Kincses bolygó
„Ez egy förtelmes, szedett-vedett csürhe, asszonyom”
A világ:
A legtöbb gyerek (és felnőtt) számára a kalózok amolyan önfejű Robin Hood-ok voltak, akik megsarcolták az arannyal és más értékes portékákkal megpakolt birodalmi hajókat, majd gyors hajójukkal (és a zsákmánnyal) együtt eltűntek a ködben.
Aki a való életbeli, mai kalózkodásra kíváncsi, az keressen rá a szomáliai vagy az újabban a Guineai-öbölben terjedő (szintén szomáliai eredetű) kalózokra, aki viszont inkább egy bús-vidám mesére vágyik…az olvasson tovább.
Tehát kalózok - gyors hajók, harcok tengeren és szárazföldön, mesés kincsek - minden, amire egy gyerek vágyik. Csakhogy ezúttal nem a megszokott újkori változatról van szó (és nem is az ókori Szinbád-osról), mivel ez a mese a jövőben játszódik. Az egész filmet áthatja egyfajta furcsa kettősség, a lépten-nyomon tetten érthető anakronizmus (amikor az adott korba nem illő tárgyakkal találkozunk).
Ebben a világban az emberiség meghódította a világűrt, számtalan bolygót fedezett fel és sok értelmes (meg néhány értelmetlen) fajjal találkozott (és kivételesen nem igyekeztek kiirtani egymást). De hiába a csúcs-modern találmányok, a mesterséges testrészek és az arktúriai szolár-kristályt használó szolár-eszközök, a Kincses bolygó szinte a XVII-ik században játszódik. Hogy ez nehezen hihető? Íme, néhány párhuzam:
A történet idejére az emberek (európai telepesek) már felfedezték a többi naprendszert (Amerikát) és találkoztak az űrlényekkel (őslakosokkal). A felfedezők hatalmas mennyiségű kincsre tettek szert (például az inkákéra), melyet óriási bárkáikon szállítottak haza (ez az életben is így volt), csakhogy mindkét síkon (a történelemben és e filmben is) kalózok fosztogatták hajóikat.
A rajzfilmbeli kalózok legismertebb képviselője a hatszemű Nathaniel Flint kapitány volt, aki rendelkezett egy különleges képességgel: (űr)hajója a legváratlanabb helyeken csapott le a gyanútlan áldozatokra, majd a támadás végén ugyanolyan gyorsan el is tűnt.
Bár Flint kapitány már régen meghalt, kincsét sohasem találták meg, ez pedig alapot adott egy legendának: e történet szerint a kalóz halála előtt az általa rabolt ezernyi világ kincseit elrejtette egy égitesten - így született meg a Kincses bolygó.
Na, az előzményekről ennyit, de mielőtt rátérnénk a karakterek kivesézésére, ejtsünk pár szót a látványról. A megjelenítés ma már nem számít kiemelkedőnek, de ha hozzátesszük, hogy a Kincses bolygó 2002-es alkotás, rögtön más szemszögből kell vizsgálnunk a dolgot. A szereplők kissé durván kimunkáltak (igaz, mérföldekkel jobbak az Atlantisznál), de amúgy minden oké és Silver (ld. lejjebb) robot-alkatrészei látványos átalakulásokra képesek.
A háttér persze (néhány kivételtől eltekintve) statikus, de ez bő egy évtized távlatából megbocsátható és a dinamikus kameramozgatás miatt ebből többnyire semmit nem veszünk észre. Azt viszont vicces látni, hogyan boronálták össze az 1600-as és a 2000-sokas éveket: a hajhálós békaemberek vagy a kapitányi sapkás macskanő kifejezetten egyedi ötlet.
A rajzfilm színvilágában a sötétek, főleg a barna és a mélykék dominál, de ebben semmi meglepő nincs: a játékidő túlnyomó részében többnyire a hajó és az űr adják majd a hátteret. Ezt a kissé lehangoló kompozíciót törik meg a sárgák - ügyes megoldás, ahogy a mozgalmasabb részek élén, vibráló színei kiemelkednek az ilyenkor szinte masszává olvadó háttérből (bár lehet, hogy ez nem volt szándékos).
Szereplők:
A történet középpontjában James Hawkins áll, aki a tipizált amerikai fiatalok mintapéldánya: egy önfejű, sértődékeny léhűtő, aki képtelen a korabeliekkel (vagy bárki mással) barátkozni és fittyet hány a szabályokra (hiába, a fim amerikaiaktól amerikaiaknak készült). Nem látszik rajta, hogy járna iskolába, de nem is dolgozik, ezért jobbára csak lopja a napot. Egyetlen ”képessége” a rakétás szörfözés és a „sky surfing” (ez utóbbi lényege, hogy az ejtőernyős lábára szörfdeszkát erősítenek, aki a szabadesés alatt ezzel bohóckodik).
Jim apja elhagyta a családot, ezért a fiú anyjával, Sarah Hawkins-al él, aki egy kis fogadót vezet. Bár van néhány vendégük, a népek többnyire csak étkezési célból látogatják a rozzant épületet és ez alól a család barátja, Dr. Delbert Doppler sem kivétel. Ő egy furcsa, kutyaszerű asztrofizikus és mint minden tudós, három fő jellemvonása van: okos, félénk és sohasem vett részt kalandban (ráadásul szemüveges). Érdekes, hogy még B.E.N., a robot is szerepel a film plakátján, Doppler viszont valahogy lemaradt.
Később megismerkedhetünk a durbelebumm hajóskapitánnyal, Amelia-val is, aki Delbert tökéletes ellentéte: bátor, harcolt a háborúban, mindig tettre kész és egy két lábon járó macskanő. Az általa irányított hajó első tisztje a kőszerű Arrow, aki a legénység többi tagjához (pl.: Arrow ellenpólusához, a pókember-szerű Scroop-hoz) hasonlóan a filmben fajának egyedüli képviselője.
Ha a főszereplőnek nem kellene fiatalnak és butának lennie, akkor a Kincses bolygó John Silver körül forogna (persze nem szó szerint). Ő egy kétes előéletű matróz, aki szakácsként szolgál a hajón és elég gyanúsan viselkedik. Már a megjelenése is magáért beszél - a jól megtermett, hájas férfi testének jobb felét gyakorlatilag teljesen elvesztette, ezért ezen az oldalon mechanikus a lába, a keze és a szeme.
Ehhez jön még a behízelgő modora, de nemegyszer kivillantja a foga fehérjét, hogy senkinek ne legyen kétsége: ő mindig eléri, amit akar. Azért annyira démoni mégsem lehet, hiszen ott van neki Morph, aki egy kicsi, rózsaszín alakváltó lény.
A film talán legjelentősebb pontja a lányok hiánya, amiért külön dicséret illeti a Disney-t. Mert persze legalább egy szerelmi szálat muszáj volt belezsúfolni a történetbe és nem arról van szó, hogy mindenki imád ronda, kövér, korlátozott értelmű férfiakat bámulni, de valljuk be, a kalózkodás igazából fiús dolog (bár ezzel Anne Bonny és Mary Read biztos nem értene egyet).
Történet:
A kerettörténetet adó Flint-kapitányos mesét követően láthatjuk, ahogy a tizenéves Jim egy lezárt ipari területen szolár-szörfözik, ám a rendőrség robotjai rövid úton nyakon csípik. Szerencséjére kiskorúként csak hazakísérik, pedig a 904-es nemtudjukmeghogymi 5. szakasz, 6. paragrafusa alapján közlekedési kihágást követett el és már így is próbaidőn volt (tehát nem ez az első eset).
Az anyja lehordja, ezért Jim elvonul, de a fiú duzzogása nem lehet teljes, mert egy mentőkabin landol a fogadó mögötti parkolón és kikászálódik belőle egy túlméretezett teknősbékához hasonló lény. Jim ahelyett, hogy a súlyosan sérült, Billy Bones névre hallgató tekihez mentőt hívna, inkább elviszi a fogadóba, ám ez nem bizonyul túl jó ötletnek, Billy ugyanis rövidesen kileheli a lelkét. Csakhogy mielőtt meghalna, két dolgot hagy a fiúra: egy figyelmeztetést (Óvakodj a kiborgtól!) és egy apró csomagot.
Sajnos nincs idő e rejtély kibogozására, mivel kisvártatva egy újabb hajó landol a ház mellett és rövidesen egy csapat martalóc támadja meg az épületet, ezért Jim, az anyja és a szokás szerint náluk időző Dr. Delbert kénytelenek elmenekülni.
Lám-lám, a filmből még nem telt el negyedóra, Jim máris elkövetett egy szabálysértést, miatta halt meg egy lény és elpusztult a lakásként is funkcionáló fogadójuk. De szerencsére ez egy mese, így ezzel még nem hogy nem ér véget a történet, de igazából még csak most kezdődik.
Kiderül, hogy a Jim tulajdonába került kis csomag egy sárga fém gömböt rejt, amely valójában egy térkép - útmutató a legendás kincses bolygóhoz (vagy legalábbis egy ahhoz hasonlóhoz). Dr. Delbert és Jim kapva kapnak az ötleten - hátrahagyják Sarah-t és bérelnek egy hajót, legénységet fogadnak fel, majd elindulnak a kincshez.
Az utazás azonban nem fenékig tejfel, főleg a fiú számára - nem elég, hogy kis híján megöli őket egy kiégett csillag felrobbanása, a fiút beosztják a félig robot szakács, Silver alá. A henyéléshez szokott Jim-nek komoly próbatételt jelent a munka, te idővel kötődni kezd egymáshoz a vén lókötő és a srác. Sajnos itt a film visszaesik a Disney-szintre: az apa-fiú kapcsolatot annyira hangsúlyozni kell, hogy egy külön (fertelmes) dalba foglalták, de azért túl lehet élni a dolgot.
Pont amikorra már egész jól megértenék egymást, elérkeznek az áhított bolygóra, Jim viszont rájön, hogy Silver és bandája kalózok, akiknek szintén a kincsre fáj a foguk. Jim, Dr. Delbert és Amelia kapitány szerencsésen elmenekülnek a hajóról, de amellett, hogy a nő súlyosan megsérül, pórul járnak - a fiú magával viszi ugyan a térképet, de az valójában Morph, aki felvette a térkép alakját.
A bolygón találkoznak B.E.N.-el, aki Flint kapitány robotja volt és valaha ő segített elrejteni a kincset (ráadásul külsőre erősen emlékeztet a Star Wars univerzum pit droidjaira). Segíteni azonban nem tud, mert amellett, hogy ütődött, hiányzik a memóriája.
Jim ezért hátrahagyja a kutya-macska párost és B.E.N.-el visszaszöknek a hajóra, hogy megszerezze a térképet. Ez Scroop, a gonosz póklény megölése árán sikerül is, de amikor visszaérnek, kiderül, hogy barátaikat elkapták és a két tolvaj is rács mögé kerül.
Mivel csak Jim tudja aktiválni a gömb alakú térképet, Silver és bandája a fiúval együtt elindul a kincs felé. A nagy fináléban fény derül arra, hogy hol van Flint kapitány kincse; hogy a kutya-, vagy a macska-DNS a dominánsabb; sőt, bónuszként azt is megtudjuk, mi volt Flint gyors helyváltoztatásának titka (az viszont nem kérdés, hogy az apa-fia kötelék a fontosabb vagy a pénz).
Apróságok:
A Kincses bolygó a giccs koronázatlan királyának (á la Disney) 43. egész estés rajzfilmje - hiába, régen volt már a Hófehérke és a hét törpe (utalás a Disney sorozatindító, 1937-ben bemutatott rajzfilmjére). Csakhogy a készítők ezúttal elvetették a hagyományos Disney-vonalat: a fiatal jóképű pozitív hős, a látványosan egysíkú gonosz, a megmentésre váró buta liba (hercegnő) és a minimális karakterfejlődés ezúttal nem jelenik meg.
Helyette viszont ott van például a „70/30 szabály”. Mint már fentebb is jeleztük, a filmben van ugyan űrhajózás, de gyakorlatilag ez egy klasszikus kalózos történet - a járművek a korabeli sorhajókat idézik (vélhetően túlnyomórészt fából készültek, sőt, még korabeli faragványokkal és vésetekkel is találkozhatunk).
A hetven-harminc itt a régi-új megoszlására vonatkozik: mint látható, a sci-fi elemek inkább csak színesítik a történetet, melynek központi témája maga a hajózás. A film túlnyomó része a hajón játszódik és ezúttal a hangsúly nem a harcon, hanem a mindennapi életen van. Jim révén betekintést nyerünk egy hajósinas életébe: a mosogatás, kötélen ugrálás, sikálás, hajókázás, tisztítás, étkezés és súrolás világába.
Oh, ha már Jim-nél tartunk, meg kell jegyezzük, hogy a konklúzió igen furcsára sikerült (akárcsak a Troll társasjátéknál). A film üzenete, hogy azok, akik nem tanulnak, nem dolgoznak és még az anyukájuknak sem segítenek, azok hülye frizurát fognak hordani fülbevalóval és csak kalózként érvényesülhetnek. Esetleg haditengerészeti tisztként.
De nem muszáj a léha fiúra koncentrálni, nála ugyanis jóval érdekesebb John Silver, a félig robot félig ember kalózkapitány. Ő egy igazi aduász: a gyerekeket lenyűgözheti a karjából ”kinövő” számos szerkezet, de a nagyobbak sem unatkoznak mellette. A legmeglepőbb az, hogy ő gyakorlatilag a központi negatív szereplő, mégis komolyabb jellemfejlődésen esik át és a történet kétszer is komoly döntés elé állítja (azért kétszer, hogy jóvátehesse az első hibát).
Ha már ennyit dicsértük a történetet, akkor néhány aprósággal ellensúlyoznunk is kell: az első rögtön Sarah Hawkins, Jim édesanyja. Elsőre nem biztos, hogy feltűnik, de amikor a történet végén táncol a fiával, olyan, mintha a fiú nővére lenne (de semmiképpen nem az anyja, ráadásul 10 év elteltével semmilyen változás nem látható rajta).
Egy másik Amelia gyászbeszéde elsőtisztje, Mr. Arrow halála után: „Mr. Arrow volt…a legjobb tisztem” - ez így van, bár ez nem olyan nagy teljesítmény, tekintve, hogy ő volt az egyetlen tiszt az egész hajón.
Aztán ott van a kissé gyengére sikerült látvány is - például a béna robbanások. Ezek általában nem zavarják a történetet (sőt, a hajók vitorlázata és a fekete-lyukas kaland kifejezetten látványosra sikerült), de Amelia kapitány sérülése egyszerűen nevetséges (arról nem is beszélve, hogy ha az oldal fáj, miért a karját kötik fel?). Persze az ilyenektől a Kincses bolygó még jó kis rajzfilm lesz, csak gondoltunk szólunk.
Ha már az ilyen kevésbé látványos dolgokról esett szó, érdemes végiggondolni a rajzfilmbeli lények egymás mellett élését. A Titan A.E.-től a francia-magyar (megnézés kifejezetten nem javasolt) Az idő urai-ig már annyiszor láttuk az emberek és űrlények harcát, de ez itt szerencsére kimaradt (akárcsak a rabszolgaság). Itt ugyanis virágzik a multikulturalizmus; az emberek és mindenféle lények békésen éldegélnek és bár vannak gonosz űrlények, azok nem az egész fajt képviselik (a baj csak az, hogy ezt az életben máig nem sikerült megvalósítani).
Végezetül meg kell dicsérnünk az alkotókat a témába vágó utalások miatt. Ismerős Flint kapitány, Jim Hawkins vagy John Silver neve? Ez egyáltalán nem véletlen - a készítők ugyanis számos regényt és festményt építettek bele a művükbe, de az azonos tematikájú kincses sziget-ből is több mint 10 film és nem egy sorozat készült.
Adatok:
Származási ország: Amerikai Egyesült Államok
Stúdió: Walt Disney Pictures
Rendező: Ron Clements és John Musker
Megjelenés éve: 2002
Hossz: 95 perc
Költségvetés: 140 millió $ (~ 31 milliárd forint)
Ajánlott: ”kalóz-lázban” égő gyermekeknek és azoknak a felnőtteknek, akiknek az utalások mondanak valamit (mondjuk a nagypapának)