Can-Am Spyder

„Motorsszán betonra”


A vállalat:

Az Amerikai Egyesült Államok két legnagyobb kiterjedésű területe között elterülő Kanada elsősorban hatalmas kiterjedésű erdőiről, havas tájairól, valamint mezőgazdaságáról és kisebb részben bányászatáról ismert, nem pedig technológiai cégeiről, de ez nem jelenti azt, hogy az országban ne alapítottak volna például járműgyártó vállalatokat.

Ezek többsége kezdetben brit cég leányvállalata volt (pl.: Bristol Canada, de Havilland Canada) vagy amerikai (pl.: Pratt & Whitney Canada), de 1942-ben Joseph-Armand Bombardier megalakította az L’Auto-Neige Bombardier Limitée (francia; ~ Bombardier hómobil vállalat) nevű cégét: kifejezetten motoros szánok gyártására.

Bombardier hómobiljai jól boldogultak Kanada vidéki területein, ahol az utakat gyakran betemette a heves havazás, de a vállalkozás szinte azonnal problémába ütközött: bár az ország technikailag függetlennek számított, technikailag Kanada államfője a brit uralkodó, ezért Kanada is belesodródott a világháborúba. Ebben a helyzetben a kanadai fémeket és az értékes gyártókapacitást az angolok a háborúra kívánták fordítani, ezért a cég a túlélése érdekében elkezdett katonai megrendelésre dolgozni. A háború után a Bombardier vállalat visszatért a polgári piacra, de 1948-ban elfogadtak egy törvényt, ami kötelezte a főbb utak hó mentesítését, ami komolyan ártott az üzletnek.

A Bombardier azonban nem szűnt meg, sőt, fokozatosan szélesítette modellkínálatát és idővel a motorosszánok mellett más járműtípusokat is gyártott. Ezek közül ma már legismertebbek a Bombardier repülőgépek (ezt az üzletágat 1986-ban hozták létre a Canadair megvásárlásával), illetve az 1974-től működő kötöttpályás üzletág, de ide tartozik a gépjármű-gyártó üzletág is.

Utóbbit 1971-ben alapították meg amerikai és kanadai alkalmazottakkal, de mint önálló céget, amely a nem túl fantáziadús Can-Am nevet kapta. A Can-Am eredetileg terepjáró motorkerékpárokat gyártott és már a kezdetektől komoly verseny-sikereket mutathattak fel, de annak ellenére, hogy a cég sikeresen működött és termékei jó hírnévnek örvendtek, a tulajdonos Bombardier a rekreációs irányzat helyett a biztosabbnak tartott, állami megrendelésekből élő vasúti járműgyártásra kívánt fókuszálni.

Ezt a Bombardier motorosszán-üzlet is megszenvedte, de az igazi áldozat a Can-Am volt, amelyet fokozatosan összezsugorítottak, majd 1987-ben beszüntették a gyártást. A következő évtizedekben a Bombardier vasúti üzletága felfutott, majd hanyatlani kezdett, helyét fokozatosan a repülőgép-gyártás vette át.

2006-ban azonban a cég úgy döntött, itt az ideje ismét nyitni a kisméretű gépjárművek irányába, ezért újraindította a Can-Am márkanevet, de mivel az enduro és motocross motorkerékpárok piacán ekkor már igen erős verseny mutatkozott, új irányba mentek el. Az első új Can-Am ezért egy kisméretű terepjáró lett, amelyet máig egyaránt vásárolnak kikapcsolódni vágyók és hadseregek, egy évvel később viszont a cég egy meglepő háromkerekű típust dobott a piacra: a Can-Am Spyder-t, angol nevén pókot.


Konstrukció:

A Can-Am Spyder a kisebb háromkerekűek közé tartozik: nem egy eggyel kevesebb kerekű autó, hanem egy egyel több kerekű motor. A típus modern, agresszív formavilágú, úgy tűnik, mintha az első két kerék közé épített jókor erőforrás repítené az egyetlen hátsó kereket és utasát. Ez az új generációs Spyder esetében még inkább így van: a front élesen elválik a háromkerekű többi részétől, ami olyan hatást kelt, mintha egy motorkerékpárt összeépítettek volna egy roadster motorjával.

Az első fényszórók motorosan magasra kerültek, alatta viszont sportautós légbeömlő nyílás kapott helyet az előrenyúló orron (a legtöbb változatban további fényszórókkal), míg oldalról a típus tipikus motorkerékpárnak tűnik apró első szélvédővel és motoros ülésmóddal, illetve kormánnyal.

A Spyder nagyrészt valóban motorkerékpárként viselkedik, ami a kanyarodásnál is látszik. A háromkerekűek közös problémája, hogy a keskeny, rövid járművek instabilabbak a négykerekűeknél. Ezt a háromkerekű személyautókon (pl.: ZAP Xebra) egyszerűen elkerülhetetlen problémának tekintik, de a modern elektronikát felhasználva ma már lehet ellene tenni.

A Piaggio MP3 például szintén két első kerékkel rendelkezik, de ezek gyakorlatilag egyetlen széles kerékként viselkednek, míg a sportautókra hasonlító (két hátsó kerékkel gyártott) Carver One az első kerekével és a kaszni első részével bedől, míg a hátsó szekció a motorral együtt függőleges helyzetben marad. A Can-Am Spyder szintén igyekszik a motorozás élményét vegyíteni a biztonsággal: kanyarodásnál az első kerekek nem dőlnek be, a jármű teste viszont (enyhén) igen, egyedi vezetési élményt biztosítva.

A Spyder elsősorban szórakozásra, kényelmes cirkálásra épült, de ez nem jelenti azt, hogy a típus ne rendelkezne egy motorkerékpár mozgékonyságával. A látvány ellenére az első kerék mögé épített erőforrás egy 3 hengeres Rotax ACE, amely 1330 ccm-es lökettérfogat mellett 115 lóerős teljesítményre képes. Ez már önmagában sem kevés, ráadásul nem szabad elfelejteni, hogy a Spyder üresen kevesebb, mint fél tonnát nyom, ami sok sportautónál nagyobb teljesítmény/tömeg arányt biztosít.

A típus elektronika terén sem marad el a személyautóktól: hagyományos műszerek helyett egy 4,3 hüvelykes LCD kijelzőn jelennek meg az információk és több elektronikus vezetés-támogató rendszer (pl.: kipörgésgátló, blokkolásgátló, menetstabilizátor) teszi kényelmessé és gondtalanná az utazást. Ezek mellett a Ufit-nek nevezett rendszer lehetővé teszi a kormány és a lábtámasz helyzetének állítását, megkönnyítve az átlagosnál alacsonyabb, illetve magasabb vezetők dolgát.


Életút:

Ahogy a cikk elején is olvasható, a Can-Am Spyder 2006-ban jelent meg és immár több mint egy évtizede része a Can-Am kínálatának. Ez idő alatt a típus több ráncfelvarráson esett át, jelenleg három fő modellváltozatban kínálják.

A paletta alját a Spyder F3, Spyder F3S és Spyder F3S Special Serier jelentik nyitott hátsó kerékkel, míg a fölötte található Spyder F3-T és Spyder F3 Limited két hátsó dobozzal is rendelkezik (ezek miatt lejjebb tolták a kipufogókat). A csúcsmodellek neve Spyder RT és Spyder RT Limited: ezeknél a háromkerekűeknél a hátsó csomagtartók már beépítettek és a hátsó szükség-utasülést egy rövid támlájú karosszék váltja fel, illetve e típusok frontját is átdolgozták. Időközben a Spyder-nek kistestvére is született Ryker néven, amelyet a Spyder sportosabb alternatívájának szánnak.

A Spyder egy tipikus, kitűnni vágyó vagyonos vásárlóknak szánt típus, hasonlóan az autósabb Polaris Slingshot-hoz és a már említett Carver One-hoz. A jármű alapváltozata is 4,5 millió forintot kóstál és az extrákkal könnyen 7 millió fölé szalad a típus ára, miközben a Spyder nem túlzottan praktikus típus.

A drágább változatok hátsó tárolói 78 literrel növelik az orrban található tárhelyet, de sem ez, sem a 182 kg-os vontatási tömeg alatt maradó, a háromkerekűhöz passzoló kialakítású, Can-Am Freedom Trailer fantázianevű utánfutó nem elég egy nagyobb bevásárláshoz és a családot sem képes nyaralni vinni. További probléma, hogy a két első kerék és az elektronikus leszabályzás miatt a motor teljesítményéhez képest megfontoltabban haladó Spyder nem képes motorként a személyautók között cikázni, két sor között suhanni.

Persze nem is ez volt a Can-Am célja: vásárlóinak nagy része nyilvánvalóan rendelkeznek személyautóval és a típus inkább csak figyelemfelkeltő közlekedési eszközként funkcionál. Ebben a szerepben a Spyder mindkét irányból sikernek számít. Egyrészt a vásárlókat láthatóan vonzza a két- és négy-kerekűektől eltérő kialakítás, ami egyben a Can-Am márkának is jó reklámot biztosít, további vevőket vonzva be többi típusához.

A gyártó ennek megfelelően folyamatosan modernizálja a Spyder-t, amelyet ma már az amerikai mellett az európai és ázsiai piacokon is kínálnak és 2015-ben az eladott példányok száma már meghaladta a 100000-et (a már említett Ryker és ennek speciális rally változata például 2018 szeptemberében jelent meg).

A Spyder így az egyik legsikeresebb, nem alsó-kategóriás háromkerekűnek számít, amelyet jelenleg is gyártanak és ez valószínűleg még sokáig így lesz, mert a Bombardier a Can-Am helyett az utóbbi években vasúti üzletágát építi le.


Műszaki adatok:

Név: Can-Am Spyder RT (2018)

Típus: háromkerekű motorkerékpár

Fizikai jellemzők:

Hossz: 2667 mm

Szélesség: 1572 mm

Magasság: 1510 mm

Tengelytáv: 1714 mm

Saját tömeg: 459 kg

Megengedett össztömeg: 683 kg

Motor: 115 Le (Rotax ACE, 3 hengeres, folyadékhűtéses, 1330 ccm-es)

Férőhely: 2 fő

Csomagtér: 78 l

Teljesítmények:

Végsebesség: 198 km/h

Gyorsulás (100km/h-ra): 4,9 másodperc

Átlagfogyasztás: 6,4 l/100 km (6,9 L-es üzemanyag-tartály)


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2018 | Minden jog fenntartva.