Bond Bug

„James Bond sportautójának...orra”


A vállalat:

A háromkerekű gépjárművek számos célra épültek és épülnek, de a vezérelv szinte minden esetben ugyanaz: a pénzspórolás. Legyen szó mikroautóról (pl.: Fuldamobil N-2), háromkerekű családi autóról (pl.: ZAP Xebra) vagy kisteherautóról (pl.: Scammell Scarab), az egyik (jellemzően az első) kerék elhagyása számos alkatrészt szükségtelenné tesz, ezáltal egyszerűsödik a gyártás és csökkennek a költségek.

A személy- és teherszállításnál fontos szempont a stabilitás, de miért ne lehetne háromkerekű ”örömautókat” készíteni? Éppen alacsonyabb vételáruk miatt a háromkerekűek ideális alternatívái lehetnek a motoroknak: a család fenntarthat egy lassú, de kényelmes kombit vagy egyterűt az utazáshoz, a családfő néha mégis kiruccanhat egy kis kocsikázásra egy háromkerekűvel, melynek ráadásul karosszériája is van.

Ehhez azonban az adott típusnak nem csupán (relatív) olcsónak kell lennie, de két további feltételre is szükség van: a jármű alakja legyen vonzó, teljesítménye pedig megnyerő. Néhány kivételtől (pl.: Campagna T-Rex 14R) eltekintve az ilyen szerkezetek eleve kudarcra vannak ítélve (ld. Sinclair C5), de ez sosem szegte kedvét a vállalkozó szellemű üzletembereknek. Az egyik legismertebb ilyen próbálkozás az angol Sharps Commercials Ltd-hez kötődik.

E cég első terméke az 1949-es Bond Minicar volt, mely egy hosszú orrú, négyüléses családi limuzin volt - három kerékkel. A cég nevét 1963-ban Bond Cars Ltd-re változtatta, de továbbra is Bond márkanéven kínálta típusát. Két évvel később megjelent a Minicar utódjának szánt Bond 875, amely a korabeli kisautók külsejével rendelkezett, de szintén ”csak” három kerékkel gyártották.

Annak ellenére, hogy a vállalat készített négykerekű, teljes méretű sportautót is (Bond Equipe), leghíresebb modelljük egy Bug (bogár) nevű, apró háromkerekű gépjármű lett (pedig a cég négy autómodell-sorozata közül ebből adtak el a legkevesebbet).


Konstrukció:

A Bond által gyártott személyautók között a Bug nem az első ilyen kategóriás típus volt: a cég már az inkább praktikus, mint szép Minicar szériáiból is készített sportosabb változatokat (De luxe Tourer néven). Akárcsak elődei, a Bug is egy érdekes öszvérjármű volt, amely három kategóriát próbált egyesíteni: a háromkerekűeket, a mikroautókat és a sportautókat.

Ez utóbbi próbálkozás a leginkább tetten érhető. A Bug karosszériáját az Ogle Design készítette, amely több, kevésbé ismert járművet álmodott meg és George Lucas-nak is dolgozott (ld. „Életút” bekezdés).

Az egész Bug, de különösen az orr-része ék alakot formált - ez a jellegzetes megoldás számos akkori sportautón visszaköszönt. A jármű orrán a lökhárító inkább csak jelképes volt: mindössze a rajta található gumírozott csík mutatta a helyét, így nem törte meg a látványt (kivéve, ha a tulajdonos megtörte az autót).

A lapos orr hatását tovább erősítette a két szögletes lámpa, mely egy-egy mély vájatban kapott helyet (ez a szögletesség ízig-vérig 1970-es évekbeli és jellegzetesek a motorháztetőre szerelt visszapillantó tükrök is).

Ezen, illetve az oldalt vízszintes csíkkal ”megbolondított” látványon kívül a karosszéria még két további meglepetéssel szolgált. Az első az ajtó, pontosabban annak hiánya volt. A kétüléses apróság kapott ugyan ajtókeretet és eső esetén fel lehetett rakni egy-egy kisméretű ponyvát, de ezen a lyukon szinte lehetetlen lett volna kiszállni.

Ehelyett a tervezők egy, jobbára csak bemutató-autókon használt módszert építettek be: az első szélvédőt és a váz egy darabját előre lehetett hajtani (ennek a megoldásnak talán legismertebb képviselője a Batman visszatér Batmobil-ja).

A másik meglepetés az első ülés mögött érte a szemlélőt: a Bond Bug itt ugyanis szinte azonnal véget is ért. Persze egy ilyen autónál nincs szükség csomagtérre, de a 2,8 méternél is rövidebb test miatt kilátszik a hátsó tengely.

Részben emiatt a Bug motorja a jármű orr-részébe került. Ez nem csak azért meglepő, mert sok sportautón középmotort alkalmaznak, hanem azért is, mert az első szekció meglehetősen lapos. Ezen kívül az első kerék is a motorháztető alatt kapott helyet, ezért elméletileg elöl nincs sok hely: a látszat azonban csal.

Az előre helyezett motor-kialakítást - amely visszatérő elem volt a Bond-nál - az tette lehetővé, hogy a hajtómű jóval kisebb a megszokottnál. A mindössze 700 ccm-es erőforrásnak a mérete mellett a teljesítménye sem vetekedhetett a ”valódi” sportautókkal, ugyanis a motor mindössze 29 lóerős volt.

A hajtómű ereje mellett a felszereltség is elég spártai volt és a hely is elég szűkös volt: a Bug karosszériáját a sofőr és a maximum egy utas gyakorlatilag teljesen kitöltötte, ráadásul a motor benyúlt a két ülés közé (cserébe a váltó extrém-rövid volt).


Életút:

Ha a többi autógyártóval vetjük össze, a Bond cég nem volt túl sikeres: fennállásuk alatt mindössze néhány tízezer autót értékesítettek, ráadásul ezek kétharmada Bond Minicar volt. Ha viszont a többi háromkerekű-gyártóval vonunk párhuzamot, máris sokkal jobbak a márka eredményei.

Ennek egyik oka a reklám volt, amit a Bug-nál is alkalmaztak. Ennek részeként az akkoriban közismert Corgi Toys játékgyártó piacra dobta a háromkerekű apró változatát. Azt viszont kevesen tudják, hogy az eredeti Star Wars trilógiában Luke Skywalker (X-34-es) siklójának egyik modellje is egy Bond Bug-ra épült (a kerekeket a kamera elől egy buckasor takarta el).

Az nem világos, mindez mennyit számított a típus értékesítésekor, az viszont biztos, hogy az apró sportautó annak ellenére jól fogyott, hogy (akárcsak a legendás T-modell), kezdetben mindössze egyetlenegy színben volt elérhető (de nem fekete, hanem mandarin, vagy egyszerűbben mondva narancssárgában színben).

A jobboldali fotón viszont a 6 gyárilag fehér Bond Bug egyike látható, melyek a Rothmans cigaretta reklámjához készültek.

A Bug-ból többféle változatot gyártottak, de ezek néhány apróságtól eltekintve csak hajtóművükben különböztek. A két bázismodell 700 ccm-es motort kapott (Bug 700 és Bug 700E), később azonban megjelent a jobb sűrítési arányú Bug 700ES, amely a korábbi 29 helyett már 31 lóerőt adott le, majd a Bug 750 (750 ccm-es motorral).

Ez csekély teljesítménynek tűnik (manapság már túlságosan is), de a típus a Lotus sportautó-márka filozófiáját követte: a könnyű autók akkor is gyorsak és agilisak, ha motorjuk teljesítménye alacsonyabb. A kb. 30 lóerős Bond Bug üres tömege a 400 kg-ot sem éri el, így végsebessége a háromkerekűek között kiemelkedően magas, 126 km/h (ezzel már elérte az akkori alsó kategóriás négykerekű autók szintjét).

A járgány tehát meglepően tüzes volt és nem volt olyan bántóan fura, mint például a Corbin Sparrow, de ugyanabba a hiába esett, mint a fent említett T-Rex: ára meghaladta az azonos méretű négykerekű típusok árát. Hiába volt kiemelkedően jó háromkerekű a Bug, magas vételára egyszerűen ellehetetlenítette, ezért gyártása 1970-től mindössze 4 éven át tartott, igaz, ez idő alatt kb. 2270 példány készült el.

Ennek ellenére a Bond Bug szélesebb körben ismert jármű, melyet több mint négy évtizedes kora ellenére sokan kedvelnek - ez részben a tulajdonosok összetartásának, részben továbbra is a reklámnak köszönhető (egy Bond Bug felbukkan például Robbie Williams Millenium című számában).


Műszaki adatok:

Név: Bond Bug 700SE

Típus: sportautó (háromkerekű mikroautó)

Fizikai jellemzők:

Hossz: 2794 mm

Szélesség: 1397 mm

Magasság: 1270 mm

Tengelytáv: 1956 mm

Saját tömeg: 394 kg

Megengedett össztömeg: ismeretlen kg

Motor: 31 Le (Reliant, 700 ccm)

Férőhely: 2 fő

Csomagtér: ismeretlen l

Teljesítmények:

Végsebesség: 128 km/h

Gyorsulás (100km/h-ra): ismeretlen 100 km/h-ra

Átlagfogyasztás: ismeretlen l/100 km


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2017 | Minden jog fenntartva.