Daihatsu Copen

„Cseppnyi sportautó”


A vállalat:

Japán nem véletlenül Ázsia és egyben a világ egyik legfejlettebb és legnagyobb gazdasága, bár amikor az 1800-as években véget ért több évszázados elszigeteltsége, a szigetországban a gazdasági és társadalmi berendezkedés - a kontinens többi országához hasonlóan - középkori szinten állt.

A szigetország ezért teljes erőbedobással, hihetetlen ütemben igyekezett ledolgozni hátrányát: meghonosították a nyugat-európai technológiákat és rendszereket, valamint nagyvállalatokat alapítottak (pl.: az 1870-ben alapított Mitsubishi vagy az 1907-es Hatsudoki Seizo).

A Japán Birodalom elkezdte meghódítani szomszédait, később pedig a fasiszta tengelyhatalmakkal lépett szövetségre: a második világháború végén így a vesztes országok közé kerültek, amely a végtelekig kimerült a harcokban és amerikai csapatok szállták meg.

De a japánok másodszor is talpra álltak és ebben komoly szerepük volt a gépjárműgyártó vállalatoknak (mint a Toyota, a Nissan vagy a fent említett Mitsubishi). A Hatsudoki Seizo-t 1951-ben átkeresztelték Daihatsu-ra és ez a cég is autógyártásba kezdett: első termékük egy Bee nevű háromkerekű lett.

A vállalat első sikeres terméke azonban nem a Bee volt, hanem a Midget nevű apróság: ez egy háromkerekű mini-teherautónak készült (hasonlóan az olasz Piaggio Ape-hez), így a vásárlók mérsékelt árért egy szinte bármilyen áru szállítására alkalmas járművet kaptak.

A Daihatsu idővel a kei jidosha, röviden „kei car” kategória mesterévé vált: ez egy japán autó-kategória - az ebbe a körbe tartozó járművek tulajdonosainak kevesebb adót kell fizetniük és parkoláskor is előnyt élveznek.

Ennek oka, hogy Japánban sok a lakos, viszont kevés a rendelkezésre álló hely - emiatt a kei car-ok karosszériája rövid és keskeny, motorjuk pedig nem léphet át bizonyos löket-térfogatot (jelenleg maximális hosszuk 3,4 méter, szélességük 1,48 m, lökettérfogatuk pedig 0,66 l lehet).

Azért, hogy betartsák a szabályokat, a legtöbb kei car karosszériája dobozszerű, így a formatervezők lehetőségei meglehetősen korlátozottak, azonban a Daihatsu nem kizárólag ilyen kompakt típusokat gyárt: ott van például hasonló méretű kétüléses sportautója, a Copen is.


Konstrukció:

A jelenleg is gyártott második generációs Copen elődjéhez hasonlóan egy rendkívül apró roadster (kétüléses, nyitott, kezdetben ajtó és tető nélküli, élményautózásra szánt típus), viszont az új modell külsőre egyáltalán nem hasonlít felmenőjéhez.

Az első generációs Copen legömbölyített, kissé a Volkswagen New Beetle-höz (vagy az Audi TT-hez) hasonló karosszériát egy jellegzetesen japános vonalvezetésű, igen agresszív formavilág váltotta fel.

A korábbi nevetős (felfelé ívelt) hűtőrácsot egy jóval nagyobb méretű, az Aston Martinokon (és utóbbi időben a Fordokon is) használt hatszögletű egység vette át, melyet vízszintesen egy, a karosszéria színére fújt csík oszt ketté (kb 1/3 - 2/3 arányban).

A még inkább nevető arc illúzióját keltő kör alakú fényszórókat szintén száműzték, helyüket hosszan hátranyúló, morcos szempár vette át. Azért, hogy a típus szélesebbnek hasson, az első fényszórókból egy-egy ”L” alakú fekete idom fut le - ezzel komolyabb sportautó benyomását kívánták kelteni, ahogy a motorháztető két hosszanti kidudorodásával is (előbbi egyben a ködfényszórók háza is).

Oldalról elsőre az aprócska tető és a buborékszerű visszapillantó tükör tűnhet fel, de a Copen-t részletesebben szemügyre véve feltűnhet, hogy a karosszéria oldalán egy domborított, lefelé tartó vonal fut végig és ebbe illeszkedik a kilincs is.

A kisméretű kabrióknál visszatérő probléma a duci far, mivel kis helyre kell betuszkolni a tetőt, de a Daihatsu itt is igyekezett kitenni magáért és típusa hátsó szekcióját is áttervezte.

Innen is eltűntek a kör alakú fényszórók, helyüket egy pár vízszintes, téglalap alakú egység vette át. A hátsó lámpákból az elsőkhöz hasonlóan lefelé egy-egy vízszintes csík fut végig, ami a valóságosnál szélesebbnek mutatja a típust (míg a csomagtartó végére biggyesztett - gyakorlati funkcióval nem rendelkező - légterelő elemtől laposabbnak és spotosabbnak hat a jármű).

Amikor megjelent az első Copen, a Daihatsu többi termékéhez hasonlóan e típus is kei car-nak számított, később viszont megjelent hozzá egy modernebb, 1,3 literes erőforrás, így kiesett a számos feltételt szabó kategóriából.

Az új Copen-nél visszatértek a kei car koncepcióhoz, ami azt is jelenti, hogy a lökettérfogat maximum 660 ccm, a teljesítmény pedig maximum 63 lóerő lehet - ezt maximálisan ki is használták: az aprócska, háromhengeres turbómotor 658 ccm-es és 63 lóerőre képes.

A típushoz ötsebességes manuális vagy fokozatmentes automata váltó választható, viszont minden Copen elsőkerék-meghajtású és jobbkormányos kivitelben készül (akárcsak korábban).

A beltérben is történtek előrelépések, az anyagok igényesebbek lettek és rendelkezik egy mindössze 40 kg-os tetővel, melyet az automatika 20 másodperc alatt képes kinyitni.

A második generációs Copen legnagyobb újítása azonban nem a formájában vagy felszereltségében keresendő, hanem magában a vázban. Ez a „D-Frame” fantázianevű térváz olyan, mint a régi harckocsik voltak: a magot adó vázra több (itt 13) blokkot erősítenek fel, így hozva létre a kész típust.

E 13 elemből 11 könnyel leszerelhető - erre elsősorban nem a baleset utáni könnyebb javíthatóság miatt van szükség (bár erre is jó), hanem azért, hogy a vevő kiválaszthassa a neki tetsző kombinációt.


Életút:

A kis kei car-ok Japánban rendkívül népszerűek, ezért számos hazai (japán) márka gyárt ilyen típusokat, a Daihatsu azonban abból a szempontból egyedi, hogy kínálata szinte kizárólag ilyen kategóriájú autókból áll.

Maga a márka az európai vásárolók előtt sem volt teljesen ismeretlen, mivel többek között Magyarországon is kínálták típusaikat, de mivel Európában nincsenek méret-megszorítások, az aprócska belsőt normál méretű vételárral társító márka nem volt túl sikeres.

Olyannyira nem, hogy az évtizedek óta a Toyota részeként működő Daihatsu végül feladta és 2013 végére beszüntette típusai európai értékesítését (helyette a Japán piacra koncentrál, ahol igen sikeresek).

A Copen gyártása azonban jóval korábban, még 2002-ben kezdődött. Kisméretű, nyitható tetejű sportautókat korábban is készítettek (pl.: a Lotus Exige, Mazda MX-5), de a Daihatsu még náluk is kisebb típust hozott létre.

Persze valójában a vidám kis jármű sosem volt igazi sportautó (hiába skálázták 220-ig a kilométer órát): kei car-ként teljesítménye igen korlátozott, helykínálata pedig nem tesz lehetővé hosszabb utakat.

Három évvel a Copen premierjét követően, 2005-ben (a Frankfurti autószalonon) debütált két új változat: a Copen 1.3l és a Copen ZZ. Az új, 87 lóerős erőforrással már izmosabb volt a típus és Európában is árulták, de a nagyobb teljesítmény ellenére itt a típus leginkább egy nyitható tetejű gokartnak tűnt.

2011 elején (a japán jen erősödése és az ebből fakadó drágább gyártás miatt) Európában megszűnt a Copen-ek értékesítése, egy évvel később pedig, 10 éves gyártási ciklust követően magának a típusnak az előállítása állt le.

Úgy tűnt, a bohókás apróság végleg a feledés homályába fog veszni, de a Daihatsu már dolgozott a problémán: 2013-ban (immár hazai pályán, a Tokiói Motor Show-n) a márka lerántotta a leplet a ”C” helyett ”K”-val írt, Kopen névre keresztelt utódról.

A hangzatos „Future Included” (angol; ~ jövőt tartalmazó) alcímmel bemutatott extravagáns típus egyáltalán nem hasonlított a kerekded elődre, ennek ellenére ez vált a Copen-né visszanevezett jármű alapjává.

Az értékesítés 2014-ben kezdődött és bár kezdetben a korábbiakhoz hasonlóan csak egyféle változatot gyártottak, máris megkezdődött a specializált, extrémebb modellváltozatok tervezése.


Műszaki adatok:

Név: Daihatsu Copen

Típus: roadster (kupé)

Fizikai jellemzők:

Hossz: 3395 mm

Szélesség: 1475 mm

Magasság: 1280 mm

Tengelytáv: 2230 mm

Saját tömeg: 850 kg

Megengedett össztömeg: ismeretlen kg

Motor: 63 Le (0,66 l-es, 3 hengeres, benzinüzemű)

Férőhely: 2 fő

Csomagtér: ismeretlen l

Teljesítmények:

Végsebesség: 159-170 km/h (országtól és váltótól függően)

Gyorsulás (100 km/h-ra): 11,7 másodperc

Átlagfogyasztás: 6,4 l/100 km


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2017 | Minden jog fenntartva.