Münó, a holdbéli manó

„Minden őrzőnek megvan a maga stílusa”


A világ:

Akár tetszik akár nem, a rajzfilm-gyártás is egy ipar, amelyet néhány óriás ural, akiknek mind megvan a maguk stílusa. A Pixar (legalábbis amíg a Disney be nem kebelezte), a fordulatokban gazdag történeteiről és remek karaktereiről volt ismert (pl.: Toy Story, A Hihetetlen család), a Disney habos-babos tündérmeséiről (pl.: Csipkerózsika, Aranyhaj és a nagy gubanc), a Dreamworks pedig állatmeséiről (Madagaszkár, Kung Fu Panda).

Természetesen mellettük minden évben számos kis stúdió által készített rajz-, illetve animációs film kerül a mozikba, de többségük e három stúdió alkotásainak gyenge másolata vagy a végeredmény egyenesen katasztrofális. A legtöbb film ott csúszik el, hogy olyan akar lenni, mint a ”nagyok”, de tizedannyi pénzből és a végtermékből egyértelmű, hogy ehhez nem csak a látványt kellett feláldozniuk - nem volt pénz normális forgatókönyvírókra vagy szinkronszínészekre sem.

Néhány mesefilm tisztában van a korlátaival és azon belül ügyes kis végterméket hoz létre (ilyen például a rettenetesen ronda, de egyedi alapötletű Pirosszka, vagy a stop-motion filmjeiről ismert Laika stúdió alkotásai: a Coraline vagy a ParaNorman). Az viszont rendkívül ritka, hogy egy független csoport olyan mesét vigyen vászonra, hogy a végeredmény nemcsak a történetmesélés, de a látvány szempontjából is felér az ipar nagyjaihoz. A ritka kivételek közé tartozik a Karácsony Artúr, de az alábbi mese, a francia Münó, a holdbéli manó is.

A Münó világa látszólag olyan, mint a miénk: egy kis bolygó tele élőlényekkel, kultúrával, nappal, holddal - ám az egyensúly fenntartásához a lakóknak keményen kell dolgozniuk. A legendák szerint ugyanis a bolygón valaha teljes sötétség honolt, mivel a nap túlságosan távol volt, ám egy nap egy legendás lény, aki később a nap őrzőjeként vált ismertté, megszigonyozta a napot és közelebb húzta a bolygóhoz. A nap őrzőjének párja a hold őrzője, aki az álmok világából hozta el a holdat és az álmokat.

Az egyensúlyt ők ketten, a nap és a hold őrzője tartják fent: mindketten egy-egy hatalmas lényen utaznak, maguk után húzva az égitestet, gondoskodva arról, hogy a napok és éjszakák folyamatosan váltsák egymást.

A nap és a hold őrzői már nagyon öregek, ezért hamarosan (350 év után) átadják helyüket a következő generációnak. A film itt kezdődik el öt (!) párhuzamos szálon. Láthatjuk, ahogy a nap következő őrzője, Szolár büszkén készül átvenni a pozíciót és nagy tervei vannak Dermesz-nek, a hold őrzőjének is. A rendkívül ritka eseményre mindenáron szeretne eljutni Tündi is, egy rendkívül okos, fiatal lány, akárcsak Münó, az éjszaka birodalmának szeleburdi lakója (ám ezt apjuk mindkettejük számára megtiltja).

A nagy ünnepségen Szolár-t ki is választják a feladatra, ám a hold új őrzőjének Dermesz helyett véletlenül a besurranó Münó kerül a posztra - ezzel a bolygó harmóniája a két fiatal lény kezébe kerül, ami hamarosan óriási kavarodást okoz.

A 2014-es Münó, a holdbéli manó rendkívül egyedi látványvilággal rendelkezik, legyen szó a karakterek alakjáról, mozgásáról vagy a bolygó lakóiról (a filmben a két őrző színei, a sárga és a kék dominálnak, de az élő növényzet - pusztító láva ellentéte is fel-felbukkan).


Szereplők:

Münó - annak ellenére, hogy a film névadó karaktere, kezdetben inkább csak háttérszereplőnek tűnik. A középpontban egyértelműn Asztro mester tanítványa, Szolár áll. Szolár nagy és erős - egész életében a nap szigonyozására készült. Szolár-ban túlteng az önbizalom, hiszen nincsen nála jobb szigonyos és a nappal népe (de főleg a hölgyek) rajonganak érte.

A hold leendő őrzője, Dermesz szinte Szolár tökéletes ellentéte: magas és vékony, hűvös és nyugodt, akárcsak az éjszaka legtöbb teremtménye. Dermesz még inkább rideggé válik, amikor kiderül, hogy mégsem ő lesz a hold új őrzője.

Mellettük fontos szerepet játszik Tündi, a fiatal lány. Ő nem a nappal és nem is az éjszaka birodalmából, hanem a kettő közötti szűk sávból származik. Tündi ugyanis egy gyertya-lény, ezért élettere igen szűk: nem mehet ki a napra, hiszen akkor elolvadna, napfény híján viszont teljesen megdermed és képtelenné válik a mozgásra.

Tündi-t ez azonban cseppet sem zavarja: szeretné felfedezni a világot és bár a fizikai erőnek híján van, kiváló asztronómiában (csillagászatban), asztrofizikában és qantumfizikában, ami rendkívül fontos, lévén ezekkel határozzák meg a bolygók útját.

A mesében mások is felbukkannak: a gonosz Nekrossz (övé az ötödik történetszál); egy korábbi őrző, aki megőrült és valamikor magának akarta a napot, de Asztro mester száműzte az alvilágba, valamint felbukkan két kis gonosz szolgája, Fancsal és Frocli is (utóbbiak sokban hasonlítanak a Disney-féle Hercules Pech-jére és Pánikjára).

Történet:

Az őrző-avató ceremónia után a lények visszatérnek a hétköznapjaikhoz, hiszen számukra az őrzőváltásnak nem kellene komolyabb hatása legyen. A gond csak az, hogy Fűz mester eltávozik, a magára maradt Münó pedig nem tudja, hogyan kellene irányítani a holdat, ezért az csakhamar letér a kijelölt útjáról. Közben ráadásul a két kis szörnyeteg, Fancsal és Frocli értesíti Nekrossz-t, hogy a régi őrzők uralmának vége, aki csak erre várt: elküldi ikerkígyóit, a lelkek megrontóit, akik megfertőzik Dermesz-t, a hoppon maradt hold-őrzőt, hogy megszerezzék a napot és a holdat.

Münó a holdat maga után húzó lényt, a templomot gyorsabb mozgásra ösztökéli, hamarosan azonban elveszti az irányítást, sőt, elszakadnak a hold-fonalak is, amelyek a holdat a hatalmas lényhez kötötték (Szolár-ral sincs minden rendben, mert ő meg azt szeretné, ha mindig sütne a nap). Tündi az első, aki észreveszi: a hold temploma letért a pályájáról! Münó ugyani visszaszerzi és lehúzza a holdat a karjaiba, de amikor Szolár átugrik hozzá, hogy jól letolja, a két kis ördögfajzat egyszerűen ellopja a napot.

A nap így Nekrossz kezébe kerül, aki kioltja a tüzét, így már csak várnia kell, amíg az égitest végleg kialszik, örök sötétséget bocsátva a bolygóra - Dermesz elmondja Szolár-nak, Münó-nak és Tündi-nek Nekrossz tervét, majd átveszi a cérnaszálra fűzött holdat Münó-tól, aki sírva elszalad.

Az éjszaka fiatal lénye csak el akar menekülni az őrzőség elől, de a nap nélkül a hold sem ragyoghat, ezért Münó-t a saját népe is kitagadja (a nap fénye nélkül a hold eközben halványodni, fogyatkozni kezd).

Szolár elindul, hogy visszaszerezze a napot és vele tart Tündi is (nem önszántából: ha az éjszakában meleg nélkül maradna, egyszerűen megfagyna). Hamarosan újra csatlakozik hozzájuk Münó, aki eltökélte, hogy jóváteszi a hibáját. Együtt el is érik a kék kört, amely egy víz alatti átjárón keresztül az alvilágba vezet. Itt összefutnak Foszfó-val, az alvilág jelenlegi és a hold múltbéli őrzőjével, aki egy darabon elkíséri őket, de amikor Tündi véletlenül megsérti, egyszerűen lelép.

A három fősre csökkent csapat nélküli is megtalálja az alvilágba vezető lejáratot, de kettéválnak: Münó és a lány a hold híján megzavarodott templomot próbálja megállítani, Szolár viszont Nekrossz-ért megy az alvilágba. A kis holdmanó sikeresen lecsillapítja a templomot, majd Tündi-vel eljut az álmok világába, ahol elkészít egy új holdat, Szolár-t viszont megfertőzik a lelkek megrontói, akiket csak Foszfó felbunnakása űz el. Az idős őrző megmenti Szolár-t, de ez az életébe kerül. Ezzel kezdetét veszi a végső csata. megérkezik Tündi és Münó, de úgy tűnik, a hatalmas Nekrossz ellen még hármuk ereje is kevés lesz...


Apróságok:

Ha nem is a legjobb, de a Münó, a holbéli manó egy remek és ami még fontosabb, üdítően egyedi animációs film. A film látványvilága lenyűgöző: minden lényt sikerült karakteressé tenni, együtt mégis remek egészt alkotnak. A hold őrzőjének temploma külön piros pontot érdemel: olyan, mintha egyenesen egy szürrealista festményről került volna a vászonra.

Kiemelkedő Foszfó mester is - sikerült a filmbe úgy beilleszteni egy bölcs (keleti harc-) mestert, hogy közben nem untat a sablonos mondásaival. Még Fűz mester halála is elgondolkoztató, ahogy élete végén egy bimbózó növénnyé alakul. Az elvarázsolt, túlvilági érzést a kétféle megjelenítés is erősíti: maga a film 3D-s animáció, de a visszaemlékezések és az álmok világában tett utazás hagyományos 2D-s rajzfilm.

A filmben mindössze négy apró hiba található, bár ezek szinte semmit sem vesznek el a mese értékéből. Az első a film humoros oldala - ha az előbbi áradozásból nem derült volna ki, a Münó látványvilága tökéletes, de a nevettetés nem nagyon megy neki (például a készítők viccesnek gondolták, hogy Dermesz lábára ráesik az álom-csatornafedő? Most komolyan?!).

A másik három kifogás a történetben keresendő. A film gyakorlatilag arról szól, hogy Münó-ból lesz a hold őrzője, mindent elszúr és ezt helyre kell hoznia. A gond csak az, hogy ez nem az ő hibája: Münó nem akar a hold őrzője lenni, nem készítették fel és Fűz mester is otthagyja mindenféle érdemi információ nélkül - ha egyszer nem magyarázták el neki, hogy hogyan vezesse a templomot, akkor miért lepődik meg mindenki, amikor elsőre nem sikerül neki? Még Szolár-nak is van külön segítője, Münó-nak miért ne lehetne?

A harmadik dolog Tündi. A gyertyalány kiváló karakter: nem elég, hogy rendkívül gyenge, de ráadásul folyamatosan figyelnie kell arra, hogy ne olvadjon vagy fagyjon meg, ugyanakkor sokkal okosabb, mint Münó és Szolár együtt. Fura, hogy megalkotnak egy ilyen jó szereplőt, aztán szó szerint semmire sem használják - Tündi az egész filmben gyakorlatilag nem tesz semmit, ha kivennék, a történet semmit sem változna (az egyetlen, amit tesz az, hogy kiszámítja: a templom letért az útjáról - de ezt hamarosan mindenki más is megtudja).

A végső piszkálódás a fordításnak szól: a film eredeti címe (magyarul) Münó, a hold őrzője, lévén Münó nem manó és soha nem is járt a holdon, mivel az a filmben nem is egy valódi égitest (igaz, a szereplők nevének megváltoztatása lehet, hogy segíti a megértést - pl.: a Szolár és Dermesz a magyarban talán jobb elnevezés, mint az eredeti Sohone és Leeyoon).

Akárhogy is, a Münó egy remek rajzfilm az egyensúlyról és a különbözőségről, amit mindenképpen érdemes látni (kár, hogy a film még a készítésének - kategóriájában bagó - költségét sem hozta be, ami elsősorban a reklámozás, nem pedig a film hiányosságának tudható be).


Adatok:

Származási ország: Franciaország

Stúdió: On Animation Studios

Rendező: Alexandre Heboyan és Benoit Philippon

Megjelenés éve: 2014

Hossz: 86 perc

Költségvetés: 14,1 millió $ (~ 3,1 milliárd forint)

Ajánlott: kicsik számára a látványa, idősebbeknek a mondanivalója miatt


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2017 | Minden jog fenntartva.