Hongqi L5

„Luxusautó kommunista diktátoroknak”


A vállalat:

Ahogy az a honlap más kínai személyautókat bemutató cikkeiben is olvasható, a kínai autógyártás csak az ezredfordulót követően vett lendületet és igazán csak a 2010-es évek második felétől kapcsolt rá. Ma már több tucatnyi kínai márka számos modellje kapható Kínán kívül is (elsősorban fejlődő országokban), de ez nem mindig volt így. 2000 előtt is gyártottak autókat Kínában: az 1980-as évektől például számos japán modell rossz minőségű, illegális másolatait kínálták az országban, a kínai autógyártás gyökerei pedig még régebbre nyúlnak vissza.

A Kínai Népköztársaság XX. századi történelmét hatalmas áldozatokkal járó konfliktusok sorozata határozta meg: az 1930-as évekig a nyugati nagyhatalmak osztották fel maguk között az országot, a második világháborúban Japán igyekezett gyarmatosítani Kínát, ráadásul 1927-ben a kommunisták polgárháborút robbantottak ki, amely egészen 1950-ig tartott.

A győztes kommunisták az 1950-es évek elején megkezdték az ország újjáépítését és szovjet mintára a nehézipar erőltetett kiépítését. Ennek részeként (az 1953-ban elindított első 5 éves terv keretében) alapították meg Kína első (állami tulajdonú) gépjármű-gyártóját, amely ezért egyszerűen a First Automobile Works; Első autógyár (röviden FAW) nevet kapta. A FAW létrehozásában a Szovjetunió óriási segítséget nyújtott: ők választották ki az első gyár helyét, irányították az építkezést, kiképezték az első kínai munkásokat és átadták a ZISz-150-es teherautó terveit. 3 évnyi előkészületet követően 1956-ban gördült ki a FAW csangcsuni gyárából az első Csie Fang CA-10-es (ZISZ-150-es) teherautó.

A gyár eredetileg a hadsereg és a dolgozó nép érdekeit szolgálta, de a legmagasabb pártfunkcionáriusok nem akartak nyitott platós teherautón utazni, ezért a FAW tehergépjármű-gyártó részlege mellett már 1958-ban megalapították a Hongqi-t (kínai; vörös zászló, magyaros átírással Hungcsi), amely kizárólag luxusautókat gyártott, csakis a kommunista párt legfelsőbb körének.

A Hongqi első modellje az 1958-as CA71-es volt (a francia Simca Vedette másolata, de a német Mercedes-Benz 190 luxus-sportautó motorjával) és a márka a következő közel fél évszázadban ugyanezt az elvet követte: néhány kísérletet leszámítva egyszerre csak egyetlen luxus-limuzint gyártottak, amely egy nyugati típuson alapult, és amelyet csakis a legfelsőbb párt-funkcionáriusok használhattak. 1958-80 között a CA72 és CA770-es sorozatok alkották a Honqi kínálatát, mielőtt a márka a CA750/CA760-s sorozatokkal (Datsun 280C; 5. generációs Nissan Cedric 430) váltotta ki öregedő modelljeit (a jobboldali fotón egy CA770-es látható).

A változó idők szele aztán a Hongqi-t is elérte: 1989-től típusainak nagy része a német Audi 100-as sorozatára, míg kettő az amerikai Lincoln Town Car-ra épült és immár a leggazdagabb magánszemélyek is vásárolhattak az állami limuzinból. Az egyre erősödő kínai konkurenciára válaszul a cég 2013-ban piacra dobta a Hongqi H7-est, amely a japán 5. generációs (S200-as) Toyota Crown Majesta-t takarja, egy évvel később viszont megjelent az L5-ös, amely nem külföldi típusra, hanem a márka saját CA72-es és CA770-es sorozatára hasonlít.


Konstrukció:

A Hongqi L5-öst sokan retro-luxusautónak nevezik, pedig csupán a nyugat-európai trendet követi. Ebben nincsen semmi meglepő: a luxusautók vásárlóközönségének többsége eleve idős, akik nosztalgiával emlékeznek gyermekkoruk típusaira és a luxusautó-márkák (pl.: Rolls-Royce, Bentley, Maybach) új típusai általában saját korábbi modelljeikhez nyúlnak vissza.

Az L5-öst egyértelműen a Hongqi CA770-es sorozat inspirálta; a kínai luxusautó frontját két hatalmas, kör alakú fényszóró határozza meg, amelyeket besüllyesztettek a karosszéria henger alakú foglalataiba. A halogén lámpák között szintén a CA770-est idéző, függőleges krómlécekkel takart hűtőrács kapott helyet, de az L5-ös azért kismértékben mert módosítani a formaterven - az 1960-as években divatos, 100%-ban krómozott lökhárítót színre fújtra cserélték, amelyen már csak egy keskeny krómcsík emlékeztet a fél évszázaddal korábbi ősre, viszont megmaradtak az autó elején az apró zászlórudak (de ezek már nem a lökhárító oldalára, hanem a karosszériába csatlakoznak).

Hasonló apróság, hogy a motorháztető tetején a márkajelzés oldalról ugyanúgy kommunista zászlót formáz, mint az indexlámpák. Oldalról a Hongqi L5-ös a modern Rolls-Royce-okat idézi szögletes, elnagyolt formájával, míg a jármű farát szintén az CA770-esről mintázták annak jellegzetes magas, de keskeny hátsó lámáival.

Viszonyítási alap hiányában, a promóciós fotókról nem egyértelmű, de a típus hatalmas: teljes hossza 5,6 méter, szélessége 2 méter, magassága viszont csupán 1,6 méter. Az L5-ös tömege kiemelkedően magas: üresen is 3,15 tonna (a kisebb erőforrással 3,1 tonna). Ekkora tömeg mozgatásához hasonló erejű motorra van szükség. A luxusautóhoz kétféle erőforrást kínálnak: a kisebbik egy 8 hengeres, 4 literes egységet takar, míg a nagyobb egy 12 hengeres, 6 literes modell, melyek 389, illetve 402 lóerős teljesítményre képesek. A V8-as motorhoz 8 sebességes, a V12-eshez 6 sebességes automata váltót párosítanak, ami 223,95 km/h-s, illetve 210,1 km/h-s végsebességet biztosít; az L5-ös 8,9 másodperc alatt gyorsul fel 100 km/h-ra (fogyasztása a motoroknak és a tömegnek megfelelően kiemelkedően magas: az elérhetetlen gyári adat is 18 liter/100 km-t mutat).

A beltérben a Hongqi L5-ös szintén visszatekint legendás elődjére, ugyanakkor a tervezők nem féltek modernizálni. A belső kilincseket jáde-berakással díszítették, a faberakásos kormány közepén aranyozott napraforgó található (ez a Hongqi logója), alatt félkör alakú karral: ezzel működtethető a duda (akárcsak anno a CA770-esen).

Ezzel éles ellentétben áll a műszerfal, amelyet egy, a középkonzol fölé beépített, 15,3 hüvelykes digitális képernyő váltott ki. A szórakoztató-elektronika és más kényelmi szolgáltatások az ez alatt található, 8 hüvelykes érintőképernyőn keresztül irányíthatók, de a második sorban szintén található egy 8 hüvelykes egység, az első ülések fejtámláiba pedig további két 6,5 hüvelykes képernyő került.

A beltérben az exkluzivitásért bőrborítás és gigantikus rózsafa panelek felelnek (nem is beszélve a hátsó sor 1,1 méteres lábteréről), de a felszereltség is kifogástalan (opcionális felszereltség a bőrbetétek színén kívül nincs, minden szériatartozék). A járműhöz mások mellett 20 hüvelykes kerekek, 15 hangszóróból álló Bose hangrendszer, 4-zónás klíma, masszázs-funkcióval ellátott, 5-fokozatban fűthető hátsó ülések és egy 8 literes hűtőszekrény tartozik.


Életút:

Amíg a korábbi évtizedekben a legtöbb márka egy-egy jól definiált, relatív szűk vásárlóréteget próbált megszólítani, addig ma már a cél minden vásárló kiszolgálása, ami viszont a luxusautóknál egyszerűen nem működik. Egy olcsóbb típusairól ismert márka ugyan létrehozhat minden létező extrával megpakolt, fényűző típusokat (pl.: Volkswagen Phaeton, Toyota Crown Majesta, SsangYong Chairman), ám ezek nem válnak világszerte ismert, sikeres típusokká, ugyanis a luxusautók vásárlói a jármű mellett a márka patináját is megvásárolják, márpedig a Rolls-Royce vagy Bentley sok évtizedes hagyományát nem lehet gombnyomásra megteremteni.

A FAW számára ez nem okozott problémát, ugyanis Hongqi márkája a Kínai Népköztársaságban ikonikusnak számít, köszönhetően a nagy elődöknek. A bevezetőben említett, kizárólag 1958-ban gyártott CA71-es után (1958-65 között) kínálták a CA72-est, majd az ország luxus-limuzinjait két évtizeden át meghatározó CA770-est.

A CA72-eshez hasonló CA770-esből 1963-80 között kevesebb, mint 900 példányt gyártottak, amelyeket mind a kínai állam vásárolt fel és ezeket csakis a diktatúra vezetői vásárolhatták, azok közül is csak a tényleges elit. A felső, de nem legfelső szintű párt-funkcionáriusok kénytelenek voltak megelégedni a Sanghaj (későbbi SAIC) márka modelljeivel, míg a kínai átlagember számára a személyautó megfizethetetlen luxusnak számított - a Hongqi ezt az exkluzivitást kívánta visszahozni az L5-össel.

A CA72-est és CA770-est idéző jármű tulajdonképpen 3 modellt takar: a Hongqi L9-es és L7-es egy-egy nyújtott, még exkluzívabb elnöki limuzin, míg az L5-ös a sorozatgyártott modell. Magából az L5-ösből három kivitelt gyártanak: egy állami modellt (ezt kizárólag a kínai állam vásárolhatja és csak a párt vezetői használhatják), egy parádé-modellt (nyitott kivitelű, szintén állami felhasználásra), valamint egy magán modellt (utóbbit magánszemélyek is vásárolhatják). A jobboldali fotón a Kínai Népköztársaság 2012 óta hatalmon lévő diktátora, Hszi Csin-ping látható egy kínai katonai parádén 2015-ben, Hongqi limuzinjában.

Az első magánvásárló 2014-ben 5 millió jüant, akkori áron kb. 180 millió forintot fizetett a járműért, amelyet ma már kb. 230 millió forintért árulnak, ezért a típus a legdrágább kínai személyautó címének tulajdonosa. A jármű értékesítési adatai nem nyilvánosak, mindössze annyi ismert, hogy a 2000-es évektől a Hongqi értékesítési adatai fokozatosan csökkentek, mert a kínai felső-vezetés nyugati típusokat (elsősorban Audi-kat) vásárolt, amire válaszul a hadsereg 1000 db Hongqi H7-est szerzett be (kínai Toyota Crown Majesta-másolatokat) és az a döntés született, hogy a jövőben külföldi autók helyett a Hongqi modelljeit kell vásárolni.

A Hongqi L5-öst kizárólag Kínában kínálják, de legalább 2 példányt Fehéroroszországnak ajándékoztak. A Hongqi az L5-ös mellett nyitott a kisebb pénztárcájú vásárlók felé is: 2018-ban mutatták be a H5-öst, amely a japán Mazda 6-os másolata, az ez alá pozícionált, elektromos E-HS3 crossover-t, 2019-ben pedig a Hongqi HS5 és HS7 modelleket, a márka első sportos szabadidő-autóit (SUV-kat), ugyanakkor a csúcsmodell szerepét továbbra is az ”L” széria, köztük az L5-ös tölti be (évek óta tervezik egy új, modern formatervű luxus-modell, az N501-es bemutatását, de ennek gyártását máig nem kezdték meg).


Műszaki adatok:

Név: Hongqi L5

Típus: (luxus) limuzin

Fizikai jellemzők:

Hossz: 5555 mm

Szélesség: 2018 mm

Magasság: 1578 mm

Tengelytáv: 3435 mm

Saját tömeg: 3150 kg

Megengedett össztömeg: 3625 kg

Motor: 402 LE-s (Hongqi CA12GV60-01, ”V” hengerelrendezésű, 12 hengeres, 6 l-es, benzinüzemű)

Férőhely: 4 fő

Csomagtér: ismeretlen l

Teljesítmények:

Végsebesség: 210,1 km/h

Gyorsulás (100 km/h-ra): 8,9 másodperc

Átlagfogyasztás: 18,0 l/100 km


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2019 | Minden jog fenntartva.