Carver One

„Motautó”


A vállalat:

A szárazföldi személyszállítás túlnyomó része évezredeken át két alapvető módon valósult meg: lovon és ló vagy ember által húzott kocsin, ahol előbbi nagyobb sebességet és mozgékonyságot, utóbbi lényegesen komolyabb kapacitást és sok esetben zárt, kényelmesebb utazást biztosított. A közúti közlekedés gépesítése az 1800-as évek végén két új típusú járművel indult el, fenntartva ezt a fajta kettősséget: az 1885-ös Benz Patent-Motorwagen vált a modern autók alapjává (annak ellenére, hogy ezt Cugnot gőzkocsija több mint 100 évvel megelőzte), míg a szintén 1855-ös Petroleum Reitwagen-t az első motorkerékpárnak tekintik.

A személyautók mára az egész Földön elterjedtek, milliárdnyi utast mozgatva meg minden évben. Az autók kényelmes, háztól házig történő szállítást tesznek lehetővé, csomagterüknek hála pedig akár nyaralásra vagy költözésre is használhatók. A többé-kevésbé praktikus típusok mellett idővel megjelentek az elsősorban élményt nyújtani hivatott autók is: a sportautók, roadsterek, homokfutók, amelyeknél a vásárló a nagyobb sebességért, a nyitott kabinért fizet.

Az igazi szabadság érzetét azonban máig a motorkerékpárok közvetítik: természetesen ezek legújabb típusai azonos technológia szintet képviselnek a személyautókkal, de máig nem vesztették el teljesen kapcsolatokat a lovaglással. Egy motorba nem beülni kell, hanem az eszközt megülni, a kormányzás, a kanyarokban történő folyamatos bedöntés hosszabb távon sok esetben komoly energiát igényel, akárcsak a motorok balesetmentes uralása.

A keskeny és alacsony tömegük miatt általában rendkívül jól gyorsuló motoroknak természetesen vannak hátrányaik: a sportautókhoz hasonlóan élményt, egyfajta életmódot közvetítenek, de csomagterük minimális és nem rendelkeznek zárt utastérrel, ezért a tulajdonos sok esetben rendelkezik hagyományos személyautóval is.

A motorok és autók közötti határt többen próbálták elmosni: ezek közé tartozott a mindössze 2 évig kínált BMW C1-es, amely alapvetően egy robogó volt, de az ülés felett keskeny üvegezett boltív kapott helyet, ezáltal (kizárólag függőlegesen eső csapadék esetén) a munkába igyekvő tulajdonos nem ázott meg.

A félig autó félig motorkerékpár típusú járművekkel az a gond, hogy a tervezők szinte sosem tökéletes átmenetet alkotnak, ezért a végeredmény vagy a szükségesnél egyel több kerékkel rendelkező motorkerékpár (pl.: Harley-Davidson Servi-Car, Piaggio MP3) vagy látszólag egy kereket hiányoló személyautó (Meadows Frisky Family Three, ZAP Xebra). E gordiuszi csomó átvágásával próbálkozott meg a Vandenbrink (későbbi nevén Carver) nevű, a holland Dordrecht tartományban székelő vállalat, amikor az ezredfordulón megalkották a Carver One-t.


Konstrukció:

A Carver One megalkotásánál a tervezők szeme előtt három cél lebegett: egy olyan járművet kívántak létrehozni, amely (elsősorban szélességben) nem nagyobb egy motorkerékpárnál, a motorokhoz hasonló egyedi utazási élményt biztosít, de mindezt a személyautók biztonságával (és zárt utasterével) kombinálva. A motoroknál ez általában nem megoldható, mivel ha a kétkerekű jármű zárt utasteret kapna, egyes helyzetekben (és megállásnál) a vezető nem tudná lerakni a lábait, a Carver viszont ezt a problémát áthidalta egy egyedi háromkerekű járművel.

A One keskeny, kapszulához hasonló testtel rendelkezik, prominens első fényszórókkal. Ezek előtt/alatt található az első kerék, amely csak felül és jobboldalon kapcsolódik a karosszériához. A Carver One apró visszapillantó tükrei szokatlanul hosszúak - erre azért van szükség, hogy a vezető kiláthasson a középtájon kiszélesedő test mellett.

Mivel a csapott orrban nem férne el a motor, középen pedig az ülő helyzetű utas kapott helyet, a jármű motorját a gép farába építették: a One puttonyos farban végződik, mivel ide került a hajtómű és a DVC (ld. lentebb), valamint az ehhez szükséges komplex felfüggesztés.

Ha a jármű alakja nem lenne elég, a két pár hátsó körlámpa, a megkérdőjelezhető hatékonyságú hátsó légterelő-idom, a motorhoz levegőt juttató hátsó, kopoltyú-szerű légbeömlő nyílások és a keskeny, de magas első szélvédő gondoskodik arról, hogy semmilyen másik járművel ne lehessen összetéveszteni a típust.

A Carver One személyautónak rendkívül kisméretű: hossza alig 3400 mm, szélessége csupán 1300, magassága pedig 1400 mm - akkora, mint egy hosszú motorkerékpár, ezáltal olyan helyeken is elfér, ahol egy autó nem (például két sáv között), miközben zárt karosszériával rendelkezik.

A One tömege is rendkívül alacsony, csupán 640 kg, ezért dinamikus mozgatásához nem szükséges nagy teljesítményű motor. A járműbe egy 4 hengeres, 660 ccm-es, turbófeltöltős motort építettek be, ennek teljesítménye 65 lóerő. Az energia ötsebességes manuális váltón keresztül jut el a tengelyig, a Carver One végsebessége 185 km/h, 100 km/h-ra 8,2 másodperc alatt képes felgyorsulni.

A Carver által megalkotott jármű legkarakteresebb részlete a Dynamic Vehicle Control (dinamikus járműirányítás) fantázianevű rendszer. A személyautók 4 kereke nagyobb stabilitást biztosít, míg a kétkerekű motorok lehetővé teszik a jármű bedöntését - a DVC ez utóbbi érzés átadását teszi lehetővé, miközben maximalizálja a biztonságot.

A rendszer lényege, hogy a jármű első része hagyományos motorkerékpárként funkcionál: az első kerék és maga a kaszni is bedől a kanyarokban (maximum 45 fokban), a két, az elsőnél 6 cm-rel kisebb átmérőjű (15 hüvelykes) kerekek és a felfüggesztés viszont a bedöntés közben függőleges helyzetben marad. A bedőlés mértéke nem a kormány elforgatási fokától függ, hanem attól, hogy milyen erővel (gyakorlatilag milyen gyorsan) forgatja el a kormányt a vezető (maga a folyamat rendkívül gyors, 80 fok/másodperc sebességgel is történhet).

A motorkerékpárokhoz hasonló közlekedési módja ellenére a One belső tere egy rendkívül szűk autóéra hasonlít: a járműben mindössze egy és fél főnek van hely, de alapvetően minden megtalálható az utastérben, ami egy autóban is: az irányítás kormánnyal és pedálokkal történik, a műszerfaltól balra a hűtés/fűtés szabályozó gombja, a attól jobbra pedig egy váltókar található.


Életút:

A Carver One valójában csak a jármű egyik neve. A típus 1999-ben Carver Bug-ként debütált: ez túlnyomórészt azonos volt a későbbi változatokkal, de a visszapillantó tükrök egyes régi vadászgépekhez hasonlóan a pilótafülke tetejére kerültek. A Carver One három nagy(obb) sorozatban készült: 1999-től 2003-ig, 2003-tól 2007-ig, majd 2007-től 2009-ig.

A típusból készült egy kis sorozatú különleges változat Carver van den Brink-ként (utalva a jármű tervezőjére), mielőtt felvette volna a Carver One nevet, viszont az Amerikai Egyesült Államokban az értékesítés Ventura Carver (később Persu Mobility) név alatt történt. A típust Japánban is kínálta a Phiaro, de típusuk, a p67b kismértékben eltért az eredetitől.

Egyik típus sem vált túlzottan sikeressé (ez volt az oka a tulajdonos cég többszöri átalakulásának), bár ez a kezdetektől nyilvánvaló volt: a Carver One és társai sikeresen egyesítették az autókat és motorokat, de a végeredmény (bármilyen biztonságos és egy motorkerékpárhoz képest kényelmes volt is), továbbra is egy felturbózott motornak számított, az autót nem tudta kiváltani.

Mindez természetesen a One vezetése által nyújtott izgalomra nem volt hatással, sőt, a több ismert autós magazin által tesztelt és felmagasztalt jármű minden esetben rendkívül kedvező kritikákat kapott, külön kiemelve a DVC által biztosított, a motorkerékpárokhoz hasonló vezetési élményt. A kritikákat azonban nem sikerült készpénzre váltani és hiába az egyedi kialakítás, a Carver végül 2009-ben végleg megszűnt, akárcsak amerikai és japán értékesítése.

Később mások is próbálkoztak zárt utasterű, bedönthető jármű kifejlesztésével: ezek közé tartozott a négykerekű Nissan Land Glider, a háromkerekű BMW Clever és a MonoTracer, de utóbbi csupán két kerékkel rendelkezett, ezért a biztonságos megálláshoz két további támasztókerékre volt szüksége.

A Carver One-nak született kínai utánzata is, a Sunra One, bár ez inkább csak (a ”szokásos”) lincenc nélküli másolat volt, az eredetitől némileg eltérő karosszériával és lényegesen gyengébb elektromos motorral (a jármű prototípus-szinten létezett, de sorozatgyártására nem került sor).

A Carver One már sok éve eltűnt a piacról, de a koncepció tovább él egy fantasztikus kísérleti járműben. A holland PAL-V International B.V. elkészítette a PAL-V (Personal Air and Land Vehicle) One-t., amely első látásra a Carver One felújított változatának tűnik, de ennél lényegesen több: a PAL-V One ugyanis egy autogiro! A jármű bázisát a már megismert típus alkotja, de erősebb, 214 lóerős motort használ, kisméretű, kettős faroktartót és kétlapátos, szabadonforgó rotort kapott.

A PAL-V One kiterjedt tesztelést követően, 2012-ben emelkedett először a levegőbe, amelyet további tökéletesítés követett. 2018-ban a PAL-V megkezdte a Liberty-re átkeresztelt One sorozatgyártását, áttervezett karosszériával és behajtható rotorlapátokkal, de a jármű mára elvesztette a bedőlési képességét (a futóművet meg kellett erősíteni, hogy keményebb landolás esetén is megvédje utasát). A PAL-V Liberty gyakorlatilag már csak külsőre hasonlít a Carver One-ra, de két fontos jellegzetességét megtartotta: az eszköz teljesen felesleges (csak olyan engedheti meg magának, aki már helikoptert is vehetne) és elképesztő, egyedi élmény vezetni.


Műszaki adatok:

Név: Carver One

Típus: háromkerekű személyautó/motorkerékpár (mikroautó)

Fizikai jellemzők:

Hossz: 3400 mm

Szélesség: 1300 mm

Magasság: 1400 mm

Tengelytáv: ismeretlen mm

Saját tömeg: 680 kg

Megengedett össztömeg: ismeretlen kg

Motor: 65 Le (4 hengeres, négyütemű)

Férőhely: 2 fő

Csomagtér: ismeretlen l

Teljesítmények:

Végsebesség: 165 km/h

Gyorsulás (100km/h-ra): 8 sec/100 km/h

Átlagfogyasztás: ismeretlen l/100 km


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2018 | Minden jog fenntartva.