Hindustan Ambassador
„A modellváltás csak humbug”
A vállalat:
A világ első mai értelemben vett robbanómotoros automobiljának Karl Benz 1886-os Benz Patent-Motorwagen No. 1-ét tekintjük (annak ellenére, hogy Nicholas-Joseph Cugnot már 1771-ben megalkotta gőzautóját és a nevéhez fűződik az első autóbaleset is).
Benz azonban nem sokáig örülhetett, mert hamaroson hazai, majd angol, amerikai és francia riválisok jelentek meg és az automobilok megkezdték hódításukat. A második világháború idejére a személyautók már teljesen elfogadottnak minősültek, de gyártásukkal továbbra is csupán néhány ország foglalkozott (a fentiek mellett többek között Japán, Olaszország és Svédország).
Jellemző adat, hogy a korábbi Brit Birodalmat, ekkor már Brit Nemzetközösséget az Egyesült Királyság látta el személyautókkal. A nemzetközösség megalakulása viszont egy korszak hajnalát jelezte: a korábbi alá-fölé rendeltségi viszony helyét egy többé-kevésbé egyenlő rendszer vette át. Ez a folyamat a legnagyobb területek (Ausztrália, Kanada) függetlenedésével ért véget. Hasonló helyzetbe került India is, amelyet a Brit Birodalom koronagyarmatának is neveztek.
India számos természeti kincset biztosított az anyaországnak, amely viszont fejlesztette az ország infrastruktúráját és iparát. A függetlenedéssel azonban félő volt, hogy az ország magára marad és mivel korábban az Egyesült Királyság biztosított szinte minden gépipari berendezést, felmerült az igény a hazai gyártás beindítására.
Ennek részeként az 1940-es években három indiai autógyártó is alakult, közülük a Mahindra és a Tata 1945-ben. A legrégebbi gépjármű-gyártó vállalat viszont a Hindustan Motors volt, melyet már 1942-ben létrehozott az indiai Birla család.
Mivel az indiaiak semmilyen járműgyártói tapasztalattal nem rendelkeztek, kezdetben az angol Morris Motors Limited autógyártó típusainak másolatait gyártották. Ilyen volt az 1947-es Hindustan 10 (ez a Morris 10-en alapult), akárcsak az egy évvel későbbi Hindustan 14 (eredetileg Morris Oxford MO).
Miután 1954-ben az Oxford MO-t a Morris-nál felváltotta az Oxford II, a Hindustan is új típust vett fel modellpalettájára. Az új, 1500 ccm-es, 50 lóerős angol modellből készült el a Hindustan Landmaster, majd amikor a Morris bemutatta az Oxdord III-at, az indiai vállalat elkészítette az Ambassador-t (az angol szó jelentése: nagykövet).
Ez utóbbi gépjármű máig az egyik legismertebb Indiában gyártott személyautó (legalábbis Indiában). A rendkívül hosszú ideig gyártott típuson az idők folyamán sokat változtattak, javítottak: az alábbiakban az eredetire épülő legutolsó verzió mutatkozik be.
Konstrukció:
A cikk alcíme kissé csalóka, hiszen a Hindustan Ambassador ezen modellje (Ambassador Classic) a lemezek alatt már jóformán csak nevében azonos az első verzióval. Ez természetes, ám a többi márkánál idővel változtatnak a külsőn: a mai autók túlnyomó része 2-3 évente ráncfelvarráson esik át (újrarajzolják a lökhárítókat, a lámpákat, változtatnak a felszereltségen), 5-8 évente pedig egy alapoktól újragondolt új generációt vezetnek be.
Ezzel szemben a legújabb Ambassador külsőre szinte azonos az eredeti, 1954-es Morris Oxford II-vel, amelyről másolták. A típus (a pick-up variánst leszámítva) kizárólag limuzin-karosszériában volt elérhető (akárcsak korábban), csakis négyajtós szedán kialakítással.
A jármű orra a háború utáni időket idézi: két krómkarikás körlámpa, alatta egy-egy index, jókora fém lökhárító és szintén méretes hűtőrács. Azért az újítás szele az Ambassador karosszériáját is megsimogatta: a motorháztető középső sávja például kiemelkedik, ”V” alakot formáz (a motorháztető formázása manapág igen kedvelt, ld. Lincoln MKS).
Ezzel viszont az újítások sora nagyjából be is fejeződött: oldalról nézve a típus nem hasonlít az elődre, hanem maga a fél évszázaddal korábbi első generáció. Ez több akkor megoldást is jelent: mind az első-, mind pedig a hátsó ablak két részből áll, az első ajtó rendkívül szögletes, a visszapillantó tükrök feketék, stb.. Az első változat motorja viszont már a múlté: a maiakba egy 1817 ccm-es, változattól függően 71 vagy 72 lóerős Isuzu soros négyhengeres motor került.
Azért a hajtómű sem éppen mai darab: a modern hengerenként felülvezérelt, felül szelepelt (OHC vagy két vezérműtengelyes DOHC), négy szelepes, közvetlen befecskendezésű változatokkal szemben az Ambassador erőforrása kissé idejétmúlt. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az alul vezérelt, felül szelepelt (OHV), hengerenkénti kétszelepes erőforrás sűrítési aránya mindössze 8,5 (a megszokott 10-15 helyett), ezáltal a menetdinamika nem igazán hangsúlyos (igazán nem).
Ez a kettősség (régi, még régebbi) több téren is tetten érhető: a manuális váltó ötsebességes, viszont a felfüggesztés őskori: elől torziós rugókat alkalmaznak, hátul viszont laprugókat építenek be (több, egymáshoz erősített, hátára döntött ”C” alakú fémlapot).
Ez nem csak azért fontos, mert több évtizede nem használják (helyét a hidraulikus és hidropneumatikus felfüggesztések vették át), India ugyanis nem éppen tükörsima betonjáról (vagy egyáltalán a betonozásról) ismert, ezért egy kátyú után a jármű sokáig hintázik.
Nyugati szemmel a felszereltség is elég spártai: nincs se blokkolásgátló, se kipörgésgátló, de más se (a későbbi alváltozatokon megjelent néhány opcionális kényelmi berendezés).
Életút:
Az első széria, a Hindustan Ambassador Mark I 1958-ban jelent meg és nem véletlenül hasonlított az angol elődre: a Morris egy komplett gépsort küldött és kezdetben a két jármű között minimálisak voltak a különbségek. A Hindustan 5-10 évente módosított a típuson, közben viszont a Morris már 1959-ben befejezte az Odford III-as gyártását, majd a vállalat 1968-ban önállóságát is elvesztette, de ez nem befolyásolta az Ambassador-t.
1989-ben jelent meg az Ambassador Nova, melyet két változatban árultak (Deluxe, Diesel DX) - ez a típus könnyen megkülönböztethető módosított légbeömlőjéről és dísztárcsájáról. A korábbi motor ekkorra már egyáltalán nem felelt meg a modern közlekedés tempójának, ezért 1992-ben a vállalat bemutatta az Ambassador 1800 ISZ-t, melybe már a később is használt 75 lóerős erőforrás került (ezt a Z-sorozatot az Isuzu 1985-ig használta Fargo nevű kisbuszához).
A harmadik évezredben jelent meg a 2000 ISZ (ma Ambassador Classic), de az újítások ezúttal is olyan marginális részletekre korlátozódtak, mint a poliuretán ülések. Ezzel szemben az Ambassador Grand már az űrkorszakot képviselte: több mint 100 újdonságot vonultatott fel, többek között választható kárpit-színt (1 helyet 2 féle), rádiót, sőt, válaszható opció lett a napfénytető is.
2004 és 2010 között próbálkoztak komolyabb változtatásokkal is, de a teljesen átrajzolt orrú Ambassador Avigo nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. 2013-tól kapható a legújabb, Ambassador Encore névre keresztelt modell - ez külsőre a korábbiakhoz hasonló, de már teljesíti a Bharat IV károsanyag-kibocsátási szintet (ez a korábbi Euro IV-nél valamivel megengedőbb szabályozási szint) - ez a modell látható jobbra.
Az Ambassador külsejére lehet azt mondani, hogy elavult, de valójában már annyira elavult, hogy ”retro”: hozzá hasonlóan a londoni utcaképhez hozzátartozó London Taxis legújabb modellje, a TX4 taxi is az 1950-es évek modelljeit idézi.
Európai szemmel e típus egy őskövület, hazájában viszont általános megbecsülésnek örvend és nem csak azért, mert Indiában gyakran 5-10 fős családok utaznak kimustrált motorokon. Az Ambassador két legfontosabb piaca ugyanis nem a civil szektor, hanem a több évtizede visszatérő vásárlónak számító kormány és a taxisok.
Utóbbi célra a típus különösen alkalmas: mivel a karosszéria nem túlzottan áramvonalazott és a tető hátrafelé nem lejt, a fejtér a hátsó sorban is rendkívül tágas, igaz, 1,65 méteres szélessége a modern kisautókét idézi.
Sikeréhez az is hozzájárult, hogy a közelmúltig külföldi vállalatok nem szerezhettek többségi részesedést indiai cégekben, ezzel gyakorlatilag kizárták a külföldi márkákat az indiai autógyártásból (ezt a szabályt kikerülendő jött létre például a japán Suzuki indiai, Maruti nevű autógyártó-leányvállalatát).
Összességében elmondható, hogy a Hindustan Ambassador sok tekintetben idejétmúlt, de rendelkezik előnyös tulajdonságokkal és sajátos, mással össze nem téveszthető hangulata tipikus indiai típussá teszi.
Sajnos elképesztően hosszú idő, 56 év(!) után a Hindustan Ambassador-ok gyártása 2014. május 25-én befejeződött, ennek oka azonban nem csak a típus iránt csökkenő kereslet, hanem a Hindustan vállalat anyagi problémái voltak (igaz, egyes információk szerint ez csak átmeneti és a gyártás később újraindulhat).
Műszaki adatok:
Név: Hindustan Ambassador
Típus: szedán
Fizikai jellemzők:
Hossz: 4325 mm
Szélesség: 1662 mm
Magasság: 1593 mm
Tengelytáv: 2464 mm
Saját tömeg: 1150 kg
Megengedett össztömeg: ismeretlen kg
Motor: 71-72 Le (Isuzu 4ZB1, 4 hengeres, soros hengerelrendezésű)
Férőhely: 5 fő
Csomagtér: ismeretlen l
Teljesítmények:
Végsebesség: ismeretlen km/h
Gyorsulás (100 km/h-ra): ismeretlen másodperc
Átlagfogyasztás: ismeretlen l/100 km