Daihatsu Midget
„Távol-keleti törpe”
A vállalat:
A Daihatsu japán egyik legrégebb óta működő autógyártója, mely a csak Japánban létező, kedvező adózású kei jidosha, röviden kei autók gyártására szakosodott (ezek olyan kisméretű egyterűek és mikrobuszok, melyek teljesítménye jelenleg nem haladja meg a 64 lóerőt, lökettérfogatuk a 660 ccm-t, hosszuk a 3,3 métert, szélességük pedig a 148 cm-t).
E vállalkozás elődjét, a Hatsudoki Seizo Co., Ltd-t 1907. március 1-én alapították. Az üzem az első időben túlnyomórészt benzinmotorokat állított elő, első terméke egy hat lóerős gázmotor volt, melyet az alapítás évében mutattak be. Ezután a cég növekedésnek indult és mind nagyobb teljesítményű motorokat állított elő; 1930-ra már 500 ccm-es modelleket is gyártottak. Még 1930 végén bemutatták első saját járművüket is, a háromkerekű Model Ha-t. A második világháborút megelőző időszakban már többféle autót gyártottak és a vállalat csillaga felívelni látszott, de a világháború aztán mindent romba döntött.
A szétbombázott, demoralizált, vesztes országban a Hatsudoki Seizo több mint fél évtizedig tetszhalott állapotban vegetált, de 1951-ben (új néven) újjáéledt hamvaiból. A Daihatsu Motor Co., Ltd-re átnevezett vállalatra nagy szükség volt, mivel Japán lepusztult és elmaradott országból a legmodernebb technikák felhasználásával akart kitörni (a vállalat neve az Osaka - a Daihatsu központja - és a motorgyár szavak összeolvasztásából született).
A cél minél gyorsabb elérésének érdekében még ugyanabban az évben leleplezték új modelljüket, az apró Bee-t. A farmotoros, kétajtós gépjármű különlegessége volt, hogy (a spórolás miatt) elöl csupán egyetlen kerékkel rendelkezett. Bár az apró családi autó ötlete bevált, az újjászerveződő kiskereskedelemnek is szüksége volt hasonló, olcsó teherszállító járműre, melyben elszállíthatta kevés áruját vevőihez. A leendő platós járműnek nem kellet túl nagynak vagy erősnek lennie - a prioritás egyértelműen a lehető legolcsóbb teherszállító megalkotása volt, hogy minél szélesebb vevőréteget célozhasson meg. A Daihatsu pedig gyorsan reagált: 1957-ben már be is mutatták új járművüket, melynek az angol Midget (törpe) nevet adták. A jobboldali kép a Gran Turismo 4 videojátékból származik, a képet ThiefSkull készítette.
Konstrukció:
A Midget egy igen apró áruszállító pickup volt és ez tükröződött is a felépítésén. A jármű karosszériája két szekcióból állt: az első pilótafülkéből és a hátsó áruszállító részből. A kabin igencsak hasonlított az olasz Piaggio Ape áruszállító robogóra, pontosabban annak feljavított verziójára (ezt váltotta le a megszokást igénylő, de stílusos Midget MP-5-ös).
Az első, DK modell (ld. Életút bekezdés) nem kapott teljesen zárt felépítményt, mivel így meg lehetett spórolni a tető-elemet és az ajtókat. Emiatt a karosszéria kimerült az alváz burkolatában, egy szélvédőben és egy vászontetőben (a későbbi modellek már ajtókkal is fel voltak vértezve). A jármű gömbölyített karosszériája mindvégig megmaradt, a második szériában ezt a hatást még azzal is fokozták, hogy az első tengely előtti elemet felfelé hajlitották.
A Midget, hasonlóan sok más teherautóhoz (pl.: a Scammell Scarab-hoz), hátsókerék-hajtású volt, de az első kerék a kormányzott. Az aprócska jármű reklámjaiban is megjelent hihetetlenül kicsi, 2,5 méter alatti fordulóköre (ez kb. ötöde egy átlagos személyautóénak).
Az apró és könnyű járműhöz kis teljesítményű motor tartozott: a mindössze kéthengeres, negyedliteres (250 ccm-es) motor 10 lóerős teljesítményével 65 km/h-s csúcssebességet tudott elérni. Az erőátvitelt egy négygangos, három előre- és egy hátrameneti fokozattal ellátott váltó alkotta.
A jármű először egyetlen középső lámpát kapott, ezt a későbbiekben felváltotta két első fényszóró, egy-egy nagyméretű lámpatestben. A háromkerekű Daihatsu teherszállító abban is hasonlított egy robogóra, hogy mindössze egyetlen, középen elhelyezett ülést építettek bele (kormány helyett pedig motorokra jellemző karok voltak, melyek direkt módon kapcsolódtak az első kerékhez).
Kezdetben a jármű nyújtotta kényelem igen szolid volt, mivel a karosszéria részleges hiánya alig védett a széllökésekkel szemben és ezen a ponyvatető sem javított. A zárt kabin nagy előrelépést jelentett, ám a Midget így is elég fapados maradt: a hátrafelé nyíló ajtókon például csak az első kis ”elefántfüleket” lehetett kihajtani. Hasonlóan az első modellt nulla, míg a másodikat is csupán egyetlen visszapillantó tükörrel szerelték fel (ezt a hiányosságot később pótolták). A legtöbb Midget jobbkormányos kivitelben készült, de akadtak hagyományos elrendezésűek is (pl.: az amerikai kontinensre szállított példányok).
Életút:
A Daihatsu Midget-et 1957-ben dobták piacra. Kezdetben a legalsóbb árkategóriájú járművekhez tartozott: e korszakot az első széria, a Midget DKA fémjelezte. A két évvel később, 1959 októberében megjelent MP-4 (végül az MP-5) azután alapjaiban írta újra a modellről alkotott képet. A városi fuvarozók által kedvelt Midget szinte mindenhová befért - a legszűkebb sikátorokba is befurakodó apróság megvalósította a gyártótól a vevőig elvet. A baloldali kép egy 1959-es gyártású Daihatsu Midget Model DKA-t ábrázol (a kép a japán Nagoya városban található Toyota Automobile Museum-ban készült).
A vállalat - bízva a kei kategória térhódításában, az Egyesült Államokban is bemutatta a Midget-et (Trimobile néven), ám a tengerentúlon akkoriban (és még ma is) az óriási, benzinzabáló monstrumokat kedvelték, így a várt siker elmaradt. Hazájában is gondok adódtak, de a népszerűségét vesztő háromkerekű gyártását még több mint egy évtizedig folytatták, ám az idő végül ezt a háromkerekűt is legyőzte.
A Daihatsu ugyanis érezte, hogy teher-kínálata nem elég friss, ezért igyekezett megújítani modelljeit. A legkisebb teherszállító címét azonban nem a Midget, hanem a négy évvel később elkészült Hijet kapta meg. Ennek oka a feltörekvő új generációs kisiparosok és egyéb vállalkozók voltak - ők már egy nagyobb és komfortosabb munkaeszközre vágytak.
Bár a Midget-et a 90-es évek végére már véglegesen meghaladta a korszellem, a típusnév nem tűnt el örökre - 1996-ban leplezték le ugyanis a Midget II-t. Az új jármű ugyanúgy a kei kategóriába tartozik, mint csöppnyi elődje, de a bohókás jármű szinte csak nevében hasonlított felmenőjére. Népszerűsége sem volt összemérhető elődjével, ezért előállítását mindössze 5 év után, 2001-ben leállították.
A Daihatsu vállalat ma (a Suzukival együtt) a kisautók szegmensérre specializálódott. Míg azonban a Daihatsu megmaradt a legalsó kategóriákban, vetélytársa a nagyobb kategóriák felé bővítette modellpalettáját (így ma már a Daihatsu az egyetlen japán személygépkocsi-gyártó, mely kínálatában kizárólag kisautók találhatóak). A vállalt idővel a Toyota fennhatósága alá került, aki elhanyagolt a modellpalettát, ez pedig komoly érvágást jelentett a vállalatnak (különösen az Európai kontinensen estek vissza az eladások, ezért 2013-ban a cég kénytelen volt feladni az öreg kontinenst).
Műszaki adatok:
Név: Daihatsu Midget Model MPA
Típus: mini-teherautó (háromkerekű mopedautó)
Fizikai jellemzők:
Hossz: 2685 mm
Szélesség: 1290 mm
Magasság: 1515 mm
Tengelytáv: 1740 mm
Saját tömeg: 380 kg
Megengedett össztömeg: 790 kg
Motor: 10 Le-s (kéthengeres léghűtéses-)
Férőhely: 2 fő
Csomagtér: változó, a raktér alapterülete 10505 négyzetcentiméter (kb. egy négyzetméter)
Teljesítmények:
Végsebesség: 65 km/h
Gyorsulás (100km/h-ra): nem képes felgyorsulni 100 km/h-ra
Átlagfogyasztás: 3,6 l/100 km