Geely Borui

„Északi design, keleti kényelem, nyugati luxus”


A vállalat:

Kínában a személyautó-gyártás az 1950-es években indult be, de a kommunista diktatúra sokáig tiltotta magáncégek létrehozását, ezért az összes autógyártó központi irányítás alatt állt, ráadásul minden cég csak egyetlen szűk piaci szegmensben gyárthatott. Ez több szempontból is rendkívül káros volt: verseny hiányában a gyártók nem törekedtek a minőség javítására, az árak csökkentésére, új modellek bevezetésére és úgy általában az innovációra.

Amikor a kommunista országok vezetői számára is kiderült, hogy a teljes mértékben államosított gazdaság nem életképes, a többségük nem volt hajlandó változtatni, ami az ország végleges lemaradásához, vagy akár a diktatúra összeomlásához vezetett, Kínában viszont nagyobb teret adtak a magánszektornak, létrehozva egy kommunista irányítású, de alapvetően kapitalista gazdaságot.

Kína hibrid berendezkedését kihasználva az 1980-as évektől számos rendkívül sikeres vállalat született; ezek közé tartozik a Csili - pinjin átírással Geely - (kínai; szerencse) autómárka. E márkát 1986-ban alapította a mindössze 23 éves Li Sufu (pinjin átírással Li Shufu) és eredetileg egy kis hűtőgép-gyárat takart (a cégcsoport teljes neve Zhejiang Geely Holding, Li Sufu szülőhelye, Csöcsiang - pinjin átírással Zhejiang - tartomány után).

Az alacsony áru termékeket értékesítő cég gyors növekedésnek indult, a bevételt pedig az alapító terjeszkedésre használta. Első lépésként egy veszteséges állami motorkerékpár-gyártót vásárolt fel és kezdett motorok gyártásába (ld.: Geely JL-sorozat) majd az így szerzett tapasztalatokat felhasználva 1998-ban piacra dobták a márka első személyautóját, a Geely HQ-t, amely (a kínai FAW Tiencsin vállalaton keresztül) licencelt 3. generációs (dél-koreai) Daewoo Charade-ra épült koreai Daewoo, illetve japán Toyota motorral.

A Geely HQ 2003-ban ráncfelvarráson esett át és egyúttal a márka bővítette a kínálatát az MR modellel: ez ugyanúgy a Daewoo Charade módosított változata, mint a korábbi, 2001-es Geely PU pickup. A Geely emellett már 2003-ban létrehozta a kezdetben a francia Citroen ZX-re építő Shanghai Maple leányvállalatot, amely Maple márkanéven kínálta típusait, 2009-ben megalapította rövid életű (mindössze 5 évig működő) Emgrand márkát, amellyel az Egyesült Királyságba próbált betörni, valamint a 2010-es Englon és a Gleagle márkákat.

A Geely-t később is segítette a Daewoo (ld.: Geely BL, CK, MK és CD modellek), majd Li az autóeladásból befolyt nyereséget ismét befektette. A kínai cég történetében 2010 jelentette a fordulópontot, amikor két év előkészítő munka után megvásárolta a svéd Volvo autógyártót, amellyel nemcsak egy világszerte ismert márkára tett szert, de a svédek felbecsülhetetlen értékű technológiai bázisára is.

A cég az európai autógyártási tudást is integrálta a Geely márkába, amelyet az alapoktól újraépítettek: a Maple, Emgrand, Englon és Gleagle márkákat leállították (típusaikat ezt követően Geely néven forgalmazták), majd 2015-től egy teljesen új fejlesztésű járműpalettával rukkoltak elő - ennek első tagja a Geely Borui (stilizálva: BoRui) lett.


Konstrukció:

A Volvo (még az amerikai Ford csoport tagjaként) kezdte kifejleszteni a Concept Universe nevű tanulmányautót. A svéd márka később ezt fejlesztette tovább a (Volvo) Concept You tanulmányautóvá, amelyből végül nem készült sorozatgyártású modell, az új tulajdonos kínai Geely viszont lecsapott az autóra és egyben átvette a modell tervezőjét, a Peter D. Horbury-t, akit a Geely design-osztályának vezetőjévé neveztek ki. Ez nem egyedi megoldás, sőt, a fiatal kínai autómárkákra jellemző, hogy felbérelnek egy-egy sikeres európai autótervezőt (Horbury három évtizedes karrierje alatt a Volvo mellett több Ford és Lincoln modell kinézetéért is felelt).

Horbury első új feladata a Borui formavilágának kidolgozása volt, amihez átemelte a Volvo Concept Universe tanulmányautó jellegzetes, koncentrikus krómcsíkokkal díszített hűtőrácsát, amely idővel az összes Geely megkülönböztető jegyévé vált (míg a Geely modern logója a beolvasztott Emgrand márka pirosról kékre átszínezett változata).

A Borui frontján a hűtőrácsot a LED-sorokkal megbolondított fényszórókkal egy szintén jellegzetes, ”V” alakú krómcsík köti össze, ugyanakkor kínai autóktól szokatlan módon a típuson (kívül) a krómdíszítés csak visszafogottan jelenik meg. A Borui egy ferdehátú limuzin, ezért a jármű teteje kupészerű ívet leírva visszatér a magasra húzott farba.

A méretes (majdnem 5 méter hosszú és legkönnyebb változatban is több mint 1,6 tonnás) típushoz eredetileg három motort kínáltak: egy 1,8 literes, egy 2,4 literes és egy 3,5 literes erőforrást: az első kettő a Kínában megszokott soros, 4 hengeres egységet takar, a harmadik viszont egy V6-os hajtómű (mindhárom egység benzines kivitelű).

A motorok teljesítménye 162 lóerő, 163 lóerő, illetve 275 lóerő, ami a 6 sebességes automata-, illetve a 7 sebességes duplakuplungos (DCT) váltóval 210 km/h-ra (a 275 lóerős változatban 235 km/h-ra) leszabályozott végsebességet biztosít és 100 km-en 8,1; 9,2; illetve 10 literes átlagfogyasztást produkál.

A Geely Borui felső kategóriás típusnak készült, ennek megfelelően a jármű minőségi beltérrel és opcionális extrák széles választékával rendelkezik. Az utastér exkluzivitását a legdrágább változatban bőr ülések és fabetétes középkonzol teszi teljessé, de az olcsóbb kivitelhez is jár a jókora középkonzoli képernyő, a bőrborítású kormány és a tetőablak (a jobboldali fotón már a ráncfelvarrás utáni modell beltere látható).


Életút:

A Geely vállalat csúcsmodellje 2010-2014 között az Emgrand EC8-as volt: az XV40-es sorozatú japán Toyota Camry illegális másolata. A váltótípus tervezése már az Emgrand megszüntetése előtt megkezdődött: 2013-ban mutatták be a Geely KC Concept tanulmányautót (a Volvo Concept Universe enyhén átalakított változatát), amelyből GC9 jelzéssel készült el a sorozatgyártásra érett típus (ezt nevezték át később Borui-ra). A 2015-ben debütált, elegáns vonalvezetésű Borui hazájában relatív drága felső kategóriás típusnak számít, amely elsősorban a nyugati márkák (pl.: Audi, BMW, Mercedes) vásárlóbázisát igyekszik elhódítani (ugyanakkor lényegesen olcsóbb az állami Hongqi L5-ös luxus-limuzinjánál).

A Geely a Borui mellett 2016-ban piacra dobta a Boyue crossovert, 2018-ban a Binrui szedánt és a Binyue crossovert, mielőtt a Borui ráncfelvarráson esett át. A típus jól eltalált formáján gyakorlatilag nem változtattak, az utasteret, azon belül is a középkonzolt viszont teljesen újraalkották. A legnagyobb újdonságot a változattól függően 7 vagy 12,3 hüvelykes képernyő jelenti, de szintén újdonság, hogy (hasonlóan a 7-es BMW-hez) a slusszkulcs egy mini-okostelefonra hasonlító ketyerével bővült, amelynek 2 hüvelykes érintőképernyőjén keresztül irányítható az autó legtöbb funkciója (a motorháztető alatt is fejlesztettek, többek között 184 lóerőre növelve a kisebb motor teljesítményét.

A benzines modellek mellett a cég szintén 2018-ban piacra dobta a Geely Borui GE-t, a jármű plug-in hibrid változatát: ebben az 1,5 literes, 180 lóerős Volvo benzinmotort egy lítium-ion akkumulátoros elektromos motorral párosították, amelyek együtt 257 lóerős összteljesítményt nyújtanak (csak elektromos módban a jármű csekély, mindössze 60 km megtételére képes).

A Borui-val a Geely új, egységes arculatot alakított ki: a korábbi márkák helyett a cég három sorozatra szűkítette a kínálatát (Geely, Emgrand, YuanJing), de minden modellt a Geely márkanév alatt forgalmaznak (pl.: Geely Yuanjing S1, Geely Emgrand GL).

Saját típusai mellett a kínai márka folytatta a külföldi terjeszkedést is: a Volvo mellett megvásárolta a brit Lotus sportautó-gyártót és a maláj Proton-t, valamint több kisebb autómárkát (a Volvo-hoz tartozó Polestar-t, a svéd Lynk & Co-t, a londoni taxikat gyártó LEVC-t - korábbi The London Taxi Corporation-t, valamint a repülő autókat építő amerikai Terrafugia-t. A nyugati márkák mellett a Geely tulajdonában van az elektromosautó-gyártó kínai Zhidou és a 2019-ben létrehozltt Jihe/Geometry márka is.

A Geely modern modelljeit elsősorban Ázsiában forgalmazza, de ezek már mind formavilágukban, mind minőségükben felérnek az európai, amerikai és ázsiai riválisokhoz, ezért valószínűleg a nem túl távoli jövőben a cég be fog lépni a fejlett országok piacaira is.


Műszaki adatok:

Név: Geely Borui (2018)

Típus: federhátú limuzin

Fizikai jellemzők:

Hossz: 4986 mm

Szélesség: 1861 mm

Magasság: 1513 mm

Tengelytáv: 2850 mm

Saját tömeg: 1655 kg

Megengedett össztömeg: ismeretlen kg

Motor: 184 LE-s (4G18, 4 hengeres, 1799 ccm-es, turbófeltöltéses, benzinüzemű)

Férőhely: 5 fő

Csomagtér: 312 l

Teljesítmények:

Végsebesség: 210 km/h

Gyorsulás (100 km/h-ra): ismeretlen másodperc

Átlagfogyasztás: 7,8 l/100 km


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2019 | Minden jog fenntartva.