Harley-Davidson Servi-Car

„Puttonyos Harley”


A vállalat:

A háromkerekű járművekre sokan ferde szemmel néznek, mivel többségük egy negyedik kerekétől megfosztott személyautónak tűnik (pl.: ZAP Xebra). Az ilyen típusok, legyen szó akár teherautóról (pl.: Scammell Scarab) instabilabbak négy vagy többkerekű társaiknál, viszont azoknál olcsóbbak (akárcsak ez a mondat).

Néha azonban a harmadik kerék nem kevésnek, hanem túl soknak tűnik: ilyen például a Piaggio MP3 robogó vagy a BRP Can-Am Spyder Roadster (utóbbit gyártója roadster-ként kategorizál, külsőre inkább kerekét vesztett quad-nak tűnik).

Az is (tapasztalaton alapuló) általános vélekedés, hogy háromkerekűeket általában apró, fiatal cégek gyártottak vagy gyártanak, mivel ezek a kisebb, könnyebb típusok több országban jogosítvány nélkül is vezethetők, így ideálisak fiataloknak vagy második járműnek.

Ezúttal azonban más a helyzet - a nagy európai autómárkák többsége évszázados járműgyártói múltra tekinthet vissza és így van ezzel a Harley-Davidson is (noha a cég nem európai és még csak nem is gyárt személyautókat). A vállalatot William S. Harley és a Davidson testvérek, Arthur és Walter alapította 1903-ban, az Amerikai Egyesült Államokban.

Kezdetben ”gyár”-ként a Davidson-ék telkén álló bodega szolgált, melyen tábla hirdette: Harley-Davidson Motor Company. Az átalakított kerékpárra emlékeztető első prototípusuk teljesítménye ugyan a 3 lóerőt sem érte el, a vállalat később mégis éppen erős motorkerékpárjairól vált ismertté.

A folyamatosan fejlődő cég az 1910-es évekre már jelentős motorkerékpár-gyártónak számított és 1914-ben az egyik első vállalat volt, amely oldalkocsis motorkerékpárokat gyártott. Az első világháború alatt nagyszámú katonai motort leszállító Harley-Davidson terjeszkedését az 1920-as években is folytatta - ekkorra a világ legnagyobb motorkerékpár-gyártójává váltak.

Ennek részeként folyamatosan fejlesztették modelljeiket (pl.: megjelentek a kéthengeres erőforrások és a csepp alakú üzemanyag-tartályok), és új piaci szegmenseket próbáltak meghódítani. Egyik ilyen próbálkozásuk a kvázi ”teherszállító” motorkerékpár, Side-Car volt.


Konstrukció:

A Servi-Car besorolását tekintve egy trike, azaz háromkerekű motorkerékpár - ez egyben az is jelenti, hogy szinte semmi köze nincs a fent említett Piaggio MP3-hoz (amely ”csupán” egy robogó, melynek elöl egyel több kereke van a kelleténél).

Az amerikai háromkerekű első ránézésre mégis sok hasonlóságot mutat például a Piaggio Ape korai változatával, de ez a jármű egy nagyra nőtt motor, nem egy kisméretű teherautó, pláne nem robogó.

A robogókon ugyanis a vezető lábai általában egymás mellet kapnak helyet (mint egy széken), a hajtómű pedig hátra kerül, míg a motornál a lábak közrefogják a járművet (mint egy lovat) - a Servi-Car ebből a szempontból egyértelműen motorkerékpár (ezt erőforrásának teljesítménye is tükrözte).

E típus - ha eltekintünk a hátsó szekciótól - egy szokványos motornak tűnt, felépítése megegyezett a korabeli (és a mai) motorkerékpárokéval. A térhálós fémvázban alul kapott helyet a szerkezet hajtóműve, fölötte pedig a csepp alakú üzemanyag-tartály.

A különböző altípusok más és más erőforrásokat kaptak, de mind örökölték az akkor újdonságot jelentő, Flathead (angol; laposfejű) Model V erőforrást, melynél a ma már a márka védjegyének számító, ”V” hengerelrendezést alkalmaztak (a két henger egymással 45 fokot zárt be). Ez a megbízható motor összefonódott a Servi-Car-ral, gyártása 43 éven át tartott.

A Harley-Davidson mindig is amerikai stílusú motorokat gyártott. Míg az európai gyártók többsége a sebességre vagy valamilyen más teljesítményre, esetleg a tetszetős formára koncentrált, addig a Harley-knál a kényelem dominált (ez nem meglepő, az Amerikai Egyesült Államokban az utak sokkal hosszabbak az európaiaknál).

Ezt az alapelvet a Servi-Car-nál is figyelembe vették: a jármű cruiser, azaz cirkáló típusú volt, ezért az ülés igen alacsonyra került - ez megnehezíti a hirtelen irányváltoztatást, de a sofőrnek nem kell görnyednie, ami hosszabb távon sokkal kevésbé kimerítő. Emellett a bőrülés is szélesebb a megszokottnál - ez is a kellemesebb utazást segítette elő.

Az egyetlen lényegi különbséget a Servi-Car és a többi Harley-Davidson motorkerékpár között a hátsó szekció jelentette. A szokásos egy helyett két kerék alkalmazása növelte a jármű stabilitását és így a hátsó térbe egy nagyobb tárolót építethettek be.


Életút:

A Servi-Car első változata 1932-ben jelent meg és igazi életmentőnek bizonyult. Mint ahogy fentebb is olvasható, az 1920-as évek végére a Harley-Davidson volt a világ legnagyobb és legismertebb motorkerékpár márkája, csakhogy ekkor nem vált esemény következett be.

1929-ben ugyanis kitört a nagy gazdasági világválságként ismert válság-hullám, amely négy éven át tartott és a fejlett világ szinte minden vállalatát érintette. A hibás gazdaság-politikája miatt az Amerikai Egyesült Államokból (a Harley-Davidson hazájából) kiinduló válság első körben a tőzsdét, majd a bankokat érintette, de valójában egy túltermelési válság volt, így az ipar is komoly gondba került.

Az üzemek nagymértékben csökkentették a termékek előállítását - a válság közvetlen és közvetett hatásai miatt például két kivételtől eltekintve minden amerikai motorkerékpár-gyártó tönkrement (ez a két kivétel az Indian és a Harley-Davidson volt).

A Harley-Davidson is az összeomlás szélére került, de a Servi-Car-t éppen jókor dobták piacra (és Roosevelt elnök New Deal-je is sokat segített). A típus nem volt olcsó, viszont sikeresen ötvözte a motorkerékpárokat és a kisméretű autókat - a márka legtöbb járműve közlekedésre szolgált, a Servi-Car viszont egyben áruszállító is volt.

A robosztus és megbízható jármű kezdetben négy változatban készült: a kisdobozos, vontatúrudas Servi-Car G és a vontatórúd nélküli Servi-Car GA, a nagydobozos, vontatórúd nélküli Servi-Car GD, valamint a szintén nagy-dobozos Servi-Car GE. Mint látható, ekkor még nem létezett nagy dobozos és vontató-rudas változat, de ezt egy évvel később pótolták (Servi-Car GDT).

A kis- és nagy-dobozos változatok 1942-ig léteztek: ekkortól csak egy méretet gyártottak. Az utolsó komolyabb változtatásra 1966-ban került sor: ekkortól üveggyapotból készítették a dobozokat, amely kevésbé volt strapabíró, viszont így csökkent a tömeg és egyszerűsödött a gyártás.

A hátsó dobozos Harley-kban nem csak a vállalkozók, de a hatóságok is lehetőséget láttak, ezért a rendőrség és a korábbi nagy megrendelő katonaság is jelentős számú háromkerekűt vásárolt.

Rendkívül hosszú gyártási ciklusa alatt a Servi-Car-on külsőre csak keveset változtattak: ezek egyike volt, hogy a korai modelleken a hátsó sárhányók különálló fémlemezek voltak, a későbbi típusokon viszont integrálták őket a tárolórészbe.

Az ország idővel kilábalt a válságból, de a Servi-Car-ok népszerűsége csak lassan csökkent és az állami megrendelők különösen sokáig kitartottak mellette, ezért gyártása csak 41 év után, 1973-ban szűnt meg.

Ez azonban nem jelentette a háromkerekű Harley-Davison-ok végét, ugyanis a márka 2009-ben piacra Tri Glide Ultra Classic nevű utódját, de ez a jármű már egy touring-motorkerékpár, így elsősorban kényelmes utazásra készült - igaz, a méretes hátsó tároló megmaradt.


Műszaki adatok:

Név: Harley-Davidson Servi-Car

Típus: háromkerekű motorkerékpár (trike)

Fizikai jellemzők:

Hossz: 2540 mm

Szélesség: 1219 mm

Magasság: ~ 1250 mm

Tengelytáv: 1549 mm

Saját tömeg: 619 kg

Megengedett össztömeg: ismeretlen kg

Motor: 21 Le (743 ccm-es)

Férőhely: 1 fő

Csomagtér: ismeretlen l

Teljesítmények:

Végsebesség: 80 km/h

Gyorsulás (100km/h-ra): nem tudott felgyorsulni 100km/h-ra

Átlagfogyasztás: ismeretlen l/100 km


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2017 | Minden jog fenntartva.