Irány Eldorádó

„Az aranyunkra fáj a fogatok és nem akartok lebukni, igaz? Én segítek nektek”


A világ:

Lassan egy évszázados létezése alatt a Mickey egeres megacég, a Disney számos klasszikus mesét dolgozott fel, és ha eredetileg felnőtteknek írt történetet vittek is vászonra (pl.: Mulan, Notre dame-i toronyőr), azt is gyerekbaráttá változtatta. Ennek következtében (leszámítva a tucatnyi folytatást) a Disney filmek közül egy sem kifejezetten rossz, ugyanakkor a cég komolyan korlátozza magát, hiszen majdnem mindig ugyanahhoz a bevált formulához térnek vissza, ugyanazokat az unalomig ismert elemeket építi be animációs filmjeikbe.

A sorozatgyártott mesék persze hatalmas profitot termelnek (a Disney képes volt magába olvasztani legnagyobb riválisát, a Pixar-t), azonban jó látni, hogy az 1994-ben Steven Spielberg, David Geffen és a korábban a Disney-t vezető Jeffrey Katzenberg által létrehozott DreamWorks SKG (továbbiakban Dreamworks) képében még léteznek kísérletező kedvű rajzfilmgyártó nagyvállalatok.

Ez persze nem véletlen: a múlt és hagyományok nélküli Dreamworks kezdeti éveiben kereste a hangját: olyan történetekből csinált mesefilmeket, amelyekben egyetlen más nagyvállalat sem látott fantáziát, mert egy bejáratott panelekből felépített mese biztosan hozza a bevételt, míg ha az új irány nem tetszik a nézőknek, akkor a gyártó sok pénzt veszíthet.

Mindez azonban nem tántorította el a Dreamworks-t és már a vállalat első gyerekfilmje, az 1998-as Egyiptom hercege is tabunak számító területre merészkedett (egy vallási téma rajzfilmmé alakításával) és az ugyanebben az évben bemutatott (3D-s) Z, a hangya is lényegesen mélyebb, felnőttesebb volt, mint a hasonló témájú Pixar film, az Egy bogár élete.

Ez a két film nem volt túl sikeres (az Egy bogár élete feleannyi pénzből készült, mint az Egyiptom hercege, miközben majdnem annyi pénzt termelt, mint a Dreamworks két alkotása együttvéve), de a cég nem adta fel. Ismét új területre léptek, amikor (a brit Aardman Animation-szel közösen) elkészítették a mára ikonikussá vált (gyurma stop-motion) Csibefutam című filmet, de szintén 2000-ben mutatták be a Dreamworks második rajzolt (2D-s) mesefilmjét, amely az Irány Eldorádó címre hallgat.

E film a nagy földrajzi felfedezések korában játszódik, amikor európai (elsősorban spanyol és portugál) felfedezők bejárták a világot, mások mellett felfedezve az amerikai kontinenst, az Újvilágot és annak azték, illetve inka civilizációit. A mese egy dalban elmondott történettel indít, amely Eldorádóról szól: egy titokzatos városról az Újvilágban, amely békében, gazdagságban él és dúskál az aranyban, de senki nem tudja, merre található.

Cortés, a hódító ennek ellenére nemsokára elindul, hogy hosszú hajóút után megszerezze Spanyolországban a területet, besöpörve a dicsőséget és persze az aranyat. Nem is sejti, hogy potyautasokat talál a hajóján ebben az aranyló sárgákkal és világító zöld színekkel megbolondított rajzfilmben (amelynek zenéjét nem mellesleg a számos díjat besöprő Hans Florian Zimmer és John Powell írták).


Szereplők:

A pénzéhes Hernán Cortés hatalmas harcos, aki fényes páncélban, fehér lovon jár és egy egész seregnyi katonának parancsol, mégsem ő az Irány Eldorádó főszereplője. Ez a megtiszteltetés két fiatalembernek, Tulio-nak és Miguel-nek jár.

Kettejük közül a magas, kék szemű Tulio felel a tervekért, míg legjobb barátja, a szőke, zöld szemű Miguel mindig kapható a kalandra, ennek ellenére jól kijönnek egymással, közel tökéletes párost alkotva. A játékos külső alatt azonban két bűnöző lapul, ugyanis apróbb csalásokért mindkettejüket körözik, ráadásul a film nyitó képsorain is éppen egy újabb átverés közepén tartanak.

Tulio cinkkelt kockákkal játszik, amelyek mindig 7-et adnak ki, és már egész kis vagyont összegyűjtöttek, de a rosszarcú játékostársak kezdenek gyanút fogni, úgyhogy egy utolsó menetet ajánlanak - ezúttal viszont a saját kockájukkal és mivel már nincs egy vasuk se, ezért a titokzatos Eldorádóba vezető térképet ajánlják fel.

Ezzel tudtukon kívül hatalmas kalandot indítanak el, amelyben Cortés és a Tulio-Miguel páros mellett több őslakost, köztük egy bájos, talpraesett fiatal lányt is megismerhet a néző.


Történet:

Tulio és Miguel látszólag bajban van, főleg, hogy bár végül nyernek, kiderül a turpisság (hogy Tulio kockái mindig 7-et dobnak), ezért menekülniük kell. Sikerül meglógniuk az őket üldöző dühös tömeg és a katonák elől, de ezért komoly árat fizetnek: hátra kell hagyniuk az összes elnyert pénzt.

Az őket kereső emberek (és egy feldühödött bika) elől Tulio és Miguel úgy menekül meg, hogy beleugranak egy-egy vizes hordóba, csakhogy a hordókat szinte azonnal felpakolják egy hajóra, és hamarosan Cortés bárkáján kötnek ki. Mivel a kegyetlen Cortés rabszolgát csinálna belőlük, ehelyett inkább éjjel ellopnak egy csónakot és megszöknek - velük tart Cotez csatalova, Altivo is.

A szökés sikerül, csakhogy a nyílt óceánon kötnek ki és hamarosan elfogy az élelmük, valamint a vizük, a legyengült páros pedig már evezni sem tud, ezért csak haladnak az árral. Óriási szerencséjükre azonban az áramlat partra sodorja őket: miután találnak néhány csontvázat, Tulio azonnal menne tovább, Miguel azonban (aki magával hozta a térképet) rájön, hogy a térkép pontosan erre a szigetre mutat: valahol itt van Eldorádó, a csodálatos, színarany város.

Tulio így kénytelen követni a fellelkesült Miguel-t a dzsungel mélyére, ahol ismét akadályok egész sorába ütköznek, de amikor már éppen feladnák, belefutnak egy lányba, valamint az őt üldöző katonákba, akik mindhármukat (sőt, a velük tartó lovat is) visszaviszik a városukba. E város nem más, mint Eldorádó, amely tényleg létezik, és valóban dúskál az aranyban. Eldorádó-t indiánok lakják, akik soha sem láttak még európait (vagy lovat) és ezzel kezdetét veszi az átverések sora.

A főpap, Tzekel-Kan megdöntené a törzsfőnök hatalmát, hogy ő kerüljön a trónra, ezért a lovon érkező Tulio-t és Miguel-t földre szállott isteneknek kiáltja ki. A két férfi belemegy a játékba, mert így valóban istenekként bánnak velük: bármit kívánhatnak, szolgák egész sora lesi minden szavukat.

Persze Tulio és Miguel valójában nem istenek, csakhogy bajban vannak - elmennének a szigetről, de gyalog nem vihetik el az aranyat, arról nem is beszélve, hogy azonnal lehullana a lepel. Így is lebuknak: Chel, a lány, akivel Eldorádó kapujánál összefutottak, rájön, hogy valójában nem istenek, csupán szélhámosok, de ő is beszáll az átverésbe, mert őt nem érdekli az arany, egyszerűen szeretné felfedezni a világot, új kalandokat átélni.

A hármasra azonban három veszély is leselkedik. A helyiekkel elkezdenek megépíttetni egy hajót, amellyel majd eltávozhatnak (és vihetik a kincseket is), csakhogy Tzekel-Kan, a varázsló (aki azonnal átlát a szitán), már nemcsak a törzsfő, de a két ”isten” elveszejtését is fáradozik, ráadásul Cortés is partot ér a szigeten és a fiúk lábnyomában elindul Eldorádóba, hogy a város minden aranyát elrabolja. Ha mindez nem lenne elég, Chel és Tulio idővel közel kerülnek egymáshoz, éket verve Tulio és Miguel addig sziklaszilárd barátságába.

Innen a dolgok gyorsan rosszra fordulnak, amikor Tzekel-Kan egy mitikus bestiát éleszt fel, Cortés pedig embereivel lassan eléri Eldorádó kapuját, ezért a két barátnak (és Chel-nek) minden ügyességükre és turpisságukra szükségük lesz...


Apróságok:

Az Irány Eldorádó nemcsak a Dreamwork-filmek, de általában az egész estés rajzfilmek között egyedinek számít, tekintettel az alapállásra: a két jó barát, Tulio és Miguel ugyanis egyszerű bűnözők. Természetesen léteznek más, a törvény elöl bujkáló hősökről szóló mesék (pl.: a Disney 1973-as Robin Hood-feldolgozása), de ebben az esetben a kecskeszakállas spanyol barátok nem a jó ügyért harcolnak: egyszerűen meg akarnak gazdagodni, ott verve át a többi (ártatlan) embert, ahol csak tudják.

Hasonlóan ellentmondásos, egyben az Irány Eldorádó megkülönböztető jegye egyedi rajzolás-módja. A készítő Dreamworks igyekezett valósághűvé tenni a filmet: a szereplők testfelépítése és mozgása is többé-kevésbé megfelel a valóságnak, ugyanakkor enyhén karikírozottak, akárcsak maguk az akciók, ami disszonanciát teremt - egyrészt az Irány Eldorádó figurái túlságosan realisztikusnak tűnnek, ezért nincsenek a kézzel rajzolt mesékre jellemző elképesztő jelenetek, másrész viszont túlzottan karikaturisztikusak ahhoz, hogy élethűek legyenek.

Ezt a Dreamworks-nél is érzékelték: még megpróbálkoztak a rajzolt, rendkívül gyenge (szintén vallásos), József, az álmok királya című kézzel rajzolt filmmel, majd (a szintén elhasalt Szilaj - A vad völgy paripája kivételével) átálltak a 3D-s animációra, amelyek közül az első, 2002-es Shrek elképesztően sikeressé vált, elhomályosítva a korai kísérleteket.

Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy az Irány Eldorádó rossz film lenne: ha Tulio és Miguel nem is feltétlenül szerethető karakterek, Chel nagyon is az, igazi közönség-kedvencé válva, ráadásul a lényeg éppen az, ahogy a főszereplők folyamatosan kardélen egyensúlyoznak, ahogy hétköznapi emberekként próbálnak élve kikerülni a kalandból.

Meglepő, hogy a nagyágyú zeneszerzők ellenére az Irány Eldorádó zenéi és különösen dalai meglepően gyengére sikerültek, mindezek ellenére érdemes lehet megnézni a vibrálóan színes Irány Eldorádó mesét, ahol Hernán Cortés végül nem tudta feldúlni az Azték Birodalmat (annak ellenére, hogy elkészültekor ez volt a legtöbb pénzbe kerülő Dreamworks rajzfilm, amely azonban még a gyártási költséget sem tudta visszahozni).


Adatok:

Származási ország: Amerikai Egyesült Államok

Stúdió: DreamWorks Animation

Rendező: Bibo Bergeron, Will Finn, Don Paul, David Silverman

Megjelenés éve: 2000

Hossz: 85 perc

Költségvetés: 95 millió $ (~ 20,9 milliárd forint)

Ajánlott: idősebbeknek, a dél-amerikai kultúra iránt érdeklődőknek


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2019 | Minden jog fenntartva.