Peel P50

„Guiness mini”


A vállalat:

A világ legkisebb autóját érdekes módon nem a nagy személygépkocsi-gyártó országok egyikében (pl.: az Egyesült Királyságban vagy Németországban), még csak nem is az apróságokat kedvelő Japánban, hanem egy alig 572 négyzetkilométeres szigeten alkották meg.

A gyártó Peel Engineering Company székhelye ugyanis a Man-szigeteken található, vagy ahogy a helyiek (manx nyelven) mondják, az Ellan Vannin-on. E sziget az Ír-tengeren fekszik (a Brit-szigetek földrajzi középpontja) és a középkorban a kelta királyság fennhatósága alá tartozott, majd önálló állammá vált. Bár ma sem tagja sem az Egyesült Királyságnak, sem pedig az Európai Uniónak, része az egységes európai vámterületnek.

Az apróságot tervező vállalat neve valószínűleg a Peel-i kikötő (manx-ul Purt ny hlnshey)-ből származik. A gyár különlegessége, hogy ez az egyetlen autógyártó a sziget egész történetében. A cég kezdetben üveggyapotból készült hajótesteket és motorkerékpár elemeket állított elő (előbbieket a West Marine Ltd részére), később viszont gokartok gyártásába fogtak, melyet Peel Manxkart-nak neveztek el. Ez a jármű tulajdonképpen csupán egy csövekből készült alvázra szerelt motorból, ülésből és négy kerékből állt.

Ez a minimalista kialakítás hasznos volt, hiszen az itt nyert tapasztalatokat később felhasználták a cég következő termékéhez - a Peel egyel feljebb lépett a ranglétrán és egy valódi személyautót tervezett (vagy valami olyasmit). A Peel-lel együttműködő West Marine mérnöke, Cyril Cannell tervezett a vállalat - sőt, a világ - legkisebb személygépkocsiját, melyet a Peel P50 néven kezdett gyártani 1962-ben.

Konstrukció:

A Peel P50-es - hasonlóan a vállalat más termékeihez - üveggyapot karosszériát kapott: ez egyrészt nagyon könnyűvé tette a járművet (a gép önsúlya csupán 59 kg), viszont sajnos szinte semmiféle merevséget nem adott az autónak.

Bár az üveggyapot gyártása egészségre ártalmas, több előnyös tulajdonsága is van: akárcsak modern utódaiból, az üveg- és szénszálas anyagokból, az üveggyapotból is bármilyen forma relatív olcsón előállítható és a folyamat nem is igényel komolyabb gépsort. A P50-es furcsa karosszériája egy ici-pici kabinból és egy turcsi orrból állt, ami a viszont csak a lábteret növelte, a motor ugyanis oldalra került.

A parányi gépjármű együléses kabinjába az egyetlen, baloldali ajtón át lehetett bejutni (csomagtér-ajtó nem volt, de ez nem is hiányzott, mivel csomagtartó sem volt). Az ajtó a manapság újra felfedezett módon, hátrafelé nyílt. Jobboldalra nem került ajtó - egyrészt ez némiképpen növelte (de legalábbis nem rontotta tovább) az apró utazóeszköz karosszériájának merevségét, másrészt itt helyezték el az aprócska erőforrást.

A P50-est egy 49 ccm-es Zweirad Union (azaz DKW) motor hajtotta, mely 4,2 lóerős teljesítményt nyújtott. A motort a gépjármű középső része alá, jobb oldalra eltolva építették be (némi iróniával állítható, hogy a Peel P50-ben ülni olyan volt, mint a legtöbb kamionban, hiszen a sofőr a motor fölött ült). A váltó háromsebességes, de hátramenetet nem építettek bele - a motor az egyetlen hátsó kereket hajtotta és ez a kerék volt a kormányzott is.

E jármű nagyon könnyű volt - ez pehelysúlyú motorjával és vékony kerekeivel együtt nagyfokú instabilitást eredményezett - emiatt kanyarokban gyakran felemelkedett az egyik kereke (ez egy háromkerekű járműnél különösen veszélyes).

A Peel P50-es egyetlen, az orr-rész közepére szerelt fényszóróval rendelkezett, az indexeket a jármű ajtaja fölé-mögé, néhány centire az autó végétől helyezték el (hasonlóan a Glas Goggomobil T-hez). Ez praktikus megoldásnak bizonyult, mivel a P50-es a közlekedés minden más szereplőjénél alacsonyabb, ezért különösen fontos volt az általa leadott jelzések észlelése. Az indexhez hasonlóan az ablaktörlő bekötési pontja is felül volt, így a lapát fentről lefelé állt.

A P50-es igencsak puritán felszereltséggel bírt: a vezető egy kempingszékhez hasonló székben foglalt helyet - bár az üléseken található huzat, nem volt belső felületük, így ezzel nem növelték az amúgy sem tekintélyes (59 kg-os) önsúlyt (e lyuknak köszönhetően kisméretű tárgyak szállíthatóak az ülés alatt, viszont ez veszélyes, mert előregurulva beleakadhatnak a pedálokba). A típus még a Piaggio Ape C szinte nevetségesek számító ajtózsebével sem rendelkezett, mivel ez az amúgy is szűk utastérből vett volna el értékes területet.

Szellőztetésre a jobboldali tolóablak szolgált, a baloldali ablak fix volt. E személygépjármű csomagtartóval egyáltalán nem rendelkezett - az ülés a hátsó szélvédőig ért. Ezt egyesek úgy orvosolták, hogy egy kisméretű, speciális egykerekű utánfutót kapcsoltak a P50 után (ez kissé növelte a gépjármű stabilitását is). A három apró, 31 cm átmérőjű kerékkel felvértezett eszköz meglepően nagyméretű kormánykereket kapott.


Életút:

Az 1962-ben kezdődő gyártás a kisszériás autókhoz hasonlóan lassú ütemben folyt: az 1964-es évben kb. 50 db Peel P50-es készült el. A járművek háromféle alapszínben (fehér, középkék, piros) voltak elérhetőek. A típusról több reklám készült, melyben főleg az autó alacsony fogyasztását méltatták. Az apróságot főleg fiataloknak szánták, akik az angol szabályok szerint még nem vezethettek autót, de a kisebb kategóriájú mikro-autókra ez a kitétel nem vonatkozott (ld. modernebb Aixam 400-as).

A Peel P50 a Guiness Rekordok Könyvében is szerepel, mint a világ legkisebb személygépjárműve és már több mint fél évszázada birtokolja ezt a címet. Az apróság szerepelt a BBC Two híres, Top Gear című műsorában is (2007. október 27), ahol Jeremy Clarkson műsorvezető humorosnak szánt összeállításában a BBC irodájában furikázott egy Peel P50-essel, mely azonban nem a márka egyetlen terméke volt.

1964-ben ugyanis megjelent a Peel Trident névre keresztelt aprósága - ez a kétszemélyes mikroautó két különlegességgel is rendelkezett: egyrészt nem volt klasszikus ajtaja, hanem az egész karosszériát kellett felemelni (hasonlóan a Messerschmitt KR175-ös buborékautóhoz). A másik meglepő eleme a tető volt, mely egyetlen átlátszó egységet alkotott a szélvédőkkel, ezért a kisautó hasonlít a Jetsons című, 1962-től sugárzott rajzfilm jövőbeli járműveihez.

Ezen kívül a Peel vállalatnak néhány további járműve is gyártásba került, de az évek múltával a cég egyre kevesebb vevőt talált mikroautóira, ez pedig egyre komolyabban problémákat okozott és végül 1974-ben a vállalatot felszámolták.

Több mint három évtized után, 2010-ben viszont megalakult a Peel Engineering Company (mely nem jogutódja a Peel Engineering Ltd-nek) - ez a vállalkozás céljának tekinti a Peel modellpalettájának felélesztését és gyártja a Peel P50 és Trident típusokat.

Az eredeti járműből készültek replikák, de ezek egy részénél előre került az egyetlen kerék, az ”új Peel” járművei viszont külsőre tökéletes másai az eredetiknek. A prototípus elektromos motort kapott, de ezt közúton nem vezethették, ezért 2011-ben mutatták az újabb, immár benzinmotoros P50 variánst, amely már részt vehet a forgalomban (az alsó kép egy ilyen régi-új Peel P50-es mutat).

Műszaki adatok:

Név: Peel P50

Típus: (háromkerekű) mopedautó

Fizikai jellemzők:

Hossz: 1340 mm

Szélesség: 990 mm

Magasság: 1200 mm

Tengelytáv: 1270 mm

Saját tömeg: 59 kg

Megengedett össztömeg: ~ 140 kg

Motor: 4,2 Le (DKW, 49 ccm-es, levegőhűtéses, benzinüzemű)

Férőhely: 1 fő

Csomagtér: nincs

Teljesítmények:

Végsebesség: 61 km/h

Gyorsulás (100km/h-ra): nem tudott felgyorsulni 100 km/h-ra

Átlagfogyasztás: 2,8 l/100 km


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2024 | Minden jog fenntartva.