Messerschmitt KR 175

„Zsebvadászgép”


A vállalat:

Németország mindig is a gépjárműgyártás élvonalába tartozott: személyautó- és repülőgépgyártó vállalatai számos korszakalkotó fejlesztéssel járultak hozzá a tudomány fejlődéséhez. A legtöbb akkor alapított autógyártó cég (pl.: BMW, Mercedes, Opel) a mai napig létezik és az egyesülési hullám előtt a legtöbb repülőgép-készítő vállalat (pl.: Arado, Heinkel, Junkers) hasonló cipőben járt.

Ez utóbbi kategóriába tartozott az egyik legkésőbb megalapított ismert repülőgép-tervező cég, a Messerschmitt AG is, amelyet ”csak” 1938-ban hoztak létre. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a cég ekkor született: elődje a teherautóiról ismert MAN AG és más cégek által gründolt Bayerische Flugzeugwerke volt, melyet 1916-ban alapítottak. A céghez 1927-ben csatlakozott Willy Messerschmitt, aki vezető tervezőként helyezkedett el és ténykedése által vált a vállalat az egyik legkiválóbb német repülőgép-gyártóvá.

A náci hatalomátvétel után az állam megkezdte a hadsereg újrafegyverzését és ehhez a legmodernebb típusokat használták fel. 1938-ban már a Messerschmitt neve alatt mutatkozott be Németország első valóban modern vadászgépe: a legendás Bf 109-es. A második világháború alatt a cég számos típust gyártott, köztük hagyományosakat (pl.: Bf 110-es nehéz vadászgép) éppúgy, mint ultramoderneket (ld.: Me 262-es sugárhajtású elfogó-vadász).

De a háború végével a Messerschmitt repülőgépártónak is leáldozott. Vadászgépekre a kettészakított Németországnak még sokáig nem volt szüksége és az új hadseregeket is az amerikaiak, illetve a szovjetek fegyverzeték fel, ezért több katonai cég csődbe jutott.

Azért, hogy a gyár ne kerüljön hasonló helyzetbe, a Messerschmitt-nek valami mást kellett gyártani és Fritz Fend repülőgép-tervező ötlete épp kapóra jött. A szakember Fend Flitzer néven elkészített egy háromkerekű mikroautót, amely kis mérete ellenére zárt karosszériát kapott. Mivel az aprócska burkolaton sehol nem volt hely ajtónak, a Flitzer-nek a teljes felső szekcióját fel lehetett hajtani.

Fend 1948-ban kezdte értékesíteni járművét és 1951-ig több mint kétszázat adott el belőle. Ennek a programnak a sikere késztette arra Messerschmitt-et, hogy ő is készítsen egy hasonló típust, amellyel átvészelheti a háborút követő időket (amíg újra repülőkkel foglalkozhat). Az ilyen előzményekkel létrehozott KR 175-ös nem akart többnek látszani, mint ami a valóságban volt: a nevében a két betű a Kabinenroller rövidítése, amely jelentése kb. zárt fülkés robogó.


Konstrukció:

A KR 175-ös nem hasonlított a legtöbb akkori (sem a mostani) személygépjárműhöz, pedig formája nem volt önkényes - tudományos elvek alapján épült. A Messerschmitt a repülőgépek terén szerzett hatalmas tapasztalatát beleadta a típus tervezésébe, ezért a KR 175-ös Cw-értéke meglepően kedvező lett. Ez a tudományos nevén légellenállási együtthatónak nevezett (mértékegység nélküli) szám többek között a tárgyak bizonyos sebességnél tapasztalt, a homlokfelületet érő légellenállásból számítják ki. Minél kevésbé áramvonalazott a jármű, annál nagyobb a szám (pl.: egy kockánál 1 körüli) és ez fordítva is igaz - az áramlástanilag ideális csepp-forma légellenállása kb. 0,05. A kedvező Cw értéket nem csak az erősen áramvonalazott karosszéria szavatolta: a KR 175-ös apró volt (a hossza a három métert sem érte el) és a fejtér is igen apró volt.

Ez utóbbi a típus lényegi eleme volt: ez a háromkerekű ugyanis egy buborékautó volt. Az ilyen járművek a negyvenes évek végén, ötvenes évek elején terjedtek el: kis méretük és hasonló teljesítményük kedvező fogyasztással párosult és olcsó megoldás volt egy-két személy utaztatására.

Forma tekintetében a típust vízszintesen ketté lehetett osztani: a két, mind méretben, mind anyagban, mind pedig formavilágban eltérő szekció volt a felső tető és az alsó ”autó” (utóbbiban kapott helyet az utas, a motor és a futómű).

Az első tengelynél a KR 175-ös erősen kiszélesedett: a kerekek a második világháború előtti repülőknél gyakran alkalmazott ”gatyaszár”-szerű burkolat alatt kaptak helyet. Ettől a mikroautó kissé furcsán nézett ki (fentről ”T” alakú volt), viszont ez növelte a jármű stabilitását.

A kisautó aprócska motorját a ZF Sachs AG szolgáltatta: a picuri erőforrás mindössze egyetlen hengerrel rendelkezett, mégis kilenc lóerős teljesítményre volt képes (ez nem tűnik soknak, de érdemes összehasonlítani a Peel P50 vagy az Aixam 400 méretével és motorjának erejével). A kétütemű erőforrás 70 km/h-s végsebességre volt képes, de ami fontosabb, mindössze 2,5 litert fogyasztott 100 km/h-en, azaz kb. a harmadát egy mai családi autóénak. Magát a motort hátulra építették, akárcsak a robogóknál (ld. Piaggio Ape) és a jármű kormánya is a motorokéira hasonlított (némi vadászgépes beütéssel).

Természetesen a KR 175-ös kis mérete és a mindössze 230 kg-os tömege igényelt némi kompromisszumot, ami főleg a komfortban (pontosabban szólva annak hiányában) mutatkozott meg. A két ülést egymás mögé építették be, de ezzel az extrák sora véget is ért: az ablakokat nem lehetett lehúzni (mivel az egész lebillent), nem volt csomagtartó, de még biztonsági öv sem.


Életút:

A feltűnő Messerschmitt KR 175-ös 1953-ban jelent meg, de kezdetben jóformán csak az igen bő hibalistával tűnt ki kortársai közül. A gyártó gyorsan reagált - fél évvel később a kezdeti egy-visszapillantós példányok helyébe a számos ponton feljavított, két teljes értékű visszapillantó-tükörrel felvértezett modell lépett.

A hátrafelé erősen keskenyedő forma, de főleg a teljesen átlátszó felső szekció igen látványos, de mindennemű praktikumot nélkülöző volt - akárcsak a KR 175-ös legtöbb részlete. A jármű hátsó része a vadászgépeket idézte, viszont a hosszú, keskeny testbe szinte semmi nem fért el. A buborék-kabintetővel is hasonló volt a helyzet: tökéletes körkilátást adott (akárcsak a legtöbb vadászgép kabinja), de a szinte fejre szoruló tető klausztrofóbikus volt és nélkülözött mindennemű védelmi képességet. A csomagok tárolására volt ugyan hátul egy tartó, de akárcsak a mai mikroautókban (ld. Smart Fortwo), érdemesebb volt a második ülésre pakolni.

De hiába súrolta a típus a használhatatlanság határait, mindez nem tántorította el a vásárlókat, akik igen sokan voltak. E járművet mindössze két évig, 1955-ig készítették, mégis 15000 példányt értékesítettek belőle. A típusból készült kabrió-verzió is - ennél a modellnél egyszerűen elhagyták a jobbra nyíló tetőt.

A típus népszerűségét az is mutatta, hogy az olasz Mi-Val motor-gyártó Mivalino néven árusította - ez gyakorlatilag egy sima KR 175-ös volt, igaz, olasz motorral. De a német alaptípus készítése sem állt le 1955-ben, csupán áttértek a picivel modernebb KR 200-asra. Ebből további 40000 példány kelt el, amely akkoriban kiugróan magasnak számított. A kategóriájában számos világrekordot megdöntő járművet szintén nem kizárólag a Messerschmitt vállalat készítette: FMR Tg500 néven létezett négykerekű verziója is.

De a bohém külsejű járműveknek lassan bealkonyult - az 1960-as években egyre inkább az unalmasabb, de egyben praktikusabb gépjárművek jöttek divatba, ezért 1964-ben a Messerschmitt felhagyott áramvonalas autóinak gyártásával. Bár 1968-ban a cég visszatért a repülőgép-gyártáshoz, korábbi vezető szerepét már nem tudta visszaszerezni és végül 1989-ben beolvadt a DASA csoportba (ma EADS). És bár az áramvonalazott buborékautók ötlete a feledés homályába veszett, a harmadik évezredben a Jetcar vállalat újra felfedezte magának (a céget 1998-ban alapították). A Jetcar 2.5-öt gyártó cég ugyan teljesen független a Messerschmitt-től, de modelljük több részletben hasonlít a népszerű elődhöz és ugyan az autóban egy Smart Fortwo dízelmotor ketyeg, a két egymás mögötti ülés mellett megmaradt a 100 km-re vetített 2,5 literes fogyasztás is. Az alábbi képen egy ilyen autó látható.


Műszaki adatok:

Név: Messerschmitt KR 175

Típus: kupé (buborékautó/mikroautó)

Fizikai jellemzők:

Hossz: 2820 mm

Szélesség: 1220 mm

Magasság: 1200 mm

Tengelytáv: 2090 mm

Saját tömeg: 229 kg

Megengedett össztömeg: ismeretlen kg

Motor: 9 Le (Fichtel & Sachs, 1 hengeres, kétütemű)

Férőhely: 2 fő

Csomagtér: nincs

Teljesítmények:

Végsebesség: 70 km/h

Gyorsulás (100km/h-ra): nem tudott felgyorsulni 100 km/h-ra

Átlagfogyasztás: 2,5 l/100 km


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2017 | Minden jog fenntartva.