Reliant Regal

„Billegő ikon”


A vállalat:

A személyautó-gyártás igen komoly feladat, ezért az autógyártók nem a semmiből nőnek ki: általában az anyavállalat, de legalábbis az alapítók korábban vagy maguk is autógyártással foglalkoztak, vagy a legalábbis valamilyen gépgyártással, illetve szereléssel. A modern példák közé tartozik a Polaris Slingshot, egy nyitott, minimális karosszériával rendelkező háromkerekű sportautó, amely ugyan a márka első személyautója, viszont korábban a cég több autgyártót megvásárolt, ráadásul a Polaris márka évtizedek óta gyárt hómobilokat.

Egyes korai személyautó-gyártók egészen egy hintógyártó elődig vezetik vissza a történetüket és a brit Reliant vállalt is hasonlóan régi ősökkel büszkélkedhet. 1885-ben az angol Richard Morriss Woodhead és a francia Paul Eugene Louis Angois kerékpárgyártó vállalatot alapított Woodhead and Angois néven. Három évvel később az időközben Woodhead, Angois and Ellis-re átnevezett cég csőd-közeli helyzetbe jutott, de a később lovaggá ütött Frank Bowden megvásárolta a bicikli-készítőt és átnevezte Raleigh Cycle Company-vá (neve ellenére a magyarul tokos huzalként is ismert bowden-kábelt nem Frank Bowden találta fel, hanem a vele egy időben, szintén a Brit Birodalomban élő Ernest Monnington Bowden).

A Raleigh Bicycle Company megalapítását követően gyors ütemben bővült és 1913-ra a világ legnagyobb kerékpár-gyártójává vált. Ezt a tevékenységét a cég máig folytatja (igaz, a márka fénye régen megkopott), de közben a gépesített közlekedés felé is kacsingatott. A cég már 1899-ben motorkerékpár fejlesztésébe kezdett és 1903-ban bemutatta a Raleighette nevű, háromkerekű járművet, de a típus nem vált sikeressé, ezért mindössze 5 év után beszüntették az előállítását.

A technológia fejlődését kihasználva 1921-ben, Frank Bowden halálának évében a vállalkozás motorkerékpár-gyártással bővítette a kínálatát, majd közel egy évtizeddel később egy megállapodást követően bemutatták a Raleigh Light Delivery háromkerekű teherszállító motorkerékpárt. A következő lépés a Raleigh Safety Seven volt, egy már fém karosszériával is rendelkező háromkerekű, de ekkora a vállalat túlterjeszkedett, ezért portfólió-tisztítást végzett, amelynek részeként megszüntették a gépjármű-gyártást, hogy újra a kerékpárok kerüljenek a középpontba.

Ebben a helyzetben a cég főtervezője, Tom L. Williams E. S. Thompson-nal együtt megvásárolta a Raleigh gépjárműveket készítő gyártósorát és garázsukban barkácsolva folytatták a tervezést. Mivel az újdonsült cég nem használhatta a Raleigh nevet, ehelyett a Reliant (valakiben/valamiben bízó) márkanevet választották (részben azért, mert a legyártott alkatrészeken a Raleigh ”R” betűje szerepelt).

Az 1935-ben alakult cég kifejezetten kis szériás háromkerekű-gyártásra szakosodott és az első években igen szerény teljesítménnyel működött, ráadásul a második világháború alatt a vállalkozást bérgyártásra fogták, ami lefoglalta a gyártókapacitást. A második világháború előtt a Reliant vállalat egyszerű, dobozszerű karosszériával rendelkező háromkerekű terherszállító motorkerékpárokat gyártott: a 7cwt-t és 10cwt-t (1939-ig), majd 1946-tól 1950-ig a 8cwt-t, a 10cwt- és a 12cwt-t (a 7cwt nem a típus nevét, hanem a tömegét jelölte, azt, hogy a jármű tömege 355,6 kg alatt maradt, ezért ”A” kategóriás motorkerékpárra szóló jogosítvánnyal is vezethető).

1950-ben a teljes kínálatot leváltotta a Reliant Regent, de ez az 1956-ig gyártott típus is csak egy hátul két kerékkel rendelkező motorkerékpárra épített dobozszerű felépítményt takart, ami egyre kevésbé tudott versenyezni a háború utáni új generációs személyautókkal. Erre válaszul 1953-ban a Reliant cég előrukkolt egy új modellel, a Reliant Regal-lal.


Konstrukció:

A Regal nem a Reliant első típusa volt, de az első, amelynél a gyártó szakított a korábbi hagyományokkal és az alapoktól újrakezdte a tervezést: ennek köszönhetően a kész modell egyáltalán nem hasonlított elődeire, amiben szerepet játszott az is, hogy a Regal már inkább személyautó, semmint motorkerékpár volt (ennek megfelelően vezetéséhez már nem volt elegendő a motoros jogosítvány).

A tervezők helyesen ismerték fel, hogy a Regal sikeréhez három dologra lesz szükség: egy új, tetszetős formára, az atókhoz hasonló tulajdonságokra (kényelem, könnyű vezethetőség), de úgy, hogy közben nem szakadnak el a Reliant hagyományától, lehetővé téve az alacsony vételárat.

A Regal ennek megfelelően (az 1950-es évek elején) modernnek számító karosszériát kapott. A típus frontrésze az első generációs típuson rendkívül egyszerű volt, később viszont áttértek a még inkább személyautó-szerűbb modellekre, az utolsó változatok pedig egy egyedi front-szekciót kaptak. Ekkor a Regal már a korszakra jellemző szögletes karosszériával rendelkezett, de valamilyen okból a látványosan négyszögletű alapra a korábbiakhoz hasonló (konkrétan: azonos) kör alakú fényszórókat szereltek.

A kétszer öt keskeny szellőzőnyílásos első légbeömlőt idővel két keskeny elem váltotta fel, amelyek kisméretű rácsozatot kaptak (korábban a karosszériába vágott lyukakon át jutott a levegő a motortérbe). Az újabb, keskeny kialakítás nagymértékben csökkentette a beáramló levegő mennyiségét, de a korlátozott méretű motor miatt ez nem okozott komolyabb problémát, ugyanakkor lehetővé tette, hogy a légbeömlők fölé márkajelzés kerülhessen (a korábban is használt, fényszórók alatti, kúp alakú indexlámpákat megtartották).

A késői Regal-ok karosszériája az 1970-as évek személyautóit idézte. A háromkerekű kétajtós kialakításban készült, de a típus teteje íves volt, a hátsó szélvédő pedig kifelé dőlt. A típus hossza a 3,5 métert sem érte el, ennek ellenére a szedán-karosszériás autókon megszokott vízszintes tetejű csomagtartóval rendelkezett.

A járművet oldalról egy, az első és hátsó fényszórókat összekötő csík uralta, amelyet két, a lökhárítók vonalában folytatódó csíkok egészítettek ki: ezeknek nem volt gyakorlati hasznuk, viszont optikailag nyújtották a rendkívül rövid járművet. A késői Regal-ok farán keskeny, függőleges féklámpákat használtak, emiatt szélesebb csomagtartó-fedelet építhettek be.

A Regal három kerékkel készült (kettő hátul, egy elől), viszont a hosszú orr miatt nemcsak a harmadik kerék kerülhetett előre, de a motor is. Az erőforrás az első kerék és az utastér közé ékelődött be - ez növelte a zajterhelést és nehezítette a hozzáférést a motorhoz, ugyanakkor ezáltal nőtt a tengelytáv, ami nagyobb stabilitást eredményezett (ez rendkívül fontos egy háromkerekű esetében).

A motor egy 598 ccm-es kis erőforrást takart, amely 24 lóerőt adott, de létezett egy nagyobb, 701 ccm-es egység is (utóbbi 29 lóerőre volt képes). A kezdetben igen fapados Reliant Regal-okhoz idővel számos opcionális extra vált elérhetővé: ezek közé tartoztak a krómozott lökhárítók, ködfényszórók és a napellenző.


Életút:

Az első Regal-t, a Reliant Regal Mk I-et 1953-tól értékesítették, de hamarosan megkezdődtek a módosítások: már egy évvel később megjelent a Regal Mk II. Az korai Regal-ok igen fapadosak voltak nem túlzottan látványos, dobozszerű alumínium karosszériával, de az alumínium árának emelkedése miatt az 1956-ban piacra dobott Regal Mk III-nál áttértek az üvegszálas karosszériára (a favázat viszont egészen a 3/25-ösig megtartották).

Ez azzal a plusz előnnyel is járt, hogy többé nem korlátozta a céget a fémmegmunkálási képessége, ezért a külső megalkotásakor a tervezők nagyobb szabadságot kaptak. A harmadik modell ezért már a kortárs Austin A30-as kisautóra hasonlított, lekerekített formavilággal, de továbbra is az eredeti 747 ccm-es motort használták és a típus még elérhető volt nyitott, ponyvatetős modellként.

Az 1959-es Regal Mk IV-es (ld. jobbra) még tovább lépett: ekkortól már csak teljesen zárt kialakítással kínálták a Regal-t: a nyitott/zárt opciót felváltotta a zárt személyautó/zárt furgon variáció-páros. Az első széria utolsó két tagja a Regal Mk V és Mk VI volt, számos kisebb módosítással, se semmi fundamentális változtatással. Érdekességként megmelíthető, hogy a Raleigh a 1950-es évek elejétől újra megpróbálkozott motoros járművek gyártásával (köztük az RM6 „Runabout” mopeddel, amelyeket 1971-ig kínált.

Az 1960-as évek elejére a Reliant Regal azonban már menthetetlenül elavultnak számított, a gyártó azonban nem adta fel, sőt, 1962-ben előrukkolt a alapoktól újratervezett Regal 3/25-össel: ez teljesen új karosszériával rendelkezett, amely nem az Austin A30-ast, hanem a 4. generációs Ford Anglia modellt másolta és a háromkerekűt új, 0,6 literes erőforrás hajtotta. A 3/25 a típus képességeit jelölte (3 kerék, 24 lóerő), az utolsó Regal viszont nem ez, hanem a Regal 3/30 volt, a fentebb említett 0,7 literes, 29 lóerős motorral.

1964-ben debütált a Reliant Rebel, amelyet a legendás Austin Mini ellenfelének szántak és a Revel a Regal-lal szemben már négy kerékkel készült, de a Regal gyártását egészen 1973-ig folytatták. A típusból készült kifejezetten teherszállító változat is, a Reliant Supervan, ez az üvegezés nélküli hátsó ablakokat leszámítva kombi kialakítással és egyetlen oldalra nyíló hátsó ajtóval rendelkezett (a korábbi teherszállító modelleknek két hátsó ajtaja volt).

A Reliant Regal a négykerekű személyautókkal összehasonlítva nem volt kiemelkedően keresett típus, de a több mint 110000 eladott példány így is az egyik legsikeresebb háromkerekű autóvá tette a Regal-t. A típus az Egyesült Királyságban széles körben ismert volt és több TV-sorozatban is visszatérő szereplőnek számított: ezek közé tartozott a Csak a kötözött bolondok sárga járműve, illetve egy kék, gyakran pórul járó példány a Mr. Bean TV-sorozatban (e jármű a 2002-2016 között futott angol-magyar koprodukcióban készült Mr. Bean: The Animated Series-ben is többször feltűnt). A Reliant cég a Regal leállítását követően bemutatott még egy háromkerekűt, a Reliant Robin-t.

Zárásként érdemes megjegyezni, hogy háromkerekűként a Regal értelemszerűen nem volt olyan stabil, mint egy személyautó, de a típus közel sem volt olyan borulékony, mint amilyennek beállították (a Top Gear autós magazinnak a Regal-lal foglalkozó epizódjához például felvétel előtt preparálták a járművet).


Műszaki adatok:

Név: Reliant Regal 3/30

Típus: háromkerekű személyautó

Fizikai jellemzők:

Hossz: 3429 mm

Szélesség: 1486 mm

Magasság: 1448 mm

Tengelytáv: 1931 mm

Saját tömeg: 445 kg

Megengedett össztömeg: ismeretlen kg

Motor: 29,4 Le (Reliant, soros, 4 hengeres, 701 ccm)

Férőhely: 4 fő

Csomagtér: ismeretlen l

Teljesítmények:

Végsebesség: 120 km/h

Gyorsulás (100km/h-ra): ~ 25 másodperc

Átlagfogyasztás: ismeretlen l/100 km (27,3 l-es üzemanyag-tartály)


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2017 | Minden jog fenntartva.