Piaggio MP3

„Az egyediség zene füleinknek”


A vállalat:

A Piaggio ma Olaszország egyik legpatinásabb és legsikeresebb robogógyártója, de ez nem mindig volt így. A vállalatot a húsz éves Rinaldo Piaggio alapította 1884-ben és kezdetben fafeldolgozás volt a fő profil. A folyamatos fejlesztések és a termékkínálat bővítése miatt hamarosan már fából készült bútorokat is gyártottak. A huszadik század elején a vállalat a gépgyártás felé fordult: először csak néhány egyszerűbb repülőgép-alkatrészt gyártottak (pl.: propellereket), de idővel komoly alkatrész-beszállítóvá váltak. A két háború között már komplett repülőgépeket is építettek és a cég folyamatosan fejlődött.

Akárcsak a hasonló profilú német cégeknek, a Piaggio szárnyalásának is a második világháború vetett véget: a támadó Szövetségesek kiemelt célpontként kezelték a hadi-ipari létesítményeket, így a márka gyárai megsemmisültek a bombázásokban.

Mivel a második világháború végével a katonaság megrendelései jóformán megszűntek, a cégnek gyorsan új értékesítési területet kellett találnia. Érdekes, hogy a hasonló helyzetben lévő m/h-en, azaz kb. a harmadát egy mai családi autóénak. Magát a motort hátulra építették, akárcsak a robogóknál (ld. BMW-hez és a Messerschmitt-hez hasonlóan a Piaggio is a civil piac felé nyitott. A vállalat-alapító fia, Enrico Piaggio határozta el, hogy egy olyan járművet kell készíteni, amely bár rendelkezik motorral, mégis a lehető legolcsóbb és könnyen vezethető.

Ez a típus lett a legendás Vespa (darázs) robogó, amely gyakorlatilag újra gépesített közlekedési eszközzel látta el Olaszországot. A siker egyik alapja a nők bevonása volt - a hölgyek korábban nem használták a motorokat, mivel irányításuk bonyolult volt és beszennyezte a vezető ruháját. De a csinos kis Vespa a repülőgép-iparból átvett megoldásaival áthidalta a problémát és az aprócska kétkerekű tömegeket mozgósított.

Az elképesztő sikerek miatt a cég előrukkolt a típus áruszállító modelljével is, amely a m/h-en, azaz kb. a harmadát egy mai családi autóénak. Magát a motort hátulra építették, akárcsak a robogóknál (ld. Piaggio Ape (méh) nevet kapta. Ez, akárcsak a bázismodell, Corradino D’Ascanio repülőmérnök zsenialitásának köszönhetően kelt életre és szintén világsiker lett (a jármű két hátsó kerekét leszámítva gyakorlatilag megegyezett a Vespa-val).

A hidegháború alatt a cég teljesen a robogók felé fordult és a világ számos pontján megismerték a Piaggio márkanevet, amely az olasz stílus egyik ikonjává vált. De a hetvenes években a vállalat a nehéz környezet miatt hanyatlani kezdett és végül 1999-ben egy külföldi üzleti csoport vette meg őket. Az elhibázott üzletpolitika (főleg a kínai terjeszkedés) megviselte és a tönk szélére juttatta a nagy múltú gyártót.

De ez nem tartott sokáig: a harmadik évezredben ismét egy olasz üzletember vált a cég fő tulajdonosává, aki egy komolyabb tőkeinjekcióval és előrelátó iránymutatásával talpra állította a Piaggio-t. A cég (amely felvásárlások révén ma a legtöbb olasz motorkerékpár-márkát birtokolja), fiataloknak szóló széles modellpalettával igyekszik megtartani és bővíteni pozícióit. Kínálatuk egyik legérdekesebb modellje az MP3, amely teljesen egyedi megoldása miatt világviszonylatban is kuriózumnak számít (a továbbiakban erről lesz szó). A jármű neve nem a népszerű fálj-formátumból, hanem az olasz „Moto Piaggio a 3 ruote”-ból származik (jelentése: 3 kerekű Piaggio motorkerékpár).


Konstrukció:

E típus ”csupán” egy robogó, mégis különbözik szinte minden más járműtől. Különlegességét két első kereke adja - a három kerék nem példa nélküli a mikroautók között (ld. m/h-en, azaz kb. a harmadát egy mai családi autóénak. Magát a motort hátulra építették, akárcsak a robogóknál (ld. Mazda R360 vagy m/h-en, azaz kb. a harmadát egy mai családi autóénak. Magát a motort hátulra építették, akárcsak a robogóknál (ld. Peel P50) és a hátul két kerékkel rendelkező motorok (trike néven) külön kategóriát is alkotnak, de elöl két kerékkel kevés nyitott jármű rendelkezik. Meglepő, de oldalról ez a megoldás fel sem tűnik, mivel a m/h-en, azaz kb. a harmadát egy mai családi autóénak. Magát a motort hátulra építették, akárcsak a robogóknál (ld. Messerschmitt KR 175-tel ellentétben itt a két első kerék nem áll ki látványosan a karosszériából.

Első ránézésre az MP3 egy orrnehéz robogónak tűnik, pedig a hátsó motor miatt a tömeg jelentős része a farrészen összpontosul. A páros első kerekeket leszámítva az MP3 egy nagyméretű robogó: az orr-rész meredeken lejt és itt kapott helyet az autókéra hajazó két fényszóró valamin az aprócska szélvédő.

A hátsó részbe eltolt motorblokk miatt - akárcsak a többi robogónál - ennél a típusnál is mélyre húzták a középső szekciót, ezáltal könnyebb a beszállás. A púpos hátsóban kapott helyet a harmadik kerék, a hajtómű, a kipufogó-rendszer, a csomagtartó és egy második ülés, de ezeket a márka egy másik nagyméretű robogójából, az X8-ból vették át.

Az attrakció viszont elöl található: valójában nem is a kettős első kerék a ”nagy durranás”, hanem a bonyolult, paraglelogramma alakú első felfüggesztés. Alapvetően a kétkerekű járművek a kanyarban oldalra dönthetőek, ezzel is segítve a kanyarodást, az autók viszont csak a kerekek elfordulását használják. Az oldalkocsik motorkerékpárok, a fentebb is említett trikeok és a quadok (négykerekű motorok) ugyan motorkerékpárnak számítanak, de a harmadik vagy negyedik kerék alátámasztja a járművet, ezért ezek is autóként viselkednek. Az MP3-ban viszont a két független első féltengely nem csak vízszintesen, de függőlegesen is eltérő síkban mozoghat, azaz a két egymás melletti kerék ellenére is bedönthető (így az utas egy motorban érezheti magát). A jobboldali képen az első kerekek reteszelőgombja látható, ezzel álló helyzetben vagy kis sebességnél kikapcsolható a dönthetőség (emiatt az MP3 kitámasztás nélkül is megáll, sőt képes egy meredek lejtőn keresztben állva függőlegesen parkolni).

E nagyméretű robogót egy, a kategóriában meglepően erős erőforrás mozgatja. Maga az aggregát 278 ccm-es és bár csupán egyetlen hengerrel rendelkezik, 22,7 lóerőt ad le. Ezzel a valamivel 200 kg fölötti jármű elméletben 125 km/h-s végsebességre képes, amit ugyan nem könnyű elérni, viszont a járgány két utassal és csomagokkal megpakolva sem válik lomhává. Persze a típus felszereltsége nem túl fényűző, bár egy robogónál felesleges hosszú listát várni (önindító mindenesetre van a csomagban, ahogy bőrülés és fedélzeti számítógép is).


Életút:

Az MP3 2006-ban jelent meg: hatvan évvel azután, hogy megkezdte diadalútját az első Piaggio robogó, a Vespa. A meglepő kialakítású gépjárművel a márka ismét meglepte a világot, bár ezúttal a cél nem az alacsony ár volt. A kettős első keréknek és a felfüggesztésnek köszönhetően a jármű tapadása messze felülmúlja a robogókét: alacsony sebesség mellett is komolyan be lehet dőlni (ami igen látványos) és egyenetlen talajon is kellő tapadást nyújt. Sajnos ezért az élményért egy alsó-kategóriás személyautó árát kell a márkakereskedésben hagyni, mivel az MP3 márka második legdrágább robogója (csak az X10 ”maxi-robogó” múlja felül).

De nem az ár az egyetlen bökkenő: már azt sem egyszerű eldönteni, mi is igazából a Piaggio MP3. Persze első ránézésre robogónak tűnik, de a magyar szabályozás alapján ez nem is olyan egyértelmű. A robogók ugyanis idehaza segédmotoros kerékpárnak számítanak és az L1e kategóriába tartoznak (illetve az L2e-be, ha több mint két kerekük van, pl.: m/h-en, azaz kb. a harmadát egy mai családi autóénak. Magát a motort hátulra építették, akárcsak a robogóknál (ld. Aixam 400). E két kategóriába viszont csak az 50 ccm-nél nem nagyobb hengerűrtartalmú, 45 km/h-s sebesség meg nem haladó járművek tartoznak, így ide az MP3 nem fér be. Az L3e-be a 45 km/h-nál gyorsabb típusok kerülnek, de kizárólag a kétkerekűek, ráadásul az MP3 az L4e-ben sem tartozhat, mivel nincs oldalkocsija. Az L6e és L7e-be a különböző méretű quad-ok kerülnek, de szerencsére a jármű az L5e-be éppen befér.

Persze a kategóriáktól függetlenül az MP3 egy kiváló robogó, amelyből a Piaggio mindjárt három modellt is gyártott: az MP3 SPORT-ot, az MP3 BUSINESS-t és az MP3 YOURBAN-t. A három modell két különböző motort használt: az alap 278 ccm-es helyett az MP3 SPORT-ban egy jóval erősebb, 493 ccm-es, 40,1 lóerős erőforrás dolgozott, a BUSINESS modell viszont 0,2 lóerővel gyengébb volt az alapverziónál. Számos további eltérés is volt, de ezek inkább csak az adatokat összehasonlítva váltak láthatóvá: a hosszabb SPORT modell 14 centivel hosszabb volt, a BUSINESS viszont 1 cm-rel rövidebb a YOURBAN-nál.

A márka elégedett volt a támasztó nélkül is otthagyható robogójával, ezért három évvel később további modellekkel bővítette a kínálatot, ráadásul az újdonságok (pl. a népszerű 400 ccm-es) mellett 2010-től kapható hibrid változat is (amelynél sajnos az ülés alatti csomagteret be kellett áldozni az akkumulátor miatt). A különleges típus sikere miatt egy darabig még biztosan része marad a termékkínálatnak, ráadásul folyamatosa bővül az extrák köre is - ilyen például a BMW C1-ről másolt panoráma-tető.


Műszaki adatok:

Név: Piaggio MP3 YOURBAN

Típus: (háromkerekű) robogó

Fizikai jellemzők:

Hossz: 2040 mm

Szélesség: 745 mm

Magasság: ~ 1320 mm

Tengelytáv: 1490 mm

Saját tömeg: 205 kg

Megengedett össztömeg: ismeretlen kg

Motor: 22,7 Le (Piaggio LT500ie, 1 hengeres, négyütemű)

Férőhely: 2 fő

Csomagtér: ismeretlen l

Teljesítmények:

Végsebesség: 125 km/h

Gyorsulás (100km/h-ra): ismeretlen másodperc

Átlagfogyasztás: 4,4 l/100 km


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2017 | Minden jog fenntartva.