Scammell Scarab

„Teher trió”


A vállalat:

Ez a jármű egy igazi kuriózum - jól példázza azt a kort, amelyben az Egyesült Királyság még vezető hatalom volt és a motorizálás is csupán szárnyait bontogatta. A gyár névadója, George Scammell vállalkozását a viktoriánus kor végén alapította. Kerékgyártással kezdett foglalkozni (műhelye a Fashion Street-en, London keleti végében állt), de hamarosan már furgonok javítására is vállalkozott (sőt, Foden gőz-teherautókat szerelt össze).

George és cége számára az első világháború fordulópontot jelentett. Megértette, hogy a modern szállítás elképzelhetetlen motorikus teherszállítók nélkül. Miután rokonát, Alfred Scammell-t sebesülése miatt elbocsátották a seregtől, ő is csatlakozott a vállalkozáshoz és megkezdték egy saját teherautó tervezését. Első modelljükkel 1920-ban jelentek meg - típusuknak egyszerűen a „Six-wheeler” (hat-kerekű) nevet adták. Az azévi Motor Shown-n be is mutatták járművüket, mely látványos sikert aratott (ennek oka a három tengely miatti alacsony terhelés volt, így a gép akkoriban fantasztikus, 7,5 tonnát is elbírt). A következő évben még nagyobb bravúrt sikerült elérni - járművüknek egy majdnem 8 tonnás terhet húzva, kettes fokozatban sikerült elérnie a 28 km/h-s sebességet.

Mivel a folyamatosan növekvő megrendelés-számot már nem tudták volna kielégíteni, 1921-ben megalapították a Scammell Lorries Ltd-t és új gyárukban már kizárólag saját Six-wheeler-jeiket gyártották. Az évek során a cég egyre kiterjedtebbé és ismertebbé vált. Főleg speciális járműveiről volt híres, melyeket a vevők igényeihez alakítottak, különös tekintettel a hadseregnek szánt teherjárművekre (pl.: az 1937-es Scammell Pioneer R100 harckocsi-szállító teherautó, melynek jó hasznát vették a második világháború alatt).

1934-ben jelent meg korszakalkotó háromkerekű teherautójuk, a „Mechanical Horse” (Mechanikus Ló). Ezúttal nem a magánfuvarozókat kívánták elérni - céljuk az angol vasút-, posta- és más szállító vállalatok lovainak lecserélése volt (a típus innen kapta becenevét is). E teherautó ugyan nagyon hasonlított a néhány évvel korábbi Karrier vállalat Cob nevű járművére, de annál sokkal sikeresebb karriert futott be (a járművet a London Midland & Scottish Railway rendelte meg). Bár a 3, majd 6 tonnás kivitelben gyártott mechanikus lovak jó szolgálatot tettek, bő egy évtized múltán már kezdtek elavulni. A vasúttársaság érzékelte ezt, ezért megbízta a D. Napier & Son Limited autógyártót a valódi és a „mechanikus” lovak felváltására. Bár a Napier előállt egy ötlettel, ezt nem kívánta továbbfejleszteni, ezért eladta a Scammell-nek. A cégnél az alapot az az Oliver Danson North fejlesztette tovább, aki már egy évvel az alapítást követően csatlakozott a céghez. Az új tehergépjármű a Scarab, azaz a szkarabeusz nevet kapta, utalva az ősi egyiptomiak által szentként szisztelt ganajtúró bogárra (bár valószínűleg a névadás oka a jármű formája volt).


Konstrukció:

A Scarab első modelljükhöz, a Six-wheeler-hez hasonlóan egy kisméretű nyerges vontató volt. Megtartották az előd egyszerű, automatikus összekapcsoló szerkezetét is, melyhez a különböző utánfutók széles tárházát kapcsolhatták. Bár felmenője legtöbb jellegzetességét megtartotta, a Scarab több volt, mint egy egyszerű ráncfelvarrás - szinte az összes külső és belső elemet modernizálták. A Scarab a Mechanical Horse szögletes karosszériájával szemben legömbölyített idomokat kapott. Ez a változtatás különösen a motorháztetőn volt látványos. E teherautó csupán egyetlen lámpával rendelkezett, melyet a motorháztető közepébe építettek (hasonlóan a Peel P50-hez és a Piaggio Ape-het). A kabint kifejezetten a városi közlekedéshez tervezték - kis mérete lehetővé teszi a kis fordulókört, így jármű még a legszűkebb sikátorokban is elboldogul.

A kisebb koccanások elkerülésére egy igen érdekes megoldást használtak. Egy hajlított, elálló fémlapot rögzítettek a jármű orrára, amely kisebb baleset esetén felfogta az energiák egy részét (ráadásul mivel csak két ponton csatlakozott, ideális esetben csupán a lökhárító sérült meg). Ezt a furcsa, de ötletes megoldást az utód Townsman is felhasználta. A jármű gömbölyded orra rejtette az elfordítható első kereket - ez megegyezett a felmenő változatéval, de új volt a kabin mögé épített Perkins 2090cvm-es motor.

A Scarab-ban lejjebb szerelték a motort, aminek köszönhetően jelentősen javult a jármű stabilitása (az oldalstabilitás minden háromkerekű járműnél kényes kérdés). A modernizálás ellenére akadtak egyszerű részletek is, például a hátsó traktusban helyezték el a kissebfajta hordó méretű (és alakú) üzemanyagtartályt.

A lemezek alatt is történtek változtatások - a fa elemeket fémmel váltották fel. Bár fapados elődeihez képest sokat javult, a kabin még így is elég szolid luxust nyújtott - csupán a kihajtható szélvédőt és az egyetlen ablaktörlő szerepelt a széria-listán. A jármű jobbkormányos kivitelben készült, megfelelően az Egyesül Királyság baloldali közlekedésének (akárcsak a Morgan V-Twin). A különböző utánfutókon szinte bármilyen árút szállíthattak - a kétkerekes kis pótkocsiktól a kéttengelyeseken át a kapcsolódó busz-elemig jóformán mindent.


Életút:

A Scarab-ot ugyan a vasútnak szánták és elsősorban vasúttársaságok vásárolták, ám hamar népszerűvé vált a városi fuvarozásban is. Ennek oka a jármű kiváló manőverező-képessége volt (az eső kerék és a csuklós kivitel miatt), mivel így még a legszűkebb, szögletes kereszteződésben is könnyedén bekanyarodhattak. Ez azzal a ma már triviális (magától értetődő) előnnyel járt, hogy a fuvarozók háztól házig (a gyártól a kereskedőig) szállíthatták a megrendelt árut. A járművet csupán kétféle alapváltozatban gyártották, 3- és 6 tonnás méretben. A Scammell összesen mintegy 30.000. db mechanikus lovat épített (Mechanical Horse, Scarab és Townsman típusokat vegyesen).

E teherautót 1948-ban mutatták be, 14 évvel az első mechanikus ló után. Három évvel az első verzió bemutatását követően a háromkerekűt Franciaországban a Chenard-Walker vállalat is elkezdte gyártani (a Citroen Traction Avant személyautó motorjával) és a becenevén Pony Méchanique-t (mechanikus póni) még 33 éven át a paletta része maradt, igaz, a Scammell is hasonló sikereket ért el. Egy kisebb szériát két orrlámpával gyártottak, valamit kifejlesztették a Scarab Four-t is. Ez a Scarab négykerekű változata volt és alapvetően az afrikai piacra szánták, de súlyos, nem szűnő problémák adódtak a hűtővel, ezért mintegy 200 példány legyártása után az összeszerelést beszüntették. A nem konvencionális megoldású háromkerekű teherautó viszont a gyakorlatban jól bevált és idővel mind több megrendelő voksolt a Scammell-re. Komoly darabszámot vásárolt a Great Western Railways vasúttársaság, de a Royal Air Force (RAF, Királyi Légi Erő) is használta a típust.

Bár a magánszektorban nem produkálta elődje zajos sikerét, a vasút komolyan ragaszkodott a Scarabhoz. Akkoriban még egy-egy modell élettartama évtizedekben volt mérhető, de a Scammell ismét megérezte a változás szelét és továbbfejlesztette a típust. Ez lett a Townsman, melyet 1967-ben mutattak be. Itt is tetten érhető a vállalat újító szándéka - e teherautó felépítésében ugyan megegyezett elődeivel, ám karosszériája már könnyű üveggyapotból készült. De hiába alkalmaztak megannyi fejlesztést, korában a Townsman már igencsak avíttnak tűnt. A vállalat továbbra is a tagolt (nyerges-vontatós) teherjárműveket preferálta, de egyre több négytengelyes teherjárművet is piacra dobtak. A cég egyre inkább a szinte már hagyománnyá vált hadseregtől érkező komoly megrendelésekre támaszkodott, mivel az egyre élesedő nemzetközi verseny miatt az Egyesült Királyság-beli teherautó-gyártók kezdtek háttérbe szorulni. A Scammell úgy próbált a felszínen maradni, hogy idővel teljesen a hadsereg felé fordult - a folyamat végére szinte kizárólag nekik adtak el különböző szállítójárműveket. De a felszámolástól végül ez sem tudta megvédeni a Scammell-t, amely 1988-ban jutott erre a sorsra. Az Alvis Unipower azonban hozzálátott, hogy megfelelő pótalkatrészeket készítsen a Scammell-tulajdonosok nagy örömére.


Műszaki adatok:

Név: Scammell Scarab „Mechanical horse” (mechanikus ló)

Típus: (háromkerekű) nyerges vontató

Fizikai jellemzők:

Hossz: ~ 4200 mm

Szélesség: ~ 1800 mm

Magasság: ~ 2450 mm

Tengelytáv: ~ 3600 mm

Saját tömeg: ismeretlen kg kg

Megengedett össztömeg: ismeretlen kg

Motor: ismeretlen Le (Perkins V hengerelrendezésű 2090 ccm-es benzinüzemű)

Férőhely: 2 fő

Csomagtér: nincs, a jármű után vontatmány kapcsolható

Teljesítmények:

Végsebesség: ~70 km/h

Gyorsulás (100km/h-ra): nem képes felgyorsulni 100 km/h-ra

Átlagfogyasztás: ismeretlen l/100 km


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2017 | Minden jog fenntartva.