MorganV-Twin

„A legpatinásabb tricikli”


A vállalat:

A Morgan Motor Company egyike a legrégebben működő autógyártóknak - a BMW-t, a Chevrolet-t és Citroën-t megelőzve 1910-ben alapította Harry Frederick Stanley Morgan. E gyár az egyetlen a világon, mely 100 év múltán is szinte változatlan formában kínálja típusait és van olyan modelljük, melyet több mint fél évszázad után újra felvesznek a palettára (e típus kísértetiesen hasonlít a 100 évvel korábban kínált modelljükhöz). A magas minőséget természetesen nem lehet siettetni - 2007-ben például mindössze 640 autó készült. Mivel a kereslet mesze meghaladja a gyár kapacitását, a vevőnek általában egy-két évet várnia kell (de ez egy évtizeddel ezelőtt is így volt). A mára egyre ismertebbé váló, exkluzív modelleket kínáló autógyártó a múlt században indult - ha nem is világhódító, de legalábbis időtálló - diadalútjára.

A vállalatot alapító Harry Frederick Stanley Morgan 1881-ben született Herefordshire tartományban (Anglia, Egyesült Királyág). Már fiatal korában is érdekelte a modern technika és még diákként kezdett dolgozni a GWR Vasúti Műveknél. Az ifjú Morgant megbabonázta az akkor még gyerekcipőben járó autózás, ezért kölcsönzött egy személygépkocsit. Sajnos a próbavezetésen balesetet szenvedett, amikor egy lejtőn a 3 lóerős Benz gépkocsi irányíthatatlanná vált. Ez a kaland azonban nem szegte kedvét, sőt, immár saját autóra vágyott. Vásárolt egy 7 lóerős Peugeot motort és egy három kerékkel ellátott csővázba építette.

Bár H. F. S. Morgan nem kívánta értékesíteni járművét, ismerősei dicsérték az autó képességeit és bíztatták a tervezőt a sorozatgyártásra. Pozitív véleményük nem volt alaptalan - az apró, ám merev önhordó karosszériája, a motorhoz mérten (korában) pillekönnyűnek számító vázával és kiváló első felfüggesztésével valóban kiemelkedett kortársai közül.

Ezt a fajta járművet akkoriban cyclecar-nak hívták (gyakorlatilag karosszéria nélküli könnyű, gyors típusok voltak 1-2 üléssel, melyeket Angliában a motorokhoz soroltak) - Morgan cyclecar-ját az Olympia motor show keretében mutatta be Londonba, 1910. novemberben. Ezután már nem volt megállás: 1911-ben jelent meg a minden tekintetben feljavított V-Twin széria első hírnöke - ezzel pedig útjára indult egy azóta is töretlen, patinás angol autógyár története.


Konstrukció:

Tulajdonképpen minden Morgan egy roadster, azaz homokfutó, ez pedig előrevetíti a felépítésüket. A V-Twin-nek - elődjével ellentétben - már volt részleges karosszériája. Azonban ez inkább csak a váz elfedésére szolgált, mivel továbbra sem szereltek bele sem ajtót, sem pedig fémtetőt. Ez azonban mit sem rontott a V-Twin külsején - a csónak alakú jármű szokatlanul áramvonalas és elegáns vonalvezetésű volt. A hajó-formát a megszokottól eltérő, elöl kettő-hátul egy kerék is erősítette (a Campagna T-Rex 14R háromkerekű sportautó is ezt az elrendezést használja, akárcsak a Peel P50, bár az okok különbözőek).

A V-Twin motorját az orrban helyezték el - az aprócska, a jármű nevében is szereplő ”V” hengerelrendezésű motortól a váz két oldalán hátravezetve fut végig a két kipufogó - egy újabb egyszerű, ám látványos megoldás. A két hengert nem a motorháztető alá, hanem elé tervezték: ez furcsa megoldás, de így kiváló hatásfokú a hűtés és könnyebb a karbantartás is (ráadásul látványnak sem utolsó). A motorháztető előrefelé erősen karcsúsított, hiszen nem kellett benne helyet szorítani a dugattyúknak.

A jármű orr-része (a kiálló hengereket leszámítva) megegyezett a korabeli járművekével: a legömbölyített motorháztetőt igen bonyolult felfüggesztés kötötte össze a kerekekkel. Bár az alkalmazott megoldás lényegesen drágább volt az akkoriban elterjedt laprugóknál, azoknál összehasonlíthatatlanul nagyobb rugózási komforttal bírt. A motor erejét lánc továbbította a harmadik, hátsó kerékhez. Ezt a kényszerűség szülte, mivel a szinte szabadon álló kerekekhez a kor színvonalán nem tudtak volna megbízható áttételt tervezni. Sajnos ez azzal is járt, hogy a láncot az orrban lévő motortól az első kerekekig tartó kis szakasz helyett az egész járművön végig kellett vezetni. Minden Morgan valódi élményautó, ezt pedig akaratlanul is a kényelem kárára tették. Bár a V-Twin-t felszerelték ponyvatetővel, az aprócska szélvédőnek és az ajtók hiányának ”köszönhetően” rossz időjárás esetén nem volt túl kellemes az utazás. A kanapészerű, kétszemélyes bőrülés nem volt elválasztva és a ki szélesség miatt a huzatos járműben ketten már csak nehezen fértek meg egymás mellett. E járművek csomagtartóval sem rendelkeztek, ezért két személy esetén semmilyen poggyász elhelyezésére nem volt lehetőség (a csomagtartó hiányának oka, hogy elöl a motor, hátul pedig a karosszéria alá rejtett kerék vette el a helyet). A V-Twin - angol járműként magától értetődően - jobbkormányos kivitelben készült.


Életút:

A V-Twin 1911-ben jelent meg és bár képességei magáért beszéltek, kezdetben nem volt túl ismert (ez nem túl meglepő - a korszakban egyre-másra alakultak a kis autógyártó vállalkozások). De H.F.S. Morgan komoly figyelmet fordított a reklámra. Úgy vélte, sportos autóit semmi sem reklámozhatná jobban, mint a sportsikerek, ezért több különböző, speciálisan versenycélból épített V-Twin háromkerekűt késztett. Ezek közül az első a Grand Prix modell volt, mely már a gyártás első évében, 1913-ban megnyerte az Amiens-i (Franciaország) Cyclecar Grand Prix-et (balra egy ilyen, Grand Prix modell látható). Ezt hamarosan követték a Morgan később is használt nevei; az Aero, a Super és a Super Sport modellek.

Az alapító számítása bevált, a hírnévnek és az autó tudásának köszönhetően a V-Twin-ek csakhamar a tehetősebb emberek kedvelt járművévé váltak. A középosztálybeliek is kedvelték, mivel alacsony ára ellenére élvonalbeli sportautókat idéző teljesítményt nyújtott. De ez az aranykor nem tartott sokáig - amikor megjelentek a hasonló méretű, ám zárt karosszériás, olcsó családi személyautók (mint az Austin 7), sok vevő elpártolt a vállalattól.

A probléma orvoslására 1932-ben megjelentették az F-sorozat első képviselőjét. A hasonló kialakítású, de fejlettebb háromkerekűből létezett zárt, kisteherautó-felépítésű változat is (így a Morgan már egyszerre kétféle háromkerekű típuscsaládot kínált). A V-Twin széria gyártását a második világháború kitörésekor felfüggesztették és a háború után már nem is indították újra. Helyét az F-sorozat vette át, melyet egészen 1952-ig készítettek, bár ekkor már gyártották a 4/4 és a Plus 4 járműveket, melyek jóval erősebb motorral és ami fontosabb, négy kerékkel rendelkeztek. A vállalat az évtizedek alatt folyamatosan állított elő különböző modelleket, de ezek mindegyike az évtizedekkel korábban gyártott típusokra épült (ilyen például az 1936 óta gyártott 4/4, valamint a V6 Roadster és a 2005 óta gyártott harmadik generációs Plus 4).

Sajnos az utóbbi években (mióta az alapító unokája, Charles Morgan irányítja a céget) több új, a Morgan patinás hagyományait semmibe vevő jármű született. Az Aero 8, Aero Supersport, majd az Eva GT a hagyományos és az ultramodern formák ötvözésével állított elő egy régies vonalvezetésű, ám lemezei alatt 21. századi járművet. Ugyanakkor azt sem lehet elhallgatni, hogy ezen járművek kedvező fogadtatásra találtak a fiatalabb vásárlók körében, így biztosítva, a Morgan márka sikerét a következő generációban is.

Ilyen körülmények között a régi, klasszikus Morgan rajongók számára igazi örömünnep volt 2011, amikor a vállalat bemutatta az egyszerűen ThreeWheeler (háromkerekű) névre keresztelt modelljét, mely nagyon hasonlít az 1911-től gyártott V-Twin-re (bár a lemezek alatt ezúttal is modern alkatrészek találhatóak). A gyártás 2013-ban beindult, de már az előrendelések száma is meghaladta az 500-at, azaz aki egy új Morgan-t szeretne magáénak tudni, az ismét kezdheti a várakozást.


Műszaki adatok:

Név: Morgan ThreeWheeler

Típus: homokfutó (háromkerekű mikroautó)

Fizikai jellemzők:

Hossz: ~ 1750 mm

Szélesség: ~ 1500 mm

Magasság: ~ 1300 mm

Tengelytáv: 1740 mm

Saját tömeg: 500 kg

Megengedett össztömeg: ismeretlen kg

Motor: 100 Le (Harley-Davidson Screaming Eagle, V hengerelrendezésű, 1800 ccm-es)

Férőhely: 2 fő

Csomagtér: nincs

Teljesítmények:

Végsebesség: 185km/h

Gyorsulás (100km/h-ra): ~ 4,6 másodperc

Átlagfogyasztás: ismeretlen l/100 km


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2017 | Minden jog fenntartva.