Reliant Robin

„Robin Hood a gazdag négykerekűek ellen”


A vállalat:

A háromkerekű személygépjárművek gyártói közül messze a legpatinásabb a brit Reliant vállalat. A cég elődjét 1885-ben alapította Richard Morriss Woodhead és Paul Eugene Louis Angois (még mint Woodhead and Angois-t). A kerékpár-gyártásra szakosodott vállalat később Raleigh Cycle Company néven, a róla elnevezett fékről ismert Frank Bowden segítségével (az első világháború kezdetére) a világ legnagyobb bicikli-gyártójává vált és a bővülés részeként az emberi hajtású kerékpárok mellett géphajtású segédmotoros járműveket is terveztek.

Bowden 1921-es halála után a cég motorkerékpárokkal bővítette a kínálatát, később pedig már háromkerekű, karosszériával is rendelkező típusokat is kínált (Raleigh Safety Seven), de ez már olyan komoly eltérés volt a kerékpároktól, ami már ártott az üzletnek, ezért a cég leépítette motoros üzletágát.

A Raleigh háromkerekűek gyártási jogára lecsapott a cég főtervezője, aki a továbbfejlesztett típust 1935-ben mutatta be, már a Reliant márkanév alatt. Az új vállalkozás kezdetben igen szerény mennyiséget termelt, de a második világháború alatt, majd azt követően is kínálta teherszállító típusait, amelyeket egyszerűen 7cw, 8cw, 10cw és 12cw jelzéssel árultak, egészen 1950-ig. Ezek a korai Reliant háromkerekűek mind 355,6 kg alatti össztömeggel rendelkeztek (gyakorlatilag egy körbeépített motorkerékpárt takartak), ezért a brit szabályok értelmében ”A” típusú, motorkerékpárokra jogosító igazolvánnyal is vezethetőek voltak.

1950-ben a teljes korábbi modellpalettát felváltotta a Reliant Regent, de a valódi áttörést az 1953-as Reliant Regal jelentette. Ez (egyetlen első kerekét leszámítva) többé-kevésbé egy modern (1950-es évekbeli) személyautó benyomását keltette 1958-ig részben, később teljesen zárt, üvegszálból készült karosszériával, 4 hengeres, közel 30 lóerős motorjával és 4 személyes belterével.

A Reliant márka apró típusa komoly üzleti siker lett, amire építve a cég nagyobb négykerekű személyautókat is kifejlesztett, köztük a sportos Sabre és Scimitar GT modelleket, valamint az eredeti Austin Mini nagy ellenfelét, a Reliant Rebel-t. Mindezek ellenére a Reliant nem feledkezett meg a gyökereiről: 1967-1987 között gyártotta az Ant-et, egy kisméretű háromkerekű teherszállítót, 1973-ban pedig piacra dobott egy új háromkerekű személyautót, a Reliant Robin-t.


Konstrukció:

A Reliant Robin a korábbi Regal által kitaposott utat követte: bár 3,33 méteres hosszával és 1,4 méteres szélességével igen apró típusnak számított, a ”hiányzó” negyedik kerék kivételével egy négykerekű kisautó benyomását keltette. A modern alsó kategóriás típusokkal összehasonlítva a Regal rendkívül szűkösnek tűnik, azonban nem szabad elfelejteni, hogy az Austin Mini is csupán 3 (nyújtott kivitelben 3,3) méter hosszú és 1,4 méter széles volt.

A Reliant Robin külsőre is beleillett az 1970-es évek kisautói közé. A Reliant eredetileg az alacsony tömeg miatt választotta az üvegszálas karosszériát, amit a Robin esetében is megtartott. A típus frontját a két kör alakú első fényszóró uralta a lámpákat összekötő keskeny első légbeömlő nyílással, valamint az ez alatti lökhárítóval. A Robin formavilágára a háromkerekű kialakítás részben előnyösen hatott, ugyanis a kisméretű autó szedánhoz mérhető hosszú frontot kapott.

A jármű oldalról is esztétikus volt, a nagyméretű, sík felületet megtörő, keskeny vízszintes csíkkal és a hátsó kerék mögötti túlnyúlással, viszont az egyetlen első kerék miatt a Robin nem rendelkezett első kerékívekkel, lévén az első kerék a jármű középvonalában kapott helyet.

Természetesen a ferdehátú típus eredetére is számos részlet utalt. Ilyen volt például az aprócska hátsó kerék. A legtöbb modern személyautó 15’-ös vagy 16’-os felnivel rendelkezik, azaz a gumiabroncsot hordozó fém felni 15 hüvelyk, azaz 381 mm átmérőjű: a Robin azonban mindössze 10 hüvelykes (254 mm-es), a későbbi változatban pedig 12 hüvelykes (305 mm-es) felniket kapott.

Hasonlóan árulkodó a Robin motorja is: bár a jármű látszólag nagyméretű motortérrel rendelkezett, valójában annak csak kis részét foglalta el a 748 ccm-es, illetve a nagyobb erőforrás esetében 848 ccm-es, soros négyhengeres hajtómű (ezért a motorháztető nem a teljes frontrészt nyitja, csak egy sekély, az első kerék mögötti rekeszt).

A Robin 750 és Robin 850 kialakításban elérhető típusok teljesítménye ennek megfelelően igen korlátozott volt: az erősebb motor is csupán 39 lóerőre volt képes, de a 4 sebességes manuális váltós típus üres tömege (az üvegszálas karosszéria miatt) mindössze 436 kg-ot tett ki, ami az apró motorral 100 km/h feletti végsebességet tett lehetővé.


Életút:

A Reliant Robin 1973-ban mutatkozott be (Reliant Robin Mk1 750 néven), kiváltva a korábbi Reliant Regal-t, de alig egy év elteltével megjelent a feljavított, nagyobb teljesítményű Robin 850.

A típus relatív sikeresnek számított, mivel egyszerűsége miatt még a Mini-hez hasonló alsó kategóriás kisautóknak is reális (olcsóbb) alternatívája volt. Ennek köszönhetően a típus nemcsak a brit konkurens négykerekűek ellen állta a sarat, de annak ellenére sem fejezték be a gyártását, hogy a Reliant 1975-ben piacra dobta a Reliant Kitten-t, egy hasonló méretű, de négykerekű személyautót.

A háromkerekű eladási számaiban komoly lökést jelentett az 1973-as olajválság, amelynek hatására az Egyesült Királyságban is jelentős mértékben emelkedtek az üzemanyagárak, emiatt előtérbe kerültek az alacsony fogyasztású típusok (köztük az apró motoros Reliant kisautók). Az 1970-es évek a Reliant Motor Company fénykorát hozták el, rövid időre az egyik legnagyobb brit autómárkává változtatva a céget, ezért a Reliant komoly összegeket áldozott új típusok kifejlesztésébe.

A Robin ennek ellenére nem változott - gyártását 1981-gyel bezárólag befejezték és ehelyett a márka egy teljesen új fejlesztésű háromkerekűt dobott piacra: a gyakorlatilag továbbfejlesztett Robin-nak tekinthető Reliant Rialto-t (ld. balra). A külsőre és teljesítményét tekintve is a Robin-hoz hasonló Rialto-t egészen 1997-ig gyártották, emellett azonban a cég 1989-ben visszahozta a bejáratott Robin nevet is a Reliant Robin Mk 2-vel. Ez a változat felfrissített, enyhén gömbölyített formát kapott a korábbi kerek helyett szögletes fényszórókkal és lökhárítóba épített ködlámpákkal, valamint számos opcionális extrával.

1999-ben a már hanyatló Reliant ismét áttervezte a Robin-t, amely még inkább gömbölyűvé vált, az Egyesült Királyságban Vauxhall márkanéven forgalmazott Opel Corsa B-ből ismert gömbölyű, háromszögletű fényszórókkal. A harmadik évezred kezdetén azonban már a modern fényszórók sem tudták megmenteni a típust: a háromkerekűeket eddigre már teljes mértékben kiszorították a praktikusabb, nagyobb és biztonságosabb négykerekű típusok.

2001-ben a Reliant végleg befejezte a Robin előállítását (a Rialto előállításának 1997-es leállítását követően már csak ezt az egy típust gyártották), 2002-ben pedig a cég csődbe jutott, de 2001-ben a B&N Plastics BN-1 „Robin” néven megkísérelte tovább gyártani a kismértékben átdolgozott háromkerekűt, de sem ez, sem a magasabb felszereltségi szintű BN-2 „Robin” nem tudott jelentős számú vásárlót toborozni.

A Reliant Robin-nal gyakorlatilag Európában véget ért a nagyüzemi háromkerekű személyautók gyártása, ezt követően már csak rekreációs, szórakozási, részben vagy teljesen elektromos üzemű, illetve egyéb specializált igényeket kiszolgáló háromkerekűek épültek, a világ másik felé, Indiában azonban (mások mellett az Ammar K-SL1 képében) a háromkerekű köznapi személyautók tovább élnek.


Műszaki adatok:

Név: Reliant Robin Mk1 850

Típus: háromkerekű személyautó

Fizikai jellemzők:

Hossz: 3327 mm

Szélesség: 1422 mm

Magasság: 1372 mm

Tengelytáv: 2159 mm

Saját tömeg: 436 kg

Megengedett össztömeg: ismeretlen kg

Motor: 39 Le (soros, 4 hengeres, 848 ccm)

Férőhely: 4 fő

Csomagtér: ismeretlen l

Teljesítmények:

Végsebesség: 128 km/h

Gyorsulás (100km/h-ra): ismeretlen másodperc

Átlagfogyasztás: ismeretlen l/100 km (27 l-es üzemanyag-tartály)


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2018 | Minden jog fenntartva.