Vuk

„Vuk vagyok; vadászom, utamból kotródj!”


A világ:

A legtöbb ötletes egész estés rajzfilm mögött a Pixar áll, de az is igaz, ezen a téren mennyiségben a Disney gyakorlatilag egyeduralkodó. Az amerikai óriásvállalat fenntartja saját vidámparkjait, különféle ajándéktárgyakat, figurákat árul, élőszereplős TV-filmeket és sorozatokat gyárt, de mindezek középpontjában rajzfilmjei állnak.

A Disney-féle rajzfilm-gyártás kulcspontja a szabályok betartása: az általuk készített művekben van humor, akció, tragikus pillanat, betétdal és végül minden jóra fordul. Ezen alkotások túlnyomó része ezért az egyszer nézhető kategóriába esik - semmi újdonság nincs bennük, de ha kellően összekapják magukat, a sablonokból valami jópofát is alkothatnak (pl.: Mulan, Atlantisz, Eszeveszett birodalom).

De a sikeres történetekre sablonokból építkező rajzfilm nem feltétlenül jelent egyet a Disney-vel, és nem is csak Amerikában használják: hasonlóval Európában is találkozhatunk, sőt mi több, Magyarországon is született ilyen mű.

Ilyen a Vuk című rajzfilm is, mely Fekete István 1965-ös, azonos című történetét mutatja be. Fekete István (részben a kommunizmus miatt) elsősorban természetben játszódó és gyermek-regényeiről ismert, ilyen például: A koppányi aga testamentuma, a Tüskevár vagy folytatása, a Téli berek.

A Vuk egy fejlődés-regény és van filozófiai része is, de mindenekelőtt egy állatmese. Maga a történet egy hétköznapi erdőben játszódik, ahol zajlik az élet. A róka család feje, Kag este - mint minden éjjel - ismét is vadászni indult, amíg vackukban a gondos róka-mama, Íny vigyáz az öt kis róka-csemetére. A kölkök négyötöde csendes-rendes, de az ötödik, Vuk sehogy sem bír a fenekén megmaradni.

Amikor apja megkérdezi a gyerekektől, mit kérnek, ő a liba-kacsa választási lehetőségen kívül még egy kakast is akarna. Ha ez nem lenne elég, éjjel Vuk a vadászni induló Kag után ered, mivel szeretne vigyázni apjára és izgatja a rejtélyekkel teli vadászat, ahová ő zsenge kora miatt még nem mehetne el.

Utóléri apja, aki viszont ráparancsol, hogy menjen vissza, ám Vuk a hazaúton elkezd üldözni egy békát, így csak reggelre ér haza. Otthonát feldúlták, szülei és testvérei eltűntek, ő pedig ott marad egyes egyedül, amíg egy idősebb róka, Karak magához nem veszi.

A razfilmes-Vuk 1981-ben született, amit úgy is mondhatnánk, hogy ősrégi (főleg a többi bemutatott műhöz képest). Emiatt aztán minden rajzolt, a háttér roppant egyszerű (rendszerint csak néhány színből állt) és a karaktereket is jellegzetes alakjuk miatt ismerhetjük fel olyan könnyen.

Régi műveknél gyakran problémát jelent a kornak megfelelő beszédmód is, de a Vuk-nak olyan speciális, semmi mással össze nem téveszthető a szövegkönyve, amit számos mai rajzfilm is megirigyelhetne. A sok látványelem, kevés beszéd ellenére ez utóbbi sem szorul háttérbe és nem csak ezért, mert az állatokat többek között Földi Teri, Pogány Judit, Csákányi László és Gyabronka József hangja kelti életre.


Szereplők:

E mese kulcsfigurája Vuk, a címszereplő róka. Rövid nevének jelentése: Vadászom, Utamból Kotródj! - ezt kiváló (róka) nagyapja után kapta. Vuk eleven kis róka, akit érdekel minden új dolog, már gyerekkorában szeretne vadászni és felnőttként vakmerő akciói messze földön híressé teszik.

Szinte Vuk tökéletes ellentéte Karak, az idősebb róka, aki a történet elején magához veszi a rókakölyköt. Karak bölcs és megfontolt - sokat látott, afféle „tapasztalt vén róka”, aki átsegíti Vuk-ot a kezdeti nehézségeken.

Vuk családjáról nem sok derül ki, mert a Simabőrű még kiskorában elpusztítja. A Simabőrű mindenen uralkodni akar és elveszi, ami neki kell: villámló botja elől nincs menekvés, ám látása gyenge, ahogyan a szaglása is és lassan mozog.

A Simabőrű nem az erdőben lakik - az ő háza egy tisztáson áll, amit minden róka messze elkerül. A Simabőrű-t ugyanis nem csak villámló botja tesz félelmetessé: Vahúrok (kutyák) szolgálják, akik el tudják kapni a rókákat, bár szaglásuk nem olyan kifinomult és az eszük sem túl nagy. A Simabőrű házát alapesetben jobb lenne messze elkerülni, csakhogy annyi ínycsiklandó állat él néla, hogy ezt nehéz megállni.

Azért az erdőben is sok táplálék él, igaz, egy részüket nem lehet megenni: tüskéi miatt például Szú (sündisznó) szinte elkaphatatlan Szú és Nyaú (macska) éles karmai is veszélyesek a rókákra nézve.

A zsákmányállatok is sokfélék, Tás-tól Unkán-át a gyökerek közt lakó Cin-ig (egér) és az őket pusztító gyönge Szí, a kígyó vagy Hú, a fülesbagoly is az állat-populációt növelik.


Történet:

Amikor Karak megához veszi a kis Vuk-ot, először csak az oktondi kölyköt látja benne, de hamarosan kiderül, hogy bár Vuk tapasztalatlan, egészen kiváló a szaglása. A vén róka ezért elkezdi tanítgatni a vadászat és magának a róka-létnek a rejtelmeire.

Kóborlásuk során eljutnak az erdő szélére, ahol a Simabőrű tanyázik és a házat nézve Vuk megtudja, hogyan haltak meg szülei és bosszút esküszik, ám egyenlőre lekötik a számára furcsa szabályok, mint hogy vadászat közben, a támadás előtt le kell hunynia a szemét.

Kiderül, hogy Karak mindamellett, hogy ügyes és okos róka, kiváló, bölcs tanítómester is és minden tudását átadja Vuk-nak, akiből így gyors és ravasz róka lesz (még egy pávát is elcsen a Simabőrű kertjéből).

Egy nap Vuk ismét elkóborol a pihenő Karak-tól és találkozik Csele-vel, a fiatal róka-lánnyal, akit a Simabőrű fogságba ejtett. Vuk-nak megtetszik a fiatal róka-lány, aki szívesen vele menne, de fémrácsú ketrecét nem tudja kirágni, ezért este Vuk elhozza a vonakodó Karak-ot, hogy együtt találjanak megoldást.

Az öreg róka ki akarja ásni a ketrecet, de az alulról is zárt, így látszólag nincs esély a szabadulásra. Menekülniük kellene, mert hiába a vihar, előbb-utóbb a Simabőrű és a Vahúrok megneszelik, hogy itt vannak, ám Vuk-nak támad egy ötlete: kiszedi a közeli szekeret támasztó követ, amely így nekirohan a ketrecnek, kiszabadítva a lányt.

Nyári szállásukon, a búzatáblában található árnyékos rejtekben immár együtt élnek, ám a Simabőrű résen van. Amikor őszbe fordul az idő, a táblát learatják, kiáll a tábla szélére, mert tudja, hogy a rókák el fognak futni a zaj elől.

Ez így is lenne, de Vuk Karak tanácsa ellenére úgy dönt, mégis az aratógépek mellett osonjanak el, ami be is jön: a vadász hiába várja őket, a rókák megmenekülnek. Karak elismeréssel szól Vuk-ról, minden rókák legeszesebbikéről: elmondja, hogy a kiskölyök most már felnőtt és immár a maga ura, ám Vuk mégis inkább velük maradna.

Az ősz mégis tragédiába torkollik. Amikor lehullnak a levelek, az erdő veszélyes hellyé válik, mert nincs már hová bújni. Tudja ezt a Simabőrű is: sokan zajt csapva járják az erdőt, kiugrasztják rejtekhelyeikről az állatokat, akiket aztán a vadász lelő.

A három róka is fél, de Vuk rájön, hogyha meglapulnak, nem érheti őket vész. Ám Karak beidegződése túl erős: kitör és hiába ugrik, a villámló botot nem tudja elkerülni. Karak halála után a holdnak Vuk ismét megesküszik - bosszút áll nagybátyja haláláért.

Az ifjú pár, Vuk és Csele ezután éli a rókák hétköznapjait, ám ők télen sem éheznek. Ennek oka, hogy Vuk már nem portyázik: célja a vadász háza, ahonnan egymás után hozza el a tyúkokat, csirkéket és más állatokat - még a többi kutya is az ottani házőrzőkön nevet.

Végül a Simabőrű-nek mindössze két libája marad és őrjöng dühében. Vahúr és Fickó egy utolsó feladatot kap: ha egy is eltűnik a libák közül, a Simabőrű ágyelőt csinál a bőrükből. A feladat adva van, még ha roppant veszélyes is és Vuk még egyszer vadászni indul...


Apróságok:

A Vuk nem elképesztően részletes grafikájával nyeri el nézői kegyeit - annál sokkal rafináltabb rajzfilm. Bár az is igaz, hogy a látvány szép színes és a helyszínnek megfelelően változik, a szereplők kedvesek és az akciók ellenére egy kisgyerek is értelmezheti őket, mivel nem ugrál össze-vissza.

Közben pedig szemtanúi lehetünk, ahogy az izgága kis rókakölyök érett és cseles fiatalemberré válik, aki kiszabadít és meghódít egy rókalányt, sőt, a Simabőrű ellen harcol.

Apropó Simabőrű - a rajzfilm egyik legbriliánsabb húzása, hogy bár egyszerre szerepelnek benne emberek és állatok, nem kérdés, hogy a rókákkal vagyunk. Akárcsak a Tom & Jerry-ben, az emberi karakterek rendkívül felületesek és sohasem látszik az arcuk - ők csak mint valami furcsa, idegen lények vannak jelen.

Még némi társadalomkritikai felhang is megjelenik Karak képében, aki a rókacsalád halála kapcsán megjegyzi: a Simabőrű azt hiszi, minden csak őérte van. Karak egyébként is rendszeresen kikacsint a rajzfilmből (általában nem szó szerint, inkább a nézőhöz szól) és mellesleg kiváló tanár - amikor Vuk hibázik, csak annyit mond: „nem vagy buta, csak még keveset tudsz”

Itt maximum abba lehetne belekötni, hogy a film nem teljesen követi az alapművet (nyolc róka-gyerek helyett a vásznon csak öt van és a könyvben Csele Vuk testvére), valamint az, hogy a rajzolt változatban a halál csak úgy jelenik meg, mint az Oroszlánkirály-ban vagy a Bambi-ban. A Vuk-ban a Karak halála utáni bosszú sem őrült mészárlást jelent, sokkal inkább azt, hogy a furmányos róka borsot tör a Simabőrú orra alá.

Talán nem véletlen, hogy az elmúlt évtizedek csak még patinásabbá tették ezt a rajzfilmet, amit ma is bátran ajánlhatunk családi mozifilmnek. A Vuk (a Macskafogó mellett) maga a kultikus magyar rajzfilm, amit minden magyarnak illik (más nemzetek tagjainak pedig érdemes) megnézni, hiszen ma is éppoly jó, mint megjelenésekor (az ettől független ”kvázi” második rész pedig a történelem legrosszabb filmjeinek sorát gyarapítja).


Adatok:

Származási ország: Magyarország

Stúdió: Pannónia Filmstúdió

Rendező: Dargay Attila

Megjelenés éve: 1981

Hossz: 74 perc

Költségvetés: ismeretlen millió forint

Ajánlott: fiataloknak, az állatmesék kedvelőinek…meg a többieknek is


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2017 | Minden jog fenntartva.