősebb, mivel rendelkezik turbófeltöltővel (és állandó négykerék-hajtással). A típushoz különböző kiegészítő szettek rendelhetőek: navigátor csomag, alumínium-rátét csomag, technológiai csomag és végső csomag.

A Lincoln Európában gyakorlatilag ismeretlen, mert a fő piac Amerikai Egyesült Államok mellett kevesebb mint kéttucat országban árulják: elsősorban a közel-keleten (pl.: az Egyesült Arab Emírségekben és Jemenben). Ez bölcs döntés, mert a felsőkategóriás európai márkákkal (pl.: Audi, BMW, Mercedes) összehasonlítva teljesítménye némileg gyengébb, de legalábbis nem az európai vagy a japán értékrendet tükrözi.

Az MKS tipikus amerikai autó: fogyasztása magas, gyorsulása viszont alacsony (a nehéz test miatt), ugyanakkor a nagyméretű karosszéria ellenére csomagtere átlagos - persze ezek a kategóriájában nem túlzottan fontosak.

Fő piacain az MKS jól teljesít: évente kb. 15000 példány talál gazdára és a tulajdonos Ford már ki is tűzte a márka elé az új célt: meg kell hódítani Kína hatalmas piacát. A vezetőség bizakodik: a meglévő öt modell után a Lincoln 2010-ben bemutatta az MKS-re épülő MKT-t (felső-kategóriás szabadidő-autó) és 2014-ben megkezdik az MKC crossover gyártását is.

Közben meglévő modelljeikre is figyelnek: az MKS 2012 végén ráncfelvarráson esett át, amitől a típus még sportosabbá vált: például a korábbiaknál keskenyebbre vették a hűtőbordákat és a márkajelzés felköltözött a motorháztetőre.


Műszaki adatok:

Név: Lincoln MKS, 2013-as modellév, elsőkerék-hajtású változat

Típus: (luxus) szedán

Fizikai jellemzők:

Hossz: 5222 mm

Szélesség: 1928 mm

Magasság: 1565 mm

Tengelytáv: 2868 mm

Saját tömeg: 1883 kg

Megengedett össztömeg: ismeretlen kg

Motor: 309-370 Le (Ford Duratec vagy Ecoboost, 6 hengeres, ”V” hengerelrendezésű)

Férőhely: 5 fő

Csomagtér: 544 l

Teljesítmények:

Végsebesség: ismeretlen km/h

Gyorsulás (100 km/h-ra): ~ 7,5 másodperc

Átlagfogyasztás: ismeretlen l/100 km


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2017 | Minden jog fenntartva.