Benz Patent-Motorwagen

„Kétharmad lovas hintó”


A vállalat:

Az előemberek kb. 5-10 millió évvel ezelőtt kezdtek két lábon járni, felszabadítva a karjaikat és a gyaloglás rövid távon máig meghatározó közlekedési forma maradt. A városok és a kereskedelem kialakulását követően fokozatosan nőtt az igény a gyorsabb közlekedésre, de ezt a dokumentált történelem évezredei alatt továbbra is kizárólag gyalogosan, illetve egy vagy több ló (esetleg más állat) segítségével tudták elérni. Ez nagyban korlátozta a sebességet és a hatótávolságot, ráadásul a lovas és a lovas kocsi folyamatos figyelmet érdemelt: a lónak ételt, szállást kellett biztosítani, egészségét és felszerelését karban kellett tartani, érdemi fejlesztésre, kapacitás-bővítésre pedig nem volt lehetőség.

Mindez csak a gőzgépek feltalálása után változott meg: már az ókorban is használtak előre lefektetett síneken haladó járműveket, de az első gőzhajtású mozdonyt Richard Trevithick alkotta meg 1804-ben. A gőzgépek fokozatosan elterjedtek a mozdonyokon és a hajókon, azonban a háztól házig történő szárazföldi közlekedés továbbra sem volt megoldott, mivel a gőzgépek túlzottan nagynak és nehéznek bizonyultak, ráadásul nem tudtak elegendő tüzelőanyagot magukkal vinni, ezért a hintók és szekerek gépesítése továbbra is álom maradt.

Természetesen a kísérletezés nagy erőkkel folyt: már a XIX. század elején is több feltaláló dolgozott egy új hajtóművön, amely alacsony tömeg mellett jelentős teljesítményre képes és egyesek (pl.: a francia Jean-Joseph-Etienne Lenoir vagy a német Siegfried Marcus) egyszerű járművekbe építette be erőforrását. A kísérletek gyakran kudarcba fulladtak (Edouard Delamare-Deboutteville és Léon Malandin kísérleti robbanómotoros járműve például felrobbant), de az 1800-as évek második felében egyre szofisztikáltabb motorok jelentek meg és elérhető közelségbe került a praktikus robbanómotor megalkotása.

A tervezőmérnökök között volt a német Karl Friedrich Benz is, aki fiatalon lakatosként dolgozott, majd vasútmérnöknek tanult. Több vállalatnak dolgozott, majd 1871-ben August Ritter pénzügyi segítségével saját gyárat alapított. Az üzlet (részben Ritter hibájából) kezdetben nem volt gyümölcsöző, ezért Benz menyasszonya, Bertha Ringer a hozományát felhasználva kivásárolta Ritter-t.

Amíg felesége (már Bertha Benz néven) irányította a vállalatot, Karl Benz az 1870-es évek végén egy kétüzemű benzinmotoron kezdett dolgozni, majd több kiegészítő találmányon dolgozott, hogy megvalósítsa álmát; egy ló nélküli kocsit. Az 1880-as évek közepére elkészült Benz járműve, amelyre 1886-ban megkapta a szabadalmat. Ez lett a Benz Patent-Motorwagen, magyarul a Benz szabadalmaztatott gépjármű, amelyet a világ első modern, (relatív) praktikus személyautójának tekintenek.


Konstrukció:

Benz helyesen ismerte fel, hogy a kezdetleges, rendkívül alacsony teljesítményű erőforrása miatt a járműnek a lehető legkönnyebbnek kell lennie, ezért a korábban általánosan használt vastag, nehéz faelemeket azonos szilárdságú, de lényegesen könnyebb acélcsövekkel helyettesítette, ezáltal a jármű üres tömege alig 265 kg-ot tett ki.

Maga a Patent-Motorwagen háromkerekű típus volt, de valójában egy fél-hintónak tekinthető, amelyre elöl egy harmadik támasztó-kereket erősítettek. A típus esetében karosszériáról gyakorlatilag nem lehet beszélni: tömegcsökkentési okokból egyedül az ülések alatti rész kapott burkolatot (hogy az utasok lába ne lógjon be a motortérbe).

Technikailag a Benz Patent-Motorwagen farmotoros elrendezésű (hasonlóan egyes sportautókhoz), a hajtómű a teljes hátsó szekciót elfoglalja, a hátsó tengely hajtott. A végletekig leegyszerűsített autó hátsó kerekeinek átmérője az elsőnél nagyobb. Eredetileg mindhárom kerék a modern kerékpárokhoz hasonlóan fémhuzalokból álló küllős kialakítású volt, ezt a tervező később a lovas kocsikon használt fa küllőkre cserélte.

A személygépjármű meghajtását Benz egyliteres (954 ccm-es), egyhengeres, vízhűtéses négyütemű motorja biztosította, amely mérsékelt, 0,66 lóerős teljesítményre volt képes 250 fordulat/percen (egyes későbbi mérések 0,9 lóerőt és 400 fordulat/percet mutattak).

A Benz Patent-Motorwagen erőforrása egy modern személyautóval összehasonlítva elképesztően egyszerű és gyenge, ugyanakkor a motor több modern megoldással rendelkezett. A hajtómű korában kiemelkedően könnyű, alig 100 kg-os volt, már megoldották az olajozást, a motor rendelkezett vezérműtengellyel és karburátorral is. A jármű erőforrása az indításhoz már elektromos gyújtást használt (a hozzá tartozó akkumulátorral), a forgatónyomatékot szíjhajtás közvetítette és a Patent-Motorwagen még kuplunggal, sebességváltóval és differenciálművel is rendelkezett (utóbbi biztosította a kanyarodáskor szükséges eltérő sebességű forgást a meghajtott hátsó tengely két kerekén).

Az egyetlen henger és az alacsony fordulatszám miatt a motor rendkívül egyenetlen járású volt, de ezt a problémát egy szokatlanul nagy átmérőjű, vízszintesen beépített lendkerékkel sikerült áthidalni.

Az utazás a Benz Patent-Motorwagen-en nem lehetett túlságosan kellemes. A jármű tisztán fa betétei és az üléseket támasztó kovácsoltvas elemei kellemes látványt nyújtottak, az egybefüggő, fotelszerű, karfával és alacsony háttámlával ellátott, a laprugós hátsó tengely fölötti bőr ülések valamelyest enyhítették a betonozatlan utakból fakadó ütéseket, ugyanakkor a tömörgumis kerekek érdemben nem csillapították az út-egyenetlenségek ütéseit. Kezdetben a jármű teljesen nyitott volt, később viszont már felhajtható ponyvatető védte a vezetőt és utasát (a Patent-Motorwagen elöl teljesen nyitott volt).

Életút:

Technikailag nem Karl Benz Patent-Motorwagen-je volt a világ első géphajtású személyautója (ez a cím Nicolas-Joseph Cugnot egy évszázaddal korábbi gőzautóját illeti), de ahogy fentebb is olvasható, a Patent-Motorwagen az első praktikus személyautó. Benz 1886. július 3-án mutatta be járművét a nagyközönségnek (lakóhelyén, Mannheim-ben), azonban gondot okozott, hogy (bármilyen korszakalkotó és figyelemfelkeltő volt is maga a ló nélküli kocsi), a potenciális vásárlók nem tudtak a létezéséről. Karl Benz folytatta a típus fejlesztését, megalkotva a második prototípust, amely már egy 1,5 lóerős motort kapott, majd a harmadik modellt, amely még erősebb, 2 lóerős erőforrással rendelkezett (16 km/h-ra növelve a jármű sebességét) és már ponyvatetővel is felszerelték (ennél a járműnél tértek át a fa küllős kerekekre).

Bertha Benz (felismerve a marketing jelentőségét), a harmadik prototípust (valószínűleg férje tudta nélkül) 1888-ban kőrútra vitte: két fiával, a 14 éves Richard-dal és a 15 éves Eugen-nel egy közel 100 km-es utat tett meg mannheimi otthonából szüleihez, Pforzheimbe, majd másnap vissza.

Útközben meg kellett állniuk üzemanyagért, ami komoly problémát jelentett, mivel ekkor benzint csak patikák árultak és csupán kis mennyiséget tartottak (a benzint ekkor elsősorban világításra és sebfertőtlenítésre használták, lévén a robbanómotoros járművek még nem terjedtek el). A világ első benzinkútjaként is értelmezhető megálló alkalmával Bertha jobb híján ligroint (desztillált természetes petróleumot) töltött a 4,5 literes tartályba, emellett a gyorsan kopó fék miatt az asszony egy cipésszel bőrcsíkot szögeltetett a fékbe, megalkotva a világ első fékbetétjét.

1886 és 1894 között 25 db Benz-féle Patent-Motorwagen készült, az egyes járművek fokozatosan egyre fejlettebbé váltak. A Patent-Motorwagen forradalmi találmány volt, korlátozott képességei ellenére felkeltve a vásárlók figyelmét. Hamarosan a típusnak már vetélytársai is akadtak: az 1889-es párizsi világkiállításon Benz háromkerekű járműve mellett már honfitársa, Gottlieb Daimler négykerekűje is látható volt (Daimler korábban már épített egy kísérleti járművet, a Petroleum Reitwagen-t, amely ma az első modern motorkerékpárként ismert).

A Benz & Cie. vállalat elsősorban fixen telepített benzinmotorjainak köszönhetően bővült, 1894-ben pedig bemutatták az első sorozatgyártású személyautójukat, a négykerekű Benz Velo-t (az évszázad végén a cég volt a világ legnagyobb személyautó-gyártója - 1899-ben már 572 autót gyártottak).

A Benz vállalat a század végén gyors ütemben bővült: 1895-ben elkészítették a világ első benzinmotoros teherautóját és buszát, a következő évtizedekben pedig a cég többször átalakult, 1926-ban egyesült a Daimler-rel és felvette a Mercedes-Benz márkanevet. 1998-ban a Daimler-Benz megszűnt, miután a cég egyesült az amerikai Chrysler-rel, létrehozva a DaimlerChrysler-t, amely két hónappal később Daimler-re változtatta a nevét, de a Mercedes-Benz márka a mai napig kínál felső kategóriás személyautókat.

A Patent-Motorwagen emlékére 2008-ban felavatták a Bertha Benz Memorial Route nevű útvonalat, amelyen kétévente veteránautósok végigjárják az egykor Bertha és két fia által megtett utat, emellett a Patent-Motorwagen-ből több működőképes replikát is gyártottak, ezáltal a modern utasok számára is átélhető a közel másfél évszázaddal ezelőtti személyautózás (igaz, léteznek új építésű ”régi” autók is, pl.: az AAGLANDER Duc).


Műszaki adatok:

Név: Benz Patent-Motorwagen

Típus: ló nélküli kocsi (háromkerekű személyautó)

Fizikai jellemzők:

Hossz: 2700 mm

Szélesség: 1400 mm

Magasság: 1450 mm

Tengelytáv: 1450 mm

Saját tömeg: 265 kg

Megengedett össztömeg: ismeretlen kg

Motor: 0,66 Le (Benz, 1 hengeres, 954 ccm-es)

Férőhely: 1+1 fő

Csomagtér: nincs

Teljesítmények:

Végsebesség: 16 km/h

Gyorsulás (100km/h-ra): nem tud felgyorsulni 100 km/h-ra

Átlagfogyasztás: ~ 10 l/100 km


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2018 | Minden jog fenntartva.